Rendkívüli munkaidő elszámolása munkaidőkeretben

Kérdés: Ha háromhavi munkaidőkeretet alkalmaz egy munkáltató, hétfőtől péntekig tartó munkarenddel, az esetleges, első hónapban teljesített rendkívüli munkavégzés (pl. hétköznapi túlóra vagy szombati munkavégzés) után járó bérpótlék kifizetése kapcsán dönthet úgy a munkáltató, hogy azt munkaidőkereten kívül végzett munkának tekinti? Ezért nem a munkaidőkeret végén veszi figyelembe a rendkívüli munkavégzést, hanem az adott hónap végén kifizeti a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékot a munkavállaló számára?
Részlet a válaszából: […] jellegére figyelemmel. Az így elkészített munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban kell írásban közölni a munkavállalókkal. Ideértve a helyben szokásos és általánosan ismert módon (pl. a faliújságon, intraneten történő közlést). Közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó [Mt. 97. § (1), (4) bek., 22. § (2) bek. b) pont].Ha például a munkáltató hétfőre az előzőekben említett módon, szabályosan 6–14 óra közötti munkaidő-beosztást közölt, de a munkavállaló számára 14 és 15 óra között munkavégzést rendelt el, az a beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő lesz, munkanapon az ennek megfelelően járó 50%-os pótlékkal [Mt. 143. § (2) bek. a) pont]. Hasonlóan, ha a szombati nap pihenőnapként volt megjelölve a munkaidő-beosztásban, és aznap mégis dolgozni kellett, akkor az szintén beosztástól eltérő rendkívüli[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 3.

Munkaszüneti napra járó díjazás elszámolása

Kérdés: A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló hétköznapra eső munkaszüneti napon dolgozik. Ezen a napon őt a munkabérén, ünnepnapi bérpótlékon és esetleges túlórán felül munkaszüneti napi távolléti díj is megilleti, mivel az Mt. 146. §-a kimondja, hogy a munkavállalót távolléti díj illeti meg óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő idő. Ha a munkavállaló ezen a napon 12 órás munkarendben dolgozik, számára a munkaszüneti napi távolléti díj 8 vagy 12 órában jár? Hogyan értelmezzük a napi munkaidőt ebben az esetben? Teljes napi munkaidő az Mt. 92. §-ának (1) bekezdése alapján napi 8 óra, tehát ha az Mt. értelmezése szerint a munkavállalót ezen a napon a 12 óra munkavégzés ellenére 8 óra munkaszüneti napi távolléti díj illeti meg? Vagy a napi munkaidő alatt ebben az esetben a beosztás szerinti napi munkaidőt kell érteni? Azaz, ha munkavállalónk ezen a napon 12 órát dolgozott, a munkaszüneti napi távolléti díj is 12 órára illeti meg? Ha a beosztás szerinti napi munkaidő alapján illeti meg a munkavállalót a munkaszüneti napi távolléti díj, akkor további kérdésünk a következő: munkaszüneti napon alapesetben nincs a partnernél munkavégzés, de a munkavállaló beosztása erre a napra esik, hány órában illeti meg munkaszüneti napi távolléti díj? Beosztás szerint (azaz fenti példánk alapján 12 órában), vagy szerződés szerinti napi munkaidő alapján (azaz 8 órában) jár a távolléti díj?
Részlet a válaszából: […] számára [Mt. 108. § (2) bek.] – ez a munkaszüneti nap lényege. Így a munkavállalónak az általános munkarend szerinti egy munkanapra eső munkaideje esik ki minden, az általános munkarend szerinti munkanapra (azaz hétköznapra) eső munkaszüneti nap után – azaz, egy heti 40 órás, általános teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében a kieső idő egy hétköznapi munkaszüneti nap esetében 8 óra [Mt. 92. § (1) bek.]. A kieső idő mértéke teljesen független attól, hogy a munkavállaló egyébként a munkaszüneti napon rendes vagy éppen rendkívüli munkaidőben dolgozott-e, be volt-e osztva. Az így kieső időre kell elszámolni a távolléti díjat/alapbért, a munkavállaló bérezésétől függően. A kérdés szerinti esetben tehát a 12 órás beosztásnak nincs jelentősége e tekintetben, 8 órára kell elszámolni a távolléti díjat (fizetett ünnepet). A kérdésben a beosztás szerinti 12 órára a rendes munkaidőre járó (alap)bért, a munkaszüneti napi pótlékot (100%), esetleges egyéb pótlékokat, és – ha erre sor került – a munkaszüneti napi rendkívüli munkavégzés pótlékát (100%) kell elszámolni.A[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 3.

