195 találat a megadott munkaidőkeret tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]munkáltató rendelkezésére állt, és munkát végzett, teljesítését pedig a munkáltató (akár csak hallgatólagosan) tudomásul vette, az rendkívüli munkaidőnek minősül.A törvény szerint a munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. Ha az elszámolás alapján a munkavállaló alacsonyabb összegű munkabérben részesült (azaz több munkaidőt teljesített, mint ami a munkaszerződése szerinti napi munkaideje alapján a munkaidőkeretben elrendelhető volt), a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni [Mt. 156. § (2)-(3) bek.]. Ezektől a szabályoktól a munkáltató egyoldalú szabályzattal nem térhet el a munkavállaló hátrányára, és nem rendelkezhet úgy, hogy a többletórák kifizetésére nem kerülhet sor. Ez a rendelkezés semmis. A munkavállalót a rendkívüli munkaidőért 50% bérpótlék vagy - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - szabadidő illeti meg. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár [Mt. 143. § (2) bek. b) pont, (3) bek.]. Annak azonban nincs akadálya, hogy a munkáltató a munkaidőkeret tartama alatt a "pluszórákat" kiegyenlítse. Ez történhet úgy, hogy a munkaidőkeretből még hátralévő, következő időszakra arányosan kevesebb munkaórát oszt be (pl. csak napi hat órát). Alkalmazhatóak ún. kiegyenlítő napok, azaz nullaórás munkanapok is, amely napokon a munkavállalónak egyáltalán nincs teljesítendő munkaideje. Ennek beosztására a munkaidő-beosztás szabályai irányadók. Azaz legalább 168 órával korábban, legalább egy hétre előre kell közölni a munkaidő-beosztást. Az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztás legalább 96 órával korábban módosítható [Mt. 97. § (4)-(5) bek.]. Ha azonban a munkáltató[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]péntekig osztja be [Mt. 97. § (2) bek.], a munkáltató egyoldalúan nem vezethet be olyan munkarendet, amely ettől eltér. A munkaszerződések módosítása nélkül a munkaidőkeret bevezetésének ebből következően csak az általános munkarend - azaz a hétfőtől péntekig történő munkaidő-beosztás - keretei között van létjogosultsága. Ahhoz, hogy a munkavállaló számára rendes munkaidőt például szombatra és - az egyéb feltételek fennállása esetén (Mt. 101. §) - vasárnapra is be lehessen osztani, a munkaszerződést módosítani kell, erre azonban csak a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezésével kerülhet sor (Mt. 58. §). Noha erre nem tér ki a kérdés, de amennyiben azt feltételezzük, hogy a munkaszerződésben a munkaidő konkrét beosztásának megállapítására[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]igénye) ezt indokolja. Hozzá kell tennünk, hogy kétségtelenül a munkáltató kockázata lesz, ha ilyen esetben a munkaviszony az év során megszüntetésre kerül, és a munkavállaló már több szabadságot kapott, mint amennyi időarányosan járna. Arra ugyanis nincs felhatalmazás, hogy az időarányos mértéket meghaladó szabadságnapokra kifizetett bért a munkáltató ilyenkor visszakövetelje. Fontos továbbá, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell [Mt. 122. § (4) bek.]. Ezért az időjárásra hivatkozással nem lehet szabadságra küldeni a munkavállalót, csupán pár nappal korábbi közlés mellett. Annak viszont nincs akadálya, hogy felek megegyezzenek a szabadság kiadásában, azaz, ha a munkavállaló ezt nem vitatja, a tizenöt napos határidőn belül is kiadható a szabadság. A hőség áthidalására megoldás lehet még a munkaidőkeret, amely során az egyes hetekre egyenlőtlenül osztható be a munkavállaló munkaideje. Ez azt is jelentheti, hogy egyes heteken nem heti öt napot dolgozik a munkavállaló, míg később arányosan több munkaidőt teljesít [Mt. 99. § (7) bek.], illetve lehetséges a munkaidőkeretben a heti pihenőnapok egyenlőtlen[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]két pihenőnap mellett, valójában ez egy egyhetes munkaidőkeret. Azaz, a jelen esetben a munkaidőkeret csak ahhoz szükséges, hogy a hét egyes munkanapjaira beosztott óraszám egyenlőtlen lehessen [Mt. 97. § (2)-(3) bek.]