Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2009. november 9-én (26. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 504

[…] fennáll, hiszen az üzemelési idő egy-egy napon 13 óra. A következő feltétel, hogy a munkavállalók azonos tevékenységet kell, hogy végezzenek. Ez nem derül ki a tényállásból, de ha azonos tevékenységet végeznek, akkor ez a feltétel is megvalósul. A végére maradt a legkritikusabb kondíció: a kérdésbeli esetben időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva dolgoznak-e az érintettek? Kétségtelen, hogy a munkavállalók munkaidejének kezdete és vége időszakonként rendszeresen változik. A "perdöntő" értelmezési pont az egymás váltása. A váltás tipikus esete, ha az egyik műszak befejezése, illetve a másik műszak kezdete egy időpontra esik. Akkor is megállapítható több műszakos munkarend, ha a váltás között rövid szünet kerül beiktatásra. A váltás fogalmát a Legfelsőbb Bíróság BH 2006.1539. számon közzétett ítélete azonban meglehetősen kiterjesztően értelmezte. A döntés lényege: az egymást váltva történő munkavégzés megvalósulhat akkor is, ha a munkavállalók a munkaidejük egy részében együtt is végeznek munkát. A több műszakos munkarend megállapítható ilyen esetben is, hiszen az azonos munkakörű alkalmazottak egyik héten délelőttös, másik héten délutános beosztásban végzik tevékenységüket. Az ítélet alapján a kérdésben foglalt esetben a rendszeresen váltakozó és hetenként eltérő időben történő munkavégzéssel együtt járó, az életvitelt kedvezőtlenül érintő helyzet fennáll, amelyet a műszakpótlék hivatott ellentételezni. Ez a szempont tehát felülírta a váltás nyelvtani tartalmát, és talán az ölelkező műszak meghatározást is, hiszen itt már a beosztás szerinti munkaidő közel felében "ölelkeznek" a műszakok. A legfelsőbb bírósági ítélettel részben "átírt" törvényi rendelkezés alapján a kérdésre a válasz igen, a munkáltató köteles műszakpótlékot fizetni a munkavállalók […]