Köztisztviselői kinevezés és besorolás

Kérdés: Az önkormányzati hivatal közszolgálati jogviszonyt kíván létesíteni egy olyan személlyel, akinek korábban kizárólag magánszférában eltöltött jogviszonyai voltak. Munkaviszony keretében, kezdetben több éven át középfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgozott, majd felsőfokú végzettséget szerzett, és ezt követően ennek megfelelő munkakörben foglalkoztatták tovább. Munkaviszonyban töltött ideje több mint 20 év. Köztisztviselőként olyan munkakörben (projektmunkatárs) kerülne foglalkoztatásra, melyhez nem rendelkezik semmilyen gyakorlattal, szakmai tapasztalata nincs, gyakorlatilag pályakezdőnek minősül. A Kttv. 116. §-a szerint a köztisztviselőt iskolai végzettségének (jelen esetben főiskola) és a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. Ennek alapján korábbi jogviszonyai nem kerülnének beszámításra, gyakornoki besorolásba kerülne. Kell-e alkalmazni a Kttv. 8. §-ának (5) bekezdését?
A dilemmát az okozza, hogy a kinevezendő köztisztviselővel azonos munkakörben olyan köztisztviselők vannak foglalkoztatva, akik 10–15 év közszolgálati jogviszonyban szerzett releváns szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Amennyiben az új munkatárs valamennyi korábbi munkaviszonya beszámításra kerül a besorolásakor, úgy az előbb említett közszolgálati gyakorlattal rendelkező köztisztviselőnél magasabb besorolási és fizetési fokozatba kerülne (Főtanácsos 13). Ez azt jelentené, hogy az osztályvezetőjénél és tapasztalt kollégáinál magasabb besorolásra, illetményre, pótszabadságra válna jogosulttá. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy azonos munkakörbe szintén felvételre kerül a Kttv. 6. §-ának 27. pontja szerinti pályakezdő köztisztviselő is, aki értelemszerűen gyakornokként kerül besorolásra, vagyis két azonos gyakorlati idővel és tapasztalattal rendelkező személy közül az egyik gyakornokként, a másik pedig főtanácsosként kezdi meg közszolgálati pályáját úgy, hogy azonos munkakörben azonos feladatot látnak majd el, melyek ugyanakkor nehézségüket, a vállalt felelősség súlyát tekintve nem érik el az azonos munkakörben, de jóval több tapasztalattal rendelkező munkatársak feladatait. Amennyiben valamennyi korábbi munkaviszonyt be kell számítani, akkor hogyan értelmezendő a Kttv. 118. §-ának (3) és (5) bekezdése, mely előírja: a fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tenni, és ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a (3) bekezdésben előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, jogviszonya megszűnik? Hogy alkalmazandó ez a rendelkezés a korábbi munkaviszonyának beszámítása okán rögtön Főtanácsos 13 besorolási és fizetési fokozatba kerülő kolléga tekintetében? Hogyan tud eleget tenni fenti kötelezettségének és milyen határidő elmulasztását követően szűnik meg a jogviszonya?
A Kttv. 118. §-ának (7) bekezdése szerint a pályakezdőként kinevezett kormánytisztviselőnek a tanácsos besorolási fokozatba soroláshoz közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a kormánytisztviselő nem sorolható a tanácsos besorolási fokozatba. Így a pályakezdőként felvett köztisztviselő szakvizsga letétele hiányában nem léphet tanácsos besorolási fokozatba, a vele egy időben érkező, azonos szakmai tapasztalattal rendelkező hogyan és milyen jogelv szerint kerülhetne akkor rögtön főtanácsos besorolási fokozatba teljesen azonos feltételek fennállása esetén? Hogyan és milyen feltételekkel tud eleget tenni fenti kötelezettségének a köztisztviselő?
