Egy, a szaksajtóban 1995-ben publikált tanulmány szerint, amennyiben 1998-ra sikerül a magyar gazdaságot stabilizálni, 1998 és 2000 között Magyarországon az Európai Unióhoz való közeledés számottevő beruházást indukálhat, majd a tagság utat nyit egy korábbinál bővebb és egységesebb európai piachoz, másfelől Magyarország is számíthat az EU közös pénzügyi fejlesztési alapjaiból támogatásokra. A szerző 1998 után évi 6-8 százalék közötti növekedést feltételezett, és a termelékenység növekedésével is kalkulálva évente körülbelül 80-100 ezer új munkahely keletkezését jósolta.
Gyetvai László, a Munkaügyi Minisztérium szakembere, a tanulmány szerzője úgy vélte, hogy elsősorban a szolgáltató ágazatokban lehet élénk munkaerőkereslet-növekedésre számítani. A növekedés gyorsulásából valószínűleg kiveszi a részét a feketegazdaság, amelynek részaránya az előállított GDP-ből az ezredforduló táján mintegy 30-40 százalékosra kalkulálható. Az ezredforduló táján a gazdasági növekedés felgyorsul, ami a hazai munkaerő-piaci helyzet lényeges javulását hozhatja, bár nem állítható, hogy az EU-ba való belépésünk akár növekedési, akár munkaerő-piaci oldalról eleve csak sikeres lehet.
Új munkahelyek
A Munkaügyi Minisztérium munkatársa eredeti prognózisát bizonyos finomításokkal ma is fenntartja. Optimista verziója jelentős részben igazolódni látszik: az elmúlt három évben a magyar gazdaság stabilizálódott. Az új munkahelyekre vonatkozó előrejelzést mégis árnyalni kell, ugyanis a gazdasági növekedést hordozó beruházások többsége munkaerő-megtakarítással járt. Óriási eredmény viszont: tavaly a 4 százalékos GDP-növekedés mellett a foglalkoztatott létszám szinten maradt. Korábban évekig minden esztendőben csökkent az állások száma. A munkahelyek száma a következő esztendőkben évi 4-5 százalékos GDP-növekedés mellett évente mintegy 30-40 ezerrel gyarapodhat. Jelenleg az állások száma 3,6 millióra tehető. (Az optimista előrejelzési változatok szerint az aktív keresők száma az EU-tagság elnyerése után és az alkalmazott aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök bővülésével több év alatt akár 4 millió fölé is kerülhet.)
A beruházásokra alapozva és vállalkozásösztönző politika mellett a feldolgozóipar sok új munkaerőt szívhat fel. A másik nagy terület a szolgáltatószektor lehetne, amely Nyugat-Európában is a munkahelyek mintegy 70 százalékát adja. Szektoron belül az állami kézben levő szolgáltatások – vasút, egészségügy, oktatás stb. – részaránya Magyarországon csökken, míg a piaci szolgáltatószektor sorsát a hazai fizetőképes kereslet határozza meg, bővülése tehát erősen kötődik az élet- és bérszínvonal emelkedéséhez. A foglalkoztatás évente mintegy 40 ezres bővülése természetesen csak úgy valósítható meg, ha a feldolgozóiparon kívül a szolgáltatóipar is képes több embert fogadni.
Márpedig az EU-ban a munkabérek 7-szer, esetenként 10-szer magasabbak, mint nálunk. Elemzések szerint a következő 4-5 évben a magyarországi bérek reálértékben remélhetőleg emelkednek, de valószínűsíthető, hogy ez keresleti oldalról még nem hoz szolgáltatási boomot Magyarországon. Ahhoz tehát, hogy a tercier szektorban minél több ember találja meg a boldogulását – és a belső piac is bővüljön –, évente 2-3 százalékosnál is jelentősebb reálbér-emelkedést kellene elérni. Erre van esély.
Korábban kutatók és politikusok is nagy reményeket fűztek a kisvállalkozások térhódításához, arra számítva, hogy a munkanélküliek túlnyomó része majd itt helyezkedik el. Nem így lett, két éve ez a folyamat némileg lelassult. A kisvállalkozások azonban továbbra is számottevően bővíthetik a foglalkoztatást, ezért e kört a kormány (és persze az EU is) különféle címeken és módokon támogatja.
A munkaügyi tárca képviselője szerint a magyar EU-tagsággal a mezőgazdasági szektorban foglalkoztatottak száma aligha emelkedhet. Az agrártermelésnek számos tekintetben alkalmazkodnia kell az EU feltételeihez. Bár a földművelési tárca prognózisa szerint az éves termelés évről évre 3 százalékkal bővül, ez valójában nem hoz létre új munkahelyeket.
Új lehetőségek
A szakember szerint még mindig sok embert foglalkoztat a nem legális szektor. A feketegazdaság ellen meghirdetett kormányzati küzdelem ellenére nem csökkent érdemben az itt boldogulást keresők száma. Ezért a következő években nemcsak a munkahelyek számának növelése, hanem a feketefoglalkoztatás legális csatornákba terelése is cél lesz.
A szakember szerint az EU előszobájában a foglalkoztatást tekintve felértékelődhet az olyan szektorok munkahelyteremtő képessége is, amelyek mentesek a fejlettebb országok piacain dúló versenytől. Ez a nonprofit szféra, a speciálisan helyi foglalkoztatás, amelyet az államnak az EU-tagságig, illetve azt követően is különös gonddal kellene támogatni. Mindent összevetve a jövőben teret nyernek a rugalmas foglalkoztatási formák, amelyek a korábbi években nem voltak jellemzők a hazai munkaerőpiacon. A kérdéskörnek az EU-ban is egyre nagyobb figyelmet szentelnek, hiszen e módszerekkel eredményesen csökkenthető a munkanélküliség. Magyarországon a részmunkaidő elterjedésének egyik legnagyobb akadálya az ellenérdekelt munkavállaló, aki egyelőre még nem tud megélni a részkeresetből. A rugalmas foglalkoztatás, illetve a részmunkaidő bizonyos szűkebb kör, például a szülőknél lakó pályakezdő fiatalok, a kisgyermeket nevelő családos anyák vagy az idősebb munkavállalók számára hozhat átmeneti megoldást.