Egyenlő bér elve – bérkülönbség a különböző munkahelyek között

Kérdés: A munkáltató jogszerűen különbséget tehet-e a munkavállalói között azon az alapon, hogy ki dolgozik a fővárosban és ki vidéken? A munkakör, a feladatok és a felelősség ugyanaz, de a vidéki telephelyen, ami nem önálló jogi személy, csak elkülönült szervezeti egység, kevesebb alapbért keresnek a kollégák (minden egyéb bérelem ugyanaz).
Részlet a válaszából: […] hogy a különböző munkavállalók munkája egyenlő értékű-e. Ennek körében a fentiek alapján figyelembe vehető a munkavállalók munkaerőpiaci helyzete, azaz még az azonos munkakörben dolgozó munkavállalók esetében is lehet okszerű értékelési szempont az, ha ez a helyzet eltérő. Ez alatt nem a munkavállalók lakóhelyét kell érteni, az a bérezés szempontjából irreleváns, hanem azt, hogy a több munkavégzési helyre irányadó munkaerőpiaci körülmények között van-e érdemi különbség (pl. elérhető, releváns munkaerő száma, a foglalkozáshoz kapcsolódó átlagkereset). Amennyiben igen, úgy a munkáltató ezt a munkabér meghatározása során figyelembe veheti. Fontos ugyanakkor, hogy az egyenlő értékű munka meghatározása során minden szempontot értékelni kell, és önmagában az, hogy a munkaerőpiaci helyzet egyes elemei eltérőek a munkavégzési helyek tekintetében, nem biztos, hogy elegendő az eltérő értékű munka meghatározásához. Ha jogszerűen került megállapításra, hogy a munkavállalók a különböző telephelyeken nem végeznek egyenlő értékű munkát, akkor nem lesznek jogosultak egyenlő értékű munkabérre sem – azaz az egyenlő bánásmód megsértésének megállapításához szükséges egyik feltétel nem áll fenn.Az egyenlő bánásmód megsértéséhez minden esetben kell egy védett tulajdonság, amin a megkülönböztetés (hátrányokozás) alapul. Ilyen lehet például a nem, vallási, politikai meggyőződés [Ebktv. 8. §]. Például, ha mindkét telephelyen az adott munkakörben csak férfiak dolgoznak, és egyenlő értékű munkát is végeznek (a fentiek szerinti különbségtétel nem állapítható meg), mégis eltérő a munkabérük, akkor sem[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Illetményemelés a közoktatásban – a számítás menete és a NOKS-munkakörben dolgozók

