54 találat a megadott munkaközi szünet tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként - a munka jellegéhez igazodóan a veszélyhelyzet kizárásával - szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő 75%-át [50/1999. EüM rendelet 4. § (1) bek.].Technológiai okból tehát el lehet tekinteni az óránként 10 perces megszakításoktól. Tág értelmezés mellett ebbe beletartozhat, hogy a munkavállaló otthon, kötetlen munkarendben dolgozik, és a megszakítások nyomon követése, ellenőrzése amúgy sem lenne lehetséges. Ám ebben az esetben sem lehet megszakítás nélkül huzamosan képernyő előtt dolgozni, és ez nem haladhatja meg összességében a munkaidő 75%-át. Ezek a szabályok nem a munkaidő mértékét érintő rendelkezések, amelyeket az Mt. állapít meg, hanem munkavédelmi célú előírások, amelyek a munkaidőn belül az adott tevékenységgel eltölthető időre tartalmaznak rendelkezéseket (expozíciós idő). Ezért az ezektől való eltérés a felek megállapodásával nem lehetséges, a munkáltató[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaidőbe [Mt. 103. § (1)-(4) bek., 86. § (3) bek. a) pont]. Mivel - általános szabály szerint - a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, arra díjazás sem jár. A kérdés szerinti esetben tehát a munkavállalót csak akkor illeti meg díjazás a szünetek idejére, ha készenléti jellegű munkakört tölt be, vagy a munkáltató kifejezetten vállalta (esetleg a felek így állapodtak meg a szerződésben), hogy a szünetekre is jár bér, illetve nem munkaközi szünetről, hanem valamely munkavédelmi szabályban előírt, egy adott tevékenység megszakítására vonatkozó szünetről van szó.Ez utóbbi esetben a szünet valóban munkaidőnek minősül, és az adott, az egészségre veszélyes tevékenység szüneteltetésének idejére jár a munkabér. Az ilyen, munkavédelmi célú szünetekre viszont az is igaz, hogy a munkavállaló csak az adott tevékenységet köteles megszakítani, de egyébként más jellegű feladatok elvégzésére a szünet ideje alatt is kötelezhető, és ezek teljesítésére rendelkezésre kell állnia. Az elmaradt munkabér iránti igény[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]pótlék mértéke 15% (Mt. 142. §). A fentiekből eredően a kérdéses esetben a munkaszüneti napi munkaórákra a munkavállalóknak az alapbérükön felül 100% munkaszüneti napi pótlék és a 04-06 közötti órákra további 15% éjszakai pótlék is jár. Megjegyezzük ugyanakkor, az Mt. megengedi, hogy a munkáltató ne a naptári napot, hanem egy megszakítás nélküli 24 órás időegységet tekintsen munkanapnak - illetve heti pihenő- vagy munkaszüneti napnak -, ha a munkarend miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik. Ilyenkor a megkötés az, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot mindenképpen heti pihenő- vagy munkaszüneti napnak kell tekinteni [Mt. 87. § (1)-(2) bek.]. Így nincs akadálya, hogy[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]kollektív szerződés a munkavállalók számára ezt meghaladó, legfeljebb 60 perc munkaközi szünetet is biztosíthat [Mt. 103. § (3) bek.]. A munkaközi szünettel kapcsolatban nincs olyan rendelkezés, amely előírná, hogy minden nap azonos mértéket kell biztosítani; sőt, a törvényből következik, hogy a munkaidő mértékének a változása miatt eleve változik a munkaközi szünet mértéke is. Nincs tilalom arra vonatkozóan, hogy ha a felek a törvényi mértéknél hosszabb munkaközi szünet lehetőségében állapodtak meg, ezen kereten belül a munkáltató határozza meg az egyes napokra vonatkozóan a munkaközi szünetet, és akár naponta eltérő[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]szerződés vagy a felek megállapodása előírja [Mt. 103. § (3) bek]. A kérdés szerinti esetben a 30, illetve a 60 perces szünetet alkalmazó munkarendeknél valóban szükséges a hosszabb szünethez a munkavállaló beleegyezése. Megjegyezzük, hogy a hosszabb munkaközi szünetben való megállapodásnak csak akkor van jelentősége, ha a szünet nem számít be a munkaidőbe. Bár a törvény - a készenléti jellegű munkakörök kivételével - ezt tekinti általános szabálynak [Mt. 86. § (3) bek. a) pont], nincs akadálya, hogy a munkáltató ettől a munkavállaló javára eltérjen, és a munkaidő részének ismerje el a munkaközi szünetet is. Ebben az esetben nem kell a munkavállaló beleegyezése a hosszabb szünethez, hiszen ha az beszámít a munkaidőbe, annak tartamával[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaidőbe a jövőben is, másoknál ezt nem teszi meg. Ennek csak az a korlátja, hogy mindez nem sértheti az egyenlő bánásmód követelményét, azaz döntését nem alapozhatja a munkavállalók valamely lényegi személyiségi jegyére (pl. nemére, életkorára, etikai származására stb., lásd Mt. 12. §). További korlát, hogy intézkedése nem lehet rendeltetésellenes, azaz nem lehet bosszú vagy megtorlás a célja (Mt. 7. §). Ha erről nincs szó, akkor a munkáltató eljárása nem jogellenes. Megjegyezzük, hogy