169. Munkaügyi Levelek / 2018. augusztus 27.
TARTALOM

Ha a kollektív szerződés rendelkezése a következő: "A törvényes teljes munkaidő mértéke az adott munkakör esetén beosztás szerint heti 36 óra", a munkavállaló munkaszerződés szerinti napi munkaideje pedig 7,2 óra, akkor, ha a munkavállaló órabéres, a távolléti díj számításakor az általános munkarend szerinti 8, vagy a 7,2 órát kell figyelembe venni? Amennyiben a havibéresekre vonatkozó szabály eltér, kérem, arra is szíveskedjen válaszolni!

Új munkavállalónk az előző munkahelyen "kivett" szabadsága alatt munkába állhat-e nálunk? Munkaviszonya hónap végével szűnik meg, de egy héttel korábban már alkalmazni szeretnénk.

Egy köztisztviselő jogviszonya megszüntetésre kerül, amelynek keretében szabadságmegváltásra is szükség van. Mi a helyes mód az előző évről áthozott szabadnapokkal kapcsolatos számítás terén? Ezeket az adott évre mind a kivehető, mind a kivett napokhoz hozzá kell-e számítani, vagy mindkét esetben figyelmen kívül kell hagyni? Például, egy áthozott (az esedékesség évében kiadottnak nem minősülő) nap esetén, 10 kivett szabadnapnál helyes-e számítás?
a) Megváltandó szabadság = (tárgyévre járó napok + 1 áthozott nap) x arányosítás – tárgyévben kivett 10 nap, vagy
b) megváltandó szabadság = (tárgyévre járó napok) x arányosítás – tárgyévben kivett napok (itt a ténylegesen kivett 10 nap helyett csak 9, mivel 1 nap még a múlt évről járt neki).
A kérdés azért fontos, mert a két számítási mód eltérő eredményt hoz, és a kerekítés szabályai szerint a dolgozó adott esetben egy munkanaptól eleshet.

Egy nyugdíjkorhatárt betöltött közalkalmazottunk 2018 áprilisában kérte a kormánytól a nyugdíjasként való továbbfoglalkoztatását, júniusban, mielőtt még a válasz megérkezett volna, a kérelmét visszavonta. Közvetlenül ezután a kormányengedély is megérkezett. A kérelem visszavonására hivatkozással a közalkalmazott kérte, hogy a munkáltató őt mentse fel. Visszavonhatja-e a kérelmét a kormány döntése ellenében, illetve, amíg nem születik kormánydöntés, addig megteheti? E kérelmének a munkáltató eleget tehet-e, illetve van-e jelen esetben a munkáltatónak felmentési kötelezettsége a törvény alapján? A közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat ugyanis kimondja: "Kormány véleménye köti a munkáltatói jogok gyakorlóját a döntésének meghozatalában".

1. A kolléganőm eltörte a lábát, és öt héten keresztül helyettesítettem. Jár-e a helyettesítési díj?
2. Milyen időközönként jár a 10 perces szünet?

A munkáltató október körül évente egyszeri 100 000 Ft-os készpénz-cafeteriát ad a munkavállalóinak, bár ez sehol nincs leírva, és szabályzat sincs rá, de minden munkavállaló tudja. A munkáltató állásfoglalása: ha október előtt elmegy egy dolgozó, akkor ez az egyszeri készpénz nem jár, mert nem olyan, mint más cafeteria, ez csak egyszer jár, tehát időarányosan sem adja oda a távozó dolgozónak. Helyes ez az eljárás? Van-e valahol szabályozva a cafeteriajuttatás az Szja-tv.-en kívül? Mi történik akkor, ha a közalkalmazott áthelyezéssel megy másik munkáltatóhoz? Ilyenkor igényelheti-e az átadó munkáltatótól a cafeteriával való elszámolást, vagy csak az új munkáltatójától kérheti?

A munkavállaló bruttó havibére 560 000 forint. Májusban túlórát teljesített (május 1-jén és május 21-én, pünkösdkor), munkaidőkeret nincs. Az én számolásom szerint az alap 560 000/168 = 3333,33x8 = 26 667 forint, a 100% pótlék pedig 560 000/174 = 3218,39x8 = 25 747 forint. Ezzel szemben a bérszámfejtő cég megadja ugyanezt az alapot (26 667 Ft), de kétszer a 100%-os pótlékot (25 747x2 Ft). Melyik számolási módszer helyes a törvény szerint? Valóban kétszer kell megadni a 100%-os pótlékot?