Rugalmas foglalkoztatás
A rugalmas foglalkoztatás lehetősége a munkaadókat és a munkavállalókat is egyre inkább érdekli. A Vasas Szakszervezeti Szövetség szerint a gazdasági – ezen belül az ipari – növekedés az előrejelzések szerint tartósnak ígérkezik, ám a munkanélküliség alig csökkent. A prognózisok szerint a 10 százalék körüli munkanélküliséggel hosszabb távon is együtt kell élni. A szakszervezetek úgy tapasztalták, hogy az utóbbi években nőtt a munkavállalók kiszolgáltatottsága, és ez a munkaidőre is vonatkozott. Egyre gyakoribbá vált a túlmunka, a munkaidőnek a termelés üteméhez igazítása, ami a pihenő- és a munkaszüneti napon végzett munka elrendelésével is együtt járt. A vasasok szerint a heti munkaidő 36-38 órára való csökkentését ma már a foglalkoztatási szempontokon túl a munkavállalóknak a pihenéshez való joga is indokolja. Ennek szellemében elkészítették azt a dokumentumot, amelyben a munkaidő-csökkentéssel kapcsolatos elgondolásaikat rögzítették. Mivel a munkaidő-csökkentés konkrét módszereit csak hosszabb idő alatt és különböző szintű érdekegyeztető tárgyalások során lehet kialakítani, együtt gondolkodásra hívták a szociális partnereket, akikkel a napokban vitatták meg – első körben – a témát.
Munkaidő-rövidítés
A vasasok anyagának egyik alapelve, hogy a munkaidő csökkentése csak változatlan munkavállalói jövedelempozíció mellett történhet, és nem okozhatja a növekedés lefékeződését. A vasasok szerint a munkaidő-csökkentés szabályozását a középszintű, illetve a munkahelyi megállapodásokra kell bízni. Javaslatuk mind az időtartamot, mind a kiterjesztést illetően fokozatos bevezetést tartalmaz. A munkaidő csökkentését – ahol erre a gazdasági feltételek megérettek – a különösen nehéz körülmények között dolgozók körében kell elkezdeni, majd ezt követően lehet kiterjeszteni az ipar, illetve a nemzetgazdaság egészére. A vasasok munkaanyaga szerint a munkaidő-csökkentés bevezetése során politikai támogatásra, kormányzati ösztönzésre, továbbá a törvények megváltoztatására is szükség lesz. Ez egyben alapot is teremtene a munkaidő csökkentésére vonatkozó középszintű, illetve munkahelyi szintű megállapodásoknak.
A törvényes (heti vagy éves) munkaidő lerövidítését többen csak közép- vagy hosszú távon tartják elképzelhetőnek: szerintük egyelőre még nincsenek meg a gazdasági feltételei. Mások szerint viszont már ma is reális cél lehet a törvényes munkaidő lerövidítése, a következmények kompenzálását a termelés jobb szervezésével, technikai és technológiai intézkedésekkel képzelik el. A szociális partnerek találkozóján a kérdéskör vitája során a munkaügyi tárca képviselője úgy vélte, hogy a szakszervezetek javaslata, ha vitatható is, nem megalapozatlan. Úgy vélte, hogy a munkavállalók védelme, de a versenyképesség is olyan szempont, amelyet a szociális partnereknek kölcsönösen is mérlegelni kell. Ha a munkaadók és a munkavállalók – a kormány részvételével – meg tudnak állapodni, sor kerülhet a jogszabályok megváltoztatására.
A munkaadók azzal érveltek: az elmúlt néhány évben a gyors gazdasági növekedés és az alacsony munkanélküliség nem azokat az országokat jellemezte, amelyek a munkaidő-csökkentéssel próbáltak meg javítani a foglalkoztatottságon. A munkaidő csökkentése többek szerint zsákutca, továbbá nincs a foglalkoztatottság javításával semmilyen kimutatható összefüggése – legalábbis meggyőző statisztika erről még nem látott napvilágot.
A foglalkoztatás (köz)terhei
A munkáltatók zöme egyébként a munkaidő csökkentését jelenleg nem tartja időszerűnek, és a változatlan bérek melletti munkaidő-csökkentést sem tartja megvalósíthatónak. Megoszlanak a vélemények arról is, hogy a munkaidő csökkentése valóban bővítheti-e a foglalkoztatottak számát. Álláspontjuk szerint inkább a túlórázás növekedése várható akkor is, ha rövidebb lesz a munkaidő. Munkaadók arra is felhívták a figyelmet, hogy a foglalkoztatásnak számos olyan terhe van, amely nem arányos a munkaidő hoszszával.
A munkaadók legfőképpen a gazdasági növekedést és a versenyképességet féltik a munkaidő lerövidítésétől. Sokkal fontosabbnak tartják a reálbér növekedését, a csökkenő inflációt. A foglalkoztatás javítását a bővülő újratermelésen alapuló munkahelyteremtésben látják. De a munkáltatók egy része nem zárja ki, hogy hosszabb távon – az Európai Unióba történő belépéssel egyidejűleg – a munkaidő-csökkentés gondolata újra napirendre kerülhet.
