Érthető, hogy a munkáltatók készek "kinyitni pénztárcájukat", ha oktatásról van szó, hiszen a vállalkozások versenyképességét döntően befolyásolja beosztottaik tudásának minősége. A munkaerőpiacon éppen ezért nem is kelendőek az alacsony iskolai végzettségűek, a szakképzetlenek. Márpedig Magyarországon ijesztő a helyzet: a felnőttkorúak nagy részének nincs szakképzettsége, szakértők 2,4 millióra becsülik azok számát, akik nem sajátítottak el semmilyen mesterséget. Többségük legfeljebb az általános iskolát végezte el. A hazai vállalkozások ezért is rákényszerülnek, hogy maguk képezzenek megbízható dolgozókat különösen a hiányszakmákban, igaz, a technika rohamos fejlődése is erre készteti őket.
A cégeket uniós pályázati források, illetve a szakképzési hozzájárulás felhasználása segítheti abban, hogy költséghatékonyan fejleszthessék dolgozóik tudását. Mindkét finanszírozási lehetőség fontos a hazai vállalatok számára, és jó hír, hogy a versenyképesség javítása érdekében egyre több kis- és középvállalat (kkv) is alkalmazza e technikákat.
Az elmúlt években számos cég élt a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) vállalkozói készségeket és a munkavállalók alkalmazkodóképességét fejlesztő pályázati lehetőséggel, így – vélhetően – a Társadalmi Megújulás Program (közismert nevén a TÁMOP) is sokak érdeklődését felkeltheti.
Székely Judit, a munkaügyi tárca szakállamtitkára szerint mivel a kis cégeknél a bruttó bérköltség jóval alacsonyabb, mint a nagyvállalatoknál, esetükben inkább az uniós források kihasználása csökkentheti a képzések költségeit, míg a nagyok mindkét finanszírozási formával élhetnek. Mindazonáltal a vállalati kultúrától, illetve a vezetőktől is függ, hogy egy cég milyen mértékben fordít gondot dolgozói képzettségére. A munkavállalók lehetősége a tekintetben korlátozott, hogy maguk döntsenek arról, milyen képzésen szeretnének részt venni.
Felnőttek – iskolapadban
A felnőttoktatás helyzetét a szakállamtitkár asszony úgy ítéli meg, hogy az a szabályozottság, a finanszírozás, a személyi és a tárgyi feltételek, illetve a képzésben részt vevő felnőttek aktivitása tekintetében egyaránt jó. Hozzátette azonban, hogy ez az ágazat magában foglalja az általános és középiskolában, valamint a felsőoktatásban zajló felnőttképzést, az iskolai rendszeren kívüli úgynevezett munkaerő-piaci oktatások rendszerét, és a munkáltatóknál – a gazdálkodó szervezeteknél és az intézményekben – folyó továbbképzéseket is.
A felnőttoktatásban évente több százezer – a legkülönbözőbb képzettségű, foglalkozású, gazdasági és szociális helyzetű – felnőtt vesz részt, nagyságrendben azonosan a közép- és felsőoktatásban tanulók számával. A különböző képzési szektorokban zajló felkészítés azonban más-más motiváció alapján történik: míg az iskolai, illetve a felsőoktatási területen az alap- és szakképzettséget szerzik meg a felnőttek, a munkaerőpiacon a közvetlen munkavállalás – a munkahely megszerzése vagy annak megőrzése – a képzésben való részvétel közvetlen célja.
Többpólusú intézményrendszer
A felnőttképzés jogi, intézményi, személyi-tárgyi, illetve finanszírozási feltételeit több jogszabály rögzíti, amelyek között meghatározó a felnőttképzési törvény. A szabályozás azonban attól is függ, hogy a felnőttoktatás melyik szektoráról van szó. Például az iskolarendszerűt a közoktatási törvény szabályozza, a foglalkoztatási célú képzések szervezési és finanszírozási szabályait a foglalkoztatási, illetve a gazdálkodó szervezetek vonatkozásában a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény, a képzések tartalmát pedig alapvetően a szakképzési törvény írja elő.
Az elmúlt öt évben - főleg a felnőttképzési törvény hatására – rendkívüli mértékben fejlődött az intézményrendszer: az öt évvel ezelőtti ezerről mára közel öt és fél ezerre nőtt a regisztrált felnőttképző intézmények száma. Idesorolhatók az ilyen tevékenységet is végző iskolák, az állami és magánfenntartású, sőt civil intézmények, valamint a rendszeres munkahelyi képzéseket nyújtó munkaadók. Ugyanakkor kialakult a teljes jogi szabályozás, s a minőségbiztosítás eredményeként ma már közel 1300 intézmény és 1600 program akkrediált.
