Munkaügyi Levelek      
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!

14 találat a megadott utazási idő tárgyszóra

Az Ön által megadott fenti keresési szempont(ok)nak megfelelő kérdéseket időrendben (legfrissebb elől) jelenítettük meg. Kattintson alább a válasz megjelenítéséhez! Túl sok találat esetén az oldal alján lévő keresővel tovább szűkítheti a találatok körét.

1. találat: Utazás az ügyfelek között - munkaidő és költségtérítés

Kérdés: Meg kell-e térítenie a munkáltatónak az egyik ügyféltől a másik ügyfélhez történő utazás költségeit? A cég dolgozói a munkáltató által biztosított céges gépjárművel az egyik ügyféltől a másik ügyfélig olykor 100-150 km-t is megtesznek egy napon belül. Egy nap több ügyfélhez is el kell utazniuk a szerelő kollégáknak. A gépkocsit a munkáltató üzemelteti, beleértve az üzemeltetési költségeket is (pl. benzin). Kötelező-e a munkáltatónak valamilyen költségtérítés jellegű juttatással a két munkavégzési hely közötti odautazás költségeit megtéríteni a munkavállaló részére?
Részlet a válaszból: […]bek. b) pont]. A munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bek.]. A kérdésben írtak szerint ez meg is történik, a munkavállalóknak a munkavégzéssel összefüggésben teljesített utakkal kapcsolatban nincs olyan közvetlen költségük, amit a kérdés alapján a munkáltatónak meg kellene térítenie, hiszen minden ilyen költséget eleve ő visel.A belföldi hivatalos kiküldetésben lévő munkavállalónak - ha a távollét időtartama a 6 órát eléri, és élelmezését a kiküldetés helyén a munkáltató nem biztosítja -, többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára költségtérítés (a továbbiakban: napidíj) jár, ami számlával, egyszerűsített számlával igazolt összegként vagy költségátalányként számolható el[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2018. november 5.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 3413

