A Magyarországon létrejött szerződések esetében is gyakran előfordul, hogy a feleknek, illetve képviselőiknek nem azonos az anyanyelve, valamelyikük vagy mindkettőjük külföldi. Az idegen nyelvű megállapodásokról neves ügyvédi irodáknál dolgozó szakembereket kérdeztünk.
Dr. Tercsák Tamás, az Ernst & Young Rt. Szabó és Társai, valamint dr. Siegler Konrád, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie ügyvédi irodák vezető munkatársai tapasztalták azt a megközelítésbeli változást, amely az elmúlt évtized során ment végbe a hazai gazdasági élet külföldi szereplőinek az idegen nyelvű szerződésekhez való viszonyában.
A szerződők szabják a nyelvet
Kezdetben ugyanis gyakran próbáltak Magyarországon is saját államukból származó szerződésmintákat alkalmazni, amelyek vagy az eredeti nyelven, vagy magyarra lefordítva, de mindenképp a külföldi jogot tükrözték – mondja dr. Tercsák Tamás. Dr. Siegler Konrád arra emlékeztet, hogy ekkortájt a nemzetközi ügyvédi irodák zömmel külföldi ügyvédekkel dolgoztak hazánkban is. Ekkor sokszor idegen nyelven, általában angolul születtek a megállapodások.
A két ügyvéd nézete abban is egyezik, hogy a külföldiek néhány év tapasztalata árán megértették: a magyar jognak is vannak sajátosságai. Számtalan jogvita származott például abból, ha a felek a magyar jog alatt álló szerződést csak angolul kötötték meg, ugyanis a két nyelvnek egészen más a logikája, a szóhasználata. Dr. Tercsák Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos esetekben az, ami a külföldi hazájában szokásos, de legalábbis megengedett, az bizony Magyarországon akár jogsértő is lehet.
Tartalomátültetés
Dr. Tercsák Tamás elmondta: a multinacionális cégek a továbbiakban egyre gyakrabban bíztak és bíznak meg magyar jogi tanácsadót szerződéskötéssel. Ezzel együtt azonban nem kivételes, ha magyar jogi tanácsadónak külföldi szerződésmintát is adnak, amelynek alapgondolatait a megbízók – a magyar jogra adaptálva – a szerződésben szeretnék viszontlátni.
Az Ernst & Young vezető munkatársa rámutatott, hogy mindez befolyásolja a magyar jogfejlődést is. A hagyományos magyar szerződésszerkesztési gyakorlat – ami az egyszerűbb, rövidebb forma felé mutatott és jogszabályokra való hivatkozásokat tartalmazott – bizonyos mértékig az angolszász országokra jellemző irányt vett. Azokban az államokban ugyanis nagyon részletesen kidolgozott, hosszabb szerződések vannak, amelyek nem támaszkodnak az írott jog háttérszabályaira. A felek törekvése ugyanis arra irányul, hogy minden lehetséges kérdésről a szerződésben előre rendelkezzenek.
Fogalmak beszivárgása
Dr. Tercsák Tamás tendenciának tartja azt is, hogy eddig csak külföldi jogrendszerekben létező fogalmaknak kialakul a magyar megfelelője, és élni kezdenek a hazai jogban. Ha nem sikerül olyan magyar kifejezést találni, ami megközelítőleg azonos, akkor előfordul az is, hogy az angol változat terjed el. Az angolszász szerződés elején definíciós szakasz van, amely tartalmazza, hogy a szerződés alkalmazásában egyes kifejezések milyen értelemben használandók. Ilyenkor a továbbiakban az ominózus szavakat csak ott definiált jelentésüknek megfelelően használják. Dr. Tercsák Tamás tapasztalatai szerint ezt a megoldást a magyar szerződésekben is kezdik átvenni, mégpedig úgy, hogy a definiált kifejezéseket nagy kezdőbetűvel írják. Ha ezeket a meghatározott szavakat kisbetűvel írják a szerződésben, akkor azoknak nem kizárólag a definíció szerinti, hanem általánosabb értelmezése is lehetséges. Az viszont, hogy egy mondaton belül hemzsegnek a nagybetűk, ellentétes a magyar nyelv szabályaival – jegyzi meg a jogász.
Egyes cégek olyan szakembereket is alkalmaznak, akik arra figyelnek, hogy a nyelvhelyesség is érvényesüljön a szerződésekben.
Dr. Tercsák Tamás az üzletkötés fontos részének tekinti, hogy a szerződés milyen nyelven születik. Ez, bár kisebb súlyú kérdés, ugyanúgy alku tárgya, mint például a vételár. Megfigyelése szerint általában az enged, aki jobban akarja az üzletet.
A továbbiakban szólt arról, hogy a külföldi fél az esetek jó részében tudja, hogy melyik ügyvédi irodát keresi. Azt, amelyik a világ más részén is kiszolgálja. A külföldi éppen ezért elvárja, hogy ugyanazt a szolgáltatást ugyanazon a nyelven kapja meg, mint máshol, a helyi sajátosságok pedig nem érdeklik. Dr. Tercsák Tamás jelezte: ha magyar és külföldi köt megállapodást egymással, akkor az esetek döntő többségében mindkét nyelven elkészítik a szerződést. Egyúttal nyomatékosan hangsúlyozta: minden egyes ügyfelüknek azt tanácsolják, hogy minden esetben legyen a szerződésnek az idegen nyelvű mellett magyar változata is, ugyanis szinte nincs olyan ügy, amelyben ne lenne rá szükség előbb-utóbb valamely belföldi hatóság vagy bíróság előtt.
Dr. Siegler Konrád és dr. Tercsák Tamás is úgy gondolják, hogy jobb, ha párhuzamosan ugyanaz a személy, mégpedig feltétlenül jogász készíti el a szerződés mindkét változatát. Ebben az esetben az ügyvéd garantálja, hogy a két dokumentum szó szerint megegyezik, a felelősség pedig az ügyvédi irodát terheli.
Nem fordítás
Miután különböző jogi fogalmak léteznek eltérő jogi tartalommal, ezért olyan személy, aki nem tudja, hogy mi áll a jogintézmény mögött, gyakran a legjobb nyelvtudással sem tudja összhangba hozni a két különböző nyelven írt szerződést – fejtegette dr. Tercsák Tamás. Az 1990-es évek elejéről hozott példájában a magyar bíróság elé került ügyben a feleknek csak idegen nyelvű szerződése volt. Mindkét érintett ugyanazt a fordítócéget kérte fel a szöveg magyarra való átültetésére, mégis egymástól lényegesen különböző szövegeket kaptak kézhez, ugyanis a fordításokat az adott nyelvet kiválóan beszélő, de nem jogi képzettségű szakemberek készítették el.
Ugyanakkor: amennyiben egy magyarul készült szerződésről nyilvánvaló, hogy külföldi formulán alapszik, akkor ajánlatos előre megállapodni és az esetleges jogvitát a Gazdasági Kamara mellett működő választott bíróság elé vinni.
Dr. Tercsák Tamás utalt arra, hogy ez a testület jobban hozzáfér a külföldi joganyaghoz, mint a rendes bíróság. A választott bírók ráadásul érzékenyebbek a külföldi jog fogalmai, az onnan importált jogi ideák iránt.
