57 találat a megadott munkaközi szünet tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]céljából, munkára képes állapotban - a munkáltató rendelkezésére állni, és munkát végezni [Mt. 52. § (1) bek. b), c) pontok]. Amennyiben a munkaközi szünet mértékét 5-10 perccel túllépve dohányzik, azzal ezt a kötelezettségét megszegi. Ilyen esetben technikailag igazolatlanul van távol, amely időre munkabérre nem jogosult.A munkaidő-beosztástól eltérő időben teljesített munkavégzés tartama rendkívüli munkaidőnek minősül [Mt. 107. § a) pont], amelyre a munkavállaló (munkanapokon) 50%-os bérpótlékra jogosult [Mt. 143. § (2) bek. a) pont]. Amennyiben a munkavállalók a munkáltató tudomásulvétele mellett dolgoznak a hivatalos beosztást követően, és nincsenek hazaküldve a munkából, akkor ezt a szabályt alkalmazni kell.Összességében: ha a munkavállalók engedély nélkül járnak ki dohányozni, akkor arra az időre nem illeti meg őket díjazás; ugyanakkor, ha a munkáltató tudtával a beosztás szerinti munkaidőn túl is dolgoznak, akkor az rendkívüli munkaidőnek minősül. Ez független attól, hogy a két időtartam azonos, azaz, hogy pontosan[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]következik, hogy a munkáltató egyoldalú rendelkezésével ne térhetne el az irányadó jogszabályoktól, ha az a közalkalmazott javára szolgál. Egyrészt, a kérdésben is hivatkozott, a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó szabály szerint, a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg [Mt. 96. § (1) bek.]. Másrészt, a Kjt. hatálya alatt is van lehetősége a munkáltatónak egyoldalú kötelezettségvállalást tennie (Mt. 16. §). Ezért nem látjuk akadályát, hogy a munkáltató egyoldalú jognyilatkozattal (utasítással, szabályzattal) úgy rendelkezzen, hogy a közalkalmazott munkaközi[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkavállalók esetében a 30 perces munkaközi szünetet a munkaidő részének tekinti, míg a szellemi munkakörben dolgozók esetében a 20 perces szünet nem része a munkaidőnek.Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme csak akkor merül fel, ha a különbségtétel oka valamely védett tulajdonság, azaz lényegi személyiségjegy (pl. nem, életkor, vallás, etnikai származás [Mt. 12. §]). Ha erről nincsen szó, hanem a munkavállalók tevékenységének jellege, a munkaszervezés igényei indokolják a munkaközi szünet eltérő kezelését, az nem jogellenes különbségtétel. Fontos viszont, hogy a munkaközi szünetben a munkavállalót nem terheli rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség, hiszen a szünet rendeltetése éppen az, hogy a munkavállaló a munkavégzés megszakításával pihenhessen, illetve személyes szükségleteivel foglalkozzon (pl. mosdóhasználat, étkezés, telefonálás). Ezért a szellemi munkavállalók esetén a kérdés szerinti esetben nem a munkavégzés ideje 8 óra 20 perc naponta, hanem ez csak a napi munkaidő kezdetétől a napi munkaidő végéig tartó időtartam, amelyből 8 órát kell rendelkezésre állni és munkát végezni.Ami a be- és kilépéssel kapcsolatos eljárást illeti, ez a kérdésben leírt formában nem szabályos. Egyáltalán nem tűnik megalapozottnak ugyanis, hogy a munkaidő valóban mindennap öt perccel a belépés után kezdődik, és mindennap éppen öt perccel a kilépés előtt érne véget. A be- és kilépés időpontja csak a munkahelyre érkezést, illetve az onnan való távozás pillanatát mutatja, de ez teljesen eltérő is lehet a munkaidő kezdetétől[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként - a munka jellegéhez igazodóan a veszélyhelyzet kizárásával - szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő 75%-át [50/1999. EüM rendelet 4. § (1) bek.].Technológiai okból tehát el lehet tekinteni az óránként 10 perces megszakításoktól. Tág értelmezés mellett ebbe beletartozhat, hogy a munkavállaló otthon, kötetlen munkarendben dolgozik, és a megszakítások nyomon követése, ellenőrzése amúgy sem lenne lehetséges. Ám ebben az esetben sem lehet megszakítás nélkül huzamosan képernyő előtt dolgozni, és ez nem haladhatja meg összességében a munkaidő 75%-át. Ezek a szabályok nem a munkaidő mértékét érintő rendelkezések, amelyeket az Mt. állapít meg, hanem munkavédelmi célú előírások, amelyek a munkaidőn belül az adott tevékenységgel eltölthető időre tartalmaznak rendelkezéseket (expozíciós idő). Ezért az ezektől való eltérés a felek megállapodásával nem lehetséges, a munkáltató[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaidőbe [Mt. 103. § (1)-(4) bek., 86. § (3) bek. a) pont]. Mivel - általános szabály szerint - a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, arra díjazás sem jár. A kérdés szerinti esetben tehát a munkavállalót csak akkor illeti meg díjazás a szünetek idejére, ha készenléti jellegű munkakört tölt be, vagy a munkáltató kifejezetten vállalta (esetleg a felek így állapodtak meg a szerződésben), hogy a szünetekre is jár bér, illetve nem munkaközi szünetről, hanem valamely munkavédelmi szabályban előírt, egy adott tevékenység