42. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2010. október 11.
TARTALOM

A sajtóból értesültünk róla, hogy a magas képzettséggel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok számára egységesen EU-kékkártyát állítanak ki, akik e kártya birtokában jogosultak a tagállamokon belüli tartózkodásra és munkavállalásra. Magyarországon ez milyen személyi körre vonatkozik? Mik a kártya kiváltásának előnyei?

Egy munkavállaló heti 8 órát dolgozik (általában csak hétvégén 4-4 órát), az évi rendes szabadságát hogyan kell számolni és kiadni?

Közalkalmazottunk áthelyezéssel úgy került át egy másik Kjt.-s munkáltatóhoz, hogy közben intézményünknél maradt részmunkaidősként. Az áthelyezéskor kiadtuk a közalkalmazott részére a teljes munkaidős jogviszony megszűnését igazoló okmányokat, azonban a fennmaradó státuszára tekintettel nem tudjuk egyértelműen értelmezni a Kjt. szabályait. Ebben az esetben az áthelyezés az intézményünk részéről jogviszony-megszüntetésnek vagy módosításnak minősül-e? Kell-e a közalkalmazott részére új kinevezést készítenünk, vagy elég a kinevezésének módosítása? A közalkalmazottnak még az előző évről is maradt ki nem adott szabadsága, ezért kérdéses, hogy a részére járó előző évi és tárgyévi szabadságot az áthelyezés időpontjában ki kell-e fizetnünk, vagy a részmunkaidős jogviszonyában lehetséges-e azt kiadnunk?

Kollektív szerződésünkben az egyik rendelkezés előírja, hogy a munkavállalókkal közölt, átszervezésre, mint indokra alapított felmondás előtt az üzemi tanácsnak nyilatkoznia kell arról, hogy van-e másik munkakör, ami a munkavállalónak felajánlható, és amennyiben igen, a munkáltatónak a felajánlást kötelező megtennie. Az üzemi tanács a legutóbbi ilyen helyzetben megállapította, hogy van felajánlható munkakör, és így a felmondásokat nem lehetett közölni, a munkavállalók elfogadnák a másik munkakört. Ilyen esetben mit tehet a munkáltató?

Egyik közalkalmazottunk ellen fegyelmi eljárás van folyamatban. A közalkalmazott közölte, hogy lemondással még azt megelőzően meg fogja szüntetni a jogviszonyát, hogy a fegyelmi büntetést kiszabhatnánk. Mivel olyan súlyos kötelezettségszegést követett el, ami előreláthatólag akár az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabását is magával vonhatja, egyértelműen arra következtetünk, hogy a közalkalmazott csak azért akar lemondani, hogy így elkerülje a reá nézve kedvezőtlenebb elbocsátást. Vajon jogszerűen megteheti ezt a közalkalmazott, azaz lemondhat-e a fegyelmi felelősségre vonás elkerülése érdekében?

Mezőgazdasági termelő vagyok, a mezőgazdasági idénymunkák keretében (pl. szüret) főállásban más munkáltatónál foglalkoztatott családtagjaim (nagykorú gyermekem, feleségem) segítségét igénybe vehetem-e? Családtagom ez időre a munkáltatójánál szabadságon lenne, vagy hétvégén látná el ezt a feladatot. Kérem, szíveskedjenek tájékoztatni, hogy ez esetben a családtagra vonatkozik-e az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény hatálya, ha igen, hogyan kell a termelőnek szabályszerűen eljárni? Be kell-e jelenteni a családtagot foglalkoztatottként, különösen úgy, hogy a családtag ezért a feladatért bérre és egyéb szolgáltatásokra nem tart igényt?

Munkavállalónk rendes felmondással szüntette meg a munkaviszonyát, a felmondási idejének vége előtt egy hónappal azonban nem jelent meg a munkahelyén. Amikor felvettük vele a kapcsolatot, elmondta, hogy az új munkahelyén kellett kezdenie. Ezt a magyarázatot tudomásul vettük, így a munkavállaló a továbbiakban már nem végzett munkát, és ezt követően nem is utaltunk neki munkabért. Az új cégvezetés most kifogásolja, hogy a munkavállaló nem töltötte le a rá irányadó felmondási időt, ezért valamilyen szankciót kíván vele szemben alkalmazni. Vajon van-e erre jogszerű lehetőségünk?

Múzeum esetén a kollektív szerződésünk megállapíthat-e alkotói pótszabadságot?

A gazdasági válság miatt megnehezedett működésünk miatt keresünk olyan jogszerű megoldásokat, amelyekkel a költségeink csökkenthetők. Ha nem tudunk munkát biztosítani a munkavállalóknak, lehetséges-e a bérük csökkentése?

Indiai munkavállalókat alkalmaznánk éjjel-nappali élelmiszerüzletünkbe. Tudomásunk szerint az ilyen kiskereskedelmi vegyes üzletben eladóként dolgozó személyeknek nem kell szakképzettséggel rendelkezniük. A munkaügyi központ mégis erre hivatkozva utasította el az engedély iránti kérelmet, pedig az érintett személyek érettségi bizonyítványát és annak a hiteles magyar fordítását becsatoltuk. Jogszerű volt-e munkaügyi központ határozata?