Részlet a válaszából: […] felsőfokú iskolai végzettség a köztisztviselő által ellátott feladatkör szempontjából szakirányú legyen. A 29/2012. Korm. rendelet 1. melléklete tartalmazza a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában az egyes feladatkörökhöz meghatározott végzettségeket és szakképzettségeket, illetve szakirányú szakképesítéseket.Ebből következően, ha az állásra pályázó személy a „projektmunkatárs” munkakörhöz tartozó feladatkörre a 29/2012. Korm. rendeletben előírt szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik, őt az I. besorolási osztályba kell besorolni. A kérdésben írt információk alapján nem tudjuk beazonosítani a 29/2012. Korm. rendelet szerinti feladatkört, hiszen projektmunkatársi feladatok a polgármesteri hivatal több tevékenységi köréhez, feladatköréhez is tartozhatnak. Mindebből következően, ha nem lenne szakirányú a pályázó felsőfokú végzettsége, őt a II. besorolási osztályba mint érettségivel rendelkező köztisztviselőt kell besorolni.A besoroláshoz – másrészt – szükséges közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő figyelembevétele tekintetében a Kttv. 8. §-ának (5)–(8) bekezdései az irányadók. A Kttv. 8. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a közszolgálati tisztviselő besorolásánál [Kttv. 116. §] a munkavégzésre irányuló jogviszonyban, így különösen a munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni. A köztisztviselő besorolásánál tehát valamennyi korábbi munkaviszonyát figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy a munkaviszonyait nem a közszférában töltötte el. A nem pályakezdőként kinevezett köztisztviselőkre vonatkozó közigazgatásialapvizsga- és közigazgatásiszakvizsga-letételi kötelezettséget szintén a Kttv. 122. §-a szabályozza. A nem pályakezdőként kinevezett középfokú végzettségű köztisztviselőnek a kinevezésétől számított két éven belül, felsőfokú végzettségű köztisztviselőnek egy éven belül kell letennie a közigazgatási alapvizsgát. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya megszűnik [Kttv. 122. § (2) bek.]. Továbbá, ha a nem pályakezdő köztisztviselő kinevezésekor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a közigazgatási szakvizsgát a kinevezésének időpontjától számított három éven belül köteles letenni. A három év eredménytelen elteltét követően a köztisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig. A közigazgatási szakvizsga teljesítése után a Kttv. 116. §-a rendelkezésének megfelelően kell besorolni, és illetményét megállapítani [Kttv. 122. § (3)–(4) bek.].A fent írtakból következően, a nem pályakezdőként kinevezett köztisztviselőket az általános szabályok[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Egyenlő bér elve – bérkülönbség a különböző munkahelyek között

Kérdés: A munkáltató jogszerűen különbséget tehet-e a munkavállalói között azon az alapon, hogy ki dolgozik a fővárosban és ki vidéken? A munkakör, a feladatok és a felelősség ugyanaz, de a vidéki telephelyen, ami nem önálló jogi személy, csak elkülönült szervezeti egység, kevesebb alapbért keresnek a kollégák (minden egyéb bérelem ugyanaz).
Részlet a válaszából: […] hogy a különböző munkavállalók munkája egyenlő értékű-e. Ennek körében a fentiek alapján figyelembe vehető a munkavállalók munkaerőpiaci helyzete, azaz még az azonos munkakörben dolgozó munkavállalók esetében is lehet okszerű értékelési szempont az, ha ez a helyzet eltérő. Ez alatt nem a munkavállalók lakóhelyét kell érteni, az a bérezés szempontjából irreleváns, hanem azt, hogy a több munkavégzési helyre irányadó munkaerőpiaci körülmények között van-e érdemi különbség (pl. elérhető, releváns munkaerő száma, a foglalkozáshoz kapcsolódó átlagkereset). Amennyiben igen, úgy a munkáltató ezt a munkabér meghatározása során figyelembe veheti. Fontos ugyanakkor, hogy az egyenlő értékű munka meghatározása során minden szempontot értékelni kell, és önmagában az, hogy a munkaerőpiaci helyzet egyes elemei eltérőek a munkavégzési helyek tekintetében, nem biztos, hogy elegendő az eltérő értékű munka meghatározásához. Ha jogszerűen került megállapításra, hogy a munkavállalók a különböző telephelyeken nem végeznek egyenlő értékű munkát, akkor nem lesznek jogosultak egyenlő értékű munkabérre sem – azaz az egyenlő bánásmód megsértésének megállapításához szükséges egyik feltétel nem áll fenn.Az egyenlő bánásmód megsértéséhez minden esetben kell egy védett tulajdonság, amin a megkülönböztetés (hátrányokozás) alapul. Ilyen lehet például a nem, vallási, politikai meggyőződés [Ebktv. 8. §]. Például, ha mindkét telephelyen az adott munkakörben csak férfiak dolgoznak, és egyenlő értékű munkát is végeznek (a fentiek szerinti különbségtétel nem állapítható meg), mégis eltérő a munkabérük, akkor sem[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Munkavégzés helye a munkaszerződésben

Kérdés: Miként célszerű feltüntetni a munkaszerződésben a munkavégzés helyét? Intézményünknél a dolgozók gyermekfelügyelőként lakásotthonokban dolgoznak, mely lakásotthonok nagyobb szakmai egységekbe tömörülnek (ezek különböző városokban is vannak). Korábban a munkaszerződésben úgy tüntettük fel, hogy a munkavégzés helye például az I. számú szakmai egység, így az ehhez tartozó lakásotthonok munkavállalói munkáltatói utasítás nélkül dolgoztak a különböző otthonokban. A tavalyi évtől viszont a jogász javaslatára konkrétan a lakásotthont kellett megjelölnünk a szerződésben. Ez azonban azt jelenti, hogy a fenti esetben munkáltatói utasításra van szükség, hogy például a 7. számú lakásotthon dolgozója a 8. számúban helyettesítsen. Pedig ugyanahhoz a szakmai egységhez tartoznak.