Kérdés: A pedagógusok 2026. január 1-jétől hatályos, intézményi szinten megvalósuló 10%-os illetményemelésével kapcsolatban kérdezzük: Mi a 10%-os illetményemelés számításának menete abban az esetben, ha a pedagógus teljesítményértékelés alapján megállapított és mesterfokozat után járó illetményemeléshez kapcsolódó illetményelemekkel is rendelkezik? Továbbá milyen illetményemelés vonatkozik 2026. január 1-jétől a nem pedagógus végzettségű, de nevelést, oktatást közvetlenül segítő (NOKS) munkakörben foglalkoztatottakra?
Részlet a válaszából: […] kívánt százalékos emeléssel.Ha a pedagógus a sávon belüli illetményrészen felül a felsorolt illetményelemek közül csak a mesterfokozat utáni 2%-os, valamint a TÉR alapján megállapított illetményrésszel rendelkezik, akkor az emelésnek e három elemnek az összegére kell vonatkoznia.A 435/2025. Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése továbbá előírja, hogy a TÉR-emelés összegét az így megemelt illetményen belül változatlan összegben kell meghatározni, vagyis az ennek levonása után fennmaradó összeg oszlik meg sávon belül megállapított illetményrészre és a 2%-os mesterfokozat utáni illetményrészre. Ami azt jelenti, hogy ez összesen 102%-nak felel meg. Lényegében tehát visszafelé lehet kiszámítani az egyes illetményrészekre eső konkrét összeget, de hangsúlyozzuk: a végrehajtás szabályszerűségének megítélése során nem ez, hanem az a lényeg, hogy az összilletmény megemelésére kerüljön sor, és valamennyi illetmény intézményi szintű emelése alapján valósuljon meg az átlagos 10%-os illetményemelési szint.A pedagógus-szakképzettséggel, -szakképesítéssel nem rendelkező, nevelést, oktatást közvetlenül segítő (NOKS) foglalkoztatottak nem tartoznak a pedagógus-előmenetel hatálya alá. A Púétv. 96. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján ugyanis illetményüket a Púétv. 99. §-a alapján kell megállapítani. A 99. § pedig úgy rendelkezik, hogy a NOKS-körbe tartozókat legalább a kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum 107%-ának megfelelő havi illetmény illeti meg. Mivel a minimálbér és a garantált bérminimum havi összege 2026. január 1-jétől a 426/2025. Korm. rendelet alapján megemelkedett, ez azt jelenti, hogy– az alapfokú[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 3.

