4474 talált állásfoglalás a munkavállaló kifejezésre

Kérdés: A munkavállaló (közalkalmazott, segédgondozó) nagyon jól végezte a munkáját, de hat hete betegállományban van, és olyan orvosi papírral jelent meg a foglalkozás-egészségügyi orvosnál, mely alapján 7 kg-nál többet nem emelhet. A foglalkozás-egészségügyi orvos úgy ítélte, meg, hogy a szakorvos által tett kitétellel (hogyan és mennyit emelhet) a segédgondozói feladata nem ellátható. Ezt szükséges-e írásban közölnie? Fellebbezési lehetősége van-e a dolgozónak? A jogviszonya ebben az esetben hogyan alakul? Munkakörében nem foglalkoztatható, de a háziorvos szerint betegállományban nem kell maradnia. A dolgozó mindenképpen szeretne dolgozni. Milyen tájékoztatást adhatunk a dolgozónak (nincs olyan munkakör, ahol 7 kg-nál kevesebbet kell emelni, végzettsége csak 8 általános)? Mi történik a foglalkozás-egészségügyi orvos véleményével szembeni fellebbezés elbírálási ideje alatt a munkaviszonnyal? Mire legyen különös figyelemmel a munkáltató?

Kérdés: Az önként vállalt túlóráról szóló megállapodást minden naptári évben újra kell kötni a munkavállalókkal, vagy elegendő azt egyszer megkötni, és addig érvényben marad, amíg a munkavállaló azt az adott naptári év végére nem mondja fel?

Kérdés: Köztulajdonban álló munkáltató vagyunk. A munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyt létesített a munkáltatóval. A munkavállaló a kollektív szerződés hatálya alá tartozik. A kollektív szerződésünk lehetőséget ad a hathavi próbaidőre, amivel a munkáltató élt is. A munkavállaló munkaköre közös megegyezéssel másfél hónap múlva megváltozott. Az új munkakörében a kollektív szerződés hatálya alól kikerül, mivel az Mt. szerint vezető állású munkavállalóvá vált. Hogyan érinti ez a tény a munkaszerződés megkötésekor, a kollektív szerződés alapján meghatározott hat hónap próbaidőt? (Abból, hogy az eredeti szerződésben hathavi próbaidőről állapodtunk meg, nem következik az, hogy a megváltozott helyzetben a három hónap próbaidőről lenne egyezség.) Amennyiben a vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője lenne, részére lehet-e próbaidőt kikötni, illetve maradhat-e határozatlan idejű a munkaviszonya?

Kérdés: Önkormányzati költségvetési szervhez szeretnénk felvenni határozott időre legalább középfokú végzettséget igénylő munkakörben egy élményfestés- (örömfestés-) foglalkozás vezetőt heti 2 órában. Az Mt. hatálya alá tartozik majd. A munkaköre kreatív és dekoratőr munkatárs. Szakmunkás-bizonyítványa – ami bizonyítaná a középfokú végzettséget – elmondása szerint nincsen. A befejezett 3 évről azonban megvan az iskolai bizonyítványa. Azt szeretnénk megkérdezni, hogy mi alapján fogadhatjuk el a befejezett 3 évről szóló bizonyítványt ugyanúgy, mintha lenne a hölgynek szakmunkás-bizonyítványa?

Kérdés: A visszatérő kismama munkavállaló korábbi pozíciója („lead könyvelő”) jelenleg nincs a munkáltatónál – alapvetően nem a pozíció szűnt meg, hanem időközben megszűnt a projekt, és emiatt nincsen csapat, akit vezethetne. Értelmezésem szerint ez nem a klasszikus, Mt. szerinti munkakörmegszűnés, hanem kvázi kiüresedett a pozíció. A tervek között szerepel egy eggyel alacsonyabb szintű munkakör felajánlása. Amennyiben nem fogadja el a munkavállaló, az Mt. 66. §-ának (5) bekezdése alapján fel lehet neki mondani?

Kérdés: Az egyik közalkalmazottunk (falugondnok) a közalkalmazotti jogviszonyát megelőzően korkedvezményes munkakörben történt munkavégzése alapján korkedvezményt szerzett, így 2026. január 11. napjával korhatár előtti ellátásra vált jogosulttá. Úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne tovább dolgozni, és kérte a jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján. A korhatár előtti ellátást a Kehtv. vezette be 2012. január 1-jével. A korhatár előtti ellátás ismereteim szerint nem minősül társadalombiztosítási szempontból nyugellátásnak, azonban sok esetben osztja annak sorsát. Mindezekre tekintettel a jogviszony megszüntetésére a Kjt. 30. § (1) bekezdése d) pontjának, és azzal összefüggésben az Mt. 294. § (1) bekezdése g) pontjának rendelkezése az irányadó? A jogviszonyt felmentéssel, a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kell megszüntetni, vagy a közalkalmazott általi lemondással? A felmentési idő az esetében nyolc hónap lenne, míg lemondása esetén a lemondási idő két hónap, így a jelentős pénzügyi különbség miatt, illetve a jogviszony jogszerű megszüntetése érdekében fontos tisztázni a kérdést.

