433 talált cikk a munkaszüneti nap kifejezésre

Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó művelődési központ egyhavi munkaidőkeretet alkalmaz a különböző rendezvényei miatt. Vannak rendezvényei szombaton vagy vasárnap, illetve munkaszüneti napon is (pl. augusztus 20.) A munkaidő beosztása átlagosan heti 40 óra. Az ilyen rendezvények alkalmával van, hogy 10–12 órát is dolgoznak a munkavállalók. Bérpótlékot nem fizet a munkáltató, az ellentételezést szabadnapként kapják meg a munkavállalók. Ebben az esetben a pihenőnapi és a munkaszüneti napi munkavégzésre tekintettel hány nap szabadnap jár? Erről szükséges-e írásbeli megállapodás a munkáltató és a munkavállaló között? A munkavállalóknak a rendezvényekről tudomásuk van előzetesen. Hogyan célszerű a munkáltatói tájékoztatóban és a munkaköri leírásban tájékoztatni erről? Jogszerű-e, ha például a munkaszüneti napon (augusztus 20.) ledolgozott órákat szabadnapban kapják meg a munkavállalók, és nem bérpótlék számfejtésével? Hogyan kell vezetni a munkaidőkeretet, a munkavégzés miatt kapott szabadnap beszámítódik a havi ledolgozott munkaórák számába? Ha igen, a ténylegesen ledolgozott munkaórával vagy a szerződés szerinti napi munkaórával számolunk?

Kérdés: Kistelepülési jegyzőként azzal a problémával szembesültem, hogy – kezdeményezésemre – a képviselő-testület igazgatási szünetet rendelt el nekünk a rendes szabadságok kiadása céljából, a Kttv. 232. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel. Ez idő alatt minden köztisztviselő kötelezően szabadságon van. Közben arról értesültem, hogy idén először a kormányhivatal nem járul hozzá ahhoz, hogy a szomszéd település anyakönyvvezetőjét kijelölje a halaszthatatlan anyakönyvi feladatok elvégzésére az igazgatási szünetünk idejére, mivel értelmezése szerint az anyakönyvvezető szabadsága nem minősül sem akadályoztatásnak, sem a hiányának, amely okok az anyakönyvvezető kijelölését alátámasztanák. Véleménye szerint, mivel van három anyakönyvvezető a hivatalunkban, meg kell oldani a halaszthatatlan feladatellátást. Elrendelhetek-e bármelyik anyakönyvvezetőnek készenlétet az igazgatási szünet időtartamára, amikor egyébként szabadságon vannak? Véleményem szerint a készenlét munkanapokon vagy pihenőnapokon, szükség szerint munkaszüneti napokon, a rendes munkaidőn túl rendelhető el. A fizetett szabadság ebből a szempontból pihenőnapnak minősül? Elvárható-e az anyakönyvvezetőtől, hogy ne hagyja el a települést a szabadsága alatt, mert készenlétben kell állnia? Amennyiben elrendelhető a készenlét a szabadság idejére, milyen módon kell kompenzálni azt? Ha kétszer annyi szabadidőt kell ellentételezésként biztosítani [Kttv. 98. § (3) bek. 2. mondat], akkor semmi értelme elküldeni szabadságra. Esetleg a Kttv. 98. §-ának (7) bekezdését lehet alkalmazni, és a szabadidőt pénzben meg lehet váltani? Ha igen, ez azt jelenti, hogy a készenlét napjaira – függetlenül attól, hogy végül végzett-e munkát – triplán kell kifizetni az illetményét, mivel egyszer jár a szabadságra és duplán jár a pihenőnapon teljesített készenlét időtartamára? Ehhez képest mi jár az anyakönyvvezetőnek, ha tényleges munkavégzésre is sor kerül?

Kérdés: Ha heti két napon tömbösítve (16 óra/hét) dolgozó munkavállalónak az ünnepnapot is magában foglaló hét során az ünnepnapok számával kevesebbet kell dolgoznia, akkor hatnapos munkahét esetén (áthelyezett munkanap miatt) pedig ugyanúgy több időre kell beosztani munkavégzésre? Ünnepnap esetén a havi beosztható óraszámot csökkentjük a hétköznapi munkaszüneti napra eső napi munkaidővel. Ha hatnapos a hét, akkor egy nappal növelni kell?

Kérdés: A munkaviszonyom 2006. augusztus 7. óta folyamatos, kilenc éve, 2017. május 1-től vagyok napibéres elszámolásban, kötetlen munkarendben. Innentől kezdve nem számolják el nekem a munkaszüneti napokat, ha nem dolgozom aznap. Ezeket pihenőnapként tüntetik fel a havi elszámolásban, így ezekre a napokra nem jár bér. Ez jogos a munkáltató részéről?