Részlet a válaszából: […] megállapodás hiányában munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni. A munkaszerződésben a munkavégzés helyeként meg lehet jelölni egy vagy több konkrét földrajzilag meghatározott munkavégzési helyet is. Így például azonosítható címmel vagy nagyobb földrajzi egység megnevezésével, akár több telephelyet (lakásotthont), várost, vármegyét vagy akár Magyarország területét is. A kérdés szerinti helyzet, miszerint jelenleg a munkaszerződésekben csak egyetlen konkrét lakásotthon a munkahely, valóban azt eredményezi, hogy ezenkívül a munkáltató csak az Mt. 53. §-ában szabályozott munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás alapján, külön utasítás szerint, vagy esetleg a felek megállapodása alapján jogosult ettől eltérő helyen foglalkoztatni a munkavállalót. Az Mt. 53. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama naptári évenként az összesen negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát azonban nem haladhatja meg (bár kollektív szerződés ettől eltérhet akár magasabb tartamot is meghatározva). Mindezek alapján az Önök által jelenleg alkalmazott megoldás nem szükségszerű[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Nyugdíjba vonulási kérelem és a felmondás

Kérdés: A munkavállaló 2024. január 1. napját megelőzően közalkalmazotti jogviszonyban állt. A Púétv. hatálybalépését követően – nem pedagógus-munkakörben – jogviszonya kertész, karbantartó munkakör ellátása mellett az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonnyá alakult át. A munkavállaló 2026. április 6. napján tölti be a 65. életévét, ezáltal az öregségi nyugdíjkorhatárt eléri. 2025. május 16. napja óta keresőképtelen állományban van. 2026. január végén postai úton nyilatkozatot küldött, amelyben arról tájékoztatott, hogy hatvanötödik életévének betöltésével nyugállományba kíván vonulni. A munkavállaló nyilatkozata jogilag munkavállalói felmondásnak minősül-e, vagy szükséges külön, kifejezett munkavállalói felmondó nyilatkozat? Amennyiben igen, a felmondási idő mértékére és kezdő időpontjára mely rendelkezések irányadók? A keresőképtelen állapot befolyásolja-e a munkavállalói felmondás közlésének joghatását, illetve a felmondási idő számítását? Amennyiben a munkáltató kezdeményezné a jogviszony megszüntetését a nyugdíjkorhatár elérésére tekintettel, milyen eljárási és időzítési szabályok alkalmazandók a jelenlegi keresőképtelenség mellett? A korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő milyen módon releváns a jogviszony megszüntetése során (különösen felmondási idő, végkielégítés szempontjából)? Az írásban benyújtott, nyugdíjba vonulási szándékot tartalmazó nyilatkozat a munkáltató részéről történő elfogadás hiányában a hatvanötödik életév betöltését megelőzően egyoldalúan visszavonható-e a munkavállaló által? Amennyiben igen, milyen feltételekkel, illetve van-e jelentősége annak, hogy a nyilatkozat munkajogi értelemben felmondásnak minősül-e? Az öregségi nyugdíjba vonulás esetén mely jogszabályi rendelkezések irányadók a jogviszony megszüntetése során, különös tekintettel a felmondási (illetve – amennyiben releváns – felmentési) idő mértékére és számításának kezdő időpontjára?
Részlet a válaszából: […] (1) bek.], ugyanakkor nem illeti meg végkielégítés az Mt. 77. §-a alapján. A munkavállaló keresőképtelen állapota nem befolyásolja a munkavállaló általi felmondás közlésének joghatását, illetve a felmondási idő számítását: ez az állapot nem korlátozza a felmondása közlésében, és a keresőképtelenség tartama alatt általános szabályok szerint elkezdődhet a felmondási idő.Ha a munkavállaló 2026. április 6. napján betölti a hatvanötödik életévét (az öregségi nyugdíjkorhatárt), amennyiben ebben az időpontban rendelkezni fog az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, az Mt. 294. § (1) bekezdése g) pontjának ga) alpontja szerint nyugdíjasnak fog minősülni az öregségi nyugdíjra való jogosultság okán. Ha erre figyelemmel a munkáltató fel kíván mondani, akkor egyfelől köteles a felmondását írásba foglalni [Mt. 22. § (3) bek., 44. §]. Másfelől arra tekintettel, hogy a munkavállaló ekkor (2026. április 6. napján) nyugdíjasnak minősül, a munkáltató az Mt. 66. §-ának (9) bekezdése alapján nem lenne köteles megindokolni a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését. Ha a munkavállaló ebben az időpontban még mindig keresőképtelen, az nem befolyásolná a felmondás jogszerűségét, ugyanis ez az állapot nem jelent felmondási tilalmat, csupán azzal járna, hogy a felmondási idő a betegség miatti keresőképtelenség megszűnését követően, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy év múltán kezdődhetne meg. Mivel a kérdés alapján a