Összességében évente több százezer ember vesz részt a felnőttképzés különböző formáiban, s évente több tízezren kapnak szakmai képesítést. Ennek ellenére a tanuló felnőttek aránya még mindig jelentősen elmarad az Európai Unió átlagától.
Módszer kereső
Az állam mindazok képzését támogatja, akik csak felnőttkorban képesek megszerezni szakképesítésüket, illetve akik munkanélküliek vagy fogyatékkal élnek. Szakértők szerint azonban a képzés támogatásának nemcsak az intézményi vagy a finanszírozási, hanem a tartalmi feltételeit is fejleszteni kell. Ez utóbbinak ki kell terjednie a speciális célcsoportok oktatásához szükséges hatékony módszerek és eljárások kidolgozására. Hasonlóképpen a távoktatás – e-learning – szélesebb körű elterjesztéséhez is új szakmai képzési programokat kell kidolgozni.
A távoktatás - szakértők szerint – valóban korszerű módszere a képzésnek, tekintve hogy a felnőttek alapvető igénye, hogy a tanulás helyét, idejét és módját maguk választhassák meg. Ezen igény kielégítéséhez ugyanakkor alapfeltétel a megfelelő tanulási képesség. Mivel ez általában a magasabb iskolai végzettséggel, illetve több szakképzettség esetén alakul ki olyan mértékben, hogy távoktatás esetén is funkcionáljon, a távoktatási igények nem terjednek ki a teljes felnőttképzésre.
Zachár László szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a távoktatás módszere az úgynevezett oktatócsomag kifejlesztését igényli, amelyben nemcsak az egyéni tanulásra alkalmas tananyagok találhatók meg, hanem tanulási útmutatók is. Ilyen tananyagok – munkafüzetek – kialakítása pedig nyilvánvalóan költségesebb, mint a hagyományosaké, és speciális szakismeretet igényel.
Élen az angol és a német
Tapasztalatok szerint az idegen nyelvet tanulók és a nyelvvizsgázók döntő többsége angol és/vagy német nyelvvel próbálkozik. Ezután – sorrendben – a francia, az olasz, a spanyol és az orosz nyelvek következnek, az egyéb nyelvek iránti igény ezekhez képest csekély.
A Medián felmérése némileg eltér a szakértők becslésétől. E szerint a 45 évesnél fiatalabb honfitársaink majdnem fele csak az anyanyelvén tud megszólalni. Mindössze 14 százalékuknak van nyelvvizsgája: 3-3 százaléknak felső-, illetve alapfokú, 8 százaléknak pedig középfokú. A nyelvtudást igazoló papír azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy birtokosa beszéli is az adott szinten az adott nyelvet. A vizsgált korosztályban a felsőfokú nyelvvizsgát igazolók mindössze 45 százalékának a nyelvismerete csak a középszintet üti meg, 11 százalékuk pedig csupán alapfokon beszél. A középfokú nyelvvizsga birtokosainak 37 százaléka beszéli ténylegesen középfokon az adott nyelvet; 8 százalék tudása valójában felsőfokúnak számít, több mint 50 százalékuknak viszont csak alapfokú vagy még annál is rosszabb a nyelvismerete. Ráadásul, ha nem gyakorolják, a tudás idővel megkopik. Márpedig a hazai munkavállalók többsége, 66 százaléka munkája során egyáltalán nem használja nyelvtudását, 17 százalékuk pedig csak elvétve.
Új utak: e-learning
A tapasztalatok mindenesetre azt mutatják, hogy a felnőttek szakképzése területén még nem eléggé terjedt el a távoktatás, amelynek technikai minimumfeltételéhez hozzátartozik a számítógép és az internetes hálózatok megléte; ez egyszersmind felveti az úgynevezett e-learning típusú tanulás igényét is.
Ez a technika azonban nem egyszerűen a digitalizált tananyagok alkalmazását jelenti, hanem multimédiás, interaktív eszközök kifejlesztését és integrálását a tananyagba, illetve az ellenőrzési, mérési eszközökbe. Ezért a szaktárca jelenleg is támogat olyan pályázatot, amely kifejezetten e-learning típusú szakképesítő programok fejlesztését célozza. Az Unió támogatásával történő felnőttképzés-fejlesztési program keretében pedig a regionális képző központok ilyen típusú tananyagok kidolgozását is vállalták – tudtuk meg a munkaügyi tárca szakállamtitkárától.
Székely Judit a korszerű felnőttképzési módszerek között említette a moduláris felépítésű és kompetenciacentrikus tananyagok fontosságát; ennek alapját a közelmúltban elfogadott – és szintén uniós támogatással kidolgozott – új szakképesítési rendszer adja. Az új szakképesítések egymásra épülők, moduláris szerkezetűek, s követelménymoduljaik már a gyakorlati tudás elemeinek, a kompetenciáknak az elérését tűzik ki.