Kérdés: Bentlakásos szociális intézményben, idősek otthonában közalkalmazott ápolók, gondozók 12 órás, folytonos munkarendben dolgoznak, nem munkaidőkeretben. Adott hónapban általános munkarend szerint például 152 óra a ledolgozandó, a közalkalmazott beosztás szerint 12 napot dolgozott (12×12 óra = 144 óra), és szabadságon volt 3 napot (8 órával számolva 3×8 = 24 óra), így összesen 168 óra a ledolgozott idő. Ebben az esetben a 168 óra és a 152 óra különbözetét hogyan kell kezelni? Rendkívüli munkavégzésként (túlóra) ki kell esetleg fizetni, vagy mivel ténylegesen nem történt túlmunka, így nem kell? Illetve fordított esetben, hogyan kell kezelni, ha például 176 óra a ledolgozandó, de beosztása alapján 11 napot dolgozott (132 órát), és 4 nap szabadságon volt (32 óra), így összesen 164 óra a ledolgozott idő?

Kérdés: Polgármesteri hivatalunknál köztisztviselőként dolgoznak a közterület-felügyelőink, korábban munkaidőkeretben, majd általános hivatali munkarendben. A munkaidőkeret szerinti beosztás alapján áprilisban húsvétvasárnap és húsvéthétfőn is dolgoztak, és véleményük szerint ezekre a napokra munkaszüneti napi pótlék illeti meg őket. A közterület-felügyelőink személyi illetményben részesülnek, azaz a Kttv. 235. §-ának (3) bekezdése szerint személyi illetmény mellett pótlék nem fizethető részükre. A hivatali munkarend szerint május 1-jén, munkaszüneti napon nem kellett volna dolgozniuk, azonban rendkívüli munkavégzést rendelt el számukra a jegyző, mellyel kapcsolatban ellenértékként nem esett szó díjazásról, csak szabadnapról. Ennek ellenére ezzel kapcsolatban is úgy gondolják a közterület-felügyelőink, hogy pótlék illeti meg őket. A Kttv. 98. §-ának (1) pontja értelmében rendkívüli munkaidő teljesítése esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő jár, továbbá a munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a munkaidő időtartama háromszorosának megfelelő mértékű szabadidő jár. A fenti két esetben a személyi illetményre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz nem fizethető pótlék? Vagy belépnek-e az Mt. erre vonatkozó szabályai?

Kérdés: A munkavállalók hétvégi portások. Az egyik szombat 06:00 órától vasárnap 06:00 óráig, a másik vasárnap 06:00 órától hétfő 06:00 óráig dolgozik. Heti 24 órában vannak felvéve, a beosztásminta is így van elkészítve. A beosztás szerinti munkanapjuk mindig fix. A szabadságuk órában van nyilvántartva. A munkavégzés helye: iskola, jogviszonyuk: munkaviszony. A szabadság kiadására éves ütemterv készül, illetve hét munkanapnak megfelelő mennyiségű szabadsággal (órában átszámolva) a dolgozó rendelkezik. A munkáltató szabadságot rendelt el 2026. április 4–5. között az egyik munkavállalónak és 2026. április 5–6. között a másiknak. A 2026. április 5. és 6. munkaszüneti nap. Munkaszüneti napra a munkáltató elrendelhet-e portás munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére szabadságot? Mivel a beosztás szerint neki aznap munkanapja lenne, így úgy gondoljuk, szabályos erre a napra szabadságot kiírni, amelybe a munkavállaló is beleegyezett.

Kérdés: Készenléti jellegű munkakörben, napi 12 órás munkaidőben, éves munkaidőkeretben foglalkoztatott, beosztás alapján 24 órás szolgálatban teljesítő fegyveres biztonsági őr esetében, ha munkaszüneti napon nincs beosztva munkavégzésre, a napi 12 órát a munkaidőkeretben teljesített óraként figyelembe kell-e venni?

Kérdés: A polgármesteri hivatalnál közterület-felügyelő köztisztviselő háromhavi munkaidőkeretben dolgozik. Adott napokon (összesen három szombat és vasárnap) pihenőnap volt számára beosztva. Közben keresőképtelen lett (betegszabadság jár neki), a keresőképtelenségről szóló igazolása a fenti három szombatra és vasárnapra is szól. A beosztás szerinti három pihenőnap helyett – amelyeken keresőképtelen volt – kell-e a munkaidőkeretben másik három pihenőnapot biztosítani, hogy a munkaidőkeretben meglegyen a szükséges pihenőnapok száma? Vagy ebben az esetben a három nap keresőképtelenséget pihenőnapnak lehet számolni?

Kérdés: Társaságunk azon munkavállalók esetében, akik az adott év során nem vettek igénybe legalább 14 nap egybefüggő szabadságot, írásbeli megállapodást köt, amelyben a felek közös megegyezéssel eltekintenek az egybefüggő 14 nap szabadság kiadásától. Szeretnénk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy mellőzhető-e az írásbeli megállapodás megkötése abban az esetben, ha a társaság a munkavállalók szabadságát előzetesen elfogadott szabadságolási terv alapján adja ki.