2. találat: Telephelyek közötti utazás minősítése gépjárművezetők esetén

Kérdés: Cégünk tevékenysége közúti áruszállítás. Telephellyel rendelkezünk Hajdú-Bihar megyében és Budapesten is. A budapesti telephelyre naponta egy kamion viszi fel az árut, melyet az átpakolás után gépjárművezetőink "leterítenek". A gépjárművezetők saját gépjárművel a környező városokból először beutaznak a Hajdú-Bihar megyei telephelyünkre, majd négyen egy gépjárművel utaznak fel Budapestre, és onnan terítés után vissza. Az Szja-tv. alapján a két telephely közötti utazás véleményem szerint kiküldetésnek tekintendő, melynek költségét kiküldetési rendelvény alapján fizeti ki cégünk a gépjárművét használó munkavállalónak, valamint minden munkavállaló megkapja az 500 forint napidíjat. A gépjárművezetők munkaszerződésében a Kt.-vel egyezően a munkahely változóként van megjelölve. Az Mt. szerinti kiküldetés szerintem nem értelmezhető, mivel nem munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzésről van szó, de a munkába járás kritériumának sem felel meg, mivel nem a lakó- vagy tartózkodási helyről indul az utazás. Munkaügyi szempontból kiküldetésnek minősül-e a két telephely közötti utazás, beleszámít-e a munkaidőbe, milyen térítés jár ezen időre, vonatkozik-e rá az évi 44 munkanap korlátozás?
Részlet a válaszból: […]kiküldetés többletköltségeire tekintettel más juttatást nem ad (437/2015. Korm. rendelet 5. §).A munkajog szempontjából ugyanakkor más a helyzet. A kiküldetés fogalmát az Mt. nem határozza meg, és azt csak a 96/71/EK irányelv a 2014/67/EU irányelvvel összefüggésben használja. Ez utóbbi kiküldetés fogalom azonban nem vonatkozik az Ön által említett, és a munkaügyi gyakorlatban belföldi kiküldetésnek hívott jogintézményre, melyet az Mt. 53. §-a szabályoz a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás egyik eseteként. Az Mt. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen foglalkoztatni.A kérdés megválaszolásánál elsőként azt kell tisztázni, hogy milyen hely vagy helyek minősülnek a kérdésben említett munkavállalók munkahelyének. Ebből a szempontból különös jelentősége van annak, hogy közúti áruszállítást végző gépjárművezetőkről van szó, akik a Kt. értelmében utazó munkavállalónak minősülnek, és akikre e törvény szabályai is kiterjednek. A Kt. 18/B. §-ának c) pontja értelmében munkahelynek a közúti személyszállítást, illetve árufuvarozást végző vállalkozás valamennyi telephelye és székhelye, az ilyen tevékenység végzéséhez használt jármű, továbbá bármely egyéb hely minősül, ahol a személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenységgel kapcsolatos feladatokat végzik. Ebből következően a két telephely közötti utazás eleve nem minősülhet munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak, hiszen mind a Hajdú-Bihar megyei, mind a budapesti telephely a munkavállalók munkahelyének tekintendő, a munkaszerződés szerinti munkahely pedig változóként került megjelölésre. Ebből következően nem vonatkozik az utazásra a naptári évenkénti 44 munkanapos, illetve 352 órás felső korlát sem. Ez az utazás nem minősül munkába járásnak sem, mivel nem a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye és a munkavégzés helye között utazásról van szó [39/2010. Korm. rendelet 2. § a) pont].Megjegyezzük, hogy a hatályos rendelkezések értelmében jogszerűen nem lehetséges a munkaszerződésben kikötni olyan munkahelyet, amely önmagában "változóként" van megjelölve, mivel a munkahely csak egy vagy több konkrétan meghatározott hely lehet. Ezzel együtt nincs akadálya annak, hogy a felek például több megye vagy Magyarország területét határozzák meg munkahelyként, és az is lehetséges, hogy a munkaszerződés a munkáltató székhelyét, illetve valamennyi telephelyét jelölje meg. Ha a munkaszerződést az Mt. hatálybalépését, azaz 2012. július 1-jét megelőzően kötötték, és abban a munkahely megjelölése nélkül változó munkavégzési helyet határoztak meg, munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi [Mth. 4. § (1) bek., Mt. 45. § (3) bek.]. Mivel a munkavállalókra a Kt. rendelkezései vonatkoznak, a szokásos munkavégzési hely mindazon hely lehet, amelyet a Kt. - fentebb idézett - 18/B. §-ának c) pontja felsorol.A Kt. 18/B. §-a a) pontjának aa) alpontja szerint munkaidőnek minősül az Mt. 86. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel például a közúti árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő, amely magában foglalja többek között a vezetési időt, a be- és kirakodásra fordított időt, a jármű takarításával és karbantartásával töltött időt, valamint a jármű, a rakomány[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2017. június 19.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2979