Köztisztviselői kinevezés és besorolás

Kérdés: Az önkormányzati hivatal közszolgálati jogviszonyt kíván létesíteni egy olyan személlyel, akinek korábban kizárólag magánszférában eltöltött jogviszonyai voltak. Munkaviszony keretében, kezdetben több éven át középfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgozott, majd felsőfokú végzettséget szerzett, és ezt követően ennek megfelelő munkakörben foglalkoztatták tovább. Munkaviszonyban töltött ideje több mint 20 év. Köztisztviselőként olyan munkakörben (projektmunkatárs) kerülne foglalkoztatásra, melyhez nem rendelkezik semmilyen gyakorlattal, szakmai tapasztalata nincs, gyakorlatilag pályakezdőnek minősül. A Kttv. 116. §-a szerint a köztisztviselőt iskolai végzettségének (jelen esetben főiskola) és a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. Ennek alapján korábbi jogviszonyai nem kerülnének beszámításra, gyakornoki besorolásba kerülne. Kell-e alkalmazni a Kttv. 8. §-ának (5) bekezdését?
A dilemmát az okozza, hogy a kinevezendő köztisztviselővel azonos munkakörben olyan köztisztviselők vannak foglalkoztatva, akik 10–15 év közszolgálati jogviszonyban szerzett releváns szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Amennyiben az új munkatárs valamennyi korábbi munkaviszonya beszámításra kerül a besorolásakor, úgy az előbb említett közszolgálati gyakorlattal rendelkező köztisztviselőnél magasabb besorolási és fizetési fokozatba kerülne (Főtanácsos 13). Ez azt jelentené, hogy az osztályvezetőjénél és tapasztalt kollégáinál magasabb besorolásra, illetményre, pótszabadságra válna jogosulttá. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy azonos munkakörbe szintén felvételre kerül a Kttv. 6. §-ának 27. pontja szerinti pályakezdő köztisztviselő is, aki értelemszerűen gyakornokként kerül besorolásra, vagyis két azonos gyakorlati idővel és tapasztalattal rendelkező személy közül az egyik gyakornokként, a másik pedig főtanácsosként kezdi meg közszolgálati pályáját úgy, hogy azonos munkakörben azonos feladatot látnak majd el, melyek ugyanakkor nehézségüket, a vállalt felelősség súlyát tekintve nem érik el az azonos munkakörben, de jóval több tapasztalattal rendelkező munkatársak feladatait. Amennyiben valamennyi korábbi munkaviszonyt be kell számítani, akkor hogyan értelmezendő a Kttv. 118. §-ának (3) és (5) bekezdése, mely előírja: a fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tenni, és ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a (3) bekezdésben előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, jogviszonya megszűnik? Hogy alkalmazandó ez a rendelkezés a korábbi munkaviszonyának beszámítása okán rögtön Főtanácsos 13 besorolási és fizetési fokozatba kerülő kolléga tekintetében? Hogyan tud eleget tenni fenti kötelezettségének és milyen határidő elmulasztását követően szűnik meg a jogviszonya?
A Kttv. 118. §-ának (7) bekezdése szerint a pályakezdőként kinevezett kormánytisztviselőnek a tanácsos besorolási fokozatba soroláshoz közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a kormánytisztviselő nem sorolható a tanácsos besorolási fokozatba. Így a pályakezdőként felvett köztisztviselő szakvizsga letétele hiányában nem léphet tanácsos besorolási fokozatba, a vele egy időben érkező, azonos szakmai tapasztalattal rendelkező hogyan és milyen jogelv szerint kerülhetne akkor rögtön főtanácsos besorolási fokozatba teljesen azonos feltételek fennállása esetén? Hogyan és milyen feltételekkel tud eleget tenni fenti kötelezettségének a köztisztviselő?
Részlet a válaszából: […] felsőfokú iskolai végzettség a köztisztviselő által ellátott feladatkör szempontjából szakirányú legyen. A 29/2012. Korm. rendelet 1. melléklete tartalmazza a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában az egyes feladatkörökhöz meghatározott végzettségeket és szakképzettségeket, illetve szakirányú szakképesítéseket.Ebből következően, ha az állásra pályázó személy a „projektmunkatárs” munkakörhöz tartozó feladatkörre a 29/2012. Korm. rendeletben előírt szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik, őt az I. besorolási osztályba kell besorolni. A kérdésben írt információk alapján nem tudjuk beazonosítani a 29/2012. Korm. rendelet szerinti feladatkört, hiszen projektmunkatársi feladatok a polgármesteri hivatal több tevékenységi köréhez, feladatköréhez is tartozhatnak. Mindebből következően, ha nem lenne szakirányú a pályázó felsőfokú végzettsége, őt a II. besorolási osztályba mint érettségivel rendelkező köztisztviselőt kell besorolni.A besoroláshoz – másrészt – szükséges közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő figyelembevétele tekintetében a Kttv. 8. §-ának (5)–(8) bekezdései az irányadók. A Kttv. 8. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a közszolgálati tisztviselő besorolásánál [Kttv. 116. §] a munkavégzésre irányuló jogviszonyban, így különösen a munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni. A köztisztviselő besorolásánál tehát valamennyi korábbi munkaviszonyát figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy a munkaviszonyait nem a közszférában töltötte el. A nem pályakezdőként kinevezett köztisztviselőkre vonatkozó közigazgatásialapvizsga- és közigazgatásiszakvizsga-letételi kötelezettséget szintén a Kttv. 122. §-a szabályozza. A nem pályakezdőként kinevezett középfokú végzettségű köztisztviselőnek a kinevezésétől számított két éven belül, felsőfokú végzettségű köztisztviselőnek egy éven belül kell letennie a közigazgatási alapvizsgát. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya megszűnik [Kttv. 122. § (2) bek.]. Továbbá, ha a nem pályakezdő köztisztviselő kinevezésekor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a közigazgatási szakvizsgát a kinevezésének időpontjától számított három éven belül köteles letenni. A három év eredménytelen elteltét követően a köztisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig. A közigazgatási szakvizsga teljesítése után a Kttv. 116. §-a rendelkezésének megfelelően kell besorolni, és illetményét megállapítani [Kttv. 122. § (3)–(4) bek.].A fent írtakból következően, a nem pályakezdőként kinevezett köztisztviselőket az általános szabályok[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Gépkocsivezetők munkaidejének elszámolása

