Sok kis lépés már reformnak számít
A foglalkoztatottság értékelésekor három mutatót célszerű együtt vizsgálni - mondja Kordás László, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára. Az egyik az aktivitási ráta, amely meglehetősen alacsony Magyarországon. Sikerült azonban némileg javítani az arányon, hiszen az inaktívak száma jelentős mértékben csökkent: 2002 óta 80-100 ezer olyan ember jelent meg a munkaerőpiacon, aki korábban az inaktívak táborába tartozott. A foglalkoztatottak létszáma pedig 39 ezer fővel nőtt 2002 óta.
A munkanélküliségi ráta legutóbb 7,1 százalék volt, magasabb, mint az előző években, de még mindig jóval alacsonyabb, mint a 8,9 százalékos uniós átlag vagy a 17 százalékos lengyel, illetve a 15 százalékos szlovák munkanélküliség. Az állástalanok számának emelkedése leginkább az aktivitás növekedésének tudható be, vagyis kedvező jelnek tekinthető. A munkaerőpiacra visszatérő inaktívak első lépésként ugyanis munkanélküliként regisztráltatják magukat, hiszen a munkaügyi központok csak így tudják őket kiközvetíteni a jelenleg az országban meglévő 80 ezer üres álláshelyre. De a regisztrációval juthatnak képzéshez és munkanélküli-ellátáshoz is.
Aktivitásra ösztönzi az embereket a munkanélküli-ellátások rendszerének átalakítása is, amelyben a legfontosabb változás, hogy az álláskeresés idejére, vagyis az első három hónapra nagyobb összeg jár az állástalanoknak. Ugyanilyen fontos, hogy álláskeresési szerződést kell kötni az állammal, amelyben a munkanélküliek vállalják az aktív munkakeresést, különben viszsza kell fizetniük a segélyt.
Az igazi problémát a pályakezdők jelentik, akik egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. Ennek oka egyrészt az oktatás-képzés hazai sajátosságaiban keresendő. E téren jelentős változást hozhat a parlament által már elfogadott új felsőoktatási törvény, amely pályakövetést ír elő minden intézmény számára.
A felnőttképzésnél ugyanezt akarja megvalósítani a kormány. E területen azonban nemcsak a pályakövetés lesz kötelező, hanem az is, hogy a felnőttképzési intézményeknek a hallgatók ötven százalékát el kell tudni helyezniük ahhoz, hogy állami normatívát kapjanak. A pályakezdők elhelyezkedését segíti a Start-program is.
A foglalkoztatási helyzetre nézve pozitív változások várhatók az alkalmi munkavállalói (AM) könyvvel kapcsolatos intézkedésektől is. A céges és a magánszemély foglalkoztatók már háromféle alkalmi foglalkoztatás közül választhatnak, ráadásul a költségek 75 százalékát leírhatják az adójukból. Amunkaügyi tárca arra számít, hogy az év végéig 200 ezerre nő a kiváltott AM könyvek száma. Emellett a kormány az eddigi közcélú és közhasznú munkát ötvözve közfoglalkoztatási programot indít, amely a téli hónapokban mintegy 20-24 ezer embernek ad majd munkát. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának állami támogatása pedig ezután nemcsak az úgynevezett célszervezeteknek jár majd, hanem minden olyan munkáltatónak, amely e célból akkreditáltatja magát.
Önmagukban nézve persze ezek az intézkedések kis lépéseknek tűnhetnek, de összhatásukat tekintve már valódi reformot és teljes szemléletváltást jelentenek – érvel a politikai államtitkár. Az EU számára készített Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben Magyarország évi 0,5-1 százalékos foglalkoztatásbővülést vállalt. Az idén még szerény, 0,2 százalékos bővülésére számít a kormányzat, mivel a legtöbb intézkedés hatása csak a jövő évtől fog megmutatkozni.
A jövő évi tervek sem ígérnek fordulatot
A munkaadók mindig hangsúlyozzák, hogy a foglalkoztatás alakulása a gazdaság helyzetétől és fejlődési ütemétől függ – mondja Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. Ebből a szempontból a gazdaságpolitikának és a gazdasági szabályozórendszernek a versenyképességre gyakorolt hatása a döntő. E téren azonban a munkaadók nem látnak az idén jelentős változást, s az eddig ismert jövő évi tervek sem ígérnek áttörést.
A kormány a vállalkozások versenyképességének javítása érdekében még az idén radikális adóreformot ígért. Ez nem valósult meg, helyette több évre elnyúló adócsökkentésről döntött a kormány – mondja az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldalának soros elnöki tisztét is ellátó Rolek Ferenc. A munkáltatók leginkább az iparűzési adótól szabadulnának meg, amelynek sorsa egyelőre még nem eldöntött kérdés, de nehezményezik azt is, hogy a bérekre rakódó terhek csak 2007-től kezdve csökkennek, akkor is több ütemben.