3. találat: Kiküldetés, az utazási idő és a munkaidő

Kérdés: A munkavállaló reggel ötkor indul a repülőtérre, az ügyfélhez a célállomásra 9 órakor érkezik meg. Nyolc óra tárgyalás után 17 órakor indul vissza, majd hazaér 22 órakor. Az utazással töltött kilenc óra minek minősül, és hogyan kell elszámolni? Más-e a helyzet a tartós, egy-két napos kiküldetések esetén? Ha munkaidőnek tekintjük az utazási időt, akkor lehetnek, lesznek olyan esetek, amikor az Mt. 104. §-ának (1) bekezdése szerinti 11 óra egybefüggő pihenőidő nem fog teljesülni. A külföldi kiküldetések során a reptéri várakozás is munkaidőnek számít? Esetleg csak a fuvarosoknál, szállítmányozóknál jöhet szóba munkaidőnek az utazási idő? Mi van akkor, ha a munkavállaló először bemegy a munkahelyére, és onnan megy a kiküldött helyre? A külföldi, EGT-tagállamban székhellyel rendelkező társaságokat, ha Magyarországon magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, milyen bejelentési vagy nyilatkozattételi kötelezettség terheli? Szükség esetén milyen nyilatkozatot vagy bejelentést kell kitölteni, hogy eleget tudjanak tenni az előírásoknak?
Részlet a válaszból: […]kiküldetésről van szó. A kérdésben leírt példában ezért a munkavállaló munkaideje 9 órától 17 óráig tart, az utazással töltött idő (a munkavégzés helye és a munkavállaló otthona közötti mozgás ideje) nem része a munkaidőnek. Az utazási idő, mivel nem munkaidő, egybeeshet a munkavállaló napi pihenőidejével. A napi pihenőidő tehát nem a munkavállaló hazaérkezésével kezdődik, hanem az aznapi munka végével [Mt. 104. § (1) bek.].Ha a munkavállaló a kiküldetést nem otthonról kezdi meg, hanem először bemegy a szokásos munkavégzési helyre, akkor viszont a szokásos munkavégzési hely és a kiküldetés helye közötti utazás ideje munkaidőnek minősül. Az említett törvényi definíció szerint ugyanis csak az otthon és a munkahely közötti utazás nem része a munkaidőnek, ám a két munkavégzési hely közötti utazás ideje igen. A reptéri várakozás ideje is a fentiek alapján minősülhet munkaidőnek. Azaz, ha a munkavállaló az otthona és a munkahelye közötti utazás során kényszerül[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2017. január 9.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2829
Kapcsolódó tárgyszavak: , , ,

4. találat: Készenlét alatti munkavégzés elszámolása

Kérdés: Munkavállalóink készenlétet teljesítenek beosztás szerint. Riasztás esetén be kell menniük a munkavégzés helyére. A riasztás időpontjától a munkavégzés helyére történő utazási idő túlmunkának minősül-e? Például 8 órakor történik a riasztás, 9 órakor érnek a munkavégzési helyre, 9-10-ig végeznek munkát. Mely időtartamokra és milyen pótlékokat kell elszámolnunk?
Részlet a válaszból: […]Ezért a készenlét alatti munkavégzést mindig alapbérrel és azonfelül a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékkal kell elszámolni (Mt. 143. §). Ha a készenlét alatti munkavégzés olyan időszakra esik, amely valamilyen másik pótlékra is jogosít (pl. éjszaka), akkor azt is ki kell fizetni [Mt. 144. § (2) bek.]. A törvény szerint a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama nem minősül munkaidőnek [Mt. 86. § (3) bek.]. Ezért az utazás ideje csak készenlétként számolandó el, nem pedig rendkívüli munkaidőként. A kérés szerinti[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2016. szeptember 19.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2735

5. találat: Utazási idő munkaidőként történő figyelembevétele

Kérdés: Munkavállalónk munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató pomázi székhelye szerepel. A munkavállaló időszakonként külföldi kiküldetést teljesít pozsonyi üzleti partnerünknél. A kiutazás kétféleképpen történhet: saját autóval otthonról, vagy kulcsos autóval, a munkáltató székhelyéről történő indulással. Az utazási idő munkaidőnek minősül-e, figyelemmel arra is, hogy a kiküldetés idejébe egyébként beszámít? Ha igen, kell-e ilyen esetben rendkívüli munkaidőért pótlékot fizetni?
Részlet a válaszból: […]saját autóval otthonról történő utazás esetén a pozsonyi kiküldetési helyre való érkezésig terjedő idő, kulcsos autóval a munkáltató pomázi székhelyéről történő indulás esetén pedig az otthonról a munkáltató székhelyéig történő utazás ideje. A második esetben a szerződés szerinti munkahely (székhely) és a kiküldetésben teljesítendő munkavégzés helye (vagyis Pomáz és Pozsony) közötti utazási idő ugyanakkor már munkaidőnek számít. Ha tartama részben eltér a beosztás szerinti munkaidőtől, akkor az az általános szabályok szerint rendkívüli munkaidőnek minősül, és az Mt. általános szabálya szerint az alapbér mellett 50%-os bérpótlékot is kell fizetni, illetve kompenzáló szabadidő esetén azt természetben szükséges kiadni.Friss fejleményként említést kell tenni az Európai Unió Bírósága által 2015. szeptember 10-én a Tyco-ügyben hozott ítéletről. Ez kimondta, hogy a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján olyan körülmények között, amikor a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, munkaidőnek minősül az utazási idő, amelyet a munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2016. január 11.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2507
Kapcsolódó tárgyszavak: , , ,

