51. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2011. április 26.
TARTALOM

Cégünknél munkáltatói rendes felmondással megszüntettük az egyik "védett korban" lévő munkavállalónk munkaviszonyát. Végkielégítést nem fizettünk részére, mert alig több mint egy évig állt fenn a munkaviszonya. A munkavállaló felszólított bennünket, hogy fizessünk ki részére háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, mert őt a "védett korra" tekintettel a törvény alapján ez megilleti. Véleményünk szerint azonban erre nem jogosult, így nem tettünk eleget a felszólításnak. Helyesen jártunk-e el a munkavállalóval szemben, vagy valóban megilleti őt a végkielégítés?

A Magyar Közlöny 2010. évi 200. számában megjelent a 352/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet. E szerint az jogosult kompenzációra, akinek a tárgyhó első napján érvényes bruttó illetménye kevesebb, mint 293 440 Ft. A 3. § (1) bekezdés a 2. § vonatkozásában illetményként kell figyelembe venni a Kjt. 66., 66/A. és 79/E. §-a szerinti illetményt, továbbá a Kjt. 70-75. §-a alapján megállapított illetménypótlékot. Úgy gondoljuk, hogy a 3. § (1) bekezdése és a felsorolt Kjt. §-ok nem azonos fogalmakat tartalmaznak. Mi tartozik a bruttó illetménybe? Mit kell figyelembe venni a kompenzáció alapjául?

Sok olyan részlegünk van, ahol a munkáltatói jogkör gyakorlása miatt üzemi tanácsi választás esetén önálló üzemi tanácsot, illetve üzemi megbízottat kellene választani. Ez viszont azt is eredményezi, hogy a központi üzemi tanácsba 13-nál több helyi üzemi tanács (illetve üzemi megbízott) delegálhatna tagot. Meg lehet emelni a központi üzemi tanács taglétszámát ilyen esetben?

Három műszakos munkarendben dolgozom hétfőtől péntekig egy gyógyszergyárban. A munkaszerződés szerint a délutáni műszakra 45%, az éjszakai műszakra 65%, a pihenőnapon végzett munkára 100% bérpótlékot kapok, illetve a szabadságra 15%-ot. Előfordul, hogy szombaton túlóra-lehetőség adódik valamelyik pótlékos műszakban. Az elszámolás ilyenkor a következő: az alapot (8 óra) megduplázva fizetik, a műszakpótlékot csak 8 órára fizetik. Amennyiben eleve "pótlékos" műszakban dolgozom szombaton, miért veszíti el a pótlék a duplázást? Olvastam egy elméletet, hogy a pótlék pótlékozása összeférhetetlen, és úgy vettem ki, nem erre a kérdéskörre vonatkozott. Sajnos nem találtam megfelelő részletezést sem erre e nézetre, sem a három műszakos munkarendben dolgozók túlóra-elszámolására vonatkozóan. Az én józan paraszti eszem azt mondja, ha a szombati napon délután vagy éjszaka túlórázom, akkor az alapbér és a műszakpótlék összegének a kétszerese járna.

Romániából átjött ápolónő közalkalmazott jubileumi jutalmával kapcsolatosan kérdezzük: a Szászrégeni Kórházban és a Blagesti Orvosi Rendelőben eltöltött idejét figyelembe vehetjük-e? A besorolásnál beszámítottuk.

Végelszámolás alatt álló cégünk egyik munkavállalója egy GYES-en lévő kismama, a GYES 2011 júniusában jár le. Mivel a munkáltató a végelszámolás befejezését követően jogutód nélkül megszűnik, jól gondoljuk-e, hogy nem áll a kismama védelem alatt, és így a végelszámoló felmondhat neki? Amennyiben igen, a végelszámolás kezdőnapja lesz a felmondás kezdőnapja?

