140. Munkaügyi Levelek / 2016. november 7.
TARTALOM

Parkolóőrként dolgozom egy vidéki városban határozott idejű munkaszerződéssel. Három hónappal ezelőtt, mikor letelt volna a határozott idő, a munkáltató meghosszabbította, de csak egyetlen héttel. Azóta hetente hosszabbítgatja a szerződésemet. Azt szeretném tudni, hogy ezt meddig teheti meg, mert így nagyon bizonytalannak érzem a helyzetemet.

Fizetés nélküli szabadság idején létesíthető új munkaviszony külföldön vagy belföldön?

Közalkalmazott vállalhat-e másodállást?

Közalkalmazottként a munkavégzésem egy adott munkahelyre szól. Köteles vagyok-e azt elfogadni, hogy vidéki munkahelyre is küldjenek? 58 éves vagyok, nem tudom, hogy a védettség rám milyen módon és mire vonatkozik.

Dolgozhat-e valaki önkormányzati dolgozóként, ha arra egészségileg nem alkalmas, de az orvos mégis kiállítja az engedélyt a munkáltató kérésére? Hol kell erről bejelentést tenni, és milyen módon?

31 év köztisztviselői jogviszonnyal rendelkeztem 2013. július 31-ig. Betegségemből kifolyólag 2013. augusztus 1-jével rokkantsági ellátást állapítottak meg – 75% "E" kategória. A munkáltatómat, a helyi jegyzőt felkerestem ezzel a határozattal, hogy betegségem folytán nem vagyok alkalmas munkavégzésre. Úgy tudtam, hogy ilyenkor a munkáltatónak kell felmentenie. A jegyző arról tájékoztatott, hogy fizetni nem tudnak, íratott egy papírt a titkárnővel, amit alá kellett írnom, mert ha nem teszem, akkor ők mondtak volna fel nekem. A munkámat ellátni nem tudtam volna tovább, rokkantsági ellátást sem kaptam volna, mert keresőtevékenységet folytattam. Most mit és hogyan tehetek? Végkielégítés járt volna?

Cégünk októberben végelszámolás alá kerül. Egy munkavállalónak augusztusban gyermeke született. Megszűnik-e a munkaviszonya a végelszámolás kezdetén, vagy csak a végelszámolás végén fog ez megtörténni? Automatikusan megszűnik a végelszámolással a munkaviszonya, vagy szükséges neki felmondani?

A munkavállaló munkaviszonyból származó kötelezettségének vétkes megszegésével kárt okozott a munkáltatónak, erre tekintettel a munkáltató azonnali hatályú felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. (A munkáltató kárigénye a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meghaladja.) Érvényesítheti a munkáltató a felmerült kárigényét fizetési meghagyásos eljárás útján a (volt) munkavállalóval szemben?

Egyik munkavállalónkat munkaidőkeretben és napi négy órában szeretnénk foglalkoztatni. Előfordulhatnak olyan napok (pl. helyettesítés esetén), amikor a munkavállalónak napi 8-9 órát is dolgoznia kellene. Ugyanakkor az Mt. 99. §-ának (2) bekezdése alapján a napi munkaideje legfeljebb 12 óra lehet. Sehol nem találtam, hogy részmunkaidőnél ezt arányosítani kell-e. Ha a válasz igen, akkor napi hat óránál nem dolgozhat többet a részmunkaidős?

Kötetlen munkaidőben dolgozom, az esetek elsöprő többségében szombaton és vasárnap is. Tudomásom szerint a pihenőnapon végzett munka miatt – ezt pótlandó – szabadnap járna, ám ilyet soha nem kaptam (2007 óta). Milyen követelésem lehet és mennyi időre visszamenőleg?

Cégünknél egyes munkavállalókkal közös megegyezés alapján szeretnénk a heti 40 órás munkaviszonyukat 32 órássá alakítani. Ez lehet teljes munkaidő? Ha heti 4 napot dolgoznak 8 órában, illetve az is előfordulhat, hogy egyik héten csak 3 napot, utána pedig 5 napot, akkor az elszámolásokat kizárólag munkaidőkeret alkalmazásával lehet megoldani? Olyan lehetséges, hogy függetlenül a munkarend szerinti munkaidőtől, a dolgozók minden esetben megkapják a havi bérüket?