Kérdés: Egyesületünk támogató szolgálatot működtet. A szolgálat segítő gépkocsivezetői a fogyatékos személyek szállítását végzik munkába, családhoz, színházba és iskolába. Az ellátási terület, ahová szállítanak, részben a szolgálat székhelyétől távolabb esik. A napi nyolcórás munkaidőbe nem fér bele a munkavégzés, akár 9–12 órát is dolgoznak. Hathavi munkaidőkeretet alkalmazunk. Hétfőtől péntekig vannak beosztva egyenlőtlen munkaidő-beosztásban. Helyes-e ez a munkarend, amit alkalmazunk? Lehet-e hathavi keret, ha nincs kollektív szerződésünk? Pihenőnapjuk szombat és vasárnap, de hétköznap is adunk ki pihenőnapot. A hétköznapi pihenőnap minek minősül, pihenő- vagy szabadnapnak? Ha igény van, este is kell munkát végezni, akár színházba szállítani az embereket, vagy hétvégi rendezvényekre. Ez az időtartam túlórának minősül? Alapesetben a támogató szolgálat hétvégén nem működik, de mégis vannak hétvégi programok, és ekkor is írnak menetlevelet. Ha a hétvégi rendezvényekre a gépkocsivezető elviszi a helyszínre a fogyatékos embereket, és pár óra múlva hazaszállítja őket, ezt hogyan kell elszámolni a segítő gépkocsivezető esetében?
Részlet a válaszából: […] Azaz, lehetséges olyan hét, amikor a munkavállalót kettőnél kevesebb pihenőnap illeti meg, ha az adott munkaidőkeret egy másik hetében viszont arányosan több pihenőnapban részesül. Annak nincs jelentősége, hogy a pihenőnap hétvégére vagy hétköznapra esik, azzal, hogy vasárnapra csak a törvényben előírt esetekben osztható be rendes munkaidő [Mt. 101. §]. Szabadnapnak azt a munkanapot nevezzük, amelyre a munkáltató nem oszt be munkaidőt (pl. a napi nyolc órára szerződő munkavállaló heti négy napon 10-10 órát dolgozik, két pihenőnapja van, a fennmaradó egy munkanapra pedig nincs beosztva munkaidő, ez utóbbi a szabadnap). Rendkívüli munkaidőnek minősül – többek között – a munkaidő-beosztástól eltérő és a munkaidőkereten felüli munkaidő [Mt. 107. § a) és b) pontok].Ha tehát a munkavállaló esti vagy hétvégi munkavégzésre eleve be volt osztva, az azokon a napokon történő foglalkoztatása nem minősül rendkívüli munkaidőnek. Ellenben, ha ezekre az órákra nem volt beosztva, akkor ez a munkaidő-beosztástól való eltérés miatt rendkívüli munkaidő lesz, amit[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 3.

Munkavégzés helye a munkaszerződésben

Kérdés: Miként célszerű feltüntetni a munkaszerződésben a munkavégzés helyét? Intézményünknél a dolgozók gyermekfelügyelőként lakásotthonokban dolgoznak, mely lakásotthonok nagyobb szakmai egységekbe tömörülnek (ezek különböző városokban is vannak). Korábban a munkaszerződésben úgy tüntettük fel, hogy a munkavégzés helye például az I. számú szakmai egység, így az ehhez tartozó lakásotthonok munkavállalói munkáltatói utasítás nélkül dolgoztak a különböző otthonokban. A tavalyi évtől viszont a jogász javaslatára konkrétan a lakásotthont kellett megjelölnünk a szerződésben. Ez azonban azt jelenti, hogy a fenti esetben munkáltatói utasításra van szükség, hogy például a 7. számú lakásotthon dolgozója a 8. számúban helyettesítsen. Pedig ugyanahhoz a szakmai egységhez tartoznak.
Részlet a válaszából: […] megállapodás hiányában munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni. A munkaszerződésben a munkavégzés helyeként meg lehet jelölni egy vagy több konkrét földrajzilag meghatározott munkavégzési helyet is. Így például azonosítható címmel vagy nagyobb földrajzi egység megnevezésével, akár több telephelyet (lakásotthont), várost, vármegyét vagy akár Magyarország területét is. A kérdés szerinti helyzet, miszerint jelenleg a munkaszerződésekben csak egyetlen konkrét lakásotthon a munkahely, valóban azt eredményezi, hogy ezenkívül a munkáltató csak az Mt. 53. §-ában szabályozott munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás alapján, külön utasítás szerint, vagy esetleg a felek megállapodása alapján jogosult ettől eltérő helyen foglalkoztatni a munkavállalót. Az Mt. 53. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama naptári évenként az összesen negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát azonban nem haladhatja meg (bár kollektív szerződés ettől eltérhet akár magasabb tartamot is meghatározva). Mindezek alapján az Önök által jelenleg alkalmazott megoldás nem szükségszerű[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Munkaviszony munkáltatói megszüntethetősége a gyermekgondozási szabadság után

