15. Munkaügyi Levelek (volt Munkaadói Levelek) / 2009. március 16.
TARTALOM

Hat hónapos munkaidőkeretet alkalmazunk, és egyik munkavállalónk, aki a csúcsidőszakban dolgozott, megbetegedett. Jelenleg – figyelemmel arra, hogy keresőképtelen – nem tudjuk a munkaidőkeret végéig kiadni részére a pihenőidőket. Ilyen esetben – annak ellenére, hogy előreláthatólag még hónapokon keresztül beteg lesz – a munkaidőkeret végén csak rendkívüli munkaként lehet elszámolni a keret első felében teljesített többletmunkáját? A rendkívüli munkavégzésért járó díjazás kifizetése a táppénz folyósítása mellett elszámolható?

15 éve vagyok egy önálló gazdálkodású oktatási intézmény igazgatója. A Közoktv. 1. sz. melléklete alapján a fenntartónak gazdasági vezetőt kellene/kellett volna kineveznie. Ezt a munkakört 15 éve én látom el. Köteles vagyok-e minderre? Visszamenőleg számíthatok-e valamilyen bérre az elvégzett 15 éves munkámért?

Cégünknél az ügyvezető és a személyzeti osztály vezetője a munkaidő befejezése előtt fél órával kísérelte meg átadni a munkavállaló részére a rendes felmondást. A munkavállaló a felmondólevél elolvasása után megtagadta az átvételt, majd – annak ellenére, hogy az aznapi jelenléti íven a munka megkezdését aláírásával is igazolta – közölte: betegállományban van. Az átvétel megtagadásáról jegyzőkönyv készült, a munkavállaló ennek aláírását azonban megtagadta. Néhány nappal ezt követően postai úton eljuttatott a munkáltatóhoz egy olyan beteglapot, amelyen a keresőképtelenség kezdő időpontja megegyezik a felmondás átadása megkísérlésének időpontjával. Kérdésünk, vajon jogszerű-e a felmondás?

Az elmúlt hónapban arra kértem néhány beosztottamat, hogy lehetőség szerint próbálják estig bekapcsolva hagyni mobiltelefonjaikat, amit utóbb honoráltam is. Felhívták azonban a figyelmemet arra, hogy ezzel a kéréssel jelentős készenlétidíj-fizetési kötelezettségem keletkezett. Valóban így van? Egyiküket sem köteleztem arra, hogy elérhető legyen, nem mondtam meg, hogy hol tartózkodjanak, és nem is telefonáltam egyiküknek sem.

A munkáltatónknál a raktárból eltűnt néhány reklámanyag, szórólapok, plakátok, valójában azt sem tudjuk, mi volt bent. A raktár zárható, csak néhány ember mehet be, de a főnök titkárnőjénél is van pótkulcs. Az ügyvezető úgy döntött, hogy minden dolgozónak, akinek kulcsa volt a raktárhoz, levon 15 000 Ft-ot a fizetéséből, kivéve a titkárnőjét, mivel ő "nem szokott lemenni". Ehhez a levonáshoz valamilyen papírt is alá akar írattatni velünk, és azzal fenyeget, hogy feljelent mindenkit, ha nem írjuk alá. Mit lehet ilyenkor tenni?

Cégünknél az ügyvezetés a munkarend megváltoztatása mellett döntött, ami ellen a szakszervezet kifogást nyújtott be. Az egyeztetés nem vezetett eredményre, így a szakszervezet bírósághoz fordult, majd, mivel a munkaügyi bíróság nekünk adott igazat, fellebbezett. Emiatt több hónapig nem tudtuk végrehajtani a munkarend átállítását, bár utólag a másodfok is a mi javunkra döntött, és így komoly kár érte a céget. Hogyan tudjuk ezt érvényesíteni a szakszervezettel szemben?

Munkavállalónk munkaszerződésében a törvényben meghatározottnál magasabb összegű végkielégítést kötöttünk ki munkáltatói rendes felmondás esetére. Mivel hamarosan fel kell mondanunk neki, van-e lehetőség arra, hogy a munkavállaló erről a magasabb összegről lemondjon?

Egy dolgozónk jelenleg GYES-en van. Tudomásunkra jutott, hogy közben elhelyezkedett egy másik cégnél 8 órás munkaviszonyban, bár erről minket nem tájékoztatott. Jogszerű-e ez? Mit tehetünk?

2006-tól foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatásban részesült bt.-nk, amely időközben jogutód nélkül megszűnt. A támogatás nyújtásáról szóló hatósági szerződésben kikötött foglalkoztatási kötelezettségünknek csak részben – 3-ból 2,5 éves foglalkoztatást teljesítettünk – tudtunk eleget tenni, ezért szerződésszegésre hivatkozva a munkaügyi központ a támogatási összegnek a teljes mértékben történő visszatérítéséről rendelkezett. Jogszerű-e a központ határozata? Méltányosság címén kérhetjük-e a visszatérítendő támogatási összeg elengedését?