A 326/2013. Korm. rendelet legutóbbi módosításával került be a jogszabályba a 32/A. §, mely szerint a pedagógus szakképzettséggel nem rendelkező nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott kinevezésben szereplő illetménye, munkaszerződésben szereplő alapbére nem lehet kevesebb, mint a Kjt. szerinti besorolásukhoz tartozó garantált illetmény – ha az érintett személy a kötelező legkisebb munkabérre vagy garantált bérminimumra jogosult, ez utóbbiak – 107%-a. A Magyarország központi költségvetéséről szóló törvény a Kjt. szerinti garantált illetmény – amennyiben az érintett személy a kötelező legkisebb munkabérre vagy garantált bérminimumra jogosult, ez utóbbiak – 110%-a erejéig biztosítja a fedezetet az illetmény, a munkabér előző bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó, munkáltatói mérlegelésen alapuló emelésére. Értelmezésünkben a garantált illetmény 107%-ának fedezetét a munkáltatónak kell biztosítania, ezenfelül, a munkáltató mérlegelésén alapuló emelésre a garantált illetmény 107 és 110%-a közötti különbséget a központi költségvetés külön biztosítja a munkáltató részére. Helyes-e az értelmezésünk, illetve a munkáltató a 3%-os különbözetet automatikusan megkapja, vagy csak akkor, ha az emelést ténylegesen végrehajtja?

Önkormányzat házi szociális gondozó szolgálatánál idősellátásban dolgozó, közalkalmazott, szociális gondozó munkakörű alkalmazottak egységesen C kategóriába vannak besorolva. A gondozónők végzettsége az alábbi:
1. Szakmunkás-bizonyítvány (eladó, 1993); szociális gondozó és ápoló (OKJ 33 8933 02, 2009);
2. Gimnáziumi érettségi bizonyítvány; szociális gondozó és ápoló (OKJ 33 8933 02, 2006, illetve 34-762-01, 2016);
3. Gimnáziumi érettségi bizonyítvány; ápoló (OKJ 54 5012 01, 2008);
4. Egészségügyi Szakiskolai képesítő bizonyítvány (általános ápoló és általános asszisztens, 1988);
5. Egészségügyi szakközépiskolai érettségi bizonyítvány (általános ápoló és általános asszisztens, 1984);
6. Tanítóképző Főiskolán szerzett óvónői oklevél (1985, szakirányú végzettsége nincs).
Kérem szíves segítségüket annak megállapításában, hogy a felsorolt gondozónők jó helyre vannak-e besorolva a C kategóriába, vagy valamelyiküknek D-ben, esetleg E-ben kellene lenniük?

1988-ban ügyvitel-technikusi minősítést szereztem (ÜT/4697), 2000-ben banki tanácsadó vizsgát (OKJ 54344101) tettem. Eddig ezt felsőfokú végzettségnek fogadták el, jelenlegi munkahelyem csak középfokú besorolást adott a kereskedelmi szakközépiskolai végzettséggel, ezért a bérem is alacsonyabb kategóriába került. Ez jogos?

Egy nonprofit kft.-nél dolgozom mint szakács. 2016. július 8., 9. és 10. napjain túlóráztam, összesen 17 órát a három nap alatt. Ebből a 8. és a 9. pihenőnap volt. Mindeddig ezekből a munkavégzésekből egy fillért nem láttam, a munkáltató arra hivatkozik, hogy nincs pénz! Meddig lehet ezt ezzel magyarázni? A jelenléti ívről ezeket a napokat átvezették egy egyéb nevezetű papírra, mondván, hogy így sok a ledolgozott nap egymás után. Mert akkor 9 napot dolgoztam folyamatosan.

