57. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2011. augusztus 29.
TARTALOM

Új munkaidő-szabályzatunkat szeptember 1-jétől tervezzük hatályba léptetni. Jelenleg a szakszervezetekkel egyeztetjük a tervezetet. Vita támadt a kereten felüli rendkívüli munkavégzés tekintetében. Szeretnénk belevenni a tervezetbe, hogy melyek azok a különleges körülmények, amelyek mellett nem kell betartani a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó törvényi korlátokat. Idesorolnánk a sztrájkot is. Ezt a szakszervezetek vitatják, mivel szerintük a sztrájk semmi esetre sem sorolható be az elemi csapás (rendkívüli események) kategóriájába. Ebben a kérdésben kérem jogi állásfoglalásukat!

Egyik munkavállalónk jelenleg GYES-en van, de bejelentette, hogy szeptembertől vissza szeretne jönni dolgozni. Most ez nem is jelent gondot, mert éppen bővítjük a tevékenységünket. Azonban rajta kívül több kolléga is GYES-en van, az viszont nem biztos, hogy máskor is ilyen rugalmasan meg tudjuk oldani az újrafoglalkoztatást. Úgy hallottuk, hogy ezzel kapcsolatban a szabályozás is változni fog, de nem tudjuk mennyiben. Milyen kötelezettségeknek kell majd eleget tennünk a jövőben?

Egyik telephelyünkön a helyi vezető a munkavállalói késéseket olyan módon kezeli, hogy a késő munkavállaló esetében a késedelmet ledolgoztatja, mégpedig olyan módon, hogy a késéssel érintett minden fél óra után a beosztás szerinti munkaidőt követően fél-fél órát kell ledolgozni; azaz ha a munkavállaló 5 percet késik, akkor 30 percet, ha 35 percet, akkor 1 órát. Az így ledolgozott pluszidőre bért nem kapnak a munkavállalók. Mivel nem vagyunk meggyőződve ennek a megoldásnak a jogszerűségéről, ezért kérjük állásfoglalásukat, hogy milyen módon maradhat fenn ez a rendszer?

Az év végi osztálykirándulás kapcsán történt: az egyik kísérő tanár nem csatlakozott a csoporthoz a megbeszélt helyen (HÉV-megállóban). Mivel a kiküldetési szabályzatunk szerint az osztálykiránduláson osztályonként két fő felnőtt kísérő pedagógus kell, hogy részt vegyen (akik közül az egyik az adott csoport osztályfőnöke), az osztályfőnök egyedül nem vállalta a kirándulás vezetését. Így a kirándulás – a gyerekeknek nagy csalódást, a szülőknek költséget okozva – elmaradt. A kísérő tanár azzal védekezett, hogy félreértés történt, és ő egy másik HÉV-megállóban várakozott, az osztályfőnököt pedig nem tudta elérni a mobiltelefonján. Megalapoz-e ez fegyelmi eljárást?

Dolgozóm bírósági végrehajtótól letiltást kapott. A végrehajtó a letiltásban elsődlegesen a saját munkadíját és költségátalányát, valamint általános költségátalányát kéri levonni és átutalni a saját számlájára, továbbá a végrehajtást kérő részére járó összegből 10%-ot kér átutalni behajtási jutalék címen. A behajtási jutalék mértékéről a bírósági végzés nem rendelkezik, ez a végrehajtó és a végrehajtást kérő közötti jogviszony része. Munkabérből levonni csak bírósági végzéssel lehet. Köteles vagyok-e kérését teljesíteni a saját részére járó átutalások tekintetében?

Közös megegyezéssel megszüntettük egyik munkavállalónk munkaviszonyát. A megszüntető okiratban mindkét fél elismerte, hogy egymással kölcsönösen elszámoltak, és további követelésük nincs a másik fél irányába. Most a munkavállaló mégis keresetet nyújtott be a bírósághoz, mert szerinte megtévesztettük, mivel nem tudott róla, hogy őt a rendkívüli munkavégzésért díjazás illette meg. Alappal követeli velünk szemben a túlóráért járó pénzt, ha saját akaratából aláírta a közös megegyezést a fenti szöveggel?

Cégünk munkavállalói létszáma folyamatosan növekszik, idén várhatóan elérjük az ötvenfős állományi létszámot. Úgy tudom, ebben az esetben kötelező az üzemi tanács választása; ez valóban így van?

Az egyik munkatársunkat (a Ktjv. hatálya alá tartozik az intézményünk) felmentettük. Időközben, még a felmentési ideje alatt elhelyezkedett egy gazdasági társaságnál. Később tudtuk meg, hogy onnan átkerült egy másik, önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társasághoz. Vissza kell-e fizetnie a végkielégítést?

Egyik ingázó munkavállalónk a múlt hónapban egy alkalommal kb. 2 órát késett. Az indok az volt, hogy a bevezető úton buszsávot alakítottak ki, és az óriási dugóban nem tudott időre beérni. Ezt elfogadtuk igazolt hiányzásnak. Ilyen esetben ugye nem kell a kiesett két órára bért fizetni a munkavállalónak? Vagy a személyi alapbér ekkor is jár?

Egyik munkavállalónknak mobilinternet-hozzáférést biztosítottunk a korábbi kábeles internet helyett. A cégnél bevett gyakorlat szerint az internet-hozzáférést saját célra is lehetett használni; az internet a munkavégzés mellett egyfajta juttatásként is funkcionált. Sajnos az nem derült ki, hogy a mobilinternet szolgáltatója adatforgalomhoz kötötten állapította meg a díjazást; a munkavállalónk pedig így egy hónap alatt mintegy 800 000 Ft-os internetforgalmi díjat generált. Kérdésünk: van-e lehetőség ezt megtéríttetni a munkavállalóval?

