A rendszerváltás kedvező pozícióban találta a hazai felnőttképzést, hiszen korábban az állami vállalatok nagy gondot fordítottak dolgozóik oktatására. E helyzet a 90-es évek első éveiben gyökeresen megváltozott, mert a profitorientált vállalkozások nem voltak érdekeltek abban, hogy házon belül képezzék dolgozóikat. A gyakorta jól felkészült munkanélküliek megjelenésével egyszerűbb és olcsóbb is volt képzés helyett lecserélni a munkatársakat – vázolja a rendszerváltás körüli időszakot dr. Lakos István, a felnőttképzéssel foglalkozó cégek szakmai szervezetének, a Felnőttképzők Szövetségének elnöke, a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ (KOTK) ügyvezető igazgatója. A szakember szerint e téren a nálunk megtelepedett multinacionális vállalatok sem hoztak újat, hiszen e kör házon belül, saját belső oktatással elégítette ki szakemberszükségleteit.
Magyarország sereghajtó
E hatások csaknem másfél évtized után immár erőteljesen éreztetik hatásukat. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy éves szinten összesen mintegy 800 ezer ember tanul Magyarországon, ám e szám csalóka - figyelmeztet dr. Lakos István. A felnőttképzésnek ugyanis nincs pontos definíciója. Következésképpen a statisztika által kimutatott szám – a 270 ezer OKJ-s képzésben részt vevő mellett – a csaknem 200 ezerre tehető gépkocsivezetést tanulót, a mintegy 100 ezer nyelvtanulót, a 100 ezer munkaerő-piaci képzésben és a mintegy 130 ezerre becsült vállalati belső oktatásban részt vevő munkavállalót is tartalmazza.
Mindezt figyelembe véve is Magyarország a felnőttképzés terén messze az uniós átlag alatt van, hiszen míg az EU országaiban, a képzésben részesülők aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva 40, addig nálunk 12 százalék. Ezen nincs mit szépíteni; az utolsó helyen vagyunk – összegezte a szakember, hozzátéve: ha a rendszerváltás időszakában sikerült volna valamit megtartani a hozott örökségből, akkor egészen más lenne a helyzet.
Annak ellenére, hogy az EU-ban sereghajtók vagyunk, e piacon a legnagyobb megrendelő az állam. Éves szinten a felnőttképzésre közvetlen és közvetett támogatásként mintegy 50 milliárd forint jutott az elmúlt időszakban, és ez jellemző az idén is - tájékoztatott Szivi József, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) felnőttképzési osztályának vezetője.
Ez az összeg tartalmazza – közvetlen eszközként – az idei évre szánt 6 milliárd forint decentralizált keretet, az Országos Felnőttképzési Tanács javaslatára miniszteri döntés alapján elosztott 6,6 milliárd forintot, a csaknem egymilliárd forintos normatív támogatást, valamint a regionális képzőközpontok (RKK) által felhasznált 1,5 milliárd forintot. A közvetett támogatás – az szja-kedvezmény, a cégeknél felhasznált szakképzési hozzájárulás, az akkreditált képzőintézmények áfamentessége és az egyéb képzésre fordított állami és uniós eszközök – csaknem 35 milliárd forintot tesz ki.
Az osztályvezető elmondta, e szektort a megszorítások nem érintették érdemben, s reményeik szerint a következőkben sem kell hátrányos intézkedésekkel számolni. Csupán az szja-kedvezményt vonta meg a kormány, amit a 2003. és a 2004. évi adatok szerint mintegy 30 ezren vették igénybe, ám arányuk egy-egy évben a felnőttképzésben részt vevőknek még a tíz százalékát sem érte el.
EU-forrásokra várva
Az osztályvezető szerint a 2007-2014-es időszakban, az uniós támogatások révén 800-1000 milliárd forint körül várható az elérhető források mértéke. Igaz, ez az összeg a felnőttképzés mellett – amely egyértelműen nagyobb részét képezi az emberierőforrás-fejlesztésnek – a foglalkoztathatóság javításának és egyéb eszközeinek – például az egészségi állapot megőrzésének – finanszírozását is szolgálja majd.
Szivi József szerint az újabb támogatásokra a szektornak várnia kell a következő évig, hiszen az idei pályázati lehetőségek gyakorlatilag kimerültek; a centralizált és a decentralizált kereteket egyaránt lekötötték szerződésekkel. Ugyanez a helyzet a Humán erőforrás Operatív Program (HEFOP) pályázataival is. Talán a következő hónapokban ez utóbbi Lépj egyet előre! projektjében lesz még lehetőség.