6. találat: Munkaidő és munkába járás

Kérdés: 2015. szeptember 10-én az Európai Unió Bírósága egy munkajogi tárgyú előzetes kérdésben döntött. A spanyol National High Court of Spain bíróság azzal az előzetes kérdéssel kereste meg az Európai Unió Bíróságát, hogy állandó vagy szokásos munkavégzési hely hiányában munkaidőnek minősül-e az utazási idő a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv alapján. Az Európai Unió Bírósága az irányelv rendelkezéseit egy konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy az utazási idő is beleszámít a munkaidőbe az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében. Kérdésem ezzel kapcsolatban: amennyiben egy munkavállaló munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató székhelye/telephelye és/vagy munkavégzési helyként nagyobb földrajzi terület van feltüntetve, ez értelmezhető-e úgy, mint állandó vagy szokásos munkavégzési hely, ha egyébként a munkavállaló rendszerint "terepen" végzi a tevékenységét (pl. ügyféltől ügyfélig, és nincsen ún. bázisa)? Amennyiben az ilyen tevékenységet végzők munkaszerződésében változó munkavégzési hely van feltüntetve, azzal igazolható-e, hogy létezik szokásos munkavégzési helyük (lásd átmeneti szabályok az Mt. alkalmazására), avagy sem? Értelmezhető-e rájuk a munkaidőszabály (azaz az otthonuktól az első munkavégzési helyükre érkezés is beleszámít a munkaidőbe), amennyiben kötetlen munkarendben dolgoznak?
Részlet a válaszból: […]munkaidőnek, az otthonukból az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől az otthonukba történő utazások időtartamát nem.Ezen tényállás alapján az Európai Bíróság azt állapította meg, hogy az ilyen munkavállalók esetében az az idő, amelyet a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 3003/88/EK irányelv 2. cikke szerint munkaidőnek minősül (C 266/14.).A hatályos magyar szabályozás értelmében a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama nem minősül munkaidőnek [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Érzékelhető azonban a párhuzam az esetbeli munkavállalók és a szokásosan telephelyen kívül dolgozó munkavállalók között, mivel egyik munkavállalói csoportnak sincs lehetősége arra, hogy egy meghatározott munkavégzési helyhez igazítsák magánéletüket (lásd az ítélet 44. pontját). Lényegében minden olyan esetben, ahol a munkavállaló által választott lakóhelyhez képest állandóan változik a napi első, illetve utolsó tényleges munkavégzés helye - vagyis ahol nincs a munkavállalónak egy olyan "bázisa", ahonnan mindennap kiindulva végzi a munkáját, és ahová mindennap visszatér a munkája végeztével -, ott az ítélet alkalmazandó lehet.Lényeges, hogy a magyar munkajogban a szokásos munkavégzési hely nem azt jelenti, hogy a munkavállalót a munkáltató bármilyen munkavégzési helyre beoszthatja, mint korábban a változó munkavégzési hely esetén - ez utóbbit ki sem lehet kötni érvényesen, illetve az Mt. hatálybalépése előtt kikötött változó munkavégzési hely módosult [Mth. 4. § (1) bek.]. Épp ellenkezőleg, a munkavállalónak ilyenkor pontosan egy munkavégzési helye lesz, mégpedig az, ahol jellemzően a legtöbbször dolgozik - minden más munkavégzési helyen történő foglalkoztatást pedig a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra vonatkozó szabályok szerint (Mt. 53. §) kell elbírálni. A nagyobb földrajzi egységként történő munkahely-meghatározás[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2015. november 23.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2453
Kapcsolódó tárgyszavak: , , ,