A vállalkozásokat terhelő adók és járulékok érzékelhető csökkentésére azért is nagy szükség lenne, mivel egyre inkább félő, hogy az új uniós tagállamok körében zajló adó- és bérszínvonalversenyben Magyarország lemarad. Az uniós csatlakozás óta a cégeknek még keményebb versenyhelyzettel kell megbirkózniuk, s nemcsak a jelenlegi tagállamok, de a velünk együtt csatlakozó országok vállalkozásaival is meg kell küzdeniük. Utóbbiak különösen kemény versenytársak, hiszen nagyon hasonló gazdasági helyzetben vannak, s ugyanazokra a piacokra próbálnak betörni, nagyon hasonló termékekkel és szolgáltatásokkal.
Összességében jó irányba mutatnak a kormányzati intézkedések, de mivel csak kis lépésekről van szó, áttörés nem várható a foglalkoztatás bővülésében. Az olyan programok, mint a Start is, kismértékben segíthetik a pályakezdő fiatalok munkához jutását, de új munkahelyeket aligha teremthetnek, legfeljebb a meglévőket osztják el másképpen. A prémiumévek program a versenyszférában pedig várhatóan nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, s ugyancsak kétséges a kékmunka bevezetésének hatása.
Rolek Ferenc továbbra is megoldatlannak látja a munkaerőpiac strukturális problémáit. Az egyes munkapiaci szegmensekben uralkodó munkaerőhiány az új beruházási és a bővítési szándékokat egyaránt gátolja. Az ország fejlett gazdasági térségeiben a cégek gyakran csak külföldről tudják kielégíteni munkaerőigényüket, ami csak papíron növeli a hazai foglalkoztatási szintet.
Hiányzik az átfogó stratégia
Magyarországon eléggé sajátosan és ellentmondásosan alakul a foglalkoztatás helyzete - vélekedik Pék Zsolt, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) foglalkoztatáspolitikai ügyvivője. Egyrészt az idén komolyan növekedett az állástalanok száma, miközben a foglalkoztatottak tábora csak szerényen gyarapodott. Utóbbi növekedése abból származott, hogy sikerült a foglalkoztatottak körébe bevonni olyan embereket, akik korábban inaktívak voltak. Ettől azonban még növekedett is az állástalanok létszáma, különösen a pályakezdő munkanélkülieké. Magyarországon ugyanis strukturális a munkanélküliség, vagyis együtt van jelen a kielégítetlen munkaerőhiány és a túlkínálat.
E problémák megoldására a száz lépés program keretében a kormány több jó intézkedést is életbe léptetett, köztük jó néhány olyat is, amelyet a szakszervezetek már évek óta szorgalmaznak – mondja Pék Zsolt. Ilyen például a munkanélküli-ellátás összegének felemelése és rendszerének átalakítása, amely az érdekvédők szerint az álláskeresés motiválása érdekében már régóta szükséges lett volna. A szakszervezetek támogatnak minden munkahelyteremtő intézkedést, például a pályakezdőknek szánt Start-programot és az állástalanokat megcélzó új közmunkaprogramot.
Ennek ellenére Pék Zsolt úgy véli: Magyarországon igazából nincs foglalkoztatáspolitika, ami komoly probléma. Sokkal átfogóbb intézkedésekre volna szükség. Olyan stratégiára, mint amilyen foglalkoztatási koncepciót tavaly már kidolgozott a kormányzat, csakhogy abból nem sok mindent lehet viszontlátni a gyakorlatban. Csak egy-egy elemet mazsolázott ki belőle a kormány. Astrukturális problémák megoldásához ennél azonban többre volna szükség, például ágazati és területi koncepciókra. Az persze világos, hogy egy átfogó foglalkoztatáspolitikát nem lehet olyan rövid idő alatt végrehajtani, amennyi a jelenlegi kormánynak eddig rendelkezésére állt, vagyis már sokkal korábban el kellett volna kezdeni a munkát.
Az MSZOSZ azt is kifogásolja, hogy a kabinet a Munkaerő-piaci Alap forrásaiból feleannyit költ aktív foglalkoztatási eszközökre, mint a foglalkoztatás bővülését csak közvetetten szolgáló célokra. Az alapból támogatják például a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását és az önkormányzatok által nyújtott szociális segélyek egy részét, miközben azokat évekkel ezelőtt még a költségvetésből finanszírozták.