Képzési szerződés
A sokféle intézmény széles profilt, sőt személyre szóló szolgáltatást is nyújt. A nyilvántartásba vétel azonban minden felnőttképző intézmény számára kötelező. Ezt a területileg illetékes állami foglalkoztatási szolgálat szervezete, a munkaügyi kirendeltség végzi.
Zachár László szakértő szerint komoly garanciát jelent, hogy a felnőttképző intézmények kötelezettségeit az állami foglalkoztatási szolgálat ellenőrzi. Amennyiben a nyilvántartásba vétel elmulasztását állapítja meg, bírságot szab ki, és eltiltja a felnőttképzéstől. További minőségi garancia a felnőttképzési törvény rendelkezése, amely szerint a nyilvántartásban szereplő intézmény a tanuló felnőttel szerződéses jogviszony alapján, úgynevezett képzési szerződésben rögzített feltételekkel végzi a képzést.
A szerződésben azonban nemcsak a képzés célját, a megszerezhető szakképesítést kell meghatározni, hanem az elsajátítható ismereteket, kompetenciákat, sőt a résztvevők teljesítménye ellenőrzésének, értékelésének módját, a vizsgára történő bocsátás feltételeit is rögzíteni kell.
Ugyancsak pontosan kell leírni a képzés helyét, időtartamát, ütemezését is, beleértve a vizsga szervezésének helyét, módját és formáját. A képzési szerződés a felnőttek kötelezettségeit is tartalmazza, például az elméleti tanórákról, illetve a gyakorlati foglalkozásokról való megengedett hiányzás mértékét, az esetleges túllépés következményeit.
Akkreditációs rendszer
A felnőttképzési intézmények és a programok állami minőséghitelesítési – úgynevezett akkreditációs – rendszerét Magyarországon 2002-ben vezették be. Az intézményi akkreditáció elnyerésének és megtartásának legfőbb kritériuma, hogy az intézmény tevékenysége, illetve szolgáltatásai – a jogszabályban előírtaknak megfelelően – magasabb minőségűek legyenek, mint a "csak" nyilvántartásban szereplőké.
Ennek leglényegesebb kritériumai: a minőségpolitika és a minőségcélok kidolgozása, a folyamatos és magas színvonalú ügyfélszolgálat, a helyi munkaerő-piaci igények feltárása, a társadalmi kontrollon alapuló éves képzéstervezés, az intézményi folyamatszabályozás, valamint az önértékelés.
A magas követelmények ellenére a nyilvántartott felnőttképző intézmények közel egyharmada, több mint 1600 rendelkezik akkreditációs tanúsítvánnyal. Jelentős, több mint 3800 az akkreditált programok száma is, amelyek az állam által elismert szakképesítések választékát egészítik ki, általában közvetlenül igazodva a munkaadói igényekhez.
A kormány a kedvező folyamatokat kívánta tovább ösztönözni jogszabályi eszközökkel, amikor az idei törvénymódosítással kimondta, hogy állami támogatást csak akkor lehet igénybe venni, ha a képzőintézmény – a támogatás teljes időtartama alatt - akkreditációval rendelkezik, illetve az akkreditált intézménynek legalább egy akkreditált programja van.
Zachár Lászlótól megtudtuk: a képzések díja alapvetően nincs központilag szabályozva, kivéve az állam által támogatott képzésekét. Utóbbiakat normatív támogatás alapján előre kalkulálják, s a támogatott képzőintézménynek vagy egyénnek e szerint kell elszámolnia a támogató felé.
Kurzusok a munkáltatónál
Több cégnél érdeklődésünkre megerősítették, hogy míg nyelvtanárokat 3000 forintos óradíjért tudnak szerződtetni, a szakmai ismereteket átadó, a piacon elismert szakemberek öt-hatezer forintot is elkérnek egy óráért, függetlenül az oktatott csoport létszámától. Az, hogy ez az összeg sok vagy kevés, megítélés kérdése. Tény azonban, a szabályok szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére elszámolható felnőttképzési költségek nem haladhatják meg résztvevőnként, képzési óránként a minimálbér 12 százalékát – ez idén 7860 forint.
A munkaerő-piaci, úgynevezett foglalkoztatási célú képzések – túlnyomó részben – szintén a szakképzettség megszerzésére irányulnak, ezek azonban rövidebb idejű programok keretében teljesíthetők, mint az iskolai rendszerben.
