47. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2011. január 31.
TARTALOM

Egyik közalkalmazottunk, aki 2009-ben lépett be a prémiumévek programba, azzal fordult hozzánk, hogy térítsük meg önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagsági díját. Szerintünk ez nem szerepel a Péptv.-ben, és a kapcsolódó rendelet szerint sem kapunk erre költségvetési támogatást. A kollektív szerződésünk kizárja, hogy prémiumévesnek ilyen támogatást nyújtsunk. A kolléganő szerint ez sérti az egyenlő bánásmód elvét. Igaz ez?

Munkavállalónk üzleti megbeszélése után ebédelni ment, és a nála lévő laptopot a nyílt utcán, fényes nappal, Budapest VIII. kerületében betette a csomagtartóba. Mikor fél óra múlva visszaért, a csomagtartót feltörték, és elvitték a laptopot. Az autóban más kár nem esett, a többi ajtóhoz nem nyúltak – feltehetően kifigyelték a munkavállaló pakolását. A laptop elismervény és visszaszolgáltatási kötelezettség mellett lett átadva, de a munkavállaló arra hivatkozva nem akar kártérítést fizetni, hogy az ilyen lopás elháríthatatlan külső ok. Kérdésünk, hogy alapos-e a kifogása?

Az egyik régóta nálunk dolgozó munkavállalónk határozott idejű jogviszonnyal rendelkezett, azonban annak lejártát követően is tovább dolgozott anélkül, hogy új munkaszerződést kapott volna, mivel a közvetlen felettese arról biztosította, hogy a továbbiakban is szükség van a munkájára. Tekintettel arra, hogy a munkaszerződést még nem kötötték meg vele, munkabért sem számfejtettek a részére. A munkavállaló most követeli a munkabérét. Jár-e neki munkabér annak ellenére, hogy nincs is munkaszerződése?

Egyik munkavállalónkat a heti pihenőnapján kívánjuk rendkívüli munkavégzésre kötelezni. Mivel előre látjuk, hogy csak szombat reggel 8 és 10 óra, valamint 11 és 13 óra között van szükségünk a munkájára, megtehetjük-e azt, hogy 10 órakor hazaengedjük, de később – mintha ez akkor derülne ki – ismét felhívjuk telefonon, visszahívjuk 11 órára, és ebből következően nem fizetjük ki számára a 10 órától 11-ig tartó időszakot?

Az elmúlt hónapban kétnapos késéssel tudtuk kifizetni a munkavállalóinknak a munkabéreket. Tudtuk, hogy mikor tudunk fizetni, így ennek megfelelően késedelmi kamatot is utaltunk. Egy munkavállalónk viszont jelentkezett, hogy tartozását nem tudta emiatt időben befizetni, és 30 000 Ft kötbért kellett fizetnie. Ezt a kárt nekünk mint munkáltatónak meg kell térítenünk?

2011. január 1-jétől visszaállították a vezetői megbízásokat a közalkalmazottaknál. Kérdésem, hogy a nálunk 2014. december 31-ig határozott időre szóló kinevezéssel alkalmazott kinevezett vezetőnek minősülő intézményvezetővel kapcsolatosan hogyan kell eljárni?

Több mint 3 évig Írországban, illetve az ír cég részéről kiküldetésben fél évig Ausztriában is végeztem tevékenységemet, mielőtt megszüntették volna munkaviszonyomat. Úgy tudom, hogy az álláskeresési ellátást a lakóhelyem szerinti államban, azaz Magyarországon vehetném igénybe, azonban az ír cég nem állította ki az ehhez szükséges igazolásokat. Mi a teendő ilyenkor?

Bútorszállítással is foglalkozó vállalkozásnál állok alkalmazásban. Múlt héten az egyik megrendelő címére kiérve nem találtunk a helyszínen senkit, ezért arra utasított a főnököm, hogy tegyük le a szekrényt a ház elé. Ekkor már elkezdett havazni, ezért vitába keveredtem a vezetőmmel, mert attól féltem, ha kár esik a bútorban, majd biztosan az én fizetésemből vonják le. Később azt hallottam a kollégáktól, hogy az ilyen utasítást meg is tagadhattam volna, csak gyáva voltam. Igazuk van?

Jár-e munkaközi szünet azon részmunkaidős munkavállalóink számára, akiket négyhavi munkaidőkeretben egyenlőtlen munkaidő-beosztásban úgy foglalkoztatunk, hogy a hét adott napjain csak négy-öt órát dolgoznak, míg más napokon akár nyolc-kilencet is?

Munkavállalóinknak a heti pihenőnapját át kívánjuk helyezni egy héttel későbbre, így az első héten 6, a második héten 4 munkanapot dolgoznának. Van olyan munkavállalónk, aki mindkét héten szabadságát tölti, összesen 10 napot. Ilyen esetben az egyes hetekre hogyan kell elszámolni a szabadságokat, kell-e alkalmazni a heti kettőnél több, illetve kettőnél kevesebb pihenőnapot biztosító munkarendre vonatkozó szabályokat?

Kiköthetjük-e jogszerűen a munkavállalónkkal kötött egyedi megállapodásban azt, hogy amennyiben megszegi a titoktartási kötelezettségét, köteles automatikusan egy előre meghatározott összegű kártérítést fizetni?

