Találati lista:
1 Pihenőnapi rendkívüli munkavégzés ellenértéke
Kérdés: A polgármesteri hivatalnál közterület-felügyelő köztisztviselő háromhavi munkaidőkeretben dolgozik. Egyik szombaton és vasárnap pihenőnapra volt számára a munkaidő beosztva, de közben behívták dolgozni egy önkormányzati rendezvényre, szombaton osztott munkaidőben, összesen 12 órában, vasárnap pedig 3 órában. A Kttv. 98. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltató a köztisztviselő részére a rendkívüli munkaidő ellenértékeként a rendkívüli munkaidő időtartama kétszeresének megfelelő (itt: 30 óra) mértékű szabadidőt biztosít. Ezen a két pihenőnapon, amelyeken rendkívüli munkát végzett, kell-e a fenti szabadidőn kívül a munkaidőkeretben másik két pihenőnapot biztosítani, hogy a munkaidőkeretben meglegyen a szükséges pihenőnapok száma?
2 Rendkívüli munkavégzés ellenértéke – köztisztviselőknek és munkavállalóknak
Kérdés: Köztisztviselőket és munkavállalókat egyaránt foglalkoztató önkormányzati hivatal vagyunk. Önkormányzatunknak bizonyos időszakokban merülnek fel olyan rendezvényei, amelyek vonatkozásában az önkormányzati hivatalban foglalkoztatott egyes, egyébként hétfőtől péntekig tartó általános munkarend szerint dolgozó köztisztviselőknek és munkavállalóknak alkalmanként hétvégén is szükséges munkát végezniük. A hétvégi feladatellátással felmerülő rendkívüli munkavégzés ellentételezését a lehető legegyszerűbb módon szeretnénk megoldani. A Kttv. 98. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, mellyel kapcsolatosan ugyanezen törvényhely (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a szabadidőt meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A Kttv. 258. §-a tartalmazza a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, ez kimondja esetükben az Mt. főszabályként történő alkalmazását a 258. §-ban meghatározott eltérésekkel. Itt ezzel kapcsolatosan nem találtunk olyan rendelkezést, amely a hivatalban dolgozó munkavállalók esetében egyértelműen alkalmazhatóvá tenné a Kttv.-nek a fent idézett szabadidő-átalánnyal, illetve annak megváltásával kapcsolatos rendelkezéseit, és az Mt.-ben sem találtunk hasonló kifejezett szabályt. Mivel szeretnénk a hivatalban dolgozó köztisztviselők és munkavállalók esetében azonos módon (már amennyire lehetséges) eljárni, van-e jogszerű lehetősége annak, hogy a munkavállalók esetében is alkalmazzunk a Kttv. idézett szabályával azonos vagy ahhoz hasonló eljárást (pl. a közszolgálati szabályzat ilyen jellegű módosításával és ebből adódóan egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, vagy a munkavállalóval kötött ilyen irányú megállapodással)? Vagy a hivatalban lévő munkavállalók esetében kizárólag az Mt. 139–145. §-ainak alkalmazása jöhet szóba?
3 Kisgyermekes édesanya munkaidő-beosztása
Kérdés: Integrált szociális intézményben dolgozhat-e hétvégén 3 év alatti kisgyermeket nevelő édesanya? Véleményem szerint igen, de nyilatkoznia kell, hogy vállalja az egyenlőtlen munkaidő-beosztást (hétvégi munkavégzés, 12 órás, 6–18 óráig tartó műszak). Helyesen járunk-e el az alábbiak szerint? Rendkívüli munkaidőt nem lehet számára elrendelni, éjszakai műszakot nem vállalhat (csak a gyermeke 3 éves kora után, de nyilatkoznia kell), illetve a heti pihenőidejét nem lehet egyenlőtlenül kiadni négyhavi munkaidőkeret esetén sem. Tehát minden héten ki kell neki adni két pihenőnapot.
4 Munkaidőkeret bevezetése egészségügyi szolgálati jogviszonyban
Kérdés: Egészségügyi intézményt tart fenn az önkormányzat, és a szakorvoshiány miatt az utóbbi időben előfordul, hogy a szakorvos négy óra után, vagy szombat délelőtt tud rendelési időt vállalni. A biztonságos betegellátás érdekében ez esetben is szerződést kötünk a szakorvossal. A szakdolgozók (orvosírnok, asszisztens, ápoló stb.) az intézményben egészségügyi szolgálati jogviszonyban, normál munkarendben dolgoznak, jelenleg 08.00–16.00 óráig. Hogyan oldható meg úgy a szakdolgozók foglalkoztatása szabályszerűen a 16.00 óra utáni, illetve a szombat délelőtti rendelésen, hogy azt ne túlórában kelljen kifizetni (pl. 10.00–18.00 óráig)? Felvetődött az intézményben munkaidőkeret alkalmazása is, lehet-e munkaidőkeretet alkalmazni egészségügyi szolgálati jogviszony esetén? Van-e arra jogi lehetőség, hogy nem minden dolgozóra terjed ki a munkaidőkeret?