a munkaközi szünetben nem kell rendelkezésre állni és munkát végezni, ezért valójában nem napi nyolc óra 20 perc a munkahelyen töltött idő, csak nyolc órát, azzal, hogy a 20 perces szünetben nincs rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség (Mt. 103. §).Ami az időzítést illeti,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]ezért jár a helyettesítési díj. Ennek pontos mértékét jogszabály nem határozza meg, az a munkáltató mérlegelésén múlik, de "a végzett munkával arányosnak" kell lennie. A közszolgálati tisztviselők esetében is jár helyettesítési díj, ha a munkáltató intézkedése alapján munkakörbe nem tartozó munkát végeznek, s az eredeti munkakörüket is ellátják. Ez megvalósulhat tartós távollét miatti helyettesítéssel, illetve betöltetlen munkakör ellátásával is. A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesített közszolgálati tisztviselő illetményének 25-50%-áig terjedhet, ezen keretek között a munkáltató határozza meg a pontos összeget. Nem jár azonban helyettesítési díj, ha a helyettesítés a közszolgálati tisztviselő munkaköri kötelezettsége (kivéve, ha betöltetlen munkakört vesz át, 30 napot meghaladóan), vagy ha a helyettesítés rendes szabadság miatt szükséges (Kttv. 52. §).A második kérdésben szereplő 10 perces szünetek az ún. képernyős munkakörben kötelezőek. Ez olyan munkakör, ami a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is [50/1999. EüM rendelet 2. § c) pont]. Ilyen esetben a munkáltató köteles a munkafolyamatokat úgy megszervezni, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces - össze nem vonható - szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]pihenhetnek, ám ezt nem megszakítás nélkül, hanem három részletben kapják meg. Az is megállapítható, hogy a munkáltató a munkaközi szünetet a munkaidő részének tekinti, ami a munkavállalók javára szóló eltérés a törvényhez képest [Mt. 86. § (3) bek. a) pont]. Összességében így kedvezőbb helyzetben vannak a munkavállalók. Vita esetére mindenképpen célszerű előre nyilatkoztatni a munkavállalót, hogy ezt a törvénytől eltérő rendszert ő magára nézve kedvezőbbnek tekinti. A törvénytől eltérő szünetrendben való megállapodás nincs írásbeli formához kötve, a megállapodás tehát történhet szóban és ráutaló magatartással is. Az egyértelműség és bizonyíthatóság kedvéért azonban javasoljuk, mindezt foglalják írásba.A megállapodás határozatlan időre[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]ilyenkor a munkavállaló az adott hónapban éppen a munkaszerződése szerinti óraszámot dolgozza le, a havonta egyszer vasárnapra beosztott munkaidő nem minősül rendkívüli munkaidőnek (Mt. 107. §). Figyelemmel kell lenni azonban a heti pihenőidő-szabályokra, hiszen a vasárnapi munkavégzéssel érintett héten a munkavállaló nem kap két pihenőnapot. Ez szabályosan a heti 48 óra egybefüggő pihenőidő alkalmazásával oldható meg, azzal, hogy ezt a munkáltató egyenlőtlenül osztja be. Amennyivel kevesebb lesz tehát a munkavállaló pihenőideje a vasárnapi munkanappal érintett héten (de legalább 40 óra), annyival hosszabb pihenést kell neki biztosítani a munkaidőkeret valamely másik hetében (heteiben) [Mt. 106. § (3) bek.]. Arra is ügyelni kell, hogy vasárnapra nem minden munkáltató oszthat be rendes munkaidőt (Mt. 101. §), és a vasárnapi munkavégzés vasárnapi pótlékot vonhat maga után. Ha a munkavállaló kizárólag a több műszakos tevékenység miatt osztható be a vasárnapra, akkor az e napi munkavégzés után (rendes munkaidőre is) 50% vasárnapi pótlék illeti meg [Mt. 140. § (1) bek. a) pont]. Mivel a törvény kifejezetten a munkáltató hatáskörébe utalja a munkaidő-beosztás szabályainak kialakítását,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]élvez ebből a szempontból, a munkáltató joggal rendelkezhet úgy, hogy munkaidőben tilos a dohányzás. A tilalmat megszegő munkavállaló kötelezettségszegést követ el. Természetesen nem közömbös, hogy a munkát megszakító tevékenység mennyi ideig tartott, rendszeres volt-e, illetve okozott-e ezzel fennakadást, esetleg kárt a munkavállaló. A kötelezettségszegés súlyát növeli, ha a dohányzás a többi munkavállalót zavarva, nem az arra kijelölt helyen történik. Összességében a dohányzás csak a munkaközi szünetben lehetséges, amelynek tartama alatt a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség nem terheli (Mt. 103. §).A dohányzással töltött időben a munkavállaló nem áll a munkáltató rendelkezésére, ezért azt nem kell beszámítani a munkaidőbe, és így bér sem jár erre az időre. Természetesen nem tilos, hogy ehhez a tilalomhoz mégse ragaszkodjon a munkáltató, különösen, ha a dohányzás a munka biztonságát és hatékonyságát egyébként nem befolyásolja. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez csak humánpolitikai okokból biztosított lehetőség, a munkáltató mérlegelése alapján. Ha a munkáltató[…] részlet vége a válaszból.