Munkaszüneti napra járó díjazás elszámolása


A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló hétköznapra eső munkaszüneti napon dolgozik. Ezen a napon őt a munkabérén, ünnepnapi bérpótlékon és esetleges túlórán felül munkaszüneti napi távolléti díj is megilleti, mivel az Mt. 146. §-a kimondja, hogy a munkavállalót távolléti díj illeti meg óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő idő. Ha a munkavállaló ezen a napon 12 órás munkarendben dolgozik, számára a munkaszüneti napi távolléti díj 8 vagy 12 órában jár? Hogyan értelmezzük a napi munkaidőt ebben az esetben? Teljes napi munkaidő az Mt. 92. §-ának (1) bekezdése alapján napi 8 óra, tehát ha az Mt. értelmezése szerint a munkavállalót ezen a napon a 12 óra munkavégzés ellenére 8 óra munkaszüneti napi távolléti díj illeti meg? Vagy a napi munkaidő alatt ebben az esetben a beosztás szerinti napi munkaidőt kell érteni? Azaz, ha munkavállalónk ezen a napon 12 órát dolgozott, a munkaszüneti napi távolléti díj is 12 órára illeti meg? Ha a beosztás szerinti napi munkaidő alapján illeti meg a munkavállalót a munkaszüneti napi távolléti díj, akkor további kérdésünk a következő: munkaszüneti napon alapesetben nincs a partnernél munkavégzés, de a munkavállaló beosztása erre a napra esik, hány órában illeti meg munkaszüneti napi távolléti díj? Beosztás szerint (azaz fenti példánk alapján 12 órában), vagy szerződés szerinti napi munkaidő alapján (azaz 8 órában) jár a távolléti díj?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. március 3-án (289. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5672

[…] számára [Mt. 108. § (2) bek.] – ez a munkaszüneti nap lényege. Így a munkavállalónak az általános munkarend szerinti egy munkanapra eső munkaideje esik ki minden, az általános munkarend szerinti munkanapra (azaz hétköznapra) eső munkaszüneti nap után – azaz, egy heti 40 órás, általános teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében a kieső idő egy hétköznapi munkaszüneti nap esetében 8 óra [Mt. 92. § (1) bek.]. A kieső idő mértéke teljesen független attól, hogy a munkavállaló egyébként a munkaszüneti napon rendes vagy éppen rendkívüli munkaidőben dolgozott-e, be volt-e osztva. Az így kieső időre kell elszámolni a távolléti díjat/alapbért, a munkavállaló bérezésétől függően. A kérdés szerinti esetben tehát a 12 órás beosztásnak nincs jelentősége e tekintetben, 8 órára kell elszámolni a távolléti díjat (fizetett ünnepet). A kérdésben a beosztás szerinti 12 órára a rendes munkaidőre járó (alap)bért, a munkaszüneti napi pótlékot (100%), esetleges egyéb pótlékokat, és – ha erre sor került – a munkaszüneti napi rendkívüli munkavégzés pótlékát (100%) kell elszámolni.A […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.