A munkavállalóinkat két műszakos munkarendben, délelőtt 6.00-14.00-ig, délután 14.00-től 22.00-ig foglalkoztatjuk. Éjszakai műszak nincs. Egy munkavállalónk a délutáni műszakban dolgozott, de túlórát is teljesített, ami 22.00 óra után ért véget. A kérdésem, hogy ebben az esetben milyen pótlékot kell kifizetni neki? A rendkívüli munkavégzés pótléka mellett éjszakai műszakpótlékot, vagy csak az éjszakai munkavégzés pótlékát? Mi kell fizetni továbbá akkor, ha a délelőtti műszakban dolgozó munkavállaló túlórázik 14.00 óra után?

Az új szabályok szerint csak 6 órában lehet GYES mellett dolgozni. Kismama dolgozónk visszatér a fizetés nélküli szabadságáról, ezért szerződését úgy módosítjuk, hogy 6 órás munkaidőt állapítunk meg. Kérdésünk: a távolléte alatt felgyülemlett szabadsága kiadásakor a távolléti díjat mi szerint állapítjuk meg? A korábbi 8 órás munka­időre járó bére, vagy a módosított szerződés alapján a 6 órás bére alapján?

2011. évi márciusi munkanap-áthelyezéssel kapcsolatosan a következő probléma merült fel társaságunknál. Kollégánk 2011. március 16-án lépett be hozzánk, és véleménye szerint, mivel 2011. március 14-én még nem volt cégünk munkavállalója, 2011. március 19-én szombaton neki nem kell ledolgoznia a 14-ei napot. Véleményünk szerint azonban a munkanap-áthelyezés nem érinti az új munkavállaló ledolgozandó munkanapjait, és március 19-én szombaton, ahogyan más, heti ötnapos (hétfőtől péntekig) egyenlő, 40 órás munkaidő beosztásban dolgozónak vagy dolgoznia kell, vagy szabadságot vehet ki, hiszen rendelet szabályozza a munkaszüneti napok körül a munkarendet, valamint hogy milyen ellátást kell számfejteni neki arra a napra.

Azzal a kéréssel fordult hozzánk egyik beosztott – nem vezető – kormánytisztviselőnk, hogy nehéz anyagi helyzete miatt átmenetileg engedélyezzünk számára egy további, határozott időre szóló, teljes munkaidős köztisztviselői jogviszony létesítését. Létezik-e olyan konkrét törvényi rendelkezés, amely taxatíve kizárja két vagy több heti 40 órás, teljes munkaidős jogviszony egyidejű fennállását, különösképpen a kormánytisztviselők és a köztisztviselők vonatkozásában? Tartunk attól, hogy a másodállás engedélyezése esetén nem lenne képes továbbra is megfelelő teljesítményt nyújtani az érintett alkalmazott.

A hivatali szervezet vezetője a kormánytisztviselők gyorsított előmenetele érdekében szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói, továbbá közigazgatási tanácsadói, illetve közigazgatási főtanácsadói címeket adományozhat a két jogállási törvény együttes értelmezése alapján. Kérdésünk, hogy az adományozás szempontjából együttesen vagy külön-külön kell számításba venni a címekkel rendelkező kormánytisztviselők létszámát?

Fennáll-e a munkavállaló biztosítási jogviszonya, ha a munkáltató 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadságot engedélyez számára?

Az iskolánkban tanító egyik tanárnő olyan orvosi igazolást adott át részünkre, melyben az állt, hogy az igazoláson szereplő intézménynél reprodukciós eljárásban vesz részt. Tisztázni akartuk vele, hogy ez mit takar ténylegesen. Elmondta, jelenleg különböző diagnosztikai vizsgálatokat végeznek, a tényleges kezelés csak a vizsgálatok eredményének ismeretében kezdődik meg. Az intézményben azonban létszámcsökkentést akarunk végrehajtani, és úgy véljük, hogy mivel a tanítónő még nem áll tényleges kezelés alatt, létszámcsökkentésre hivatkozással az ő jogviszonyát is megszüntethetjük. Jogszerűen járnánk el, ha felmentést közünk vele?