A szakminisztérium adatai szerint 1261 akkreditált képzőintézményből a Felnőttképzők Szövetsége 210 tagot számlál, amelyek között "gyilkos" verseny zajlik az állami megrendelésekért, a pályázati pénzekért. Állami forrásokat azonban csak meghatározott képzési típusok kaphatnak – mondja dr. Lakos István. Míg az állam az egy-két éves szakképzéseket támogatja, addig a piac egy része a rövid tréningeket helyezi előtérbe. A forma mellett a tartalom is vitatott, amelyről még a szakemberek között is állandó vita van. Éppen ezért egy komoly, valamely szakterületre specializálódott képzőcég folyamatos kapcsolatot tart fenn saját szakmája munkaadói szervezeteivel, illetve a kamarákkal azért, hogy minél pontosabban lássa, mire is van szükség. Tény: ezt a piac gyors változása miatt nehéz meghatározni.
A tapasztalat azt jelzi, hogy nem mindig az egy-két éves – államilag finanszírozott – képzésre van szükség. Viszont a gyors, rugalmas, rövid ideig tartó kurzusok az állami keretbe nehezen férnek bele, az állami programok többségében ez a forma nem kezelhető. Azonban a cégek – éppen a gyors változások miatt – inkább a rövidebb ideig tartó, egy-egy részterület gyakorlati elsajátítására hivatott tanfolyamokat ösztökélnék. Ez utóbbi formát – ami jellemzően egy-, két-, esetleg háromnapos tréning – a multinacionális nagyvállalatoktól vették át.
Oktatási szerkezet, árverseny
A finanszírozási gondok mellett több más tényező is nehezíti a piaci igények kielégítését. Egyrészt manapság a szakképzés iránt nincs kellő érdeklődés – lévén presztízse erőteljesen romlott –, s eközben irreálisan magas a felsőoktatásban tanulók száma. S akkor még nem vettük figyelembe az egyes ember igényeit, szándékait – állítja dr. Lakos István.
Egy-egy képzőcég saját szűkebb működési területén azonban némiképp pontosan meg tudja mondani, hogy mire van igény, s – az állami pályázati lehetőségeket figyelembe véve – e szerint próbálja összeállítani oktatási szerkezetét. Például a fővárosban és térségében a szolgáltatási típusú szakmák a keresettebbek. A képzőintézmény azonban csak tájékoztatni tudja az érdeklődőket, ám ha nincs jelentkező, nem képes elindítani a kurzust. A hallgatókat legfeljebb felvilágosítani lehet, azonban más eszköz nincs – mondja az oktatási szakember.
A finanszírozásról dr. Lakos István elmondta: az állástalanok képzésére közbeszerzési pályázaton kell a cégeknek részt venniük, ami azt eredményezi, hogy irreálisan lemennek az árakkal. Sokan így tudnak nyerni a pályázaton, ám a szakmabeliek tudják, hogy ennyi pénzből nem lehet kihozni egy-egy tanfolyamot; a jó oktatókat nem lehet megfizetni. Az óradíj átlagosan 2000-3000 forint között mozog – ami természetesen régiónként és szakterületenként eltérő –, s ehhez jön még hozzá a rezsi és az egyéb költségek.
Ugyanakkor létezik a normatív támogatás, amelyet magánszemélyek után ad az állam. A támogatások többfélék. Az első szakma vagy az 50 éven felüliek esetében a második mesterség megszerzése éppúgy lehet a támogatás tárgya, mint amikor egy-egy kiemelt célcsoport – hátrányos helyzetűek, tartósan munkanélküliek, romák – képzéséhez ad az állam normatív támogatást.
Akkreditált intézmények
Az akkreditálással kapcsolatban Szivi József úgy véli: e téren a jövőben finomításra lesz szükség, azaz alaposabban kell mérni az állami támogatást elnyerő cégek hatékonyságát. Erre vannak nemzetközileg használt mérőszámok. Ilyen például az elhelyezkedést és a lemorzsolódást elemző statisztika, illetve a sikeresen vizsgázók aránya az egy-egy kurzuson részt vevők számához viszonyítva. A követelmények emelésének első lépése, hogy már az idén megkezdődik a képzőcégek ellenőrzése, amelyet a Felnőttképzési Akkreditáló Testület irányításával végeznek majd a szakemberek. Az ellenőr megjelenésére bármely akkreditált felnőttképző intézmény számíthat, azonban elsőként azokat látogatják meg, amelyek tevékenységével kapcsolatban az elmúlt időszakban panasz érkezett.
Ami az oktatócégek kínálatát illeti, ez meglehetősen színes. Országosan szinte minden megtalálható, ám kérdés, hogy hol, mit kínálnak, hol mire van szükség. Például a különféle ügyintézői képzéseket – társadalombiztosítási, vállalkozási ügyintéző, ügyfélszolgálati asszisztens, vállalkozásszervező, jogi asszisztens, logisztikai szervező – egytől három féléves kurzusokban kínálják összesen 85-95 ezer forintért.