munkavállaló 2025. május 16. óta keresőképtelen, ha 2025-ben ekkortól kezdve volt először betegszabadságon, a betegszabadság tizenöt napjával számolva 2026. május 31. napja lenne a felmondási idő első napja. Ha a betegszabadsága már előbb letelt, akkor azt követő egy év eltelte múltán kezdődhetne el a felmondási idő legkorábban, amennyiben ekkor még mindig keresőképtelen lenne a munkavállaló.A munkáltatói felmondás esetében a felmondási idő nem egységesen harminc nap, mivel a harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltötta) három év után öt nappal,b) öt év után tizenöt nappal,c) nyolc év után húsz nappal,d) tíz év után huszonöt nappal,e) tizenöt év után harminc nappal,f) tizennyolc év után negyven nappal,g) húsz év után hatvan nappalmeghosszabbodik (hacsak a felek hosszabb felmondási időben nem állapodtak meg, vagy kollektív szerződés ilyet nem állapított meg).A Púétv. 158. §-ának (4) bekezdése értelmében a munkaviszonyban töltött idő alapján munkaviszonyban állókat megillető jogosultságok megállapításakor jogosító időként az átalakulás előtt közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni, ezért az érintett munkavállaló korábbi közalkalmazotti jogviszonyát is számításba kell venni a felmondási idejének meghatározása során. Azt, hogy konkrétan mennyi ez alapján a felmondási idő, nem tudjuk megállapítani, hiszen nincs információnk arra nézve, hogy az érintett munkavállaló mennyi ideje állt a munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban. Megjegyzendő azonban, hogy a felmondási idő számítása szempontjából az Mt. 77. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tartamot nem kell figyelembe venni [Mt. 69. § (4) bek.].Mivel az Mt. 77. §-a (5) bekezdésének a) pontja értelmében nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, az Mt. 66. §-ának (9) bekezdésére alapított munkáltatói[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Hivatalsegéd a hivatalban – munkaviszonyban nyugellátás mellett

Kérdés: Hivatalsegédünk a Kttv. 258. §-a szerint a polgármesteri hivatalnál foglalkoztatott munkavállaló. Szeretne a „nők 40-nel” nyugdíjat igényelni ebben az évben. Alkalmazhatjuk őt továbbra is úgy, hogy nem kell lemondania a nyugdíjáról?
Részlet a válaszából: […] a munkavállaló, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül. A munkavállaló akkor részesül öregségi nyugdíjban, ha az ellátást jogerősen megállapították [Mt. 294. § (1) bek. g) pont gb) alpont, (2) bek.].A jogszabályi rendelkezések értelmében a munkaviszony létesítése, illetve fennállása nincs kihatással a nyugdíj folyósítására. Ebből következően a nyugdíj a munkaviszony fennállása mellett is folyósítható a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállaló számára. Így egyidejűleg fennáll az öregségi nyugdíjra és a munkaviszonyból származó munkabérre való jogosultság is. Felhívjuk röviden a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a Tny. 83/C. §-ának (1) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj folyósítását általános szabály szerint – az öregségi nyugdíj kezdő időpontjától, öregségi nyugdíjasként létesített jogviszony esetén pedig a jogviszony létesítésének hónapját követő[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Keresőképtelenség igazolásától az egészségi alkalmatlansággal indokolt felmentésig

Kérdés: Polgármesteri hivatalnál közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő egészségi állapota megromlott, több műtéten esett át az elmúlt években. Részére 2023 augusztusától rokkantsági ellátás került megállapításra, egészségi állapotának mértéke akkor 54%-os volt. A köztisztviselő két alkalommal került keresőképtelen állományba műtéti beavatkozások miatt, először 2024. augusztus 16. és 2024. december 15. között, majd 2025. április 1-jétől, amely tart jelenleg is. A köztisztviselő táppénzre való jogosultsága 2026. január 5-től lejárt, a háziorvos eddig adott ki orvosi igazolást. A köztisztviselő kérelmet nyújtott be méltányossági táppénzt megállapítására, de kérését elutasították. Az elnyúló gyógyulási folyamat miatt heti 40 órában előreláthatólag visszatérni nem tud azonnal. A köztisztviselő véleménye szerint 2026 áprilisától naponta maximum három-négy órát tudna az irodában tölteni, ami a munkáltatónak nem megfelelő opció. Ilyen esetben kell-e bármilyen lépést tennie a munkáltatónak, vagy csak tudomásul veszi a helyzetet? Ha kell lépéseket tennie, milyen lehetőségei vannak? Mi az eljárásrend munkáltatói oldalról ilyen esetben? A táppénzre való jogosultság lejárta után a köztisztviselő keresőképtelenségét hogyan tudja, illetve hogyan kell igazolnia? Ilyen esetben egészségügyi alkalmatlanság miatt megszüntethető a jogviszonya? Ha igen, hogyan?
