62. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2011. december 12.
TARTALOM

Folyamatos műszakban üzemelő gyártósorunkat gazdasági okokból és az éves karbantartás elvégzése céljából 2011. december 26-31. között leállítjuk. A munkavállalókat erről már a nyár elején értesítettük. A tájékoztatóban felhívtuk a figyelmüket, hogy mindenki köteles öt nap rendes szabadságot tartalékolni az év végére, mert a leállás idejére (erre az öt napra) rendes szabadságot kell kivenniük. A munkaidő-nyilvántartásunkból október elején lekért adatok szerint már most vannak olyan munkavállalók, akiknek idén csak öt napnál kevesebb szabadságuk maradt. Jogszerűen járok el, ha ezeknek a munkavállalóknak a két ünnep közötti leállás idejére fizetés nélküli szabadságot rendelek el?

A betegszabadságnapok számának meghatározásával kapcsolatban kérdezzük. Egyik ügyfelem 2011. május 1-jétől új munkavállalót alkalmaz, aki 2011. október 25-én keresőképtelen lett, az orvos betegállományba vette. Előző munkahelyén – ahol 2005-től 2011. április 30-ig folyamatos munkaviszonya volt –, ebben az évben nem vett igénybe egyetlen betegszabadságnapot sem. Jelenlegi munkahelyén megilleti-e őt a 15 nap betegszabadság?

Egyik munkavállalónk a GYED lejárta után nem igényelte időben a GYES-t, így van a két ellátás között nyolc nap, amelyet egyik juttatás sem fed le. Mivel négy hónap eltelt azóta, és csak most derült ki, hogy elszámolta magát, visszamenőlegesen nem tudja rendezni a hiányzó napokat. Visszamenőlegesen mi sem tudunk szabadságot számfejteni neki. Ebben az esetben milyen jogcímen tüntessük fel a nyolc kieső napot?

Az a közalkalmazott, akinek év közben megszűnik a családi kedvezménye, kaphat-e az év hátralévő hónapjaira kompenzációs juttatást? Erre vonatkozóan idáig nem találtunk magyarázatot.

Szolgálhat-e a munkavállaló részéről rendkívüli felmondás alapjául, ha a munkaadó a fizetést két részben, egy bejelentett, adózott munkabérként, a másik felét azonban nem bejelentve, zsebbe adja?

Cégünk vagyonvédelmi szolgáltatást nyújt, többek között kutyás őrökkel. Gazdasági okból az év végén több munkavállalónktól meg kell válnunk. A jogviszonyt lezáró elszámolás során egyik munkatársunknál az a probléma adódott, hogy szeretné megtartani a kutyáját, amellyel egy éve dolgozik együtt. A kutya a cég tulajdonában van, a saját kennelünkben neveltük és képeztük ki, bár egy éve a munkavállaló otthonában él. A dolgozó szerint joga van megvásárolni az állatot, de mi nem szeretnénk megválni tőle. Ha mégis eladnánk, az általunk megállapított vételárral csökkenthetjük a munkavállaló utolsó kifizetését (végkielégítés, munkabér)?

Egyik dolgozónknak több tartozása van. Ez összetevődik banki kölcsönökből, közműtartozásokból. Két banktól is kaptunk szinte egyszerre értesítést a hiteltartozásáról, amelyben kérik, hogy a munkabére 33%-át vonjuk le a dolgozótól emiatt, aki írásban hozzájárult ehhez, így az elsőként érkezett (2010. 03. 05.) banknak 33%-ot vontunk (1. letiltás), míg a másodikként érkezett banknak (2010. 03. 26.) az 50%-ból fennmaradt 17%-ot vontuk le (2. letiltás). Idővel érkezett egy végrehajtói letiltás közműtartozás miatt (2011. 08. 16.), amelynek levonását nem tudtuk megkezdeni (3. letiltás). Pár hónap múlva érkezett egy szintén végrehajtói letiltás arról a banki tartozásról, amelyet másodikként már vontunk (2011. 10. 06., 4. letiltás). Ennek a tartozáslevonásnak a megszüntetését a bank kérte tőlünk írásban (2011. 10. 24.), utalva arra, hogy a végrehajtó által kiállított letiltást vegyük ezentúl figyelembe. A végrehajtói iroda szerint a második (negyedik) levonást/letiltást fel kell függesztenem, és a harmadikként érkezett közműtartozás végrehajtói letiltását kell vonnom. A végrehajtói letiltás "előnyt" élvez a dolgozó által adott levonási hozzájárulással szemben minden esetben, vagy nem? A negyedikként érkezett letiltás, amely a 2. tartozás végrehajtói okiratba foglalt része, másodikként érkezettként sorolandó be vagy negyedikként? Sorrendben a letiltásokat, levonási hozzájárulásokat hogyan kezeljem?

Egyik munkavállalónkkal leltárfelelősségi megállapodást kötöttünk. A leltárfelvétel során megállapítottuk, hogy az árucikkekből jelentős mennyiség hiányzik. A leltári készletet más munkavállaló is kezelte, ezért a leltári készletért felelős munkavállalóval szemben nem a teljes kárt, csak hathavi átlagkeresetének megfelelő összeget kívántunk érvényesíteni, ő azonban azt állítja, hogy nem felelős a kárért. A pereskedést megelőzendő kérdezném, hogy mi alapján mondhatja ezt?

Cégünknél a kollektív szerződés szabályozza a kárfelelősség megállapítására vonatkozó szabályokat és a közvetlen kártérítésre kötelezés feltételeit, egyben akár hathavi átlagkereset mértékéig is lehetővé teszi a gondatlanul okozott károk megtérítését. A tulajdonos nemrég szervezeti átalakítást határozott el, amely keretében a középvezetői szintet az Mt. szerinti vezetőnek minősülő munkavállalóknak kívánja minősíteni, a nagyobb felelősségvállalás tudatosítása érdekében. Ha elfogadják a szerződésmódosítást, akkor hat- vagy tizenkét havi átlagkeresetig lehet majd kötelezni őket közvetlenül a kártérítésre?