Az építőipari kivitelező vállalkozásként indult Pentox Kft. például oktatási üzletágában ma már a konzultációktól az OKJ-s képzésekig többféle felnőttképzési kurzust kínál 70-260 ezer forint közötti tandíj ellenében. A Metodika Oktatási és Szolgáltató Kft. – amely a Felnőttképzők Szövetségének tagja – 16 éves működése eredményeképpen ma már számos középfokú és felsőfokú képzést nyújt, valamint - egyes munkaügyi szakmák oktatásakor – bekapcsolódtak a távoktatásba is. A cég a néhány hetes kurzusoktól az öt féléves képzésig többféle lehetőséget kínál ügyviteli szakmákban. A tarifa 38 ezer és 126 ezer forint között mozog.
Nyelvoktatási piac
A nyelvoktatás területén talán éppen ellentétes irányú folyamat zajlott, mint a felnőttképzés más ágaiban, hiszen a rendszerváltást követő években megnőtt az igény a nyelvtudás iránt, s több száz nyelvoktató cég jelent meg a piacon. Ezek száma mára – bár pontos adatok nincsenek – 1-1,5 ezer körülire tehető.
Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (NYESZE) alelnöke, a Tudomány Nyelviskola ügyvezető igazgatója szerint túlkínálat van a piacon, s ez főként a fővárosra igaz, ahol a nyelvoktató cégeknek csaknem fele tevékenykedik.
Éppen e túlkínálat miatt dolgozott ki a NYESZE egy minőségbiztosítási rendszert, amelyet a nyelviskolák egy része oktatási gyakorlatában következetesen érvényesít - mondja Légrádi. Annak okát, hogy a tagoknak csak egy része vette át ezt a rendszert, az alelnök abban látja, hogy ez a szisztéma túl drága, és kevés kézzelfogható előnyt jelent a tagiskoláknak. Éppen ezért az idei év elején némiképp enyhítettek a korábbi szigorú feltételeken.
Arra a kérdésre, hogy egy munkáltató miképpen döntheti el, hogy melyik nyelviskolát válassza, az alelnök azt tanácsolta: az egyik szempont mindenképpen a NYESZE-tagság legyen, hiszen ez már önmagában is minőséget jelent. Figyelmeztető jel a túl olcsó ár, hiszen manapság a jó oktatókat meg kell fizetni, a tanárok továbbképzése sokba kerül. Ugyanakkor fontos, hogy a céges megrendelő pontosan tudja, mire van szüksége, mit vár a nyelvtanfolyamtól. Légrádi Tamás szerint nem jó megoldás, ha egy munkáltató a tudásszinttől függetlenül egyetlen nyelvtanfolyamot szervez dolgozóinak. Ez ugyanis nem lehet hatékony. Az eredményesség szempontjából kedvezőbb, ha különféle szintű lakossági vagy vállalati tanfolyamra íratja be dolgozóit.
Speciális készségek
Ami a piac igényeit illeti, ezek különbözőek – mondja a nyelvtanár –, hiszen minden célcsoportnak más kell. A multinacionális társaságok például a speciális nyelvi készséget fejlesztő, tréning jellegű, néhány napos intenzív kurzusokat preferálják. Ez esetben viszont adott a nyelvi alapképzettség. Ez a forma sok esetben célszerű, bár még nem elég népszerű; főként a nagy külföldi cégek körében kedvelt. De van igény a hagyományos heti kétszer kétórás általános nyelvismeretet nyújtó tanfolyamokra is. Légrádi Tamás szerint e két forma még sokáig egymás mellett fog élni, attól függően, mi a cél.
A mintegy 12-14 milliárd forintra tehető nyelvoktatási piacon a legnagyobb cég, a Katedra nyelviskola is csupán 4-6 százalékot birtokol, amelyet az International House, majd pedig a London Stúdió követ. Jelenleg elsöprő az angol nyelv iránti igény - 70 százalék körülire tehető –, 25 százalékot képvisel a német, a francia, az olasz és a spanyol, míg öt százalék a fennmaradó többi nyelv.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium – mint adataiból kiderül – jelentős figyelmet szentelt a nyelvi képzésnek, hiszen idén január és június között az ötven normatív támogatásban részesült képzőintézmény közel fele nyelviskola. A támogatás összege néhány millió forinttól 70 millió forintig terjedt. Egy esetben kapott egy nyíregyházi képzőintézmény 153 millió forintot, ám ez esetben az angol nyelv oktatása mellett a pályázat része volt a számítástechnikai és egyéb képzés is. A nyelvoktatás piacán tapasztalt trend – jelesül az angol elsőbbsége - megjelenik a pályázati támogatások elosztásában is, hiszen a nyelvoktató intézmények közül leginkább az angol nyelvi képzéssel foglalkozók kaptak forrásokat.