A munkáltatóknál vagy a munkáltató támogatásával zajló továbbképzések általában nem adnak új szakképesítést, viszont esetleg elengedhetetlen feltételei a további alkalmazásnak. A felnőttek saját élethelyzetük alapján döntik el, hogy a képzés mely formájába lépnek be és milyen céllal. Ez a döntési motiváció az életút során is változhat. Nyilvánvalóan más a képzési igénye annak, aki fiatal korában szerzett szakképesítést és megfelelő gyakorlatot, s erre építve kíván újabb mesterséget tanulni, mintha valakinek felnőtt fejjel kell megszereznie az első szakképzettséget, s ennek birtokában egy "legális" munkahelyet. A felnőtt igényei szempontjából a tanulási képesség is meghatározó tényező, jelesül, hogy az illető teljesen önállóan, például távoktatási rendszerben is képes-e tanulni, vagy csak személyes segítséggel.
A gazdálkodó szervezetek, a vállalatok saját dolgozóik úgynevezett belső képzéseire általában nincsenek közvetlen jogszabályi előírások. Kivétel ez alól a saját dolgozók képzésének állami támogatása a szakképzési hozzájárulás terhére. E vonatkozásban a vállalatok elszámolhatják a bérköltség 1,5 százalékának egyharmadát, idén szeptember 1-jétől a kis- és középvállalkozások a kétharmadát. Utóbbi rendelkezés célja a kkv-k támogatása, mert a náluk képződő bértömeg túl alacsony volt ahhoz, hogy abból – a 0,5 százalékot felhasználva - továbbképzést finanszírozhattak volna. Közismert, hogy a nagyvállalatok - például a multinacionális cégek – esetében ilyen probléma nincs, folyamatos továbbképzési rendszert működtetnek, s különösen új technológia vagy termék bevezetése esetén felkészítik a változásokra az alkalmazottakat.
Széles körű támogatás
A felnőttképzés támogatási rendszere széles körű – mind a résztvevőket, mind a kedvezményeket illetően. A támogatást nem általános adókedvezmény, hanem a ténylegesen igényelt és elfogadott képzési programhoz nyújtott költségtámogatás garantálja.
A legátfogóbb kedvezményben a munkanélkülivé vált, álláskereső felnőtt részesíthető, ha együttműködik a munkaügyi szervezettel. A támogatás ebben az esetben kétféle módon vehető igénybe: vagy felajánlanak egy képzési programban való részvételt, vagy az álláskereső választ ki egy neki megfelelő kurzust, és azt elfogadják.
Mindkét esetben lényeges, hogy a program célja és tartalma megfeleljen az egyén iskolai végzettségének és képzettségének, valamint valószínűsíthető legyen, hogy a tanfolyam elvégzése után – a megszerzett szakképesítés birtokában – képes lesz állást, munkahelyet találni. A támogatás mértéke is kiterjedt: mérlegelés alapján a képzés teljes költsége megítélhető, ezen túlmenően szállás, utazási és étkezési költségtérítés is adható.
A felnőttképzési kiadások szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére történő elszámolhatóságának feltételeit a szociális és munkaügyi miniszter rendelete meghatározta mind a szerződéses feltételek, mind a képzés fő tartalmi és formai arányai – például óraszám – tekintetében. A nem gazdálkodó szervezeti munkáltatók, mint az állami intézmények, ágazati szabályozás alapján szervezik saját dolgozóik képzését, ezért annak rendszere és a támogatás mértéke teljesen eltérő. Az oktatási ágazatban a pedagógusok továbbképzési rendszere kötelezi a munkáltatót, hogy legalább hétévenként nyújtson támogatást a tanárok valamelyik akkreditált képzési programban való részvételére.
Kutatások, felmérések
A Magyar Gallup Intézet által végzett kutatás szerint a vállalkozások 62 százaléka tartotta 2006-ban fontosnak a munkavállalók oktatását. Átlagosan a társaságok mintegy 71 százaléka finanszírozott részben vagy egészen az elmúlt évben ilyen tanfolyamot.
A felmérésben részt vevők 61 százaléka mérte fel, hogy házon belül milyen készségekre, ismeretekre lenne szükség. Azon vállalatok közül, amelyek nem terveznek jövőre képzést, 42 százalék pályázna, s százszázalékosan támogatnák a kurzust. E körből l6 százalék akkor is jelentkezne a forrásokért, ha önrészt is kellene adnia a támogatások mellé. Azok a cégek közül, amelyek finanszíroztak oktatást az elmúlt évben, a kisebb vállalkozások hét, a nagyobb vállalkozások húsz-harminc százaléka vett igénybe támogatást valamilyen formában.
A közvélemény-kutató cég adataival szemben némileg más képet mutat a KSH vizsgálata. A hivatal ugyanis – egy Eurostat-adatgyűjtés részeként – csaknem 30 ezer vállalkozás képzési politikáját feltérképezve arra az eredményre jutott, hogy a munkáltatók 82 százaléka beéri a dolgozók meglévő tudásával. Az új követelményekhez inkább megfelelően képzett, új munkatársak felvételével igazodnak. Ez különösen a kisebb cégekre igaz, a nagyobb, 250-nél több embert foglalkoztató vállalatok jobbára a megfelelő szakmai képzések piaci hiányára hivatkoznak. A szakmai képzés mellőzését a magas költségekkel és az időhiánnyal indokolták.
