Emelt összegű végkielégítés és a "védett kor"


Cégünknél munkáltatói rendes felmondással megszüntettük az egyik "védett korban" lévő munkavállalónk munkaviszonyát. Végkielégítést nem fizettünk részére, mert alig több mint egy évig állt fenn a munkaviszonya. A munkavállaló felszólított bennünket, hogy fizessünk ki részére háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, mert őt a "védett korra" tekintettel a törvény alapján ez megilleti. Véleményünk szerint azonban erre nem jogosult, így nem tettünk eleget a felszólításnak. Helyesen jártunk-e el a munkavállalóval szemben, vagy valóban megilleti őt a végkielégítés?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. április 26-án (51. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 971

[…] állapít meg azon munkavállalókra, akiknek munkaviszonya az öregségi nyugdíjra, illetve a korkedvezményes nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnik meg. A köznyelv ezt az állapotot nevezi – nem teljesen egzakt terminológiával - "védett kornak". A "védett korban" lévő munkavállalók esetén, azon túlmenően, hogy munkaviszonyuk csak különösen indokolt esetben szüntethető meg munkáltatói rendes felmondással [Mt. 89. § (7) bek.], a végkielégítés összege az általános szabályok szerint meghatározotthoz képest háromhavi átlagkereset összegével emelkedik [Mt. 95. § (5) bek.]. Az emelt összegű végkielégítés azonban mindösszesen egy alkalommal illeti meg a munkavállalót. Nem jogosult ugyanis az emelt összegű végkielégítésre a munkavállaló akkor, ha korábban már részesült abban [Mt. 95. § (5) bek.]. A fentiekben vázolt kedvezőbb szabályok nem jelentik azt, hogy a "védett korban" lévő munkavállalónak nem kellene megfelelniük az általános szabályok szerinti feltételeknek. A "védett korban" lévő munkavállalókat – kollektív vagy munkaszerződés kedvezőbb rendelkezése hiányában – […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.