5 Készenlét – nem rendelhető el a szabadság alatt
Kérdés: A kormánytisztviselők rugalmas munkarendben, napi 8 óra, heti 40 óra munkaidőben dolgoznak. A munkavégzésre rendelkezésre álló peremidő hétfőtől péntekig 06:30–20:00 óráig tart, ezen belül a törzsidő hétfőtől csütörtökig 08:30–14:30, pénteken 08:30–12:30. A belső készenléti szabályzat alapján a munkanapi készenlét 19:00 órától a következő nap 07:00 óráig tart. A készenléti beosztás egy hónapra előre kerül közlésre. Jogszerű-e a Kit. alapján, hogy a fentiek szerinti rugalmas munkarendben foglalkoztatott kormánytisztviselő a szabadsággal érintett munkanapon (tehát ugyanazon nap) 19:00 órától készenlétet teljesítsen? Befolyásolja-e ennek megítélését, hogy a rugalmas munkarend peremideje 20:00 óráig tart, miközben a készenlét már 19:00 órakor megkezdődik? A munkaügyi szakterület álláspontja szerint a szabadság a kormánytisztviselőt az adott munkanapon 8:00–17:00 óra közötti munkavégzési kötelezettség teljesítése alól mentesíti. Helyes-e ez az értelmezés rugalmas munkarend alkalmazása esetén, és ebből következően teljesíthető-e ugyanazon napon 19:00 órától készenlét, vagy a szabadság rendeltetésére és pihenési funkciójára tekintettel a szabadsággal érintett munkanapra készenlét sem rendelhető el? Ha a szabadsággal érintett napon 19:00 órától teljesített készenlét alatt tényleges munkavégzésre is sor kerül, az a Kit. 129. §-ának (8) bekezdése szerinti szabadságmegszakításnak minősül-e, vagy készenlét alatt végzett rendkívüli munkavégzésként kezelendő? Amennyiben a tényleges munkavégzés a szabadság megszakításának minősül, szükséges-e külön munkáltatói intézkedés, és hogyan kell a szabadság- és munkaidő-nyilvántartást helyesbíteni? Befolyásolja-e a fentiek jogi megítélését, hogy a készenléti kötelezettséget a szabadság engedélyezését megelőzően egy hónapra előre már közölték?
6 Teljesből részmunkaidőbe és a munkaidő beosztása
Kérdés: Idősek otthonában közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó terápiás munkatárs kérte munkaidejének heti 40 óráról heti 30 órára történő módosítását, amelyet a munkáltató elfogadott. A szóbeli megállapodásuk része volt, hogy heti négy napon át látja el a munkáját. A munkáltató most mégis szeretné, ha heti öt napon át történne a munkavégzés, mert a lakók számára a három nap szünet túl soknak bizonyult. Megítélésünk szerint ezt a körülményt a kolléga előre láthatta volna. Elrendelheti-e a munkáltató, elfogadva a heti 30 órát, úgy, hogy a héten egyenletesen elosztva, a korábbi munkanapoknak megfelelően hétfőtől péntekig történjen a munkavégzés? Mi történik, ha ezt a közalkalmazott nem fogadja el? Van-e jogorvoslati lehetősége, és mit tehet a munkáltató ebben az esetben? A kinevezésben és a munkaköri leírásban nem szerepel, hogy mely napokon kell a terápiás munkatársnak dolgoznia. A kinevezés módosításában szerepel, hogy csökkentett a munkaidő, de új munkaköri leírást nem kapott (a régiben heti 40 óra szerepel). Súlyos problémának tekinthető-e ez, és hogyan lehet korrigálni? A munkaköri leírásnak kötelező eleme kell, hogy legyen, ki mennyi órában látja el a feladatot?
7 Pihenő- és munkaszüneti napi munkavégzés munkaidőkeretben
Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó művelődési központ egyhavi munkaidőkeretet alkalmaz a különböző rendezvényei miatt. Vannak rendezvényei szombaton vagy vasárnap, illetve munkaszüneti napon is (pl. augusztus 20.) A munkaidő beosztása átlagosan heti 40 óra. Az ilyen rendezvények alkalmával van, hogy 10–12 órát is dolgoznak a munkavállalók. Bérpótlékot nem fizet a munkáltató, az ellentételezést szabadnapként kapják meg a munkavállalók. Ebben az esetben a pihenőnapi és a munkaszüneti napi munkavégzésre tekintettel hány nap szabadnap jár? Erről szükséges-e írásbeli megállapodás a munkáltató és a munkavállaló között? A munkavállalóknak a rendezvényekről tudomásuk van előzetesen. Hogyan célszerű a munkáltatói tájékoztatóban és a munkaköri leírásban tájékoztatni erről? Jogszerű-e, ha például a munkaszüneti napon (augusztus 20.) ledolgozott órákat szabadnapban kapják meg a munkavállalók, és nem bérpótlék számfejtésével? Hogyan kell vezetni a munkaidőkeretet, a munkavégzés miatt kapott szabadnap beszámítódik a havi ledolgozott munkaórák számába? Ha igen, a ténylegesen ledolgozott munkaórával vagy a szerződés szerinti napi munkaórával számolunk?