A felmérésből az is kitűnik, hogy a vállalkozás mérete a képzési hajlandóságot alapvetően befolyásolja: míg a 250-nél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatok 92 százaléka és az 50-249 alkalmazottal működő cégek 80 százaléka támogatott valamilyen szakképzést, a kisebb vállalkozások kevesebb mint fele fordított erre gondot.
Az ágazatok között is markáns különbségek tapasztalhatók. Legnagyobb arányban a pénzügyi szolgáltatások, a posta, a távközlés területén működő cégek és a közművállalatok szerveztek szakmai oktatást dolgozóiknak. Legkevésbé pedig – a forráshiány miatt – a vendéglátás, a textil- és bőripari, illetve a fa- és feldolgozóipari vállalkozások járultak hozzá a dolgozóik képzéséhez.
Tudásfokozatok az egyszerűtől a bonyolultig
Az alapfokú nyelvtudással bíró személy az egyszerű, lassan elmondott mondatokat érti meg, alapinformációkat képes elmondani a családjáról, a munkájáról, és rövid köszönőleveleket, üzeneteket képes megírni. A középfokú nyelvismeret már ennél többet takar: az illető megérti a hosszabb beszédeket, a bonyolultabb érveléseket, s bizonyos fokig folyékonyan képes társalogni, több témáról részletes szövegeket tud megfogalmazni. A felsőfok azt jelenti: az illető folyékonyan beszél jóformán bármiről, és bármilyen bonyolult szöveget megért vagy elmond.
Közösségi segítség
A kis- és középvállalkozásoknál tevékenykedő alkalmazottak és a vállalkozók számára – az átképzés ösztönzésére – az Európai Unió által támogatott programok is indulnak. A támogatásokat általában a munkáltatónál kell kezdeményezni; nevezetesen, hogy adjon be pályázatot. Mindemellett a dolgozók is érdeklődhetnek a lehetőségek iránt a területileg illetékes munkaügyi kirendeltségen.
Hasonlóan uniós támogatással folytatódik a "Lépj egyet előre!" program, amely nemcsak szakképesítés megszerzését finanszírozza, hanem felzárkóztató programokkal készíti fel a szakképesítés megszerzésére azokat is, akik nem fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat.
Az eredetileg tervezett száz helyett háromszáz vállalkozás jutott közösségi forrásokhoz a legutóbbi munkahelyi képzést szolgáló uniós pályázat alkalmával. Több mint háromszáz mikro- és kisvállalkozás kapott EU-s támogatást alkalmazottai képzésére az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében januárban meghirdetett pályázaton. A Közép-magyarországi régióban 111 nyertesnek 826 millió forintot ítéltek oda, míg a többi – úgynevezett konvergencia – régióban minden formailag megfelelő pályázó támogatásban részesült.
A fennmaradó 216 vállalkozó összesen csaknem 1,1 milliárd forintot költhet munkahelyi képzésre. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) keretén belül meghirdetett pályázat összegét a hatalmas érdeklődés miatt a duplájára kellett emelni. A forrásokért már az első napon a rendelkezésre álló keretet meghaladó igény érkezett be.
A kis- és közepes vállalkozások számára augusztus végén meghirdetett újabb pályázatra az uniós pénzekből 3 milliárd forintot különítettek el, ez az összeg hozzávetőleg 110 projekt finanszírozására elegendő. A mikrovállalkozásoknak legközelebb a jövő év elején jelennek meg új, munkahelyi oktatásra fordítható kiírások. Tanfolyamok szervezéséhez nyújt segítséget a Lépj egyet előre! program is, de ez esetben nem a cég, hanem a munkavállaló pályázhat.
Az igényelhető támogatás mértéke és a szükséges önrész nagysága attól függ, hogy hol folytatja tevékenységét az adott cég. Közép-Magyarországon munkahelyi képzésre 75, a konvergenciarégiókban 80 százalékos támogatást kaphattak a jelentkezők. Hátrányos helyzetűek képzése esetében a támogatási arány maximum 85, illetve 90 százalékra nőhet. Elvileg a fodrásztovábbképzéstől a vezetői tanfolyamig minden, a cég profiljába illeszkedő oktatásra igényelhető forrás. Az egyedüli kikötés, hogy akkreditált intézménnyel kössön szerződést az adott vállalkozás. Népszerűek például az európai uniós témakörű tanfolyamok, a vállalkozások működtetésével kapcsolatos - például pénzügyi, számviteli, adó- és az idegen nyelvi, informatikai - képzések. A humánerőforrás-fejlesztési pályázatok célja viszont a munkaerő versenyképességének javításán keresztül a foglalkoztatás bővítése.