Intézményünk bentlakásos idősek otthona, a terápiás munkatársaknak is adjuk az ágy melletti pótlékot. A kolléganő szülés után két évvel "papíron" visszajött, de a korábbi időszak ki nem vett szabadságát tölti, illetve az idei év arányos szabadságát (17 nap), tudván hogy hamarosan ismét elmegy táppénzre, mert már várandós. Ebben az esetben (relatív munkavégzés nélkül is) megilleti-e az ágy melletti pótlék? A korábbi év szabadságát és az idei év szabadságát (17 nap) külön kell ebben az esetben választani? Ágazati pótlékot kell-e adni? Vagy csak az alapbérrel kell számolni?

Nyugdíjas-szövetkezet tagja nem jogosult túlmunkapótlékra, ha napi 8 óránál többet dolgoztatják?

A munkavállaló havibéres, általános munkarendben, jelenlegi munkaviszonyában több mint hat hónapja dolgozik (irányadó időszak). A szombat-vasárnap végzett munkát a cég tevékenységéből adódóan a munkáltató rendeli el. Január hóban négy hétvége (nyolc nap) volt, és ebből a dolgozó öt napon végzett munkát. (Azt nem vizsgáljuk, hogy a heti pihenőnap, illetve a pihenőidő megvolt-e.) Az öt alkalomból különböző óraszámokat töltött munkával a munkavállaló: kétszer négy óra, hat óra, nyolc óra és tíz óra. Erre a dolgozó 100%-os pótlékot kapott a szombatra és vasárnapra jutó munkabéren felül. A rendkívüli munkavégzés egyébként jellemző, de arányaiban változó (előfordul, hogy egy hónapban csak szombatonként kell dolgozni, de van, hogy szombat-vasárnap is, illetve egyáltalán nincs szükség rendkívüli munkavégzésre az irányadó időszakon belül). Sajnos a bérprogram nem kezeli külön a szombaton vagy vasárnap végzett munkát, valamint a távolléti díj számításánál "kötelezően figyelembe vett" jogcímként jelöli meg a pihenőnapon (szombaton és/vagy vasárnapon) végzett rendkívüli munkáért járó pótlékot (figyelmen kívül hagyva – szerintem helytelenül – az Mt. 151. §-ában foglaltakat, hiszen így előfordulhat, hogy az irányadó időszakon belül nem lesz meg a legalább egyharmados munkavégzés). Helyesen alkalmazza-e a bérprogram a szabályt, amikor a szombati és vasárnapi pihenőnapokon végzett munkáért járó pótlékot "kötelezően" beszámítja a távolléti díj alapjába, függetlenül attól, hogy nem valósultak meg az Mt. 151. §-ának (2) bekezdésében leírtak? A hivatkozott jogszabályhely csak a vasárnapról rendelkezik. Jól értelmezem, hogy a szombaton végzett rendkívüli munkáért járó díjazás (bér) minden esetben alapja lesz a távolléti díjnak?

Milyen lehetőségei vannak a munkáltatónak abban az esetben, ha valamelyik kolléga szeretne felvenni 600 000 Ft kölcsönt 30 havi futamidőre? Esetleg van mód arra, hogy ezt cafeteriában adjuk ki neki?

Jogszerű-e, ha a Ptk. szerinti gazdasági társaságnak nem áll fenn munkaviszonya egyetlen természetes személlyel sem, tehát nem foglalkoztat munkavállalót?

Vannak olyan külföldi állampolgár kollégáink, akik Magyarországon laknak, és egy magyar cég irodáiban dolgoznak. Munkaszerződésük viszont egy külföldi céggel van, mely meghatározza, hogy a munkavégzés helye Magyarország. Mi a teendő ebben az esetben, a munkaköri foglalkozási alkalmasságuk témában? Rájuk a magyar jogszabályok vonatkoznak?

Milyen szabályok vonatkoznak 2018-ban a 40 év szolgálati idővel, valamint az öregségi korhatárral nyugdíjba vonult közalkalmazottak önkormányzati fenntartású óvodákban történő foglalkoztatására? Ideértve a határozott idejű, megbízási szerződéssel történő foglalkoztatásukat is.

