Az Európai Üzemi Tanácsok alapgondolatának megszületését követően különböző szakmákban létre is jöttek ilyen intézmények, ezek azonban számtalan ok miatt nem működtek tartósan. Változást a több évtizedes előkészítő munka után – főleg a szakszervezeti harc eredményeként – az 1994 szeptemberében kiadott EU Irányelv hozott, amely konkrétan meghatározta az Európai Üzemi Tanácsok létrehozását, működési rendjét, szabályait.
Az Irányelv kiadása
Az Irányelv kiadását követően 1994 szeptemberében az Európai Unió tagországainak munkaügyi és szociális miniszterei döntöttek arról, hogy megalakítják az európai üzemi tanácsok rendszerét. Az irányelveket a nemzeti sajátosságok figyelembevételével a tagországok adaptálják, beépítik saját törvénykezési rendszerükbe. Ez a tevékenység még napjainkban is folyik a tagországokban, mert az Irányelv csak 1996 szeptemberében lépett hatályba.
Az EU tagországaiban működő multinacionális cégek egyharmadában mintegy 400 Európai üzemi tanács jött létre eddig. Olyan közös érdekeltségű vállalkozásokra vonatkozik az Európai Üzemi Tanács létrehozása, ahol a vállalatcsoport egy vezető vállalatból (anyavállalat) és több hozzá tartozó, általa irányított, más-más országban működő vállalatokból (leányvállalat) áll.
A lényeg
A tagállamok olyan szociálpolitikai megállapodást fogadtak el, aminek az a konkrét célja, hogy a vállalatvezetés és a munkavállalók között párbeszéd alakuljon ki. Az Irányelv csak minimumkövetelményeket fogalmaz meg, 16 cikkelyben határozza meg a tennivalókat.
Az Irányelv szerint az előírások minden olyan EU-tagállamban lévő cégre vonatkoznak, amelyik a tagállamon belül legalább 1000 főt foglalkoztat és két más tagállamban lévő vállalkozáscsoportja legalább 150-150 fő alkalmazottal rendelkezik. Maga a tanács 3-30 munkavállalóból áll.
A multinacionális cégeknél a vállalatok koncentrációjával a piac működése és terjeszkedése a határokat átszeli, a vállalkozások, a vállalatcsoportok nemzetek felettivé válnak. Célszerű a gazdasági tevékenység harmonikus fejlesztése érdekében az alkalmazottak véleményét is kikérni, illetve biztosítani részükre – a harmonikus tevékenység elősegítése érdekében – a szükséges információt, ezért a munkavállalókat vagy azok képviselőit tájékoztatni kell.
A nemzetek felettivé válás azt is jelenti, hogy a döntések a vállalkozáscsoporton belül az egyes országokban élő munkavállalókat egyenlőtlenül érinthetik. A munkavállalók tájékoztatására, véleményük kikérésére, részvételükre vonatkozó eljárások kialakítását az Irányelv tartalmazza.
A munkavállalók képviselőinek védelmét az illető tagország törvényei és gyakorlata szerinti elv alapján kell kialakítani, különös tekintettel arra, hogy e képviselőket tevékenységük gyakorlása hátrányos helyzetbe nem hozhatja.
Az irányelvekben megfogalmazott kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén az EU-tagállamok kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket.
Az Európai Üzemi Tanács hatásköre a munkavállalók képzésére és meghallgatására vonatkozik, tehát fórum az információ továbbítására.
A tárgyalások csak nemzetközi jellegű ügyekre szorítkozhatnak, az egyes tagországokon belüli leányvállalatok belső ügyei nem képezik az Európai Üzemi Tanács feladatát.
A tanács munkája csak konzultatív jellegű tárgyalásokban nyilvánul meg, döntést nem hozhat, nem feladata a megállapodások megkötése.
Miután a cégek életében a gazdasági érdek a meghatározó tényező, ezért az Európai Üzemi Tanács nem akadályozhat meg semmilyen, a vezetés által kívánt döntést, és nem is erőszakolhatja rá véleményét a vállalkozás vezetésére. A szakszervezeti vélemények és elvárások szerint azonban a döntést befolyásolni tudják a konzultációkkal.
Az anyaországban lévő irányító központ vezetésével folytatott Európai Üzemi Tanács tárgyalásainak témája kiterjedhet:
- a vállalat struktúrájára,
- gazdasági és pénzügyi helyzetére, üzleti adataira,
- a termelésre,
- a foglalkoztatásra,
- a beruházás helyzetére.
Az évente egy alkalommal ülésező testület összehívását az irányító központ vezetősége hirdeti meg, illetve 100 munkavállaló (vagy ezek képviselői) is kérhetik az összehívást írásban, ha azok két különböző tagországban működnek.
Természetesen rendkívüli tárgyalások is kezdeményezhetőek olyan esetekben, ha olyasmi történik, ami a vállalkozásra, vállalkozáscsoportra súlyos következményekkel járhat.
A tanácskozás költségeit a munkáltatók fedezik, ez a központi vállalat vezetését és a küldő országban működő céget jelenti.
A tanács tagjai jogosultak saját országukban – a titkos adatok kivételével – munkatársaikat tájékoztatni az Európai Üzemi Tanács ülésén elhangzottakról.
