Egyenlő bér elve – bérkülönbség a különböző munkahelyek között
Kérdés
A munkáltató jogszerűen különbséget tehet-e a munkavállalói között azon az alapon, hogy ki dolgozik a fővárosban és ki vidéken? A munkakör, a feladatok és a felelősség ugyanaz, de a vidéki telephelyen, ami nem önálló jogi személy, csak elkülönült szervezeti egység, kevesebb alapbért keresnek a kollégák (minden egyéb bérelem ugyanaz).
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. március 24-én (290. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5680
[…] hogy a különböző munkavállalók munkája egyenlő értékű-e. Ennek körében a fentiek alapján figyelembe vehető a munkavállalók munkaerőpiaci helyzete, azaz még az azonos munkakörben dolgozó munkavállalók esetében is lehet okszerű értékelési szempont az, ha ez a helyzet eltérő. Ez alatt nem a munkavállalók lakóhelyét kell érteni, az a bérezés szempontjából irreleváns, hanem azt, hogy a több munkavégzési helyre irányadó munkaerőpiaci körülmények között van-e érdemi különbség (pl. elérhető, releváns munkaerő száma, a foglalkozáshoz kapcsolódó átlagkereset). Amennyiben igen, úgy a munkáltató ezt a munkabér meghatározása során figyelembe veheti. Fontos ugyanakkor, hogy az egyenlő értékű munka meghatározása során minden szempontot értékelni kell, és önmagában az, hogy a munkaerőpiaci helyzet egyes elemei eltérőek a munkavégzési helyek tekintetében, nem biztos, hogy elegendő az eltérő értékű munka meghatározásához. Ha jogszerűen került megállapításra, hogy a munkavállalók a különböző telephelyeken nem végeznek egyenlő értékű munkát, akkor nem lesznek jogosultak egyenlő értékű munkabérre sem – azaz az egyenlő bánásmód megsértésének megállapításához szükséges egyik feltétel nem áll fenn.Az egyenlő bánásmód megsértéséhez minden esetben kell egy védett tulajdonság, amin a megkülönböztetés (hátrányokozás) alapul. Ilyen lehet például a nem, vallási, politikai meggyőződés [Ebktv. 8. §]. Például, ha mindkét telephelyen az adott munkakörben csak férfiak dolgoznak, és egyenlő értékű munkát is végeznek (a fentiek szerinti különbségtétel nem állapítható meg), mégis eltérő a munkabérük, akkor sem […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. március 24-én (290. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5680
[…] hogy a különböző munkavállalók munkája egyenlő értékű-e. Ennek körében a fentiek alapján figyelembe vehető a munkavállalók munkaerőpiaci helyzete, azaz még az azonos munkakörben dolgozó munkavállalók esetében is lehet okszerű értékelési szempont az, ha ez a helyzet eltérő. Ez alatt nem a munkavállalók lakóhelyét kell érteni, az a bérezés szempontjából irreleváns, hanem azt, hogy a több munkavégzési helyre irányadó munkaerőpiaci körülmények között van-e érdemi különbség (pl. elérhető, releváns munkaerő száma, a foglalkozáshoz kapcsolódó átlagkereset). Amennyiben igen, úgy a munkáltató ezt a munkabér meghatározása során figyelembe veheti. Fontos ugyanakkor, hogy az egyenlő értékű munka meghatározása során minden szempontot értékelni kell, és önmagában az, hogy a munkaerőpiaci helyzet egyes elemei eltérőek a munkavégzési helyek tekintetében, nem biztos, hogy elegendő az eltérő értékű munka meghatározásához. Ha jogszerűen került megállapításra, hogy a munkavállalók a különböző telephelyeken nem végeznek egyenlő értékű munkát, akkor nem lesznek jogosultak egyenlő értékű munkabérre sem – azaz az egyenlő bánásmód megsértésének megállapításához szükséges egyik feltétel nem áll fenn.Az egyenlő bánásmód megsértéséhez minden esetben kell egy védett tulajdonság, amin a megkülönböztetés (hátrányokozás) alapul. Ilyen lehet például a nem, vallási, politikai meggyőződés [Ebktv. 8. §]. Például, ha mindkét telephelyen az adott munkakörben csak férfiak dolgoznak, és egyenlő értékű munkát is végeznek (a fentiek szerinti különbségtétel nem állapítható meg), mégis eltérő a munkabérük, akkor sem […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