Szigorú támogatási szerződéses feltételek alapján autóbusz- és teherautó-vezetőket képzünk. Ahhoz, hogy részt vehessen a képzésben valaki, az alábbi bemeneti feltételeknek kell megfelelnie: alapfokú iskolai végzettség, legalább "B" kategóriára érvényes vezetői engedély, emellett szakmai előképzettségként a 150/2012. Korm. rendelet 1. mellékletének 2.2.5. pontjában meghatározott szakmacsoportokban megszerzett végzettség, ezek között 22. Rendészet, honvédelem és közszolgálat szakmacsoport. Az egyik jelentkezőnk 2018. június 22-én kelt szakgimnáziumi érettségi bizonyítványában az alábbi záradék szerepel: "Jelen érettségi bizonyítvány szakmai érettségi végzettséget tanúsít, továbbá 5259 FEOR-számú Egyéb személy- és vagyonvédelmi foglalkozású (személy- és vagyonőr, segédfelügyelő) munkakör betöltésére képesít." Kérdésünk: a meghatározott előképzettségnek elfogadható-e ez, az érettségi bizonyítványban záradékolt "munkakör betöltésére jogosító képesítés" ún. "szakmai végzettségnek" minősül-e? (Az Szt. 2. §-ának 40. pontja szerint szakmai érettségi végzettség: az Nkt.-ban meghatározott kötelező közismereti érettségi vizsgatárgyakból és a szakközépiskola ágazata szerinti kötelező szakmai vizsgatárgyból álló érettségi vizsgával megszerezhető végzettség, amely az OKJ-ról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint munkakör betöltésére képesít). A záradékban FEOR-számmal meghatározott szakma található munkakörre vonatkozó jogosultsággal, nem OKJ-szám! Kettős tétje van ennek a kérdésnek, a pályázatból nem kerül térítésre a képzés költsége, ha a bemeneti feltételeknek nem felel meg a jelentkező, és nem is vizsgázhat a képzés végén.

A cég egyik munkavállalója gyermeke születését követően fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Felmondhat-e a munkáltató a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalójának, miután a fizetés nélküli szabadsága véget ért? Az első munkanapján a munkavállalónak át lehet-e adni a munkáltatói felmondást? Ha igen, mikor kezdődik a felmondási idő? Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló közli a munkáltatójával, ki szeretné venni a felhalmozott szabadságát? Ebben az esetben is felmondhat a munkáltató a szabadság pénzbeli megváltásával, vagyis szabadságmegváltás kifizetésével? Ha a munkáltató eltekint a felmondási idő ledolgozásától, erre az időszakra – vagyis a felmentési időre – is jár időarányos szabadság a munkavállalónak? Csak abban az esetben mondhat fel a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalónak a munkáltató, ha a munkavállaló nem fogadta el a részére felajánlott új munkakört, mivel a korábbi munkakörében nem tudná foglalkoztatni?

A munkavállalónk 17 éve áll munkaviszonyban egészségügyi szolgáltató cégünkkel. Én – mint vezető – már 6 éve "kínlódom" vele. Az idők során sok probléma adódott vele, számos alkalommal megszegte az együttműködési kötelezettségét, nem teljesítette a munkáltató kérését, utasítását. Ha például megkérem, hogy mindennap sepregessen össze, és vigye ki a szemetet, az a válasz, hogy már kedden megcsinálta, holott megítélésem szerint alapvető fontosságú, hogy mindennap rend legyen magunk körül. Van egy súlyos beteg kolléganőnk, aki annak ellenére, hogy alig tud mozogni, erején felül teljesít, neki sem segít. Több beteg panaszkodott arra is, hogy arrogáns. A recepteket nem készíti el időben, ezért a betegeknek többször vissza kell jönniük azokért. Ha szóvá teszem, miért nem készítette el a betegnek, amit kér, azt mondja, a beteg hazudik. Amikor beteg lett, és megkértem, menjen haza pihenni, mert nem fertőzheti meg a többieket, és persze betegen nem dolgozhat, az arcomba kiabálta, hogy nem megy haza, mert nincs pénze. Ez az állapot tarthatatlan, minden kérésre nem a válasz, és sok a vita is. A cégünk így nem tud fejlődni. Szerettük volna, ha képezi magát, de erre is nemleges volt a válasz. Ezenfelül nem tudom otthagyni egyedül a cégnél, mert utóbb mindig ki kell javítani a hibákat, amiket vét. Hogyan tudnék megválni tőle?

Egy iskolában pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott decemberben nyugdíjba vonul a Kjt. 30. §-ának (4) bekezdése alapján. Már a felmentési idejét tölti. Emellett egy másik munkáltatónál szintén közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatják már tíz éve, heti két alkalommal napi két órában. A másik jogviszony esetén is jár neki a nyugdíj előtti felmentés, és ha igen, akkor mennyi a felmentési ideje?

Az Mt. 22. §-ának (5) bekezdése alapján a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az Mt.-ben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, és az igény érvényesítésének módjáról, és ha az elévülési időnél rövidebb, annak határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető. Feltételezve, hogy a kioktatási kötelezettség további feltételei teljesülnek, a kioktatási kötelezettség fentiek szerinti elmulasztásának minősül-e, ha a munkáltató a kioktatás során nem jelöli meg a bíróság pontos nevét, hanem ehelyett csak annyit rögzít, hogy az igény az "illetékes bíróság" előtt érvényesíthető?