Munkavédelmi változások

 

A munkavédelem Európa felé vette az irányt. A közelmúltban sorra jelentek meg az uniós normákhoz igazodó munkavédelmi szabályok. Ez év januárjától módosult a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.), valamint az annak végrehajtására kiadott 5/1993. évi (XII. 26.) MüM rendelet (Vhr.), március 31-étől pedig rendelet szabályozza a munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjét. A változások tükrében úgy tűnik, az Európához való felzárkózás a munkavédelem területén is pénzbe, s nem kis fáradságba kerül majd. A következőkben az Mvt., illetve a Vhr. új szabályait ismertetjük.

 

Módosítások az Mvt.-ben

Az Mvt.-ét módosító szabályokat az 1997. évi CII. törvény tartalmazza. Változtak

• a törvény hatályával,
• az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés általános követelményeivel,
• a munkavégzés tárgyi feltételeivel,
• a munkafolyamatokra, -technológiára, -anyagra vonatkozó követelményeivel,
• a munkáltatók és munkavállalók kötelességeivel, jogaival,
• a munkavédelmi érdekképviselettel, érdekegyeztetéssel,
• az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), illetve a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek jogkörével kapcsolatos törvényi előírások.

Minőségi követelmények

Az Mvt. új 18. §-nak (2) bekezdése általános követelményeként írja elő, hogy csak abban az esetben szabad munkaeszközt üzembe helyezni, valamint használatba venni, ha az kielégíti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, és ezt a gyártó – külföldről behozott termék esetén az importáló, importáló hiányában az üzemeltető – az általános minőségtanúsítás keretében tanúsítja (tanúsíttatja). Ez egyben azt is jelenti, hogy csak olyan munkaeszközt szabad beszerezni, amelyhez csatolták a minőségi tanúsítványt. A módosítás fokozott figyelmet igényel a munkáltatóktól, hiszen a kereskedelemben sokszor olyan munkaeszközök kerülnek forgalomba, amelyek nem elégítik ki a munkabiztonsági követelményeket. Gyakran forgalmaznak olyan termékeket is, amelyek kielégítik ugyan az általános minőségtanúsítási követelményeket, nem felelnek meg azonban az egyes szakmák speciális biztonsági előírásainak. Kaphatók a kereskedelemben például olyan, 220 V feszültségre méretezett, hordozható kézilámpák, amelyek nem használhatók a gépjárműjavításban. (E lámpák izzója ugyanis nem védett a fröcscsenő folyadékokkal szemben, pedig a gépjárműjavítás területén csak az érintésvédelmi szempontból törpefeszültségű (24 V) lámpa használható, s az izzót – a mechanikai lehűlés elleni védelem mellett – a fröccsenő folyadék ellen is védeni kell.)

A munkáltatók és munkavállalók kötelezettségei, jogai

Általános elvárások

Az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni a következő követelményeket:

a) a veszélyek elkerülése,
b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése,
c) a veszélyek keletkezési helyükön való leküzdése,
d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és a munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására,
e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása,
f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel,
g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására,
h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest,
i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal ellátása.

A munkáltatónak a kellő időben meg kell adnia a munkavállaló részére a biztonságos munkavégzéshez szükséges utasításokat és tájékoztatást. Rendszeresen meg kell győződnie arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A munkáltató kötelezettsége, hogy biztosítsa a munkavállalók részére a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelőnek minősülő munkaeszközöket. A munkáltató köteles biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiénés állapotát, szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását.

j) technológiák bevezetése előtt kellő időben meg kell tárgyalnia a munkavállalókkal, illetve a munkavédelmi képviselőkkel, milyen következményei lesznek az eljárásnak az egészségre és a biztonságra.

A munkáltató kötelezettsége továbbá, hogy haladéktalanul kivizsgálja a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munkaegészséget veszélyeztető körülményekkel és a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos bejelentéseket. Ezt követően – az érintettek értesítése mellett – természetesen meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, közvetlen veszélynél pedig le kell állítania a munkát. A változó körülményekhez igazodva a munkáltatónak intézkednie kell a munkakörülmények javítása érdekében is. (A munkabaleseteknél és a foglalkozási megbetegedéseknél követendő munkáltatói eljárás szabályait a törvény V. fejezete tartalmazza.)