. Szükséges a munkavállalókat írásban tájékoztatni arról, hogy foglalkoztatásuk egyhetes munkaidőkeretben történik, amely mindig a naptári héttel kezdődik, és annak végével ér véget [Mt. 93. § (4) bek.]. Amennyiben a munkaviszony hét közben ér véget, úgy alkalmazni kell a munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnésére[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkanapként) vagy heti pihenőnapként (heti pihenőidőként) funkcionálnak; a munkaviszony ezen időtartam alatt nem szünetel, a munkavállalónak bizonyos szintű rendelkezésre állási kötelezettsége ilyenkor is van (pl. elrendelhető rendkívüli munkavégzés, amit teljesítenie kell). Ez a minősítés - bár ki lehet számolni, hogy melyik napokra tekintettel nem jár a munkavállalónak munkabér - utóbb nem változhat meg; azaz a szabadnapok, heti pihenőnapok fizetés nélküli szabadsággá vagy egyéb távollétté nem alakulhatnak át a munkabér utólagos elszámolása miatt. Ha a munkavállaló a tárgyhónapban akár minimális munkavégzést is teljesített, ami miatt neki munkabér jár, akkor az az álláspontunk, hogy az egész hónapot akként kell kezelni, mintha nagyon alacsony járulékalapot képező jövedelme lenne a hónapban; de a munkaviszonya folytonos fennállása miatt a hónap összes napján biztosítottnak minősül. Ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a munkáltatónak a munkaidőkeret miatti munkaszervezési lehetősége túlnyúlna a munkajogi kereteken, és a munkavállaló társadalombiztosítási jogállását is érintené, és nem csak a pénzbeli ellátások mértékére lenne hatással.A biztosítási jogviszony szünetelése legfeljebb a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés okán lenne megállapítható [Tbj-tv. 16. § c) pont]; azonban ezt a fogalmat munkajogi szempontból nem arra az esetre alkalmazzuk, amikor a munkavállalónak szabadnapot rendel el a munkáltató, hanem a munkavégzési[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]nettó munkabérét kapja meg. Ebből következően az utólag jogalap nélkülivé vált, és ezért előlegként visszakövetelhető munkabért és közterheit is ebben a logikában kell visszakérni. Amunkavállalótól emiatt csak a nettó munkabér követelhető vissza, a bruttó bérből levont járulékok, adó­előleg, illetve a munkáltatót terhelő közterhek nem.A munkáltató által levont személyijövedelemadó-előleget, mivel a korábban kifizetett munkabér utóbb vált jogalap nélkülivé, az eredeti állapot helyreállítását - vagyis a munkaidőkeret zárása miatti elszámolást - követően, az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával igényelheti vissza [Szja-tv. 1. § (7) bek.]. Hasonlóan, az önellenőrzés szabályai szerint [Art. 54. § (7) bek.] kell a munkáltatónak a munkaadói közterheket (szakképzési hozzájárulás, szociális hozzájárulási adó) és a bruttó bérből levont társadalombiztosítási járulékot visszaigényelnie. Ez utóbbi vonatkozásában a járulékkülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést kell tennie a munkavállaló állami adó- és vámhatóságához, és a munkavállalót értesítenie kell, kivéve, ha annak értesítési címét nem ismeri [Tbj-tv. 82. § (3) bek.]. Ennek során, mivel a befizetendő közterhek a bevallásban negatív összegként nem jelenhetnek meg, ki kell választani egy vagy több hónapot, amelyre az önellenőrzés beadásra kerül; annak[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkarend szerinti munkanapra esett, ezért ezt a napot figyelmen kívül kell hagyni. Így adódik, hogy 2020. októberben a munkaidőkeretben beosztható munkaidő mértéke (egy teljes munkaidős munkavállaló esetén) 21×8 = 168 óra. Ha ennél többre volt beosztva a munkavállaló, akkor az munkaidőkereten felüli túlóraként számolandó el (Mt. 107. §).Az Mt. szerint óra- vagy teljesítménybérezés esetén a munkavállaló távolléti díjra jogosult a napi munkaidőre, amennyiben a teljesítendő munkaidő az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken [Mt. 146. § (3) bek. d) pont]. A