Felmondás a kisgyermekes munkavállaló fizetés nélküli szabadságát követően
Kérdés
A cég egyik munkavállalója gyermeke születését követően fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Felmondhat-e a munkáltató a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalójának, miután a fizetés nélküli szabadsága véget ért? Az első munkanapján a munkavállalónak át lehet-e adni a munkáltatói felmondást? Ha igen, mikor kezdődik a felmondási idő? Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló közli a munkáltatójával, ki szeretné venni a felhalmozott szabadságát? Ebben az esetben is felmondhat a munkáltató a szabadság pénzbeli megváltásával, vagyis szabadságmegváltás kifizetésével? Ha a munkáltató eltekint a felmondási idő ledolgozásától, erre az időszakra – vagyis a felmentési időre – is jár időarányos szabadság a munkavállalónak? Csak abban az esetben mondhat fel a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalónak a munkáltató, ha a munkavállaló nem fogadta el a részére felajánlott új munkakört, mivel a korábbi munkakörében nem tudná foglalkoztatni?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. augusztus 27-én (169. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3363
[…] munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak abban az esetben szüntethető meg, ha az az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek is megfelel. Azaz, ha a munkavállaló munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ha a felmondás indoka a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lenne, a felmondás előfeltétele: a munkáltatónál a munkavállaló munkaszerződés szerinti munkahelyén vagy ennek hiányában a szokásos munkahelyén nincs az általa betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja [Mt. 66. § (4)–(6) bek.].A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik [Mt. 68. § (1) bek.], a felmondásban azonban a munkáltató egy ennél későbbi időpontot is megjelölhet a felmondási idő kezdeteként. Értelemszerűen a felmondás napját vagy egy, a felmondás közlését megelőző napot azonban jogszerűen nem lehet megjelölni. A munkáltató kötelessége kiadni a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, illetve az azt megelőzően évben (években) "felhalmozott" szabadságot. Erre abban az esetben is köteles, ha ezt a munkavállaló nem kéri. Miután a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni a szabadságot a tárgyévben, az Mt. előírja, hogy az ok – jelen esetben a fizetés nélküli szabadság – megszűnésétől számított hatvan napon belül kell ezt pótolni [Mt. 123. § (3) bek.]. Az már más kérdés, hogy – a fentiekkel összhangban – ebben az esetben (akár a felhalmozódott szabadság kiadása alatt is) fel lehet mondani a munkavállalónak. […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. augusztus 27-én (169. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3363
[…] munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak abban az esetben szüntethető meg, ha az az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek is megfelel. Azaz, ha a munkavállaló munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ha a felmondás indoka a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lenne, a felmondás előfeltétele: a munkáltatónál a munkavállaló munkaszerződés szerinti munkahelyén vagy ennek hiányában a szokásos munkahelyén nincs az általa betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja [Mt. 66. § (4)–(6) bek.].A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik [Mt. 68. § (1) bek.], a felmondásban azonban a munkáltató egy ennél későbbi időpontot is megjelölhet a felmondási idő kezdeteként. Értelemszerűen a felmondás napját vagy egy, a felmondás közlését megelőző napot azonban jogszerűen nem lehet megjelölni. A munkáltató kötelessége kiadni a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, illetve az azt megelőzően évben (években) "felhalmozott" szabadságot. Erre abban az esetben is köteles, ha ezt a munkavállaló nem kéri. Miután a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni a szabadságot a tárgyévben, az Mt. előírja, hogy az ok – jelen esetben a fizetés nélküli szabadság – megszűnésétől számított hatvan napon belül kell ezt pótolni [Mt. 123. § (3) bek.]. Az már más kérdés, hogy – a fentiekkel összhangban – ebben az esetben (akár a felhalmozódott szabadság kiadása alatt is) fel lehet mondani a munkavállalónak. […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