Kockázatértékelés

A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén menynyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket kell hoznia, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe.

Tájékoztatás

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles megfelelő képesítéssel rendelkező személyt alkalmazni a munkabiztonsági szaktevékenység, illetőleg az egyéb munkavédelmi feladatok ellátására, akinek köteles megadni valamenynyi, a munkavédelmi tevékenységet érintő információt.

A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavédelemért felelős szakembert, illetve a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) a kockázatértékelés, a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és bejelentéséről, továbbá a hatósági munkavédelmi ellenőrzés megállapításairól.

Dolgozói kötelezettség

A törvénymódosítás bővítette a munkavállalók kötelességeit is. A munkavállaló ugyanis önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. E tilalom elsősorban a súlyos, a dolgozó meggondolatlansága, felelőtlensége miatt bekövetkező munkabalesetek megelőzését szolgálja.

A munkavégzés tárgyi feltételei

Fokozottan veszélyes munkaeszközök

A munkabiztonsági szempontból fokozatosan veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének alapfeltételét az Mvt. 18. §-ának (4) bekezdése úgy szabályozza, hogy csak akkor lehet üzembe helyezni, használatba venni a munkaügyi miniszter rendeletében (Vhr. 1. számú melléklet) meghatározott munkaeszközt, továbbá úgy lehet forgalomba hozni, használatba venni valamennyi egyéni védőeszközt, ha az megfelelőségi, illetve minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik. A jövőben a belföldi gyártású egyéni védőeszközök ellenőrzését is miniszteri rendelet szabályozza annak érdekében, hogy az egyéni védőeszközök minden esetben megfeleljenek a kiadott engedélyezési okiratban szereplő paramétereknek.

Időszakos felülvizsgálat

Az Mvt. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében időszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát, munkaeszközt. Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot szakértői engedéllyel rendelkező vagy külön jogszabályban feljogosított személy, illetőleg erre akkreditált intézmény végezheti. E szigorítás a műszaki biztonsági színvonal javítását célozza.

Biztonsági jelzések

Az olyan helyeken, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni. Ezek részletes szabályait tartalmazza a 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet, illetve annak 2. számú melléklete.

Kapuk, ajtók, kijáratok

A törvénymódosítás érinti a be- és a kijáratokon történő áthaladás biztonságát. Ennek értelmében átlátszó anyagból kell készíteni, vagy szemmagasságban átlátható betéttel kell ellátni a lengőajtókat és a lengőkapukat. Az elsődlegesen gépjárműforgalom számára szolgáló kapu közvetlen közelében külön ajtót kell biztosítani a gyalogosok számára, ha ott nem biztonságos a gyalogos áthaladás.

Szabadon kell tartani a kijáratokat, a vészkijáratot és az utakat. Ezek száma, mérete, elhelyezkedése, valamint megvilágítása lehetővé kell hogy tegye a munkahely, a veszélyes terület gyors és biztonságos elhagyását. Tilos toló- vagy forgóajtókat használni a vészkijáratoknál, amelyeket egyébként is csak úgy szabad lezárni, hogy vészhelyzetben bárki kinyithassa azokat.

Veszélyforrások elleni védekezés

A törvénymódosítás szerint nemcsak a közvetlen, hanem – az egyes munkafolyamaton túlmenően – az egész munkahelyre vonatkozó veszélyforrásokat és az ellenük való védekezés módját is meg kell ismertetni a munkavállalókkal. Azoknál a munkáltatóknál, ahol a munkavállaló veszélynek lehet kitéve, megfelelő technológia – ha ez nem oldható meg, úgy biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök és szervezési intézkedések szükség szerinti együttes – alkalmazásával kell biztosítani a hatékony védelmet.

Munkavédelmi érdekképviselet

A törvény a munkavédelemmel összefüggésben felhatalmazza a munkavédelmi képviselőt, hogy közölhesse a hatósági ellenőrzést végző személlyel észrevételeit, tapasztalatait, javaslatait, jelezze az ellenőrzést végzőnek a közösség jogos észrevételeit.

A munkáltatónak biztosítania kell az érdekképviseletet gyakorló munkavédelmi képviselő részére, hogy a megválasztását követő egy éven belül munkavédelmi képzésben részesülhessen.