Humánszakemberként dolgozom az egyik államigazgatási szervnél. Az egyik vezető beosztású köztisztviselő gyermeke nevelésére biztosított fizetés nélküli szabadságon van, ennek tartama alatt feladatait a helyettese látja el. Kérdésem, hogy megilleti-e őt helyettesítési díj, ha munkaköri kötelessége a vezető helyettesítése?

Megfigyeltük, hogy egyik munkavállalónk rendszeresen azokban az időszakokban jelent beteget, amikor felgyülemlik a munka a cégnél, és ezért az átlagosnál többet kellene dolgoznia. Úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, hiszen minden alkalommal komoly betegségekről (tüdő- vagy mandulagyulladás) hoz háziorvosi igazolást. Mit tehet mégis a munkáltató ebben az esetben? Van valamilyen lehetőség, amellyel utánajárhatunk a háziorvos diagnózisának?

Építőipari cégünk több mint 80 fizikai munkavállalót alkalmaz, a többség az észak-magyarországi kistelepülésekről, illetve Erdélyből származik. Lehetőségünk lenne-e valamilyen járulékkedvezmény idénybevételére a foglalkoztatásukhoz kapcsolódóan?

Magyar informatikai szakemberek kiküldését tervezi tanácsadási tevékenységgel foglalkozó társaságunk fejlődő országokban letelepedett cégekhez. Milyen jogszabályi feltételeket kell teljesítenünk ehhez?

Cégünk a gazdasági válság miatt felmondásokat tervez, az Mt. szerint azonban a munkavállaló a keresőképtelenség (táppénz) lejárta után harminc napig még védettséget élvez a munkáltatói rendes felmondás tekintetében. E védettség ellenére sem tudunk a munkavállalónknak munkát adni. Megítélésünk szerint ezzel a helyzettel könnyen visszaélhet, hiszen ha visszajön a táppénzből, és azt látja, hogy nincs munka, újra elmegy táppénzre, s ezt akár jó néhány hónapig is így tudja folytatni. Önök szerint milyen megoldás létezik erre a helyzetre?

Egyik volt munkavállalónk rendes felmondással úgy szüntette meg a munkaviszonyát, hogy a felmondási idő kezdetét követően keresőképtelen beteggé vált. A felmondási idő végén azzal a problémával szembesültünk, hogy volt munkavállalónk a betegségből kifolyólag nem adta át a munkakörét. Elrendelhetem jogszerűen a munkakör átadását, annak ellenére, hogy nincs már szerződéses kapcsolat közöttünk?

Munkavállalónk lassan egy éve betegeskedik. Keresőképtelenségének időtartama hamarosan meghaladja a táppénzre jogosító időt. Azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy anyagi nehézségeire tekintettel adjuk ki számára a betegség miatt eddig ki nem vett 30 nap rendes szabadságát (fizetve a távolléti díjat), valamint biztosítsuk neki az idei, 2009-re járó 15 munkanap betegszabadságát (távolléti díjának 80%-ának megfizetése mellett). Ilyen kéréssel eddig nem találkoztunk, mit tegyünk?

A polgármesteri hivatalunkban többféle jogviszony keretében látják el feladataikat a dolgozók. Kérdésem, hogy a köztisztviselők mellett a polgármesternek, illetve a munkavállalók számára is jár-e a keresetkiegészítés? További kérdésem: az a köztisztviselő, aki felmentési idejét tölti, kaphat-e keresetkiegészítést?

A társaságunk 2006 őszén kötött kollektív szerződést, amelyben szabályoztuk a fegyelmi eljárást, és a munkavállalók gondatlan károkozása esetére kikötöttük – bizonyos feltételek fennállása esetére – a hathavi átlagkeresetig terjedő megtérítési kötelezettséget. A szakszervezet még szeptemberben jelezte, hogy a kártérítési felelősség mértékét sokallja, és javasolta, hogy módosítsuk azt négyhavi átlagkeresetre; amennyiben pedig ezt nem fogadnánk el, a kollektív szerződés ezen részét 2008. december 31-re felmondja. Mi nem fogadtuk el a módosító javaslatot, ezt jeleztük is. Jelenleg folyamatban van egy eljárás, és fennállnak a feltételek a hathavi átlagkereset mértékéig történő kárfelelősség megállapítására, de a szakszervezet tiltakozik ellene, mondván, ők felmondták a kollektív szerződésnek ezt a részét. Milyen mértékig állapíthatjuk meg a felelősséget?

Adózási, ésszerűségi szempontból dolgozóink 2009. évi jutalmazását úgy kívánjuk megoldani, hogy differenciáltan, a teljesítményükkel arányosan kapnak üdülési csekket. Jogszerű-e ez a megoldás?