Kérdés: Munkavállalónknak pénzügyi ügyintéző munkakörben határozatlan idejű munkaszerződése van. Elment szülni, majd GYED-en volt. Lejárt a GYED-ellátása január 11-én, és nem jelentkezett, sem azzal, hogy kérje a fizetés nélküli szabadságot, sem azzal, hogy vissza kíván jönni. Nem hivatalos úton tudta meg a munkáltató, hogy már nem is ott lakik, ahol korábban, a lakcímváltozását sem jelentette be a munkáltatójának. Tizenöt munkanap kiadatlan szabadsága van. Hogyan kell ebben az esetben eljárni? Meg tudjuk szüntetni a munkaviszonyát? Amennyiben igen, mi a menete, amennyiben nem, akkor mit csináljunk?
Részlet a válaszából: […] bizonnyal arról van szó, továbbra is a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadságot veszi igénybe, amelyre a gyermek hároméves koráig jogosult is. Nem ismerjük azonban azt, hogy a felek között előzetesen milyen nyilatkozatok hangzottak el, illetve megállapodtak-e abban, hogy a munkavállaló mikor tér vissza dolgozni, vagy a munkavállaló erről korábban tájékoztatást adott-e?! De ha azt feltételezzük, hogy a munkavállaló a GYED ideje alatt jogszerűen volt távol, akkor az tűnik életszerűnek, hogy ebben az esetben a gyermeke hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadságot veszi még most is igénybe. Ha ez így van, úgy a munkavállaló nem követ el azzal kötelezettségszegést, hogy még nem jelentkezett a munkáltatónál, illetve munkavégzés céljából nem áll rendelkezésre.Ha azonban ez bármely oknál fogva nem így van, a munkavállaló általános tájékoztatási kötelezettségéből az következik, hogy arról a lényeges körülményről, hogy például mégsem az eredetileg megjelölt időponttól kíván visszatérni, köteles tájékoztatást adni a munkáltató felé. Az Mt. 6. §-ának (4) bekezdése ugyanis előírja, hogy a törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszonyban az Mt.-ben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Ebből az is következik, hogy a munkavállalónak kötelessége bejelenteni a munkáltató felé azt, ha a lakcíme megváltozik. Bár ez önmagában az esetek többségében – véleményünk szerint – nem olyan ok, amely megalapozná a munkaviszony megszüntetését.A kérdés: a munkáltató számára tudott volt-e vagy sem, hogy a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon kíván lenni a GYED lejártát követően is. Ha igen, illetve a körülményekből a munkáltatónak tudnia kellett volna ezt, akkor aligha szüntetheti meg a munkaviszonyt felmondással vagy azonnali hatályú felmondással. Ha azonban ez nem volt a munkáltató számára ismert, a munkavállaló a tájékoztatási kötelezettsége mellett munkaviszonyból származó rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét is megsérti, amely egy határozatlan idejű munkaviszony esetén indok lehet a felmondásra – mint a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő kötelezettségszegés. Az indokolásnak világosnak, valósnak és okszerűnek[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 3.