Részlet a válaszából: […] átadni. A kérdésből arra következtethetünk, hogy a köztisztviselő keresőképtelensége jelenleg is fennáll, így azt az előbbiekben írottak szerint tudja igazolni a munkáltatónál. A Kttv. 79. §-ának a) pontja szerint a köztisztviselő mentesül a rendelkezésre állási, illetőleg munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a keresőképtelensége időtartamára. Függetlenül attól, hogy jogosult-e táppénzre vagy sem. Ha viszont egészségi állapota javulásának következtében munkavégzésre már alkalmas, a keresőképtelenséget elbíráló orvosnak a köztisztviselőt keresőképessé kell nyilvánítania [102/1995. Korm. rendelet 5. §].Ha a köztisztviselő egészségi okból feladatai ellátására alkalmatlan, a közszolgálati jogviszonyt a munkáltatónak felmentéssel meg kell szüntetnie [Kttv. 63. § (2) bek. c) pont]. Ez esetben indokolt, hogy a munkáltatónál rendelkezésre álljon a munkaköri alkalmassági vizsgálat eredménye, mely a felmentés okát alátámasztja. A 33/1998. NM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az alkalmasság véleményezése a munkaköri alkalmasság esetében a munkáltató által megjelölt munkakörre történik. A munkáltató vezetője soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet akkor is, ha a köztisztviselő egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására [33/1998. NM rendelet 7. § (1) bek. a) pont]. A kérdésben leírt helyzet ilyennek tekinthető. Amennyiben az alkalmassági vélemény szerint a köztisztviselő „nem alkalmas” az adott munkakörre, úgy a munkáltató alappal következtethet arra, hogy egészségi okból feladatai ellátására alkalmatlan, ez esetben – mivel a Kttv. mérlegelésre lehetőség nem biztosít – köteles megszüntetni felmentéssel a közszolgálati jogviszonyt [Kttv. 63. § (2) bek. c) pont]. A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű [Kttv. 63. § (3) bek.]. Mivel a legutóbbi keresőképtelenség 2025. április 1-jétől kezdődött, a köztisztviselő 2026 áprilisában bizonyosan már nem áll felmentési korlátozás hatálya alatt, ugyanis a Kttv. 71. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint csak a betegség miatti keresőképtelenség tartama, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig terjed ki a felmentési korlátozás hatálya. (A kérdésből nem állapítható meg, hogy 2025-ben volt-e betegszabadságon a köztisztviselő, ha igen, az meddig tartott pontosan). A felmentési korlátozás csupán azt jelenti, hogy a munkáltató a keresőképtelenség fennállta alatt is jogszerűen közölheti ugyan a felmentést, a felmentési idő azonban legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség tartama, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy év lejártát követő napon kezdődik. Feltéve, ha ez az állapot ilyen tartamban fennáll.Arra azonban minden esetben figyelemmel kell lenni, hogy[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Munkahelyi és kiegészítő pótlék a távolléti díjban

Kérdés: Gondozóink a 257/2000. Korm. rendelet szerint 24.000 Ft munkahelyi pótlékban részesülnek. A munkahelyi pótlék a távolléti díjnak alapja-e? A munkahelyi pótlék után számolni kell 2026. január 1-jétől a szociális ágazatban bevezetésre került kiegészítő bérpótlékként 15%-ot a kormányrendelet 15. §-a (6h) bekezdésének a) pontja szerint. Ha a munkavállaló szabadságon van, a munkahelyi pótlékot megkapja a ledolgozott napokra, és a távolléti díjba is beszámít a munkahelyi pótlék, akkor csak a ledolgozott napokra járó munkahelyi pótlékra kell számolni a 15% kiegészítő bérpótlékot, vagy arra is, amit a távolléti díjban kap meg? Sajnos azt a bérprogram nem tudja kiszámolni automatikusan. Példa: alapbér 373.200 Ft, munkahelyi pótlék: 24.000 Ft, január 168 óra, 1 munkanap szabadságon volt a munkavállaló. A munkahelyi pótlékot miként kell kiszámolni, és mennyi lesz a kiegészítő bérpótlék 15%-os összege?