A nálunk működő üzemi tanáccsal vitába keveredtünk; nem sikerült megállapodni az üzemi tanács működésének indokolt és szükséges költségeiben. Lefolytattuk a törvény szerinti egyeztető tárgyalást, de végül nem született egyetértés a kérdésben. Az üzemi tanács ragaszkodik ahhoz, hogy a kérdésben döntőbíró járjon el, mivel nem született megállapodás. A vezetőség viszont nem kívánja az általa meghatározott összegnél magasabb mértékben finanszírozni az üzemi tanács működését, és nem akar döntőbírót igénybe venni, mivel annak a költsége is a munkáltatót terheli. Kötelezheti-e az üzemi tanács a munkáltatót a döntőbírói eljárás igénybevételére, annak akarata ellenére?

A munkaidő nálunk hivatalosan 9-től 5-ig tart, azonban elvárás a kollégákkal szemben, hogy legkésőbb háromnegyed 9-kor beérjenek az épületbe, és ne a munkaidőben kezdjék összekészíteni a reggelijüket, főleg ne 9 után kapcsolják be a számítógépeiket. A kollégák ösztönzése érdekében egy új intézkedést tervezünk bevezetni, amelynek a lényege, hogy a portaszolgálatot teljesítő kolléga minden reggel felírná azon munkatársak nevét, akik az elvárás szerinti érkezési időt nem tartják be, és ezt a listát utána elektronikusan is körbeküldenénk a munkatársak között, illetőleg kifüggesztenénk a bejáratnál. Egy-két listán történő szereplés után nyilván elszégyellné magát minden érintett. Kérdésünk, hogy megvalósíthatjuk-e ezt az elképzelést anélkül, hogy az jogszabályi előírásba ütközne?

Próbaidő alatt szüntettük meg egyik munkavállalónk munkaviszonyát. E dokumentumban fenntartottuk a munkaszerződésben korábban kikötött versenytilalmi korlátozást, vállalva, hogy 18 havi bért 9 részletben (2 havonta) megfizetünk azért, hogy a munkavállaló 3 éven át ne dolgozzon olyan "más társaságnál, amely akár Magyarországon, akár Magyarország területén kívül a munkáltatóval konkurens tevékenységet folytat". A munkavállaló most egy összegben történő kifizetéshez ragaszkodik, mivel – szerinte – egyébként sem arányos a háromévi elhelyezkedési korlátozás a másfél évi bér megfizetésével. Szerintünk viszont a részletfizetést nem tiltja a Munka Törvénykönyve, és nem értünk egyet azzal az állítással sem, hogy a kikötött ellenérték aránytalan lenne.

Hivatalunkban a folyamatos átszervezések, és személyügyi mozgások következtében megnövekedett munkateher miatt sajnos előfordult olyan, hogy egy-egy köztisztviselő kinevezési okiratának aláírására és az eskütételre a munkába állást követő 3-4. héten került sor. Utóbb egyikük bírósághoz fordult, és többek között arra is hivatkozik, hogy jogellenesen foglalkoztattunk. Mi lesz ennek ránk nézve a jogkövetkezménye?

Beteg lettem, főnököm a betegségem idejére visszakéri a céges eszközöket, mint telefon, banki hozzáférés és bankkártya (nevemre szóló céges), pénztári elszámolás (pénztárkönyv és kassza) – menjek be és adjam le. Közben fenyeget, ha ellenőrzést kapnak, rám terheli a büntetést, valamint olyan jegyzőkönyvet készített, hogy megtagadtam a bankkártya átadását. Kötelezhet erre?

Iskolánk egyik tanárnője 1953. február 20-án született, rendelkezik 40 év szolgálati idővel. Kérelmet terjesztett elő, melyben kéri korengedményes nyugdíjba való vonulásához a munkáltatói hozzájárulást. Elutasítható-e ez azzal, hogy 40 éves jogviszonnyal való öregségi nyugdíjba vonulásra jogosult?