Vezetői pótlék beszámítása a kulturális ágazatban dolgozók béremelésébe

Kérdés: Kérdésem a kulturális ágazatot érintő 15%-os béremeléssel kapcsolatos. Egyik munkavállalónk vezetői pótlékra való jogosultsága 2025. december 31. nappal megszűnt, 2026. január 1-jétől nem kapja. A 15%-os emelést a novemberi bérre (alapilletmény, pótlékok) kellett számolni, igényelni. Mivel novemberben még kapta a vezetői pótlékot, úgy gondolja, hogy az azzal együtt számolt emelést kapja január 1-jétől. Ebben az esetben beépülne a vezetői pótléka a bérbe? Vagy a kettőt külön kell választani, mivel csak december 31-ig járt neki a pótlék?
Részlet a válaszából: […] intézmény kulturális közfeladatot ellátó szervezeti egységeiben, intézményeiben, egyéb civil szervezetekben,c) a központi költségvetésből rendszeres támogatásban részesülő szervezetekben, egyéb civil szervezetekben,d) a Magyar Művészeti Akadémia általa fent említett kulturális közfeladatok ellátására irányuló szakmai és nem szakmai munkakörben foglalkoztatottak, a kulturális közfeladatot nem fő tevékenységként ellátó intézmények és szervezetek esetében kizárólag a kulturális közfeladatok ellátására irányuló szakmai munkakörben foglalkoztatottak 2026. január 1-jétől beépülő jelleggel béremelésben részesülnek, melynek mértéke 2026. január 1. napjától 15% [434/2025. Korm. rendelet 1. § (1)–(2) bek.].A 434/2025. Korm. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a béremelést a 2025. november 30-án fennálló alapbér, a bérpótlék és egyéb bérelemek együttes bruttó összegének, továbbá az illetmény – ideértve a fizetési osztály és a fizetési fokozat szerint megállapított illetményt, a munkáltató döntésén alapuló illetményrészt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot és a rendszeres keresetkiegészítést – bruttó összegének alapulvételével kell megállapítani. Ez alapján következtetésünk: az érintett számára hiába nem jár 2026. január 1-jétől a vezetői pótlék, mivel a 434/2025. Korm. rendelet nem tartalmaz eltérő rendelkezést vagy kivételt a béremelés[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 3.