Hatósági jogkörök

A munkavédelmi szervezetben bekövetkezett tavalyi változások miatt az OMMF, illetve a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség hatósági jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugár-egészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenőrzésére, a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a fegyveres erőkre és rendvédelmi szervekre, amelyekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.

A Vhr. változásai

Az Mvt. módosítása értelemszerűen magával hozta a törvény végrehajtási rendeletének változását is.

A munkabaleset kivizsgálása

A Vhr. módosításának eredményeképp a munkaadó köteles haladéktalanul kivizsgálni a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet. A korábbi szabály szerint ez a kötelezettsége a keresőképtelenséget okozó munkabalesetekre vonatkozott. A rendelet alkalmazásában munkaképtelen az, aki a baleseti eredetű sérülés vagy egészségkárosodással összefüggő és gyógykezelést vagy rehabilitációt igénylő állapota miatt nem tud munkát végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül vagy sem.

Amint látszik, a változás nem egyszerű szóhasználati, hanem tartalmi módosulást jelent, amely a munkabalesetek pontosabb számbavételére, nyilvántartására és vizsgálatára kötelezi a munkáltatót. Az eredeti megfogalmazás szerint csak azokat a munkabaleseti eseményeket kellett kivizsgálni (és nyilvántartásba venni), amelyekkel összefüggésben az arra jogosult orvos keresőképtelenséget állapított meg. Az Mvt., illetve a Vhr. hatálybalépése óta eltelt időszak alatt azonban számtalan panaszra, bejelentésre, jogi vitára került sor azért, mert a munkabaleset sérültjét nem vették keresőképtelen „állományba". A munkáltató korábban nem vizsgálta, nem vette nyilvántartásba és nem jelentette azokat a munkabaleseteket, amikor a munkavállaló a bekövetkezett munkabalesetet követően szabadságra ment. Az új szabály megköveteli a munkaadótól, hogy vizsgáljon ki valamennyi munkaképtelenséget eredményező munkabalesetet, függetlenül attól, hogy a sérült szabadságra ment-e, vagy pedig az arra jogosult orvos megállapította-e a keresőképtelenségét.

Munkabaleseti nyilvántartás

A munkáltató köteles – a bekövetkezését követően haladéktalanul – nyilvántartásba venni minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is.

A munkabaleseti nyilvántartásnak tartalmaznia kell

• a munkabaleset – minden évben 1-es sorszámmal kezdődő – számát:
• a sérült munkakörét,
• a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét,
• a sérült ellátására tett intézkedést,
• annak megjelölését, hogy a sérült folytatta-e a munkáját.

A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél (irodánál) öszszesítve, minden területileg elkülönült szervezeti egységénél pedig külön-külön kell vezetni. A több telephellyel rendelkező munkáltatónál elsőre kissé bonyolultnak tűnik a munkabaleset nyilvántartása. Egyértelmű, hogy a központi nyilvántartásnak – kronológiai sorrendben – tükröznie kell a telephelyeken és a munkáltató központjában bekövetkezett munkabaleseteket is.

A nyilvántartásba vételt az alábbi példa segítségével mutatjuk be: A munkáltató a központján kívül négy telephellyel rendelkezik. A munkáltató székhelyét – központját – jelöljük „K"-val, telephelyeit pedig „X"-szel, „Y"-nal, „V"-vel, illetve „Z"-vel. Adott időszakban – a különböző telephelyeken – az alábbi időpontokban történt munkabaleset:

Központban: „K" 1. 1998. január 29., 2. 1998. február 16.

Telephelyeken: „X" 1. 1998. január 10., „Y" 1. 1998. február 7., 2. 1998. február 16., „V" 1. 1998. január 8., 2. 1998. február 3., „Z" 1. 1998. január 12.

A „Központi Nyilvántartás" sorszámoszlopában két nyilvántartási számot kell alkalmazni. Az oszlop első felében a munkáltató összes munkabalesetét jelölő számoknak, a második felében a telephelyeken bekövetkezett munkabalesetekre utaló számoknak, jeleknek kell szerepelniük.

Az előzőekben felsorolt baleseteket a központi nyilvántartásban az alábbiak szerint tüntetik fel:

Sorszám		A baleset időpontja
1	1/V	1998. január 8
2	1/X	1998. január 10.
3	1/2	1998. január 12.
4	1/K	1998. január 29.
5	2/V	1998. február 3.
6	1/Y	1998. február 7.
7	2/K	1998. február 16.
8	2/Y	1998. február 16.