Képzési piac
Csányi Lászlóné, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szakképzési főigazgatója szerint nagy a képzési piac, olyan mértékben elszaporodtak a képző cégek, hogy a vállalkozások ma már dúskálhatnak az ajánlatokban.
Ugyanakkor az ajánlatok minősége is igen széles skálán mozog. A nagyon komoly és jó hírű szolgáltatók mellett egyre több a kókler – mondta. Az is megfigyelhető, hogy a vállalkozások nem feltétlenül fogadják el a referenciákat. Gyakorlattá vált, hogy az a cég, amelyik egy nagyobb munkavállalói csoportját szeretné átképeztetni, egyik alkalmazottjával tesztelteti a képzőhelyet, s ha jó a tapasztalat, akkor küldi csak a többieket.
A főigazgató megerősítette, hogy a kisvállalkozások egy része is igyekszik hozzájárulni dolgozója nyelvi ismereteinek bővítéséhez, erre uniós pénzt is igénybe vehetnek. Ugyanakkor a cégek képzési lehetőségeit behatárolja, hogy a szakképzési hozzájárulásból mekkora részt fordíthatnak e célra. Csányiné úgy véli, ebben az évben nagy előrelépés volt, hogy a mikro- és kisvállalkozások kötelezettségeik 60 százalékát fordíthatják dolgozóik képzésére az eddigi 33 százalék helyett.
Munkahelyi projektek
Több mint száz, a képzettség javítását szolgáló munkahelyi projekt valósulhat meg a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében meghirdetett pályázat eredményeként. A kiírás tervezetének társadalmi egyeztetése megkezdődött, a dokumentumcsomag a kapcsolódó kérdőívvel együtt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján, a www.nfu.hu-n található meg.
A szakmai, a vállalkozás működéséhez kapcsolódó, idegen nyelvi, számítástechnikai, informatikai, környezetgazdálkodási képzésre, munka- és egészségvédelemre, valamint a vállalkozás vezetőképzésére kiírt pályázatokat várhatóan október közepétől lehet beadni. Az év elején a mikro- és kisvállalkozások számára már meghirdették ezt az igen népszerűnek bizonyult pályázatot: a 389 nyertes csaknem kétmilliárd forint uniós forrást használhat fel.
A mostani kiírás több mint hárommilliárd forintos keretének legfeljebb 30 százaléka fordítható majd a Közép-magyarországi régióban székhelyet fenntartó vállalkozások projektjeinek támogatására. Az elnyerhető összeg minimum tíz-, maximum ötvenmillió forint, s a projekt elszámolható költségeinek legfeljebb nyolcvan – a Közép-magyarországi régióban hetvenöt – százaléka támogatható. Ez minden egyes hátrányos helyzetě személy képzése esetében további egy, de összesen legfeljebb tíz százalékponttal növelhető. A pályázat támogatásával csak OKJ-s vagy akkreditált képzések valósíthatók meg, minimum hat, maximum huszonnégy hónap alatt.
Munka és nyelvtudás
Azonban, hogy mindezt mennyiben tudják kihasználni, attól is függ, hogy tudják-e nélkülözni munkavállalóikat egy hosszabb képzés idejére. Ezért egyre inkább előtérbe kerülnek – különösen a nagyobb társaságoknál – az internetes programok, amelyek költség- és időtakarékosak is. Előnyük, hogy az alkalmazott akkor veszi elő számítógépe mellett a képzési programot, írhatja a tesztet, végzi az önellenőrzést, amikor erre ideje van. Emellett természetesen a legelterjedtebbek a belső képzések, amelyeknek viszont feltétele, hogy megtalálják azt a rugalmas céget, amelyik képes alkalmazkodni a kihelyezett oktatás feltételeihez, a dolgozók munkarendjéhez – hangsúlyozta az MGYOSZ szakképzési főigazgatója, aki szerint a tapasztalatok is igazolják, hogy ezek olyan tényezők, amelyek kedvezőbbé tesznek egy ajánlatot a cégek számára.
A magyarok nyelvismerete drámai képet fest: egy felmérés szerint a teljes lakosság mindössze 20 százaléka képes valamilyen idegen nyelven megértetni magát. A nyelvtudás teljes hiánya a 35 évnél idősebbekre a legjellemzőbb. Mindazonáltal az idegen nyelvet tanulók körében továbbra is az angol és a német a legnépszerűbb. Az államilag elismert nyelvvizsgát az Európai Unió nem ismeri: a munkaadók maguk döntik el, milyen bizonyítványt fogadnak el alkalmazottaiktól.