Társaságunk rendkívüli felmondással fel kíván mondani egy munkavállalónak, aki viszont egyben szakszervezeti tisztségviselő is. Ilyen esetben kötelező a szakszervezettel véleményeztetni a tervezett intézkedést, amit meg is kívánunk tenni. A kérdésem az, hogy a tervezett intézkedésen mit kell pontosan érteni? Elegendő azt közölni, hogy rendkívüli felmondással kíván élni a munkáltató, vagy el is kell küldeni az indokolást? Esetleg magát a már megfogalmazott rendkívüli felmondást kell megküldeni a szakszervezetnek?

Az elmúlt héten átadtuk az egyik kollégánk részére a rendes felmondást, majd ezt követően az érintettet – a feladatok átadásával kapcsolatos tennivalók átbeszélése érdekében – behívta a közvetlen főnöke, amikor is heves vita bontakozott ki közöttük. Ugyan a rendes felmondásunk indokolása helytálló, hiszen az átszervezés következtében feleslegessé vált az érintett kolléga munka­ereje, azonban az ominózus megbeszélésen az is elhangzott a vezető szájából, hogy a felmondás valódi indoka a hanyag munkavégzés és a sorozatosan elkövetett hibák. Ezt követően megjelent a kolléga, és közölte, hogy rögzítette a telefonjával a teljes beszélgetést, és be fog perelni minket a jogellenes – nem a valós indokot tartalmazó – elbocsátás miatt. Mondtuk neki, hogy a jogellenesen beszerzett bizonyítékot nem tudná felhasználni, azonban később azzal szembesültünk, hogy esetleg mégis megteheti. Önöknek mi a véleménye?

GYES-ről visszatérő dolgozónkat részmunkaidőben foglalkoztatjuk tovább. A felhalmozódott szabadság kiadásakor a szabadság idejére járó távolléti díjat a korábbi teljes munkaidős bére alapján vagy az új részmunkaidős bére alapján kell megállapítani?

Ápoló munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottunk határozott idejű jogviszonyban áll, mely a gyermeke gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadsága alatt le fog járni. Vajon jogszerűen lehetséges-e ismételten határozott időre meghosszabbítani a határozott idejű jogviszonyát a fizetés nélküli szabadságának ideje alatt?

Cégünknél több helyi (telephelyi) üzemi tanács és egy központi üzemi tanács is működik. A helyi üzemi tanácsok – mivel eltérő szakszervezetek tisztségviselői alkotják őket – nem tudnak megállapodni a működés feltételeiről. Ez a múltkoriban addig elment, hogy a központi üzemi tanács – ahol az egyik helyi üzemi tanács tagja az elnök, és a központi üzemi tanács jelentős többségét is ez a szakszervezet adja – üléséről nem tájékoztatták a másik helyi üzemi tanácsot, és nem hívták meg az onnan delegált központi üzemi tanácsi tagokat. Sajnálatos módon ezen az ülésen döntött a központi üzemi tanács a jóléti ingatlanok bérbeadhatóságáról. Lehet a fentieknek valamilyen következménye, vagy a munkáltató a központi üzemi tanács döntése alapján érvényesen rendelkezhet a jóléti ingatlanok bérbeadásáról?

Ha a munkáltató a munkabért átutalással fizeti meg a munkavállaló részére, akkor ki viseli az alábbi költségeket: bankszámlanyitási díj, kártyadíj, számlavezetési díj, pénzkivételi díj? Mire terjed ki a munkáltató kötelezettsége?

Mi a teendő akkor, ha valaki a munkahelyén férje ápolása céljából kért és kapott egy évre fizetés nélküli szabadságot, csakhogy a munkavállaló férje a szabadság letelte előtt elhunyt? Van-e valamilyen jogszabály arra vonatkozóan, hogy ilyen esetben mikor kell visszatérnie a munkavállalónak a munkahelyére, vagyis hogy letöltheti-e az egy év szabadságot, vagy meg kell azt szüntetnie?

A Kjt. legújabb módosítása megszüntette a kinevezett vezetők státuszát, és valamennyi vezetői kinevezést vezetői megbízássá alakított át. Igaz az, hogy bizonyos esetekben automatikusan megszűnhet a már átalakult vezetői megbízás?

Még novemberben egyik dolgozónk, aki fél évig betegállományban volt, a visszatérése előtt arra kért minket, hogy az első keresőképes napjától számítva adjuk ki a felhalmozódott szabadságát. Kérésének eleget tettünk, és levélben tájékoztattuk, hogy a 62 munkanap szabadságából 32-t kiadunk számára. A szabadsága letelte előtt azonban levélben felmondtunk neki azzal, hogy az őt megillető 4 havi felmondási idő alatt kiadjuk a betegsége miatt korábban kiadni nem tudott 30 munkanap szabadságát, a felmondási idő többi részére pedig mentesítjük a munkavégzés alól. A dolgozónk azzal keresett meg minket, hogy a ki nem adott szabadságát nem számíthattuk volna be a felmondási idejébe, továbbá a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnünk kellett volna. Véleménye szerint megsértettük a felmondási időhöz fűződő jogát, mert a felhalmozódott szabadság felmondási időbe való beszámításával megrövidült a jogviszonya. Mindezek miatt követeli, hogy pénzben váltsuk meg a 30 nap szabadságát. Szerintünk jogszerűen adtuk ki a szabadságot, igazunk van?