7. találat: Szokásosan telephelyen kívül dolgozó munkavállalók munkába járása

Kérdés: Munkavállalóink szerelőmunkát végeznek, rendszeresen kijárnak az ügyfelekhez, és a területi központba csak akkor jönnek be, ha adminisztrációs feladatokat kell ellátniuk, vagy eszközöket kell felvenniük, leadniuk. Munkaszerződésükben munkavégzési helyként az a régió van megjelölve, amelyen belül az ügyfeleket fel kell keresniük. Ebből következően a napjaik jelentős részében közvetlenül otthonukból utaznak ki a felkeresendő ügyfelekhez, és a nap utolsó ügyfelétől közvetlenül utaznak haza. A felkeresendő ügyfelek listáját előzetesen a területi központból kapják meg. Jól gondolom, hogy esetükben az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől történő utazás az Mt. szabályai szerint nem minősül munkaidőnek?
Részlet a válaszból: […][Mt. 86. § (3) bek. b) pont].A rendszeresen változó helyen dolgozó munkavállalókra vonatkozóan ugyanakkor az Európai Bíróság a közelmúltban hozott ítéletet (C 266/14. sz. ügy). A tény­állás szerint a munkavállalók egy munkáltatói átszervezést követően úgy látták el a munkájukat, hogy otthonukból indulva a munkáltató által meghatározott időrendben, egy meghatározott földrajzi területen belül lévő ügyfeleket kellett felkeresniük, és ott munkát végezniük. A munkáltató előzetesen közölte a munkavállalókkal az érkezési időpontokat és az útvonalat, amelyet követniük kellett; az egyes ügyfelek felkeresése közötti időt kizárólag az utazással tudták tölteni, hogy időben odaérjenek, de az otthonukból az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől az otthonukba történő utazásuk útvonalát és az arra fordított időt maguk határozhatták meg. Az átszervezés előtt a munkavállalók a regionális irodába érkeztek otthonukból, és onnan indulva teljesítették ugyanezeket a feladatokat; azok végeztével pedig a regionális irodába tértek vissza, és onnan utaztak haza otthonukba. A munkáltató az átszervezés előtt, és azt követően is csak az ügyfelek közötti utazási időt tekintette munkaidőnek, az otthonukból[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2015. november 2.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2435

8. találat: Utazási idő és munkaidő

Kérdés: Munkavállalónk kiküldetése során a busz a munkáltató székhelyéről indul, és oda érkezik vissza. Az oda vezető út 8, a visszafelé vezető út 13 óra. A hazautazás hetedik napon történik. Az utazási idő munkaidő-e, ha nincs kollektív szerződés, és munkaszerződésben sincs külön kikötve, illetve helyben szokásos mód sincs, mert nem volt rá még precedens? A munkavállalót napi 8 óra figyelembevételével havi 174 óra munkaidőkeretben foglalkoztatjuk.
Részlet a válaszból: […]minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni - időtartama. Nem munkaidő ugyanakkor a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama. Ez utóbbi rendelkezésből megállapítható: ha az utazás nem a munkavégzés helye és a lakó-[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2014. szeptember 22.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2070
Kapcsolódó tárgyszavak: , ,