A munkához kell a nyelvtudás – ez a következtetés vonható le az oklevél.hu Országos Jelentkezési Központ felméréséből, amelynek elemzése szerint várhatóan még népszerűbb lesz az angol, viszont visszaszorul a német elsajátítása. A felmérésben megkérdezettek jelentős része elsősorban munkájához használja az idegen nyelvet, utána következik az utazás és a szórakozás. Az előrejelzésekkel szemben az elemzés rámutat, hogy a tanulók szerint a nyelvtanulás éppúgy szándék, mint pénz kérdése.
Az illetékes tárca, az Oktatási Minisztérium szakértői – egy 2001-ben végzett népszámlálás önbevalláson alapuló adataiból kiindulva – úgy becsülik, hogy Magyarországon a teljes lakosság 19,2 százaléka képes valamilyen idegen nyelven megszólalni vagy másokat megérteni. Ettől sokkal teljesebb és egyben kedvezőbb képet kapunk viszont, ha korosztályokra lebontva vizsgáljuk a helyzetet. Fazekas Márta szakértő 2006-ban írt tanulmányában közzétett statisztikák alapján ugyanis megállapítható, hogy "valódi nyelvtudás-hiányok a 25 évnél, de sokkal inkább a 34 évnél idősebbek körében észlelhetők".
Nyelvvizsgázó tizenévesek
A fiatalabbak körében sem túl rózsás a helyzet: az összes középiskolás mindössze 32 százaléka, vagyis körülbelül 186 ezer fiatal beszél egy nyelvet önálló nyelvhasználóként, s 9 százalék, azaz 54 ezren képesek legalább két nyelven kommunikálni.
Ez a szám azért is riasztó, mert Magyarországon a Nemzeti alaptanterv szerint a kisdiákoknak anyanyelvükön kívül legalább egy élő idegen nyelvet az általános iskola negyedik osztályától kötelező tanulni a tankötelezettség végéig. Gyakori azonban, hogy a tízévesnél fiatalabbak is tanulják valamelyik nyelvet. (Az európai uniós elvárásnak csak a tankötelezettség utolsó szakaszában teszünk eleget, mivel a gimnáziumokban, valamint azokban a szakközépiskolákban, ahol a feltételek ehhez adottak, a tanulóknak két idegen nyelven kell használható nyelvtudásra szert tenniük. Ez alól kivétel a szakiskola, ahol csak egy idegen nyelv oktatása zajlik.)
Az egyetemista-főiskolás csoport körében viszont kétszer annyian vannak birtokában valamilyen idegen nyelv tudásának, mint a középiskolások korosztályában. Szakértők mindazonáltal reményt keltőnek tartják, hogy egyre több fogékony korban lévő fiatal néz idegen nyelvű tévéadást, böngészi az internetet, sőt, még beszélget is más nyelven.
A statisztikáknál maradva: drasztikus növekedés tapasztalható a közép- és felsőfokú nyelvvizsgát tett tizenévesek körében: míg 1992-ben összesen hétezren szereztek ilyen bizonyítványt, mára számuk 54 213-ra emelkedett. Ebből az adatból azonban a szakemberek szerint nem lehet a közoktatásban zajló nyelvoktatás minőségét illető következtetést levonni, hiszen nagyon sokszor a vizsgára jelentkezők nyelvtanfolyamokon készültek fel erre. A közoktatás nyelvi képzéséről ennél többet mond az az adat, amely az új érettségi rendszerben emelt szintű érettségi vizsgát 60 százalékra vagy a felett teljesített tanulók számát adja meg: tavaly összesen 3531-en tettek ilyen vizsgát, ami egyenértékű az államilag elismert középfokú C típusú nyelvvizsgával.
Nyelvvizsgatípusok
Itthon három nyelvvizsgatípus honosodott meg: írásbeli, amely az írást és annak megértését, a szóbeli pedig a beszédkészséget és a megértést méri. Az úgynevezett komplex vizsga az előző kettő követelményeit egyesíti. Ennek megfelelően bizonyítvány csak szóbeli – A típusú -, csak írásbeli – B típusú -, valamint egy vizsgaidőszakban, ugyanannál a vizsgaközpontnál tett írásbeli és szóbeli, C típusú vizsga sikeres letétele esetén adható ki.
Az A és B típusú bizonyítványok együttesen a komplex nyelvtudást igazoló C típusú bizonyítvánnyal egyenértékűek, függetlenül a két vizsga között eltelt időtől vagy vizsgaközponttól. A nyelvvizsga szintje alapján alapfokú, középfokú és felsőfokú nyelvvizsgát tehetünk.
A nyelvvizsga fajtája szerint különbség van az általános és a szaknyelvi vizsga között aszerint, hogy milyen speciális nyelvi, szókincsbeli elvárásoknak kell megfelelni. Léteznek továbbá egynyelvű és kétnyelvű vizsgák. Az első esetén a tudást az adott idegen nyelven mérik, míg a kétnyelvű esetén a magyar és az idegen nyelv közötti közvetítési készséget is vizsgálják.
