26. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2009. november 9.
TARTALOM

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló jogszabály alapján gépjárművel történő munkába járás címén is költségtérítés jár a munkavállalóknak, ha a munkavállaló csak "hosszú várakozással" tudna igénybe venni tömegközlekedési eszközt. Kérdés: milyen esetek minősülhetnek hosszú várakozásnak? Továbbá, megtérítheti-e a munkáltató a munkavállalók helyi bérletének költségét, annak ellenére, hogy ezt a jogszabály nem írja elő?

Önkormányzati fenntartású iskolánk alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztat heti 4 órában óraadó tanárt, jogszerű-e ez a gyakorlat? Amennyiben nem, milyen jogi keretek között foglalkoztatható egy, egyébként álláskeresőként nyilvántartott tanár, hogy az álláskeresési járadékra továbbra is jogosult maradjon?

Közalkalmazottunk 1984 és 1992 között 8 éven keresztül buszvezetőként dolgozott egy helyközi személyszállítást végző vállalatnál. Ezt követően 1992-től gépkocsivezetőként közalkalmazotti jogviszony keretében alkalmaztuk. A napokban írásban igényelte a 25 éves jubileumi jutalom kifizetését. Megítélésünk szerint – tekintettel arra, hogy 1992 előtt a helyközi autóbusz-vállalatnál állt munkaviszonyban – nem illeti meg a jubileumi jutalom. Vajon helyes-e az érvelésünk?

Cégünknél a munkaruhát olyan módon biztosítjuk, hogyha az elvész, illetve tönkremegy, a munkavállalóknak ki kell fizetniük egy új munkaruha értékét, mivel a cégnek is újat kell venni. A munkavállalók közül néhányan ezt kifogásolták. Helyesen járunk el?

A 321/2008 (XII. 29.) Korm. rendelet alapján július 1-jétől a középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörben a garantált bérminimum összege 87 500 Ft. Ezzel ellentétben a jelenlegi költségvetési törvényben meghatározott közalkalmazotti bértábla a középiskolai végzettséget előíró "D" fizetési osztályban csak a 6-os fizetési fokozatban, tehát legalább 15 év jogviszonnyal rendelkezők esetén éri el ezt az összeget. A közalkalmazottak bére a "D/5" besorolásig nem éri el a kötelező legkisebb mértéket. A "D" fizetési osztály 5-ös fizetési fokozatába sorolt egyik közalkalmazottunk sérelmezte, hogy csupán 86 900 Ft illetményt fizetünk neki. Igaza van?

Költségvetési szerv személyügyi főosztályára szeretnénk ösztöndíjast felvenni, a "kiválasztott" főiskolai diplomát szerzett tavaly, és jelenleg nappali tagozaton folytatja tanulmányait. Jövőre egyetemi diplomát szerez. Mivel az utolsó tanévben már nincsenek előadások, így a napi munkavégzését az egyetemi tanulmányok folytatása nem befolyásolná, ezért szeretnénk ösztöndíjas jogviszony keretében foglalkoztatni. Lehetőség van-e az ösztöndíjas foglalkoztatására, ha igen, ehhez kapcsolódóan igénybe vehetjük-e a Start-kártyához kapcsolódó kedvezményeket?

Egy köztisztviselő kolléganőnk bemutatta a nyelvvizsga-bizonyítványát, melyben az szerepel, hogy középfokú "B" típusú szóbeli vizsgát tett angol nyelvből. Már korábbról is van nyelvvizsga-bizonyítványa, szintén angol nyelvből, mely "B" típusú középfokú írásbeli vizsgáról került kiállításra. Kollégánk kéri, hogy a nyelvpótlékát a középfokú "C" típusú vizsga szerint állapítsuk meg. Szerintünk kérelme megalapozatlan, mi szerkesztőségük véleménye?

Jól gondoljuk-e, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottaknál a cafeteria-rendszerben a munkavállalónak járó szolgáltatások, kedvezmények értéke jogszerűen csökkenthető a munkaidő változásának arányában? Ugyanakkor megállapodhatnak-e ettől eltérően a felek?

Egy szakszervezeti tisztségviselőt másik munkahelyre irányítottunk át, előreláthatólag egy hónapra. Az intézkedés előtt megkérdeztük a szakszervezeti titkárt, aki eddig velünk kapcsolatban eljárt, és akit felettesként jelöltek meg alapszabályzatukban. Ő meg is adta a hozzájárulást, így elindítottuk a kiküldetést. A munkavállaló viszont sérelmezte, hogy nem a jogosult felettes szakszervezeti szervtől kértünk egyetértést, és nem hajlandó felvenni a munkát a kijelölt munkahelyen. Keressük meg a másik szakszervezeti felettes szervet?

A 23. számukban a 446-os kérdésre adott válasz számomra nem volt értelmezető. Az eset szerint 3 gyermek született, amely 3 x 1 év szabadságot jelent a munkavállaló részére. Nem értem, hogy akkor miért 24 hét x 3 évre kell számolni a szabadságot? E szerint még közel másfél évig szabadság járna az anyukának. Ez jelent meg az újságban, de szerintem ez nem lehet. Vélelmezem, hogy 24 nap szabadság járna egy évre az anyukának akkor, ha nem volt ki nem vett szabadsága. Így csak 72 nap lesz a szabadságnapok száma. Kérem szíves tájékoztatásukat, lehet, hogy én nem jól értelmezek valamit!