Az önkormányzatnál július hónapban egy telefonos bejelentés nyomán kiszállt a rendőrség, bombariadó miatt kiürítették az épületet. Három és fél órán keresztül tartott a tűzszerészi vizsgálat, aznap már nem tudtunk dolgozni. A munkaidő-kiesés idejét a munkaidő-beosztás módosításával ledolgoztathatjuk-e máskor (pl. a következő heti munkanapokra elosztva)? Kell-e díjazást fizetni a kiesett munkaidőre?

Megilleti-e az 50%-os kedvezményt biztosító utazási igazolvány a nem aktív – például gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban részesülő, vagy felmentési idejüket töltő – közalkalmazottakat? Az utazási igazolványra vonatkozó jogszabály a jogosulti kör meghatározásánál általánosságban csak a "foglalkoztatott" kifejezést használja.

Strandfürdőt üzemeltető, önkormányzati cég vagyunk. A nyári idényre felvettünk 4 hónapra egy karbantartó munkatársat, 1 hónap próbaidővel. Karbantartóink a gépházban fülvédőt viselnek, mert a magas zajhatás megköveteli. A próbaidős munkavállalónknak bizalom hiányában a művezető nem adott ki fülvédőt, mivel egy-egy ilyen készülék kb. 15 000 Ft-ot ér. A munkavállaló az igazgatóságon tett panaszt emiatt. Jogi szempontból igazat adhatunk a művezető kollégának?

Egyik munkavállalónk – aki egyébként programozó informatikus – ínhüvelygyulladást kapott, és mivel nem tud gépelni, így nem tud munkát végezni sem. A háziorvosa korábban keresőképtelen állományba is vette, azonban a napokban a munkavállaló azzal jött be, hogy a háziorvos szabadságra ment, a helyettese pedig nem hajlandó kiállítani neki folytatólagos keresőképtelenségi igazolást; ugyanakkor le sem zárja a keresőképtelenségi állományt, és nem minősíti a munkatársunkat keresőképesnek. Ilyen esetben hogyan kell eljárni, minek kell minősíteni a – munkában nem töltött – időtartamot?

Cégünknél csoportos létszámcsökkentést hajtunk végre, és ez több megyében lévő telephelyünket érinti. Az egyiken a munkavállalók nagy részétől meg kellett válnunk. A törvénynek megfelelően tájékoztattuk őket, konzultáltunk a képviselőikkel, és a munkaügyi központ felé is megtettük a bejelentéseket, majd 2011 augusztusának első hetében minden érintettnek felmondtunk. A telephelyen négy munkavállaló maradt. Mostanra azonban sajnos az ő munkájukra sincsen szükség. Mivel ez a létszám már nem éri el a csoportos létszámcsökkentéshez szükséges mértéket, jól gondoljuk, hogy nekik minden egyéb procedúra nélkül akár augusztus 20-áig is felmondhatunk?

Melyik kategóriába kell iskolánk leendő gazdasági vezetőjét besorolni? Rendelkezik főiskolán szerzett tanári, számviteli ügyintézői végzettséggel, valamint mérlegképes könyvelői szakképesítéssel.

Gyermekgondozási szabadságról visszatérő kollégánkat nem tudjuk tovább foglalkoztatni, mert időközben lezártuk azt a projektet, amelyben ő is dolgozott (asszisztens munkakörben). Munkaviszonyát a felmondási védelem letelte után rendes felmondással meg fogjuk szüntetni. Kérem segítségüket abban, hogy a gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság idejét hogyan kell figyelembe venni a végkielégítésre jogosító időszak, illetve a felmondási (felmentési) idő hossza kapcsán? A munkavállaló 2006. január 1-je óta dolgozott nálunk, 2008. júliusban ment szülési szabadságra, majd 2011. július 11-én jött vissza dolgozni. Papíron tehát több mint 5 éves jogviszonya van, de ebből jó három évet ténylegesen nem dolgozott.

Néhány munkavállalót foglalkoztató cég vagyunk. Az üzletünkben az egyik alkalmazottunk ki akarta cserélni a villanykörtét, de megcsúszott alatta a szék és leesett, lábsérülését meg is kellett műteni. A műtét után azonban óvatlanok voltak a kórházban a nővérek, és leesett az ágyról, combnyaktörést szenvedett. A munkavállaló most kárigényt jelentett be. Ilyen helyzetben fennáll-e a felelősségünk akkor is, ha nem tartozott a munkakörébe a villanykörte kicserélése, és sosem adott neki senki olyan utasítást, hogy végezze el ezt a feladatot?

A 2011. augusztus 1-jétől hatályos szabályok előírják, hogy ha a munkáltató kettőnél több részletben adja ki a munkavállaló szabadságát, akkor is biztosítania kell tárgyévenként legalább egyszer egybefüggő 14 nap távollétet. Ha olyan munkavállalót alkalmaztunk, aki ebben az évben már máshol állásban volt, ott a 14 napot megkapta, akkor minket ettől függetlenül terhel-e ez a kötelezettség, vagy kiadhatjuk-e a munkavállalónak a nálunk eltöltött munkaviszonyával arányos "maradék" szabadságát úgy, hogy ezzel egyszer sem biztosítunk számára egybefüggő 14 nap távollétet?