Részlet a válaszából: […] rendelet 15. § (1) bek., (2) bek. a) pont]. Az ilyen munkavállalót – egyebek mellett – a munkahelyi pótlék után 15%-os kiegészítő bérpótlék illeti meg [257/2000. Korm. rendelet 15. § (6h) bek. a) pont].A hivatkozott szabályt a 427/2025. Korm. rendelet állapította meg, amelyhez indokolás nem készült, így a jogalkotó feltehető akaratára következtetni nem, legfeljebb arról találgatni lehet.A Kjt. alapján az e törvény szerinti illetménypótlékok pótlékalapja a mindenkori költségvetési törvényben kerül megállapításra [Kjt. 69. §]. Ennek mértéke 2026-ban 20.000 Ft [2025. évi LXIX. törvény 64. § (1) bek. b) pont]. A 257/2000. Korm. rendelet által szabályozott pótlékok tekintetében pedig a felhatalmazást adó törvényi rendelkezés szerint végrehajtási rendeletben az ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel fizetendő illetménypótlékokat és azok mértékét lehet megállapítani [Kjt. 85. § (4) bek. f) pont].Bár a normaszöveg arra utal, hogy a kiegészítő bérpótlékot a felsorolt – például a kérdés szerinti esetben az Mt. szerinti – bérpótlékok alapján kellene megállapítani, azaz azok szolgálnának a kiegészítő bérpótlék pótlékalapjaként, erre kifejezetten sem a rendelet, sem a Kjt. maga nem utal – de lehet, hogy ez volt a jogalkotói szándék. Ilyen típusú felhatalmazó rendelkezést viszont a Kjt. nem ad, illetve a rendelet sem tartalmaz egyértelmű számítási módot. Mindezekből az általános értelmezési szabályok alapján az következik, hogy a kiegészítő bérpótlék pótlékalapja a Kjt. szerinti általános mérték (20.000 Ft).A Kjt. alapján a távolléti díj megállapításakor a Kjt. és az ágazati végrehajtási rendeletek szerinti illetménypótlékot, valamint a havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítést is figyelembe kell venni. Ennek alapján, mivel a munkaköri pótlékra és az arra tekintettel járó kiegészítő pótlék a közalkalmazottat folyamatosan megilleti, azokat az alapbérre vonatkozó szabályok alapján kell figyelembe venni [Kjt. 80. § (2) bek., (3) bek. a) pont]. Ennek alapján az Mt. távolléti díj számítására vonatkozó szabályokat[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Állami intézmény átvétele – a besorolások felülvizsgálata

Kérdés: Nonprofit, civil szervezetként átvettünk az államtól egy idősotthont, ami akkreditálva van egészségügyi tevékenység végzésére is. Átvételkor a munkavállalók aktuális besorolását alkalmaztuk, azzal a kitétellel, hogy felülvizsgáljuk, és amennyiben nem megfelelő a 257/2000. Korm. rendelet alapján járó szociális ágazati összevont pótlék vagy az egészségügyi kiegészítő pótlék összegének meghatározása, módosítani fogjuk a besorolást. A munkáltató az Mt. hatálya alá tartozik, de a Szoctv. 94/L. §-ának alapján alkalmazni kell a Kjt. 55–80. §-ait is. Az alapbér kerül csak a munkaszerződésbe, az előbb említett pótlékok összegéről az Mt. 46. §-a szerint adunk tájékoztatást. A felülvizsgálat során több, nem vezető feladatokat ellátó ápoló átvett besorolásánál azt tapasztaltuk, hogy főiskolai ápoló végzettséggel F kategóriába vannak sorolva. Van olyan, akinek van korábbi keltezésű OKJ 54-es ápoló bizonyítványa, és van, akinek csak érettségi előzi meg a főiskolát. Véleményünk szerint az 1/2000. SzCsM rendelet az ápolónál nem várja el a főiskolai végzettséget, így a munkavállalókat F kategóriától lejjebb kell sorolni. Egyiküknek sincs vezetői feladat a munkaköri leírásában, jelenleg csak a vezetőknél fogadjuk el a diplomás ápolói végzettséget.
– Jogszerűen vizsgáljuk-e felül az átvett intézményben dolgozók besorolását?
– Amennyiben hibás besorolást találunk, visszasorolhatjuk-e a dolgozót, attól függetlenül, hogy az átadó állami fenntartó hogyan határozta meg a besorolást?
– A nem vezető beosztású ápolónál el kell fogadnunk a diplomás ápoló végzettséget?
– Ha nem kell elfogadnunk a diplomát, az E és F kategória közötti pótlékkülönbséget, más munkáltatói döntési jogkörben meghatározható pótlékkal ki kell egészíteni, hogy ne érje hátrány a dolgozót?
– Az 1/2000. SzCsM rendelet 3. számú melléklet címében mit jelent pontosan a minimum jelző: „az adott munkakör betöltéséhez szükséges képesítési minimum előírásai”? Lehetséges-e, hogy a rendelet az ápoló munkakörnél kb. 30 különféle OKJ-s végzettséget ír elő, de a minimum jelző miatt a diplomát is beszámíthatjuk?