Nyugdíjba vonulási kérelem és a felmondás

Kérdés: A munkavállaló 2024. január 1. napját megelőzően közalkalmazotti jogviszonyban állt. A Púétv. hatálybalépését követően – nem pedagógus-munkakörben – jogviszonya kertész, karbantartó munkakör ellátása mellett az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonnyá alakult át. A munkavállaló 2026. április 6. napján tölti be a 65. életévét, ezáltal az öregségi nyugdíjkorhatárt eléri. 2025. május 16. napja óta keresőképtelen állományban van. 2026. január végén postai úton nyilatkozatot küldött, amelyben arról tájékoztatott, hogy hatvanötödik életévének betöltésével nyugállományba kíván vonulni. A munkavállaló nyilatkozata jogilag munkavállalói felmondásnak minősül-e, vagy szükséges külön, kifejezett munkavállalói felmondó nyilatkozat? Amennyiben igen, a felmondási idő mértékére és kezdő időpontjára mely rendelkezések irányadók? A keresőképtelen állapot befolyásolja-e a munkavállalói felmondás közlésének joghatását, illetve a felmondási idő számítását? Amennyiben a munkáltató kezdeményezné a jogviszony megszüntetését a nyugdíjkorhatár elérésére tekintettel, milyen eljárási és időzítési szabályok alkalmazandók a jelenlegi keresőképtelenség mellett? A korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő milyen módon releváns a jogviszony megszüntetése során (különösen felmondási idő, végkielégítés szempontjából)? Az írásban benyújtott, nyugdíjba vonulási szándékot tartalmazó nyilatkozat a munkáltató részéről történő elfogadás hiányában a hatvanötödik életév betöltését megelőzően egyoldalúan visszavonható-e a munkavállaló által? Amennyiben igen, milyen feltételekkel, illetve van-e jelentősége annak, hogy a nyilatkozat munkajogi értelemben felmondásnak minősül-e? Az öregségi nyugdíjba vonulás esetén mely jogszabályi rendelkezések irányadók a jogviszony megszüntetése során, különös tekintettel a felmondási (illetve – amennyiben releváns – felmentési) idő mértékére és számításának kezdő időpontjára?
Részlet a válaszából: […] (1) bek.], ugyanakkor nem illeti meg végkielégítés az Mt. 77. §-a alapján. A munkavállaló keresőképtelen állapota nem befolyásolja a munkavállaló általi felmondás közlésének joghatását, illetve a felmondási idő számítását: ez az állapot nem korlátozza a felmondása közlésében, és a keresőképtelenség tartama alatt általános szabályok szerint elkezdődhet a felmondási idő.Ha a munkavállaló 2026. április 6. napján betölti a hatvanötödik életévét (az öregségi nyugdíjkorhatárt), amennyiben ebben az időpontban rendelkezni fog az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, az Mt. 294. § (1) bekezdése g) pontjának ga) alpontja szerint nyugdíjasnak fog minősülni az öregségi nyugdíjra való jogosultság okán. Ha erre figyelemmel a munkáltató fel kíván mondani, akkor egyfelől köteles a felmondását írásba foglalni [Mt. 22. § (3) bek., 44. §]. Másfelől arra tekintettel, hogy a munkavállaló ekkor (2026. április 6. napján) nyugdíjasnak minősül, a munkáltató az Mt. 66. §-ának (9) bekezdése alapján nem lenne köteles megindokolni a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését. Ha a munkavállaló ebben az időpontban még mindig keresőképtelen, az nem befolyásolná a felmondás jogszerűségét, ugyanis ez az állapot nem jelent felmondási tilalmat, csupán azzal járna, hogy a felmondási idő a betegség miatti keresőképtelenség megszűnését követően, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy év múltán kezdődhetne meg. Mivel a kérdés alapján a munkavállaló 2025. május 16. óta keresőképtelen, ha 2025-ben ekkortól kezdve volt először betegszabadságon, a betegszabadság tizenöt napjával számolva 2026. május 31. napja lenne a felmondási idő első napja. Ha a betegszabadsága már előbb letelt, akkor azt követő egy év eltelte múltán kezdődhetne el a felmondási idő legkorábban, amennyiben ekkor még mindig keresőképtelen lenne a munkavállaló.A munkáltatói felmondás esetében a felmondási idő nem egységesen harminc nap, mivel a harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltötta) három év után öt nappal,b) öt év után tizenöt nappal,c) nyolc év után húsz nappal,d) tíz év után huszonöt nappal,e) tizenöt év után harminc nappal,f) tizennyolc év után negyven nappal,g) húsz év után hatvan nappalmeghosszabbodik (hacsak a felek hosszabb felmondási időben nem állapodtak meg, vagy kollektív szerződés ilyet nem állapított meg).A Púétv. 158. §-ának (4) bekezdése értelmében a munkaviszonyban töltött idő alapján munkaviszonyban állókat megillető jogosultságok megállapításakor jogosító időként az átalakulás előtt közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni, ezért az érintett munkavállaló korábbi közalkalmazotti jogviszonyát is számításba kell venni a felmondási idejének meghatározása során. Azt, hogy konkrétan mennyi ez alapján a felmondási idő, nem tudjuk megállapítani, hiszen nincs információnk arra nézve, hogy az érintett munkavállaló mennyi ideje állt a munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban. Megjegyzendő azonban, hogy a felmondási idő számítása szempontjából az Mt. 77. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tartamot nem kell figyelembe venni [Mt. 69. § (4) bek.].Mivel az Mt. 77. §-a (5) bekezdésének a) pontja értelmében nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, az Mt. 66. §-ának (9) bekezdésére alapított munkáltatói[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.
1
2
3
17