Társaságunk két műszakos, úgynevezett ölelkező munkarendet vezet be. Az I. műszakban 7 órától 15 óráig, a II. műszakban 12 órától 20 óráig dolgoznak a munkavállalók. A munkavállalók természetesen hetente egymást váltják. Kérdésem: kell-e műszakpótlékot fizetni az I. műszakban dolgozónak 14 órától 15 óráig, illetve a II. műszakban 14 órától 20 óráig?

Munkavállalónkat változó munkahelyre alkalmazzuk. A cég döntése értelmében a jövőben a munkaszerződése alapján őt egy másik helységben kívánjuk foglalkoztatni. A munkavállalónak reggel 7 órakor kellene felvennie a munkát az új munkahelyén. Ezzel összefüggésben kijelentette, hogy a bolt nyitvatartási rendjére tekintettel nem megoldható számára a közlekedés a lakóhelyéről, ezért az utasítást nem tudja teljesíteni. Arra hivatkozott, hogy autóbusszal hétköznap 7 óra 40 percre lehet eljutni a munkavégzés új helyszínére, szombaton pedig egyáltalán nincs buszjárat. A vonatközlekedés egyébként teljesen hiányzik az adott településen, ő maga pedig nem rendelkezik személygépkocsival. Önök szerint megszüntethetjük a munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli felmondással az utasítás megtagadása miatt?

Kollektív szerződésünk az egy naptári évben elrendelhető kiküldetés időtartamát nem korlátozza, figyelemmel arra, hogy az Mt. lehetőséget ad kollektív szerződésben az eltérésre a naptári évenként számított 44 munkanapos törvényi korláttól. Egyes munkavállalók szerint a kollektív szerződés e pontja jogellenes, mivel a kiküldetés csak ideiglenes lehet. Megítélésünk szerint nem helytálló ez a következtetés, mivel a gyakorlatban soha nem alkalmazunk időkorlátozás nélküli kiküldetést. Önök szerint kinek van igaza?

Megtehetjük-e azt, hogy amennyiben a munkavállalók egy része sztrájkol, a sztrájkban részt nem vevőket arra kötelezzük, hogy az eredeti munkakörükbe nem tartozó feladatokat is ellássanak?

Egy központi államigazgatási szervnél dolgozom köztisztviselőként, vezetői megbízással rendelkezem, melyet idén április elsején kaptam. A személyzetisünk már beosztott közigazgatási szakvizsgára, az alapvizsga alól mentesültem igazgatásszervezői képesítésem alapján. Kollégám a szabályok változása folytán elbizonytalanodott, nem tudja, kell-e versenyvizsgát is tennem a szakvizsga mellett. Arra hivatkozik, hogy a versenyvizsga esetében nincs olyan végzettség, amely önmagában mentesítene a vizsga alól, ahogyan az korábban az alapvizsga esetében volt, és ami alapján én is mentesültem annak letétele alól. Szerinte, mivel július 1-jétől a vezetői megbízás feltétele a versenyvizsga, ezért most nekem azt is le kell tennem. Kell-e versenyvizsgát tennem?

A válság miatt a termelésünket csökkentettük, egyes dolgozóinkat állásidőre küldtük. Ha valamelyikük megbetegszik, kell-e tovább folyósítani az állásidőre járó személyi alapbért?

Prémiumévek programba belépő, munkavégzésre nem kötelezettek esetlegesen bent maradó időarányos szabadságával mi a teendő?

A munkavállalónkkal határozott időre, egy évre kötöttünk kölcsönzésre irányuló szerződést. Problémánk, hogy nem tudjuk kölcsönbe adni, és szeretnénk megszüntetni a munkaviszonyt. Ezt megtehetjük-e úgy, hogy kifizetjük neki a hátralévő időre az átlagkeresetet?

A munkanap-áthelyezésről szóló miniszteri rendelet alapján augusztus 21-ét augusztus 29-én kellett volna ledolgozni. Cégünk ehelyett – a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva – augusztus 14-én pénteken és augusztus 28-án pénteken oly módon dolgoztatta le ezt a napot, hogy a napi 8 órás munkaidő helyett napi 12 óra munkavégzést (8 + 4 óra) rendelt el ezen a két pénteken. Azon munkavállalók részére, akik a két pénteki nap közül csak az egyik napon voltak szabadságon, másfél nap szabadságot számoltunk el, akik viszont mindkét napon szabadságon voltak, részükre plusz egy munkanap szabadságot számoltuk el. Helyes az eljárásunk?

A 473. kérdésre írt válaszban olvastuk, hogy jogszerűen nem utasíthatjuk a munkavállalóinkat arra, hogy ne hagyják el a munkahelyüket a munkaközi szünetben. Cégünk üzemi étkezdét működtet. Ebben az esetben sem utasíthatjuk a munkavállalóinkat arra, hogy ne hagyják el a munkahelyüket, és étkezzenek az üzemi étkezdén? Hogyan járjuk el a készenléti jellegű munkavállalóink munkaközi szünetének kiadása során?