A munkabaleset dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplő sorszámmal kell ellátni. Ezt a nyilvántartási számot a munkabaleseti jegyzőkönyvön is fel kell tüntetni.

Munkabaleseti jegyzőkönyv

A munkabalesettel összefüggésben álló munkaeszközök megjelölése a Belföldi Termékosztályozás (BTO) bevezetése miatt az új szabályok szerint kibővített kódszámmal (5 helyett 8-cal) történik. A munkáltató feladata a BTO fogalmai szerint meghatározni a munkabalesettel összefüggésben lévő gépet, terméket, eszközt. A környezeti tényezők jelölése a korábban használt három helyett két kódszámmal történik.

A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozásának (BNO-10) hatálybalépése miatt megváltozott a „milyen jellegű sérülés (károsodás) történt melyik testrészen" rovat megnevezése. Az új rovatmegnevezés: „baleseti sérülés, mérgezés és külső okok, következmények". A rovat kitöltésekor lehetőleg az új BNO-10 kódlista XIX. fejezetében szereplő fogalmakat kell alkalmazni, amelyek fő csoportjai a következők:

S00-S09 Fejsérülések
S10-S19 A nyak sérülései
S20-S29 A mellkas sérülései
S30-S39 A has, a hát alsó része, az ágyéki gerinc és a medence sérülései
S40-S49 A váll és a felkar sérülései
S50-S59 A könyök és az alkar sérülései
S60-S69 A csukló és a kéz sérülései
S70-S79 A csípő és a comb sérülései
S80-S89 A térd és a lábszár sérülései
S90-S99 A boka és a láb sérülései
T00-T07 Több testtájékra terjedő sérülések
708-T14 A törzs, a végtag vagy más testtájék külön megnevezett részeinek sérülése
T15-T19 Természetes testnyílásokon behatolt idegen test hatásai
T20-T32 Égések és maródások
T33-T35 Fagysérülés
T36-T50 Kábítószerek (drogok), gyógyszerek és biológiai anyagok, mérgezések
T51-T65 Elsősorban nem gyógyszerként használt anyagok toxikus hatásai
T66-T78 Külső okok egyéb és külön megnevezett hatásai
T90-T98 A külső okok egyéb és külön megnevezett hatásainak következményei

Az S-kódok egy testtájék sérüléseinek kódolására szolgálnak, míg a T-kódok a többszörös sérülést vagy külön megnevezett testtájékok sérüléseit jelölik: ugyancsak T-kódokat alkalmaznak a mérgezések és a külső okok bizonyos egyéb következményeinek jelölésére.

Amennyiben a BNO-10 kódlista szerinti fogalmak alkalmazása nem lehetséges, szöveges választ kell adni. (Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy megváltoztak a munkabaleseti jegyzőkönyv 11-14. kódnégyzeteinek kitöltésére szolgáló kódszámok is.)

Kollektív munkaügyi vita

A munkahelyi munkavédelmi program elkészítésére vonatkozó javaslat munkáltatói elutasítása esetén kollektív munkaügyi vita kezdeményezhető a Vhr. 2. számú mellékletében meghatározott I. veszélyességi osztályba tartozó és 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató, valamint a II. veszélyességi osztályba tartozó és 300 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkavállalóval szemben.

Munkavédelmi szakértő

A Vhr. módosítása jelentősen szigorítja a munkavédelmi szakértővel szembeni követelményeket. Ennek értelmében mérnök végzettségű személy csak mérnöki vagy építészkamarai tagsággal végezhet munkabiztonsági szakértői tevékenységet. A munkavédelemmel kapcsolatos hatósági jogkört gyakorló személy az illetékessége alá tartozó munkáltatónál nem láthat el munkabiztonsági szakértői feladatot.

Vissza kell vonni a szakértő engedélyét, ha utólag olyan körülmény válik ismertté, amely szerint az engedélyezéskor nem álltak fenn az engedély kiadásának feltételei. Visszavonható az engedély, amennyiben a szakértő a szakértői engedélyben foglaltaktól eltérően vagy nem a Vhr.-ben és a szakértői működésről szóló külön jogszabályokban előírt követelményeknek megfelelően fejti ki szakértői tevékenységét.