megszakítására vonatkozó szünetről van szó.Ez utóbbi esetben a szünet valóban munkaidőnek minősül, és az adott, az egészségre veszélyes tevékenység szüneteltetésének idejére jár a munkabér. Az ilyen, munkavédelmi célú szünetekre viszont az is igaz, hogy a munkavállaló csak az adott tevékenységet köteles megszakítani, de egyébként más jellegű feladatok elvégzésére a szünet ideje alatt is kötelezhető, és ezek teljesítésére rendelkezésre kell állnia. Az elmaradt munkabér iránti igény[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]pótlék mértéke 15% (Mt. 142. §). A fentiekből eredően a kérdéses esetben a munkaszüneti napi munkaórákra a munkavállalóknak az alapbérükön felül 100% munkaszüneti napi pótlék és a 04-06 közötti órákra további 15% éjszakai pótlék is jár. Megjegyezzük ugyanakkor, az Mt. megengedi, hogy a munkáltató ne a naptári napot, hanem egy megszakítás nélküli 24 órás időegységet tekintsen munkanapnak - illetve heti pihenő- vagy munkaszüneti napnak -, ha a munkarend miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik. Ilyenkor a megkötés az, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot mindenképpen heti pihenő- vagy munkaszüneti napnak kell tekinteni [Mt. 87. § (1)-(2) bek.]. Így nincs akadálya, hogy[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]kollektív szerződés a munkavállalók számára ezt meghaladó, legfeljebb 60 perc munkaközi szünetet is biztosíthat [Mt. 103. § (3) bek.]. A munkaközi szünettel kapcsolatban nincs olyan rendelkezés, amely előírná, hogy minden nap azonos mértéket kell biztosítani; sőt, a törvényből következik, hogy a munkaidő mértékének a változása miatt eleve változik a munkaközi szünet mértéke is. Nincs tilalom arra vonatkozóan, hogy ha a felek a törvényi mértéknél hosszabb munkaközi szünet lehetőségében állapodtak meg, ezen kereten belül a munkáltató határozza meg az egyes napokra vonatkozóan a munkaközi szünetet, és akár naponta eltérő[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]szerződés vagy a felek megállapodása előírja [Mt. 103. § (3) bek]. A kérdés szerinti esetben a 30, illetve a 60 perces szünetet alkalmazó munkarendeknél valóban szükséges a hosszabb szünethez a munkavállaló beleegyezése. Megjegyezzük, hogy a hosszabb munkaközi szünetben való megállapodásnak csak akkor van jelentősége, ha a szünet nem számít be a munkaidőbe. Bár a törvény - a készenléti jellegű munkakörök kivételével - ezt tekinti általános szabálynak [Mt. 86. § (3) bek. a) pont], nincs akadálya, hogy a munkáltató ettől a munkavállaló javára eltérjen, és a munkaidő részének ismerje el a munkaközi szünetet is. Ebben az esetben nem kell a munkavállaló beleegyezése a hosszabb szünethez, hiszen ha az beszámít a munkaidőbe, annak tartamával[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaidőbe a jövőben is, másoknál ezt nem teszi meg. Ennek csak az a korlátja, hogy mindez nem sértheti az egyenlő bánásmód követelményét, azaz döntését nem alapozhatja a munkavállalók valamely lényegi személyiségi jegyére (pl. nemére, életkorára, etikai származására stb., lásd Mt. 12. §). További korlát, hogy intézkedése nem lehet rendeltetésellenes, azaz nem lehet bosszú vagy megtorlás a célja (Mt. 7. §). Ha erről nincs szó, akkor a munkáltató eljárása nem jogellenes. Megjegyezzük, hogy a munkaközi szünetben nem kell rendelkezésre állni és munkát végezni, ezért valójában nem napi nyolc óra 20 perc a munkahelyen töltött idő, csak nyolc órát, azzal, hogy a 20 perces szünetben nincs rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség (Mt. 103. §).Ami az időzítést illeti,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]ezért jár a helyettesítési díj. Ennek pontos mértékét jogszabály nem határozza meg, az a munkáltató mérlegelésén múlik, de "a végzett munkával arányosnak" kell lennie. A közszolgálati tisztviselők esetében is jár helyettesítési díj, ha a munkáltató intézkedése alapján munkakörbe nem tartozó munkát végeznek, s az eredeti munkakörüket is ellátják. Ez megvalósulhat tartós távollét miatti helyettesítéssel, illetve betöltetlen munkakör ellátásával is. A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesített közszolgálati tisztviselő illetményének 25-50%-áig terjedhet, ezen keretek között a munkáltató határozza meg a pontos összeget. Nem jár azonban helyettesítési díj, ha a helyettesítés a közszolgálati tisztviselő munkaköri kötelezettsége (kivéve, ha betöltetlen munkakört vesz át, 30 napot meghaladóan), vagy ha a helyettesítés rendes szabadság miatt szükséges (Kttv. 52. §).A második kérdésben szereplő 10 perces szünetek az ún. képernyős munkakörben kötelezőek. Ez olyan munkakör, ami a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is [50/1999. EüM rendelet 2. § c) pont]. Ilyen esetben a munkáltató köteles a munkafolyamatokat úgy megszervezni, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces - össze nem vonható - szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.[…] részlet vége a válaszból.