Az Európai Unió nem ismeri az állami nyelvvizsga-bizonyítvány fogalmát. Az oktatási tárca tájékoztatása szerint az Európa Tanács nyelvoktatással foglalkozó bizottságai most dolgoznak egy rendszeren, amely megfeleltetné a különböző nyelvvizsgákat. Az Európában ismert nyelvvizsgák elfogadottak az egyetemi felvételnél is, hiszen ezek már évtizedek óta elismertnek számítanak világszerte.
Minden ország a saját jogrendje szerint dönt arról, milyen nyelvi vizsgát fogad el államilag elismertként, ha van ilyen rendszere. Magyarországon a külföldi fejlesztésű vizsgarendszert a külhoni vizsgaközpontnak be kell nyújtania akkreditálásra, ha a magyar állam által elismert státust akar szerezni. A nem akkreditált, de ismert rendszerekkel kapcsolatban a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület dönti el, hogy kiegészítő vizsgával kétnyelvűre lehet-e honosítani azokat, s így államilag elismert vizsgát tenni.
Uniós gyakorlat
A tagországokban általános gyakorlat, hogy a munkaadók előre tájékoztatják a jelentkezőket, milyen nyelvvizsgát kell szerezniük, ha hozzájuk készülnek dolgozni. Gyakori az is, hogy a felvételi beszélgetésen helyben tesztelik és értékelik a jelentkező nyelvtudását.
A trend Magyarországon is ez: egyre több helyen – különösen a nagy multinacionális, külföldi tulajdonú cégeknél – elsősorban nem a vizsgát igazoló dokumentumot kérik, hanem a felvételi beszélgetésen "élesben" tesztelik az állás várományosát. Az egyik – német tulajdonú – biztosítótársaságnál például két nyelven, németül és angolul is fel kell mondani az életrajzot, s a szakmai nyelv tudásáról is számot kell adni. Ez azonban ma még a legtöbb helyen nem így történik. Az viszont már egyre általánosabb, hogy – különösen ott, ahol külföldi üzleti partner is megfordul – rendszeresen szerveznek szintfenntartó nyelvi kurzusokat – a szakképzési hozzájárulás terhére. Az említett biztosítónál féléves tanfolyamokra kötelezik a dolgozókat, igaz, fizetniük csak akkor kell, ha sikertelen vizsgát tesznek, vagy "idő előtt" kilépnek.
Egy másik – svájci érdekeltségű – cégnél viszont a dolgozóknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha mélyíteni szeretnék nyelvismeretüket. Igaz, a meghonosodott cafeteria-rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy választható béren kívüli juttatásként hozzájárulást igényeljenek a tandíjhoz.
A nyelvi képzések keretében gyakran szerveznek üzleti nyelvtanfolyamokat, elsősorban menedzserek részére. A kurzus célja a dinamikus nyelvtudás, a beszéd- és szövegértés, az íráskészség és az olvasás fejlesztése, hiszen a menedzserektől elvárják, hogy a nemzetközi porondon is feltalálják magukat. A kurzus során gyakorlatot szerezhetnek a vállalati problémák megvitatásában is egy adott nyelven. Az üzleti tanfolyamokon a csoportlétszám kisebb, mint más esetekben.
Kihelyezett tanfolyamok
Az viszont, hogy melyik nyelviskola kihelyezett szolgáltatását igényli egy cég, nemcsak attól függ, mennyire elfogadott a minősítése. Fontos szempont az ár is. A Berlitz Nyelviskola például 4500-4700 forintos óradíjért küld nyelvtanárokat, az általános tapasztalat azonban az, hogy 3000 forintot kérnek egy 45 perces óráért.
A Kelet-pesti Nyelvvizsga Centrum például a 12-14 fős csoportokban szervezett 60 órás nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamait 51 ezer forintért kínálja. Amikor a szolgáltatók közül választunk, figyelni kell arra, hogy az intézmény tagja-e a Minősített Nyelviskolák Szakmai Egyesületének, rendelkezik-e a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetsége minősítésével és akkreditációval, illetve az ISO-minősítéssel. A vizsgáért a nyelvvizsgaközpont számlájára vizsgadíjat kell fizetni. Ez függ a vizsga típusától és fokától, de a jogszabályban rögzített maximumot semmiképp sem lépheti át. A vizsgáztatás az akkreditált vizsgaközpont által delegált bizottság előtt történik.
A külföldi vizsgarendszerek közül államilag elismert nyelvvizsgát nálunk a Goethe-Institut Budapest, az Osztrák Intézet Budapest Kht., a Pitman Hungary Kft. és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat adhat ki.