8 Műszak- és rendkívüli munkavégzésért járó pótlék, helyettesítési díj – az együttes jogosultság
Kérdés: Bölcsődénkben a kisgyermeknevelők és bölcsődei dajkák beosztása hetente változik, így a Gyvt. 15. §-ának (10) bekezdése alapján 15%-os bérpótlék illeti meg őket. Megilleti-e helyettesítési díj a dolgozót, ha a műszakpótlékkal párhuzamosan helyettesíti is a kollégáját? Ezenfelül jár-e ugyanarra a napra túlórapótlék, ha a napi munkaideje meghaladja a 8 órát teljes munkaidős munkavégzés esetén? Például, ha a kisgyermeknevelő 8:00-tól 17:00-ig dolgozik, és szabadság miatt helyettesíti a másik kisgyermeknevelőt, jogosult-e a dolgozó egyszerre műszakpótlékra, helyettesítési díjra és rendkívüli munkaidőre járó díjazásra?
9 Munkavégzés elrendelése köztisztviselőnek igazgatási szünet alatt
Kérdés: Kistelepülési jegyzőként azzal a problémával szembesültem, hogy – kezdeményezésemre – a képviselő-testület igazgatási szünetet rendelt el nekünk a rendes szabadságok kiadása céljából, a Kttv. 232. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel. Ez idő alatt minden köztisztviselő kötelezően szabadságon van. Közben arról értesültem, hogy idén először a kormányhivatal nem járul hozzá ahhoz, hogy a szomszéd település anyakönyvvezetőjét kijelölje a halaszthatatlan anyakönyvi feladatok elvégzésére az igazgatási szünetünk idejére, mivel értelmezése szerint az anyakönyvvezető szabadsága nem minősül sem akadályoztatásnak, sem a hiányának, amely okok az anyakönyvvezető kijelölését alátámasztanák. Véleménye szerint, mivel van három anyakönyvvezető a hivatalunkban, meg kell oldani a halaszthatatlan feladatellátást. Elrendelhetek-e bármelyik anyakönyvvezetőnek készenlétet az igazgatási szünet időtartamára, amikor egyébként szabadságon vannak? Véleményem szerint a készenlét munkanapokon vagy pihenőnapokon, szükség szerint munkaszüneti napokon, a rendes munkaidőn túl rendelhető el. A fizetett szabadság ebből a szempontból pihenőnapnak minősül? Elvárható-e az anyakönyvvezetőtől, hogy ne hagyja el a települést a szabadsága alatt, mert készenlétben kell állnia? Amennyiben elrendelhető a készenlét a szabadság idejére, milyen módon kell kompenzálni azt? Ha kétszer annyi szabadidőt kell ellentételezésként biztosítani [Kttv. 98. § (3) bek. 2. mondat], akkor semmi értelme elküldeni szabadságra. Esetleg a Kttv. 98. §-ának (7) bekezdését lehet alkalmazni, és a szabadidőt pénzben meg lehet váltani? Ha igen, ez azt jelenti, hogy a készenlét napjaira – függetlenül attól, hogy végül végzett-e munkát – triplán kell kifizetni az illetményét, mivel egyszer jár a szabadságra és duplán jár a pihenőnapon teljesített készenlét időtartamára? Ehhez képest mi jár az anyakönyvvezetőnek, ha tényleges munkavégzésre is sor kerül?
10 Rendkívüli munkaidő – idő és pénz elszámolása
Kérdés: Egy cégnél négyhavi munkaidőkeretet alkalmaznak, alapvetően 5/2-es munkarendben folyik a termelés is. Az elektronikus munkaidő-nyilvántartó rendszerben a túlóra rögzítésére kétféle módon van lehetőség. Az egyik módszerrel az ún. azonnal fizetős túlóra állítható be, ami a hónap végével kifizetésre is kerül, a másikkal pedig a munkaidő részeként az a típus, amit a keret folyamán „lepihentetnek”, ún. fizetett pihenőidővel kompenzálnak, vagy ha erre nincs mód, a keret végén túlóraként fizetik ki. Például beosztanak két szombatra 8-8 órás munkavégzést, és hét közben két napra további 4-4 órát. A keret végéig egyszer 8 órás fizetett pihenőidőt adnak ki. Ez „kiüt” egy darab 8 órás szombati műszakot, marad egy szombati 8 óra és két hétközi 4 óra. (A fizetett pihenőidő nem azt jelenti, hogy az elrendelt többletmunkára és erre a kompenzáló időre is történik kifizetés, tehát egyszeres marad a díjazás, de a program ezen a jelenlét jogcímen gyűjti fel ezt az időt). A keret zárásakor mint kereten felüli órákat úgy számolják el, hogy a 8 órás szombatra 100%-os, a hétközi összesen 8 órára pedig 50%-os túlórapótlékot fizetnek. Helyes ez a gyakorlat? A bizonytalanságot az okozza, hogy az Mt. 143. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján csak 50% a kereten felüli munkavégzésre fizetendő bérpótlék. Vagy mivel a fenti példa alapján a keret átlagában nincs meg a heti két pihenőnap, ez indokolja a 100%-os pótlék fizetését?
