A '90-es években jelentősen megnőtt a magyarországi kis- és középvállalkozások, nemkülönben a nagyvállalatok exportja. Ehhez kapcsolódóan egyre több főnök és alkalmazott tölt rövidebb-hosszabb időt külföldön cége külkereskedelmi ügyeinek intézésével. A vállalkozóknak és a menedzsereknek így nem árt tisztában lenniük azzal, hogy kiküldetésük alatt milyen címen, mekkora összegeket használhatnak fel saját célra, mekkorát a cég számlájára, mit számolhatnak el költségként, mennyit jövedelemként.
A külföldi kiküldetés címén szerzett jövedelmek adózása, a külföldi alkalmazottak jövedelmének megítélése 1996-tól a személyijövedelemadó-törvény szerint változott. A változás lényege, hogy az új devizakódex megjelenésével az ideiglenes és a tartós kiküldetést szabályozó kormányrendeleteket hatályon kívül helyezték, ezzel egyidejűleg 1996. január 1-jétől megszűntek az előző, 1995-ben hatályos szja-rendelkezések, és helyettük új adózási szabályok léptek életbe. Az 1996-ban bevezetett szabályok kisebb módosításokkal 1998-ra is fennmaradtak.
Az általános szabályozás lényege továbbra is az, hogy az adózás nem kötődik a devizaszabályhoz, mert az új devizatörvény 1996-tól jövedelmi korlátozásokat vagy szabályokat nem tartalmaz. Az új szabályok egységes elvet követnek: a külföldi kiküldetés minden esetére elismert költségnek tekintik az utazással, a szállással kapcsolatos kiadásokat. Az igazolás nélkül elszámolható költségeket átalányban határozzák meg, akár munkaviszonyban, akár megbízás alapján, akár egyéni vállalkozói tevékenység érdekében történik a külföldi kiküldetés.
A személyijövedelemadó-törvény szerint az igazolás nélkül elszámolható átalány a külföldi kiküldetés címén szerzett bevétel 30 százaléka, legfeljebb azonban napi 10 amerikai dollárnak megfelelő forintösszeg. [A külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről a 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szerint számítják a napi összeget.]
Külszolgálat
A munkáltatóktól külszolgálat címén kapott összeg nem önálló tevékenységből (munkaviszonyból) származó bevétel.
A külszolgálat címén kapott összegből a jövedelem úgy állapítható meg, hogy ezen öszszegből levonható annak 30 százaléka, legfeljebb azonban a kiküldetés időtartamára számítva napi 10 amerikai dollárnak megfelelő forintösszeg, mint igazolás nélkül elszámolható költség, ha a kiküldetés időtartama egybefüggően nem éri el a 90 napot.
A 90 napon túli kinntartózkodás esetén is legfeljebb a bevétel 30 százaléka, maximum napi 10 amerikai dollárnak megfelelő forintösszeg számolható el. Ez a pénzösszeg azonban a 91. naptól kezdődően további napi 3 amerikai dollárnak megfelelő forinttal egészíthető ki a külföldön tartózkodó házastárs és kiskorú gyermek (ideértve az örökbe fogadott, nevelt, illetve mostohagyermeket is) után személyenként akkor, ha ők a saját jogukon nem minősülnek külföldi kiküldetésben/külszolgálatban levőnek, és külföldi tartózkodásuk egybefüggően több mint 90 nap.
Átszámítási árfolyamok
Fontos: mivel a külszolgálatra kapott összeg munkaviszonyból származó bérnek számít, a munkáltató az adott összeg jövedelemtartalma után az adóelőleget a rendszeres és nem rendszeres bér adóelőleg-számítására vonatkozó szabályok alkalmazása mellett állapíthatja meg. A kiküldetésre kapott díj jövedelemtartalmának meghatározásakor, függetlenül attól, hogy azt forintban vagy valutában kapja a kiutazó, az adóelőleget és az adót mindenképpen forintban kell megállapítani és megfizetni. Az átszámításnál az igazolás nélkül elismert költségrészt, a 30 százalékot vagy napi 10 amerikai dollárt, illetőleg a jövedelem megállapításához a juttatás napját megelőző hónap 15. napján érvényes, az MNB által hivatalosan közzétett devizaárfolyamot kell alkalmazni. Az olyan külföldi fizetőeszköznél, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam alapján, az átszámításnál alapul veendő árfolyamot 1998-tól nem az APEH, hanem az MNB teszi közzé a Magyar Közlönyben. Az utazás után a végelszámolásnál mind a munkáltatónak, mind a kiküldött munkatársnak nem árt tudni, hogy az adójóváírás az összes havibér (ennek részeként a külszolgálat címén kapott összeg jövedelemtartalma) után jár, annak 20 százaléka, de legfeljebb havi 4200 forint.
Kiküldetés
Ha a magánszemélyt nem a munkaviszonyával összefüggésben küldik külföldre, akkor a kiküldetésre kapott pénz az egyéb jogcímen szerzett bevételnek tekintendő. Ebben az esetben is a kapott összegből levonható annak 30 százaléka, de legfeljebb a napi 10 amerikai dollárnak megfelelő forintösszeg kiküldetés időtartamára számított része.
Általánosan javasolható tehát, hogy a kiküldött munkatárs minden egyes költségéről számlát szerezzen és azt jól őrizze meg. Az is megfontolandó, hogy döntő részben sokkal jobb a költségeket cégünk számlájára írni, mint saját zsebből fizetni.
A külföldi kiküldetésre vonatkozó előírások döntő többségükben 1998-ra is fennmaradtak.
Adómentesség
A személyi jövedelemadótörvény többszöri módosítása azonban indokolja, hogy a külföldi kiküldetésre a törvény átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. Így a külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből idén levonható, ha azt költségvetési vagy önkormányzati forrásból fizették ki, az összeg 70 százaléka, jövőre pedig 50 százaléka. Emellett idén is változatlanul levonható az 1992. december 15-éig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt külföldi kiküldetés esetén azon összeg, amely megfelel a devizaellátmány nagyságából az 1995-ös rendelkezések szerint bevételként figyelembe nem vett részből, azaz 70 százalékból, idén a 80 százaléknak, a jövő évben pedig a 70 százaléknak megfelelő összeg. Ez azt jelenti, hogy az így figyelembe vett pénznek idén 56 százaléka, jövőre pedig 49 százaléka élvez adómentességet. Ezen rendelkezések folyományaként 1998-ban, a költségvetési és önkormányzati forrásból történő folyósítás esetén, adóköteles az ideiglenes és tartós kiküldetésnél egyaránt a kifizetett összeg 70 százalékát meghaladó rész.
Az 1992. december 15-ig megkötött szerződések alapján elrendelt kiküldetésnél az alapnapidíj, tartós kiküldetésnél pedig az alapösszeg 56 százalékát meghaladó rész, azaz 44 százalék.