Az egészségügyben vállalható önkéntes többletmunka óraszáma meghatározható-e tört óraszámban? Köthető a megállapodás határozatlan időtartalomra is?

Az Mt. 143. §-a alapján van-e helye jogszerűségi kérdés felvetésének olyan esetben, amikor a személyi alapbéren (havibéren) túl teljesítménydíjként kíván a munkáltató pluszjövedelmet biztosítani egy adott munkaköri elnevezéssel azonosítható munkavállalói csoport számára, anélkül hogy értékelné a tényleges munkavégzés mennyiségét, minőségét, illetve a munkavégzésre fordított időt? A munkáltató valószínűleg a munkavállalók révén használt eszköz által megtett út alapján fizeti a pluszdíjazást. Az így kifizetésre kerülő díjat a munkáltató bér helyett személyi jellegű kifizetésként, devizában elszámolva alkalmazza. Milyen jogorvoslattal élhet a teljesítménydíjjal nem honorált, de a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló?

Egy munkavállalónk a vállalati terepjáróval az üzem melletti területen ralizva felborult, és azt totálkárosra törte, amivel mintegy 5,8 millió forint kárt okozott. A munkavállaló azt nyilatkozta, hogy az autót ki akarta próbálni a terepen, hogy szükséges-e azt fékellenőrzésre vinni, és eközben csúszott meg, és borult fel. A közvetlen felettese ugyanakkor azt közölte, hogy a munkavállaló ilyen utasítást nem kapott, és nem is közölte azt a szándékát, hogy az autót bárhová elvinné; a terepjáró kiviteléről ő már csak a baleset után értesült. Több munkatárs pedig azt adta elő, hogy a munkavállaló már számos esetben is hangoztatta, hogy "meg kéne járatni azt a terepjárót". Ilyen esetben hogyan kell elbírálni a felelősséget? A munkavállaló elismeri a gondatlanságát, de csak az átlagkeresete 50%-ig hajlandó kárfelelősséget vállalni.

Kormánytisztviselőnk jogviszonyát az új törvényi rendelkezéseknek megfelelően indokolás nélküli felmentéssel szüntettük meg. Kormánytisztviselőnk azzal fenyeget, hogy a bíróság elé viszi az ügyet, mivel véleménye szerint a felmentés hátterében politikai diszkrimináció áll. Önök szerint van esélye a munkaügyi bíróság előtt?

Ház körüli és kerti munkára magánszemélyként alkalmazhatok-e havonta 15 napon, naponta legfeljebb 4 órában álláskereső személyt egyszerűsített foglalkoztatás keretében? Mennyi ilyenkor a munkaadó által fizetendő járulékok összege? Az álláskereső jogosult marad-e továbbiakban is az álláskeresési ellátásra?

Az elmúlt három hónapban több munkavállalónk is megszüntette a munkaviszonyát, és egy olyan konkurens céghez mentek dolgozni, amelyet szintén egy régebbi munkavállalónk alapított. Néhány héttel ezelőtt kezdtük észrevenni, hogy ez a konkurensünk szinte csak olyan képzéseket hirdet, amelyeket mi is végzünk, és amelyek lebonyolításában korábban volt munkavállalóink is részt vettek; ráadásul a mi képzéseinkre senki nem jelentkezett, korábbi partnereink a konkurenssel szerződtek le. Ezen túl kiderült, hogy több tenderen és pályázaton is elnyerték az általunk ellátott szolgáltatásokat, mivel az erre vonatkozó pályázatok, amelyeket volt munkavállalóink munkakörébe tartozó feladat volt benyújtani, nem lettek beadva. Véleményünk szerint a volt munkavállalóink megsértették a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelmére vonatkozó előírásokat, és kárt okoztak a cégünknek az elmaradt szerződésekből eredő bevételkieséssel. Önök szerint van lehetőségünk ennek érvényesítésére, vagy ne is próbálkozzunk vele?

Elsősorban mezőgazdasági munkákkal foglakozó kft.-nk rendes munkavállalókon kívül alkalmi munkavállalókat is foglalkoztat. Értelmezésünk szerint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján az alkalmi munkavállalók részére szabadság jár. Ezt mindenképpen természetben kell kiadnunk, vagy megválthatjuk akár pénzben is?

A munkába járással kapcsolatban kérdezzük: amennyiben nincsen elérhető tömegközlekedési eszköz, vagy nincs megfelelő összeköttetés, akkor az együtt utazó ismerősök, kollégák vagy házastársak esetén joga van-e a munkaadónak megosztani a költségeket? A cégünknél megszaporodott üzemanyagszámlák miatt úgy vélem, hogy a dolgozóknak igen könnyű visszaélni a költségtérítés szabályaival, hiszen üzemanyagszámlát bárhonnan szerezhetnek, és a munkáltató nem tud meggyőződni arról, hogy ténylegesen hazautaztak-e. Tehetünk egyáltalán valamit?