Részlet a válaszából: […] mind a felsőfokú végzettséghez nem kötött, „C”–„E” osztályig besorolható munkakörök között. A 2. mellékletben a kapcsolódó besorolási rendelkezések között szerepel, hogy– egyetemi és főiskolai végzettséget igénylő munkakörökbe kell besorolni azt a munkakört, amelyben az intézmény alaptevékenységének megfelelő, felsőszintű képesítést igénylő szakmai feladatot kell ellátni, és– a felső-, közép- és alapfokú szakképesítést igénylő munkakörökbe kell besorolni azt a munkakört, amelyben az intézmény alaptevékenységének megfelelő, felső-, közép- és alapfokú szakmai képesítést igénylő feladatot kell ellátni.Ezenfelül pedig szerepel itt ez a mondat is: „azon munkakörök esetén, amelyek főiskolai, egyetemi, illetve középfokú végzettséggel egyaránt betölthetők, a szakképzettségi szintnek megfelelő közalkalmazotti besorolást kell alkalmazni (pl. élelmezésvezető)”. Ez utóbbi mondat alapján sorolta az előző munkáltató „F” fizetési osztályba azokat az ápoló munkakört betöltő közalkalmazottakat, akik főiskolai ápoló szakképzettséggel rendelkeztek. Ez a besorolás tehát helyes volt, a visszasorolásnak ebből következően nincs alapja. Meg kell jegyezni, hogy a fent kifejtettek alapján a besorolást nem az befolyásolja, hogy az alapmunkakör (ápoló) mellett az érintettnek volt-e vezetői megbízása vagy sem, tehát erre figyelemmel nem tehető különbség a besorolásnál a munkavállalók között.Az 1/2000. SzCsM rendelet 6. §-ának (5) bekezdése szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben foglalkoztatottaknak az adott munkakör betöltéséhez szükséges képesítési minimum előírásait a 3. számú melléklet tartalmazza. Fontos, hogy az 1/2000. SzCsM rendelet felhatalmazó rendelkezése, a Szoctv. 132. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja szerint: „felhatalmazást kap a szociálpolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza a szociális szolgáltatások működési feltételére[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Főállású polgármester – munkába állása szülés után

Kérdés: A főállású polgármester (választott tisztségviselő) CSED, GYED, GYES mellett is végezheti-e tevékenységét? Illetve ez időszak alatt is jár-e neki az illetménye és a költségtérítése? Amennyiben a polgármester asszony 2026. július 1-jén szül, szülés után kiveszi a 41 munkanap szabadságát, a fennmaradó időszakra (gyermek születést követő 90. napig) nem igényel CSED-et. A 90. naptól pedig CSED-extra, GYED és GYES mellett dolgozna. Megfelelne-e ez a jogszabályoknak?
Részlet a válaszából: […] szabálytól a felek nem térhetnek el. Az Ebtv. 40. §-ának (3) bekezdése a Kttv. idézett rendelkezéseivel összhangban úgy rendelkezik, hogy a csecsemőgondozási díj (CSED) a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. A CSED általános szabály szerint legfeljebb a gyermek születésének napjától számított 168 napig jár.A Kttv. alapján a kötelezően igénybe veendő kéthetes szülési szabadságon felül a polgármester asszony dönthet úgy, hogy a szülési szabadság helyett 41 munkanapig szabadság jogcímén lesz távol, majd visszatér a polgármesteri teendőihez. Vagyis munkába áll. Ugyanakkor az Ebtv. 2025. július 1. naptól hatályos 41. §-a úgy szól, hogy nem jár CSED a biztosítottnak, ha a gyermek születésének napjától számított 90 napon belül bármilyen jogviszonyban – ide nem értve a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt – keresőtevékenységet folytat. Ha tehát a kismama ezen időtartamon belül tér vissza a munkába, a részére kifizetett CSED jogalap nélkül felvett ellátásnak minősül, amelyet vissza kell fizetnie.A szabadság szabályaival összefüggésben utalunk arra, hogy a Kttv. 225/C. §-a határozza meg mind a polgármester szabadságának a mértékét, mind pedig a szabadság kiadásának sajátos eljárási rendelkezéseit. Arra tekintettel, hogy a polgármester felett a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja, a szabadság kiadására is e testület van feljogosítva. A szabadságot a képviselő-testület az általa elfogadott ütemterv szerint adja ki, a nyilvántartásáról a jegyző gondoskodik. Eszerint polgármester asszony terveit a szabadság kiadására vonatkozó szabályokkal is szükséges összehangolni.Röviden megjegyezzük, hogy a várandósság alatt sajnos bármikor előfordulhatnak olyan egészségügyi helyzetek, amelyek miatt több pihenést, illetve szorosabb orvosi felügyeletet igényel a kismama, és ilyenkor akár táppénzre is kényszerülhet. Egy esetlegesen komplikáltabb élethelyzet előfordulásánál azonban a kismama számára továbbra is nyitva áll a hagyományos, CSED folyósításával együtt járó szülési szabadság igénybevételének a lehetősége is.Az édesanya a gyermek születésének napját követő 91. naptól a polgármesteri munka mellett igényelni szeretné a CSED csökkentett összegű folyósítását is (a köznyelvben: CSED-extra). Az Ebtv. 42. §-ának (1a) bekezdése szerint, ha a CSED-re jogosult a gyermek születésének napjától számított 90 napon túl bármilyen jogviszonyban – ide nem értve a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt – keresőtevékenységet folytat, a CSED összege a naptári napi alap 70%-a. A gyermek születésétől számított 91. naptól tehát az édesanya már úgy jogosult akár teljes munkaidőben munkát végezni, hogy mellette a CSED csökkentett összegére is jogosult lesz.Fontos utalnunk arra, hogy a kérdéssel elsősorban munkajogi tekintetben foglalkoztunk. Egészségbiztosítási oldalról (a CSED, illetve a CSED-extra igénylésének, vagy esetlegesen a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére vonatkozó szabályok), továbbá társadalombiztosítási tekintetben (biztosítási idők alakulása) a kérdést nem vizsgáltuk.[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.