9. találat: Külföldi kiküldetés szabályai - az utazás tartamának minősítése

Kérdés: A munkáltatónál több munkavállalót 2014. október 20-24-e között munkakörükkel összefüggésben külföldi vásáron való részvételre küldenek ki. A hazautazás 2014. október 24-én a késő éjszakai órákban történik Bécsbe, ahonnan személygépkocsival 2014. október 25-én a hajnali órákban érkeznek meg lakóhelyükre Dunaújvárosba. Jól tudom-e azt a szabályt, hogy a külföldi kiküldetésnél sem tekintendő munkaidőnek az utazási idő, azaz sem az odautazás, sem a hazautazás idejére a kiküldetésben részt vevő munkavállaló díjazásra nem tarthat igényt? Utazási időnek minősül-e az a speciális eset, hogy a munkavállaló repülőgépe 2014. október 24-én, pénteken - amely pihenőnapnak számít - Bécsben száll le, és onnan még kb. 4 óra éjszakai utazás után 2014. október 25-én, szombaton - amely pihenőnapnak számít - ér a lakóhelyére?
Részlet a válaszból: […]munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Ez a szabály a kiküldetés miatt megváltozott munkavégzési helyre is irányadó, azaz a munkavállalónak ilyen esetben még munkaidő előtt, illetve majd munkaidő után kell utaznia; akkor is, ha az utazási idő tartama ezzel megnő, vagy az utazása éppen pihenőnapjára esik. Ennek objektív korlátját az képezi, ha a munkavállaló számára ténylegesen nem megvalósítható az utazás úgy, hogy a munkaidő kezdetére odaérjen (például megfelelő tömegközlekedés hiányában).Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani [Mt. 97. § (1) bek.]. Ennek során figyelembe kell venni: azt, hogy a munkavállaló[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2014. augusztus 11.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 2035

10. találat: Munkavégzési helyre utazás - munkaidő

Kérdés: Társaságunk országos lefedettséggel szervizszolgáltatást végez. A szerviztechnikusok napi munkaideje 8.00-17.00, egy óra munkaközi szünettel. Általában egy órán belül elérik a kijelölt címet, de előfordul, hogy a napi menetidejük akár 3-4 óra is egy nap (ha helyettesítenek vagy rendkívüli eset történik). A kijelölt helyen (bárhonnan is induljanak) reggel 8 órára ott kell lenni. Kell-e ezekre az esetekre túlórát fizetni, ha igen, milyen időtartamra?
Részlet a válaszból: […]tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi [Mt. 45. § (3) bek.]. A munkavégzési hely megjelölhető egy vagy több konkrét helyként vagy nagyobb földrajzi egységként is. A munkavállaló a munkáltató által előírt helyen és időben köteles munkára képes állapotban megjelenni [Mt. 52. § (1) bek. a) pont]. Ez általában a munkaszerződés szerinti munkavégzési helyet jelenti, kivételesen azonban ettől eltérő munkavégzési hely is megjelölhető a munkavállaló számára [Mt. 53. § (1) bek.]; egyoldalú munkáltatói utasításként ez a - régi Mt. megjelölése szerinti - kiküldetés. Rendkívüli munkaidő a munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő [Mt. 107. § a) pont].Amennyiben a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejének kezdetére, azaz reggel 8 órára a részére - munkaszerződés vagy munkáltatói utasítás alapján - megjelölt munkavégzési helyre utazik lakó- vagy tartózkodási helyéről, akkor ez az idő nem minősül munkaidőnek, ebből következően rendkívüli munkaidőnek sem. Amennyiben azonban az utazás nem innen, hanem a munkáltató irodájából (munkajogi telephelyéről) történik - például ahonnan reggel fel kell vennie a munkavégzéshez szükséges eszközöket, dokumentumokat[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2013. november 18.
Az olvasói kérdés sorszáma a Munkaügyi Levelek adatbázisban: 1800
| 1 - 10 | 11 - 14 | >>>>>>

Ha nem találta meg amit keresett indítson új keresést