Mit hoz az európai uniós csatlakozás a magyarországi vállalkozások számára? Milyen lehetőségeket tartogat, illetve milyen veszélyeket rejteget az egységes belső piac a mikroszférának? Kik lesznek az integráció nyertesei, és kiket érint majd sokkszerűen az Unióba való belépés? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések régóta foglalkoztatják a kormányzati szervek mellett a szakmai szervezeteket, az érdekképviseleteket és természetesen a vállalkozókat.
Az integrációs kérdések súlya az utóbbi időben jelentősen megnőtt, hiszen március végén megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. A bővítési folyamat ugyan várhatóan csak 2000 után zárul le, de a vállalati szférának már Magyarország teljes jogú tagsága előtt EU-éretté kell válnia. A feltett kérdésekre különböző válaszok születnek, többek között attól függően, hogy a válaszadó milyen intézményt, szervezetet, társaságot képvisel, milyen a viszonya az Európai Unióhoz, illetve milyen elképzelései vannak a jövő Európájáról.
Kincstári optimizmus?
Kormányzati körökből általában pozitív vélemények látnak napvilágot a mikroszféra EU-érettségével kapcsolatban. Az ipari miniszter például több fórumon a csatlakozás zálogaként említette, hogy Magyarország az elmúlt évben – jelentősen javítva a külkereskedelmi mérleg egyenlegét – 350 millió dollárt meghaladó többletté változtatta az egy évvel korábbi hasonló nagyságú hiányt az Európai Unióval folytatott kereskedelmi forgalomban. Ez a véleménye a magyarországi vállalkozások versenyképességét bizonyítja. A szakértők az Unióba irányuló export szerkezetét is kedvezőnek szokták minősíteni. A magyar kivitelben ugyanis a gépipari – ezen belül is az autóipari – termékek hordoznak meghatározó szerepet a korábbi időszakok mezőgazdasági túlsúlyával szemben.
Magyarország tőkevonzó és -felszívó képessége is jó minősítést kap. Inotai András, az Integrációs Stratégiai Munkacsoport vezetője szerint a 20 milliárd dollárnyi külföldi tőkeállomány Magyarországon önmagában ellentmond azoknak az érveknek, amelyek szerint az ország gyenge tőkefelszívó képessége miatt korlátozni kell majd az EU-pénzek beáramlását. Úgy véli, hogy a mikroszféra felkészült a csatlakozásra, a tennivalók elsősorban nem a gazdaság területén szaporodnak, sokkal inkább az intézményrendszer, a szakembergárda és az oktatás teljesítményének színvonalán kellene javítani.
Pataki István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára egy közelmúltban megrendezett szakmai konferencián politikailag és gazdaságilag egyaránt meghatározónak ítélte a vállalkozói réteg felkészülését a csatlakozásra. A politikus a kormány nevében rendszeres információkat ígért a vállalkozásoknak. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy a kormányzat a jelenleginél élénkebb érdeklődést és aktivitást vár a vállalkozóktól.
Az információhoz jutás megkönnyítése érdekében a megyeszékhelyeken, illetve néhány kisebb térség központjában úgynevezett európai információs pontok létrehozását tervezik, ahol a csatlakozás lehetőségeiről és veszélyeiről is tájékoztatják az érintetteket.
Vállalati vélemények
Az információ kulcsfontosságú lehet a vállalatok beilleszkedése szempontjából, hiszen a pályáztatást kiemelten kezelő rendszerben a feltételek pontos és gyors megismerése fontos megrendeléseket hozhat. Ugyanezek hiánya viszont akár a piacról való kiszorulással is járhat. Zelnik István, egy 9 társaságból álló, integrációs tanácsadó szervezet vezetője egy konferencián ugyancsak a vállalkozások, köztük a kis- és közepes vállalkozások tájékozottságának fontosságát emelte ki. A pontos cégismertetést, projektleírást, mérlegadatokat, befektetési ismertetőt tartalmazó néhány oldalas pályázati dokumentum fél siker az EU-ban oly gyakori tendereken, a pályázat beadását, valamint a pályázó cég szóbeli bemutatását követő három héten belül megkezdődhet a banki finanszírozás.
Az ilyen jellegű segítségre természetesen inkább a kis- és középvállalkozásoknak van szükségük, hiszen a multinacionális cégek magyarországi leányvállalatai saját erőből is megoldják a feladatokat.
Az elemző álláspontja
A kisvállalkozások felkészítése annak ellenére fontos feladata a kormányzatnak és az érdek-képviseleti szervezeteknek, hogy ez a réteg közvetlenül várhatóan a csatlakozás után is csak a magyarországi piaci hatásokban és következményekben lesz érintett. Farkas György, az Integrációs Stratégiai Munkacsoport vállalati szférát vizsgáló tagja azonban nemcsak a kisvállalkozók integrációs ismereteit illetően szkeptikus. A magyar vállalatok EU-felkészüléséről készült összefoglalóban a szakember kifogásolja, hogy nincs egységes vállalkozói magatartás Magyarországon az integrációval kapcsolatban, és nincs jellemző vállalkozói érdekartikuláció az integráció ügye mellett. Ugyanakkor már most azonosíthatók egyes vállalkozói csoportok típusok, amelyek ténylegesen vagy potenciálisan ellenérdekeltek az EU-csatlakozásban.
A vállalkozások között elsősorban a tulajdonviszonyok mentén, továbbá a vállalati méret, valamint az ágazati hovatartozás szerint vannak a törésvonalak az EU-tagság megítélésével kapcsolatban. Farkas György csoportosítása szerint a multinacionális cégekhez kötődő vegyesvállalatok integráló szerepet játszanak majd a csatlakozás során. Ezek a magyarországi vállalkozások ugyanis külföldi tulajdonosuk révén magukkal hozzák mindazokat az ismereteket, amelyekre az EU-ban szükség van a versenyben maradáshoz.
Léteznek olyan hazai magántulajdonban levő vállalatcsoportok is, amelyek érettek az EU-tagságra. Idesorolhatók a kis- és középvállalkozók, akik főként a szoftvergyártás, műanyagfeldolgozás, gyógynövényipar ágazatokban erős és dinamikus felzárkózási törekvést mutattak az elmúlt egy-két évben. Cégük mérete, kapcsolataik, tevékenységi körük ugyan legfeljebb csak regionális terjeszkedésre teszi alkalmassá őket, viszont tudati, tervezési szempontból már átlépték az integrációs küszöböt. Szerepük azért is fontos, mert bázisukon jöhet létre azon magyar vállalkozói közösség, amelynek munkálkodása révén teljesíthetők az EU-csatlakozás feltételei.
A vállalkozók változatlanul nagy csoportjára jellemző azonban az átalakulás előtti szemlélet, amely nehezíti az integrációs alkalmazkodást is. Ezenkívül kedvezőtlen politikai és prezentációs hatások, komoly befolyásuk és negatív kisugárzásuk mellett problémát okoznak a feketegazdaságban működő cégek. Farkas György szerint jó lenne, ha az egyes ágazatokban, szakmákban hatékonyabban együttműködnének a vállalkozók – ez azonban még hiányzik Magyarországon.