Egyik munkavállalónk kérte, hogy részére – mivel hosszabb szabadságra megy, és nem lesz lehetősége bankkártyával felvenni a fizetését – a szabadság előtt fizessük ki a szabadságra járó munkabérét. Ez komoly zavart okoz a bérszámfejtés menetében, különösen ha valakinek ilyen kérését teljesítjük, mivel akkor a többi munkavállalónk is kérhetné ugyanezt. Van arra lehetőségünk, hogy csak a szokásos bérfizetési időpontban (hónap 10-én) fizessünk neki bért?

Van-e lehetősége az ügyvezetőnek arra, hogy a munkáltató (kft.) nevében eljárva az Mt. 188/A. § szerinti vezetőnek minősülő munkavállalók foglalkoztatásáról döntsön bizonyos munkakörökben? Mi a helyzet akkor, ha a tulajdonosi döntés hiányában kötnek ilyen munkaszerződést a felek?

Munkavállalóink kötetlen munkaidőben dolgoznak, maguk határozzák meg, hogy mikor és mennyit töltenek munkával. Egyetlen elvárás feléjük, hogy minden hónapban a munkanapoknak megfelelő 8 órás munkamennyiséget teljesítsék. Többen jelezték, hogy szeptemberben a 22 munkanapra eső rendes óraszámon felül kellett munkát végezniük, mivel sok volt a feladat. Ilyen esetben kell-e a havi munkabéren felül fizetnünk valamit? Hogyan állapítsuk meg, hogy mennyit, hiszen jelenléti ívet nem vezettek?

Határozatlan időre kinevezett közalkalmazottunk jövő márciusban jogosult lesz a 40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi nyugdíjra, és szeretné is erre tekintettel kérni a felmentését. A munkáltatót ilyenkor – tekintettel a nyugdíjazásra – milyen fizetési kötelezettségek terhelik? Jár-e felmentési idő, végkielégítés és jubileumi jutalom? Van-e mód az így nyugdíjba vonult közalkalmazott további foglalkoztatására, és ha igen, milyen fizetéssel?

Kollektív szerződésünk tartalmazza az ún. munkáltatói hűségjutalmat. Ennek az a lényege, hogy a munkáltatónál eltöltött 10, 15 és 20 év után a munkavállaló egyszeri jutalomban részesül, amelynek összege az éves átlagkeresete bizonyos százalékában van megállapítva. Cégünk 2003-ban átfogó átszervezésen esett át, amely során a korábban külön jogi személyként működő leányvállalataink és egyéb érdekeltségeink beolvadtak az anyacégbe. A kollektív szerződést ugyanebben az évben módosítottuk, amely szerint a leányvállalatoknál töltött idő nem számít bele a hűségjutalomnál figyelembe vehető időbe. Jogszerűen járunk-e el, ha a 2003 előtt az anyacégen kívüli társaságoknál dolgozó kollégák esetében a hűségjutalom idejét 2003-tól számítjuk?

Egyik munkavállalónkkal 2009-ben tanulmányi szerződést kötöttünk, amely értelmében négy tanulmányi féléven keresztül fedeztük a képzési költségeit, és fizetett távollétet biztosítottunk a konzultációk és a vizsgák idejére. A szerződés alapján a munkavállaló az oklevél megszerzése után 3 évig köteles a cégnél maradni. Azonban sajnos közbejött egy leépítés, és a szóban forgó kolléga munkaköre is megszűnt. Csak egy határozott időre szóló munkakört tudtunk felajánlani neki, egy távol lévő munkatárs helyettesítésére. Mivel ez a munkatárs idén visszatér, a határozott idejű munkaviszony meg fog szűnni, még mielőtt a tanulmányi szerződés alapján ledolgozandó három év letelt volna. Akadálya-e a határozott idejű munkaviszony megszűnésének, hogy a felek között tanulmányi szerződés van hatályban? Illetve ilyenkor a munkavállaló tartozik-e valamit visszafizetni a kapott támogatásból a munkáltatónak?

Az év vége közeledtével ki kell adnunk a felhalmozódott szabadságokat. Ugyanakkor cégünknek van munkája, ami miatt egyes, szabadságon lévő munkavállalókat előreláthatóan be kell majd hívnunk egy-egy napra. Kötelezhetők-e arra, hogy tartsák bekapcsolva a mobiltelefonjukat, illetve meghatározhatjuk-e, hogy hol töltsék el a szabadságukat (a munkáltatótól olyan távolságra, hogy akár néhány óra alatt beérjenek, ha szükséges)?

Egy szociális alapellátási központban, ha valakit pszichológus munkakörben foglalkoztatnak, az illetőnek a heti kötelező óraszáma hogyan alakul? Nevelési-oktatási intézményben, illetve pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézményeknél meghatároznak heti óraszámokat, a szociális alapellátási központ azonban egyik fent felsorolthoz sem tartozik.

Egyik munkavállalónk jelenleg GYES-en van. Helyettesítésére – az ő javaslatára – a testvérét vettük fel üzletünkbe. Néhány napja azonban a testvér nem jött be a munkahelyére, nem végez munkát. Próbáltuk telefonon elérni és személyesen is felkeresni, de sikertelenül. A telefont volt munkavállalónk sem veszi fel, akit helyettesít. Mit tehetünk ebben a helyzetben, felmondhatunk a munkavállalónak jogszerűen? Sajnos nehezíti helyzetünket, hogy nem írtunk alá munkaszerződést.