Magyarország bekapcsolódása
A már létrejött Európai Üzemi Tanácsokba még kevés európai cég hívta meg cégük magyarországi képviselőit, de más Unión kívüli országok esetében sem jobb a helyzet.
Bár nem működik megfelelő információs megfigyelőrendszer az Európai Üzemi Tanácsok tevékenységét illetően, de tapasztalatok szerint a közép-kelet-európai térségben a multinacionális cégeknek kb. 450 leányvállalata működik. Ebből 160-nál van Európai Üzemi Tanács, 24 fő képviselővel.
A multinacionális cégek viselkedése teljesen eltérő abban a kérdésben, hogy az Unión kívüli államban lévő leányvállalatot bekapcsolják-e az anyavállalatnál működő Európai Üzemi Tanácsba.
Egy részük még tájékoztatást sem ad arról, hogy egyáltalán létezik-e vállalatuknál Európai Üzemi Tanács. Határozottan nem tartja kívánatosnak a magyar képviselők jelenlétét. Más részük azért nem igényli a magyar részvételt, mert Magyarország még nem tagja az Uniónak.
Egy része a vállalatcsoportoknak nem zárkózik el a magyar képviselők jelenlététől. Ez lehet tanácskozási joggal való részvétel is, vagy ha másként nem, hát megfigyelőként vannak jelen a magyar képviselők.
A közép-kelet-európai országok közül Magyarországon volt egyedül tradíciója – méghozzá törvényi keretek között szabályozott módon – a munkavállalói képviseletnek a vállalat vezetésében. Ezért EU-csatlakozás esetén a magyarországi rendszer kellő alapot szolgáltat arra, hogy az érdemi bekapcsolódás ne vegyen hosszú időt majd igénybe.
A kiadott Irányelv és az eddigi tapasztalatok alapján biztosan megállapítható, hogy a szociális párbeszéd új rendszere van kialakulóban.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás esetén a szociális partnerek szeretnék, ha a magyarországi vállalatokat is bevonnák – természetesen ahol annak feltételei adottak – az Európai Üzemi Tanácsok munkájába. Természetesen ezt másként élik meg a szakszervezetek és másként a munkáltatók.
A szakszervezetek kezdeményezői az Európai Üzemi Tanácsba való bekapcsolódásnak, már az Unióhoz való csatlakozást megelőzően is. Elvárásaik olyan vonatkozásban még némileg túlzottak is, hogy olyan kérdésekben is szeretnének információt kapni, mely nem tartozik szorosan az üzemi tanácsok hatáskörébe. Informálódni szeretnének a foglalkoztatási formákról, bérrendszerekről, munkaidőalap rendszerekről, kollektív megállapodások helyzetéről stb.
Törekvéseik ellenére egységes dolgozói érdeket aligha tudnak kialakítani, mert a különböző országok problémái és adottságai nagyon eltérőek, és nem is biztos, hogy a munkavállalók javát szolgálná az egységesítés.
A munkáltatók felismerik annak jelentőségét, hogy a szociális párbeszédben egyrészt a legszakavatottabb munkatársaiktól tudnak véleményt kapni terveik megvalósításához.
Másrészt az üzleti célkitűzéseik eléréséhez, a hatékonyság növeléséhez szükség van a biztonságra, a kiszámíthatóságra, a konfliktusok elkerülésére. Ennek letéteményese az eredményes párbeszéd.
Ugyanakkor a magyar tapasztalatok alapján a jelenlegi üzemi tanácsok léte és működése komplikált viszonyokat teremt a munkahelyeken. Még ma sem tisztázott a gyakorlatban, hogy a munkahelyeken működő szakszervezetek és üzemi tanácsok jogosítványa meddig terjed, a vezetésnek ezzel kettős kötelezettséget jelentve. E megállapítás nem az Európai Üzemi Tanácsok működésére vonatkozik, miután e téren nagyon kevés információnk van, de az biztos, hogy a rendezetlen viszonyokat a csatlakozást megelőzően rendezni szükséges.
Az eddigi magyar tapasztalatokon túl az Európai Üzemi Tanácsba való bekapcsolódásnak lehetnek olyan negatív hatásai is, hogy a transznacionális cégek földrajzilag kiterjedtebbek, mint Európa, a világgazdasághoz való tartozás nem biztos, hogy szívesen vesz és tolerál egy olyan európai szervezetet, amely elszigetelt. Tehát a túlszabályozottságot, a formalitást a gyakorlatban kerülni kell.
További problémát jelenthet az, hogy az Európai Üzemi Tanács működése olyan magas szinten van, hogy az információk átadásának határidőkhöz kötött mechanizmusa veszélyeztetheti a versenyképességet. Ezért rugalmas, nyitott szabályozásra lenne szükség.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás esetén a magyarországi munkáltatók többségét nem fogja érinteni az Európai Üzemi Tanács létrehozásának problémája.
Az irányelvek a multinacionális cégeknél az anyaországra írnak elő kötelező teendőket az Európai Üzemi Tanácsok megalakítására. A Magyarországon működő multinacionális cégek leányvállalatokkal vannak jelen, legfeljebb a küldöttként való részvétellel kapcsolódhatunk be az európai munkába. Egyelőre nem jósolható meg, hogy hány multinacionális cégnek lesz Magyarország az anyaországa.
Magyar Munkaadói Szövetség