Kérdés: Egészségügyi szolgálati jogviszonyban lévő iskolaorvosunk 2026. december 26-án eléri a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időt, melyet határozattal igazolt. 2027. január 15-én munkáltatói felmondással szeretné kérelmezni a jogviszony megszüntetését, hogy nyugdíjba mehessen. Iskolaorvosunk 1962-es születésű, és 2012. augusztus 20. óta az intézményünkben dolgozik. Szolgálati idő elismeréséhez 1990. július 23. óta van beszámított munkaviszonya. Munkavállalói kérésre, munkáltatói felmondással jogszerű-e a jogviszony megszüntetése? Milyen kötelezettségünk van munkáltatói felmondás esetén? Amennyiben jogszerű a munkáltatói felmondás, jogosult-e végkielégítésre és a további négyhavi végkielégítésre a 528/2020. Korm. rendelet 29. §-ának (2) bekezdése alapján? A törvény szerint hány nap felmondási idő jár a dolgozónak? A felmondási idő feléről mentesíteni kell a munkavégzés alól? Ha öt éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, és csak 36 év szolgálati idővel rendelkezik, ki kell-e fizetni a megszűnés évében az utolsó munkanapján a 40 év jogviszony után járó szolgálatiidő-elismerést?

Kérdés: Az elmúlt hosszabb időszakban együtt dolgoztunk egy meghatározott személlyel, aki „A” társaságon keresztül nyújtott számunkra szolgáltatásokat (külső szolgáltatóként, és semmilyen formában nem munkavállalóként). Funkcionálisan ez a személy szorosan kapcsolódott a működésünkhöz, és szolgáltatásait elsősorban a mi szervezetünk részére nyújtotta, ugyanakkor más társaságok számára is végzett szolgáltatásokat. Nemrégiben úgy döntöttünk, hogy megszüntetjük szerződéses kapcsolatunkat az „A” társasággal, és jelenleg egy új beszállítóval („B” társaság) folytatunk tárgyalásokat. Az érintett személy szintén az „A” társaságtól a „B” társasághoz kerül át, és várhatóan a jelenlegihez hasonló szolgáltatásokat fog részünkre nyújtani az új szerződéses konstrukció keretében. Erre tekintettel azt szeretném megérteni, hogy az ilyen jellegű konstrukció a magyar jog és piaci gyakorlat szerint szokásosnak és elfogadhatónak minősül-e, valamint, hogy felvethet-e bármilyen jogi kockázatot, különösen abból a szempontból, hogy egyfajta „leplezett” vagy függő foglalkoztatásnak minősülhet-e?

Kérdés: Gépjárművek üzemeltetéséhez kapcsolódó költségelszámolással kapcsolatban az alábbiakban kérem a segítségüket. Gondozói munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munkaköri leírásában a munkavégzés helyeként meg van határozva a telephely címe, valamit az, hogy a munkavállaló a munkaviszony időtartama alatt változó helyszínen végzi a munkáját. A 39/2010. Korm. rendelet a munkavégzés helyének fogalmát nem határozza meg, így ebben az esetben megfelelő-e, hogy munkába járás jogcímen történik az elszámolás, vagy pedig a kiküldetés szabályait kell ilyen esetekben alkalmazni?

Kérdés: A mesterséges intelligencia térnyerése miatt sok, gyermek gondozása céljából igényelt fizetés nélküli szabadságon lévő anyuka fog találkozni azzal a problémával, hogy a távolléte alatt nagyon elmaradt a tudása a többi kollégától. Elvárhatja-e a munkáltató, hogy a munkavállaló úgy térjen vissza a gyermekgondozás utáni időszakról, hogy felhasználói szinten tudja használni a különböző AI-programokat? Visszatérés után köteles-e a munkáltató biztosítani külön képzést az anyuka részére? Mennyi ideig köteles a munkáltató várni, hogy a visszatérő édesanya felzárkóztassa a tudását? Megszüntethető-e erre hivatkozva a munkaviszony?