gyakorlatban ezt hívják "fizetett ünnepnek". Ha tehát a munkavállaló óra- vagy teljesítménybérben kapja az alapbérét, és a munkaszüneti nap az általános munkarendre (hétköznapra) esik, akkor kell a munkavállaló napi munkaidejének megfelelő távolléti díjat kifizetni számára. A számításnál a munkaszüneti napra eső napi munkaidővel kell számolni, azaz a munkavállaló szerződés szerinti napi munkaidejével [Mt. 88. § (1) bek.].A "fizetett ünnep" szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a munkavállaló az adott munkaszüneti napra be volt-e osztva, avagy sem, vagy esetleg pihenőnapot kapott e napra a munkavállaló, mint ahogy az is közömbös, hogy hány órára volt beosztva. Mivel itt egy kiesett időre járó munkabér helyett[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]teljesített munkaidőként kell figyelembe vennie (mintha dolgozott volna e napokon a munkavállaló, az aznapra érvényes beosztása szerint). Ez a számítás eredményezhet olyan helyzetet, hogy a távollét idejére érvényes beosztás miatt a munkaidőkeret zárásakor túlóra képződik. Például, a munkavállaló a munkaidőkeret utolsó hetén napi 12 órára van beosztva, ám ezt az időszakot szabadságon tölti. Ilyenkor is 5×12 óra kerül be a munkaidő-elszámolásba, 60 óra veendő figyelembe a munkaidőkeretben teljesített munkaidőként. Ha ezzel a munkáltató már túllépi a munkaszerződés szerinti napi munkaidő alapján megállapított, beosztható óraszámot, akkor munkaidőkereten felüli túlóraként kell kifizetni a többletidőt (Mt. 156. §).Ez a szabály minden távollétre alkalmazandó (pl. fizetett vagy fizetés nélküli szabadság, betegszabadság, állásidő, igazolatlan távollét). A szabadság és a betegszabadság esetén ugyanakkor a törvény megengedi a munkanapos elszámolást is, a munkáltató választása szerint. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot [Mt. 124. § (2) és (4) bek., 126. § (4) bek.]. Ilyenkor minden egyes (beteg)szabadságon töltött nap egy munkanap[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]tartama alatt hány, az általános munkarend szerinti munkanap (azaz hétköznap) van, és ezt kell megszorozni a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidővel. A számítás során a hétköznapra eső munkaszüneti nap figyelmen kívül marad. A napi munkaidő a munkavállaló munkaszerződés szerinti napi munkaidejét jelenti [Mt. 88. § (1) bek.], ami a jelen esetben 12 óra. A készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállaló esetén ugyanis a felek megállapodhatnak hosszabb teljes munkaidőben, amely esetben a teljesítendő munkaidő napi 12 óráig felemelhető [Mt. 92. § (2) bek.]. Az általános munkarend azt jelenti, hogy a munkavállaló mindig hétköznapra van beosztva [Mt. 97. § (2) bek.]. A jelen esetben[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munka­idővel. A számítás során a hétköznapra eső munkaszüneti nap figyelmen kívül marad. A törvény szerint ettől a számítási szabálytól a felek megállapodása csak a munkavállaló javára, a kollektív szerződés akár a munkavállaló javára, de akár a hátrányára is eltérhet [Mt. 135. §, 43. § (1) bek., 277. § (2) bek.]. Így a munkavállalóval kötött egyéni megállapodás csak akkor jogszerű, ha a törvény szerinti számítási szabálynál alacsonyabb óraszámra vonatkozik. Például, a 174 óra teljesítendő munkaidő előírása egy 22 munkanapos hónapban jogszerű, hiszen ekkor 176 órát kellene teljesíteni, de egy 21 munkanapos, azaz 168 órás hónapban már nem az. Mivel ennek megítélése havonta változik, a megállapodás akkor lehet jogszerű, ha hosszabb idő alapulvételével ezzel a munkavállaló jobban jár. Ilyen esetben a be nem osztott órákra a munkavállalót állásidőre járó díjazás illeti meg [Mt. 146. § (1) bek.].A kollektív szerződés viszont akár a munkavállaló hátrányára is eltérhet e törvényhelytől. Jogszerű tehát, ha a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a kollektív szerződés minden hónapban 174 órában határozza meg, gyakorlatilag a naptári hónapok átlagaként.[…] részlet vége a válaszból.