Pedagógusbesorolás – csak tényleges végzettség alapján

Kérdés: Bölcsődénkben egy kisgyermeknevelőnk terhességi táppénzen van, és a szülési szabadsága, majd a fizetés nélküli szabadságának idejére szeretnénk felvenni egy védőnő végzettségű személyt, aki bár még kisgyermekgondozó, -nevelő középfokú szakképesítéssel nem rendelkezik, de vállalná a képzés elvégzését. A főállású iskolavédőnőnk fizetés nélküli szabadsága alatt tudjuk foglalkoztatni, mely hamarosan lejár, de elégedettek vagyunk vele, így átvennénk határozott idejű kisgyermeknevelőnek.
A 15/1998. NM rendelet I. sz. melléklet II. rész 2. pontja határozza meg a kisgyermeknevelő munkakör betöltésének szabályait. Ha a dolgozó a meglévő védőnői főiskolai végzettsége mellé vállalja a fenti rendeletben felsorolt valamely középfokú képesítés megszerzését, feljogosítja-e a pedagógusbesorolásra? Bölcsődében F fizetési osztályba történő besorolás nem létezik. A 15/1998. NM rendelet 2. számú melléklete állapítja meg a pedagógusvégzettségeket. A kolléga, bár a fentiek szerint felsőfokú végzettségű, de az említett rendeletben megjelölt pedagógus-szakképzettségek egyikével sem rendelkezik, ennek ellenére hogyan lehetne pedagógusbesorolással felvenni? Mely jogszabály ad felhatalmazást, hogy pedagógusvégzettség nélkül egy – bár felsőfokú végzettségű kollégát – egyből pedagógus-életpálya alá sorolhatunk a meglévő védőnői diplomájával és a fent részletezett vállalt végzettségével?
Részlet a válaszából: […] vagy felsőfokú szociális szakképzettséggel vagy gyógypedagógiai asszisztens (OKJ) szakképesítéssel rendelkeznek. Feltéve ebben az esetben, hogy emellett csecsemő- és gyermekgondozó (OKJ) állam által elismert szakképesítésük is van. A védőnő szakképesítés a 65/2021. ITM rendelet 2. melléklete szerint alapképzésben szerezhető (főiskolai, BA szintű) szakképzettség, de nem pedagógus-szakképzettség. Az ilyen szakképzettségű személy tehát akkor töltheti be a kisgyermeknevelő munkakört, ha emellett rendelkezik csecsemő- és gyermekgondozó szakképesítéssel.A Kjt. 61. §-ának (4) bekezdése értelmében végrehajtási rendelet rendelkezhet az (1) bekezdésben foglaltak alól indokolt esetben lehetséges felmentésről. A felmentéssel egyidejűleg elő kell írni a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzését. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik. Ehhez kapcsolódóan a 257/2000. Korm. rendelet 10. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a bölcsődében kisgyermeknevelő munkakörre meghatározott képesítési előírás alól a munkáltató akkor adhat legfeljebb 4 évre felmentést, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan – a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű – személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését.Kérdés, hogy a munkakör ellátásához előírt iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés feltétele alól adható mentesség esetén a besorolás hogyan alakul? Azt az alapján a végzettség alapján kell elvégezni, amivel a közalkalmazott aktuálisan rendelkezik, vagy mintegy megelőlegezhető számára az a képzettség, aminek a megszerzése érdekében éppen most tesz erőfeszítéseket? Hogyan értelmezhető a Kjt. 61. §-a (4) bekezdésének azon kitétele, hogy „az (1) bekezdésben foglaltak alól” adja a munkáltató a felmentést? Az (1) bekezdés tartalmazza azt, hogy az egyes közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz szükséges végzettség alapján hogyan sorolandók „A”–„J” fizetési osztályba. Álláspontunk szerint a felmentés csak arról szólhat, hogy a munkakör ellátásához nem kell az előírt végzettség, a törvény nem ad ugyanakkor felhatalmazást arra nézve, hogy a munkáltató eltérjen a besorolás általános szabályától, hogy a besorolás alapját az a legmagasabb végzettség képezi, amellyel a közalkalmazott ténylegesen rendelkezik [Kjt. 63. § (1) bek]. Azaz a mentesítő szabály nem teremt „fiktív” végzettséget a besorolás szempontjából.[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2026. március 24.
1
2
3
18