Munkavállalónk munkavégzés közben rosszul lett, felgyógyulását követően rendkívüli munkaegészségügyi vizsgálatra köteleztük. Az üzemorvos megállapította, hogy a munkaköre betöltésére véglegesen alkalmatlanná vált. A 2056-os esetüket tanulmányoztuk, és úgy döntöttünk, hogy felmondással megszüntetjük a munkavállaló munkaviszonyát egészségügyi alkalmatlanná válása miatt. Az Mt. alapján a dolgozó életkora miatt másmunkakör-felajánlási kötelezettségünk nem állt fent. Az üzemorvosi szakvélemény átvételének napjával a munkavégzési kötelezettség alól felmentettük a munkavállalót. A munkavállalóval a felmondást néhány nappal ezen felmentés után közöltük. Ez a felmentési időszak a két fél közös akaratából történt. Milyen díjazás jár erre az időtartamra? Társaságunk erre a néhány napra távolléti díjat fizetett a munkavállalónak, de véleményünk szerint – a Munkaügyi Levelek 105. számában megjelent 2056-os kérdés válaszának logikája alapján –, mivel munkavégzésre alkalmatlan volt, így díjazás részére nem járt volna.

Egyik munkavállalónk esetében az üzemorvos megállapította, hogy a munkaköre betöltésére véglegesen alkalmatlanná vált. Úgy döntöttünk, hogy felmondással megszüntetjük a munkavállaló munkaviszonyát egészségügyi alkalmatlanná válása miatt. Még a felmondás közlése előtt felmentettük munkavégzési kötelezettsége alól. Erre az időszakra – bár álláspontunk szerint nem kellett volna – távolléti díjat fizettünk részére. Emellett alkalmatlansága folytán a felmondási idő teljes ideje alatt a munkavégzés alól fel kell mentenünk a munkavállalót. Ebből következően, mivel a felmondási ideje alatt munkavégzési kötelezettség nem áll fenn, véleményünk szerint erre az időre nem jár a munkavállalónak díjazás. Helyesen gondoljuk, hogy – bár a munkavállaló a felmondás közlését követően még 50 napig munkaviszonyban áll – díjazás nem jár neki erre az időtartamra?

Óvodapedagógusnak jár-e rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, ha létszámhiány miatt a kötött munkaidején túl, de a heti 40 óra munkaidején belül, csoportban nevelőmunkát végez?

Többször jártunk már úgy, hogy egy munkavállaló eltűnt/kilépett anélkül, hogy leadta volna a belépőkártyáját, munkaruháit stb. Lehet-e munkaszerződésben vagy a tájékoztatóban előre szabályozni azt, hogy ilyen esetben anyagi felelőssége van a munkavállalónak, és levonható legyen a vissza nem adott eszközök ára?

A 2015. évi prémiumot nem akarja kifizetni a cég, bár a terv teljesült, de eddig csak a felét fizették. A munkáltató áprilisban csoportos létszámleépítést jelentett be. Májusban a cég megállapodott a szakszervezettel, hogy 2017 januárjában fizeti ki az elmaradást. Megkaptam a felmondásomat, november 2-án jár le a felmondási időm. Kértem a munkáltatót, hogy nekem most fizesse ki, de nem hajlandó. Attól tartok, mivel én már nem leszek az alkalmazottjuk, ezért nem fogom megkapni. Lehet arra kötelezni a céget, hogy most kifizesse?

Kötelezhető-e a dolgozó az alkalmasságának megítéléséhez szükséges vizsgálatoknál több vizsgálatra, illetve ki állapítja meg, hogy mi ez? Én például projektmenedzser vagyok, otthonról dolgozom, a munkaköri leírásban a fizikai alkalmasságot illetően ennyi szerepel: képesnek kell lenni tartósan ülni, gépelni, telefonon és személyesen kommunikálni. Ehhez képest évente köteleznek kiterjedt laborvizsgálatra, EKG-ra, mellkasröntgenre, szemészeti vizsgálatra (ez utóbbi még érthető is a monitor előtt végzett munka miatt). Jogos ez? Ráadásul a munkáltatóm szerződött szolgáltatója a lakhelyemtől távol (más településen) van, gyakorlatilag egy teljes napi kiesést jelent a munkából a vizsgálat az utazással együtt (ami persze munkaidőnek számít, de attól még a munka megvár, közben senki nem végzi el helyettem). Más foglalkozás-egészségügyi szakorvos által kiállított véleményt nem fogadnak el, állítják, hogy köteles vagyok a vizsgálatot a szerződött partnerüknél elvégezni.