Rendes és fizetés nélküli szabadság
A munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók rendes szabadságukat a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) alapján vehetik igénybe, a munkaszerződés, illetve kollektív szerződés azonban – a munkavállaló javára – eltérhet a jogszabálytól.
Míg a munkaviszonyban foglalkoztatottak kötelezően kiadandó szabadságával az Mt. foglalkozik, a vállalkozók nem jogosultak szabadságra, munkájukat azonban úgy szervezhetik, ahogyan akarják, ez persze gyakran jelenti azt, hogy nem tudják rövid időre sem pihentetni tevékenységüket. Az alkalmazottként dolgozó, megbízási szerződéssel foglalkoztatott kényszervállalkozókra sem vonatkozik a Munka Törvénykönyve, így ők semmilyen jogszabályi garanciát nem kapnak arra, hogy szabadságra mehetnek. A megbízók azonban általában hallgatólagosan alkalmazzák a munkajog szabadságra vonatkozó szabályait a vállalkozóként foglalkoztatott munkatársakra is.
Szabadság a munkaviszonyban
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy év közben szűnik meg, a szabadságnak csak időarányos része jár. Ha az évi szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak tekintendő.
A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta.
Alapszabadság
Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely a munkavállaló
– huszonötödik életévétől 21,
– huszonnyolcadik életévétől 22,
– harmincegyedik életévétől 23,
– harmincharmadik életévétől 24,
– harmincötödik életévétől 25,
– harminchetedik életévétől 26,
– harminckilencedik életévétől 27,
– negyvenegyedik életévétől 28,
– negyvenharmadik életévétől 29,
– negyvenötödik életévétől 30 munkanapra emelkedik.
A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben betölti a fenti életkort.
Fontos szabály, hogy a szabadság munkanapra és nem naptári napra jár. Nem árt tudni azt sem, hogy aki egyidejűleg több helyen áll munkaviszonyban, mindegyik jogviszonyában jogosult szabadságra. Aki pedig részmunkaidőben dolgozik, ugyanannyi nap szabadságot vehet ki, mint teljes munkaidőben foglalkoztatott munkatársai, a szabadság alatt járó díjazása azonban a munkaidejéhez igazodik.
Pótszabadság
Az alapszabadságon kívül törvény garantálja a pótszabadságot
– a fiatal munkavállalóknak,
– a gyermeket nevelő szülőnek,
– a vak munkavállalóknak,
– valamint föld alatt dolgozó, illetve ionizáló sugárzásnak kitett dolgozóknak.
A pótszabadság az alapszabadságon felül jár. A többféle jogcímen járó pótszabadságok egymás mellett is megilletik a munkavállalót, de a kollektív szerződés ettől eltérően is rendelkezhet.
Ugyancsak megilleti a pótszabadság az év még hátralevő időszakára a munkahelyére év közben visszatérő munkavállalót is.
18 év alatt járó pótszabadság
Fiatal munkavállalónak minősül a 16 és 18 év közötti munkavállaló, akit a 20 napos alapszabadságán felül évi 5 nap pótszabadság illet meg. Abban az évben, amelyben a munkavállaló betölti a 18. életévét, a pótszabadság időarányos részét még igénybe veheti.
Gyermek után járó pótszabadság
A szülők szabadon dönthetnek arról, hogy melyikük veszi igénybe a gyermek után járó pótszabadságot.
A gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalónak vagy gyermekét egyedül nevelő szülőnek a 16 évesnél fiatalabb
– egy gyermeke után 2,
– két gyermeke után 4,
– kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár.
A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születése évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betöltötte.
A Munka Törvénykönyve a szülők döntésére bízza, melyikük kapja a pótszabadságot. A munkáltatónak célszerű a szülőket nyilatkoztatni, hogy elkerüljék a kettős kifizetést, a pótszabadság jogtalan igénybevételét. Valótlan nyilatkozat esetén a felróható magatartás fennáll, így a munkáltatói igény érvényesítésére 3 év áll rendelkezésre.
Örökbe fogadó és nevelőszülőt megillető pótszabadság
A pótszabadság a gyermeket örökbe fogadót, illetve azt a gyermeket nevelőt is megilleti, aki állami nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés mellett. Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta. Amennyiben a gondozó jogosult a pótszabadságra, az az anyának (apának) már nem jár.
Vak munkavállaló pótszabadsága
A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
Föld alatt, illetve sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozók pótszabadsága
A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltő munkavállalót évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg.
Szabadság a munkaviszony szünetelése esetén
Az általános szabályok szerint szabadság nem jár a munkaviszony szünetelésének időtartamára, kivéve [Mt. 130. § (2) bekezdés]:
– a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára,
– a szülési szabadság tartamára,
– a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére,
– a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára,
– a tartalékos katonai szolgálat idejére és
–minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távollétidíj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.
A munkaviszony megszüntetése esetén a felmentés időtartama és a szabadsággal töltött idő is jogszerző idő.
Szabadság több munkaviszonyban
A szabadság a munkavállaló részére járó díjazott pihenőidő. A szabadság munkanapra jár. A szabadság minden munkaviszonyában megilleti a munkavállalót, így az ún. főállásában, de az ezen túlmenően létesített bármelyik munkaviszonyában. Természetesen a szabadságot minden jogviszonyban külön-külön kell megállapítani, előfordulhat, hogy egyik jogviszonyában munkát végez, a másikban pedig szabadságon van.
Részmunkaidős dolgozó szabadsága
Részmunkaidőben ugyanúgy megilleti a rendes szabadság a munkavállalót, mint teljes munkaidőben. A részmunkaidős munkavállalónak nem jár kevesebb szabadság, csak a szabadság időtartamára járó fizetése lesz kevesebb.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 19. számú állásfoglalása megállapítja: a munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta. A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben alap- és esetleg pótszabadságból álló rendes szabadság illeti meg. Az alapszabadság és a pótszabadság tekintetében az Mt. olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg.
Hátrányos megkülönböztetés tilalma a részmunkaidőben dolgozó esetében
A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik a hátrányos megkülönböztetés tilalmából.
Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállalókat.
Munkaidővel arányos díjazás
A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (pl. napi négyórás munkaidővel foglalkoztatottat egy szabadságnapra is négyórai átlagkereset illeti meg).
Ha pedig a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A szabadságidőre járó díjazás kiszámításánál az előző bekezdésben említett munkavállalók esetében is azokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a hét öt munkanapján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében.
Az elmondottak nem alkalmazhatók azokra a munkavállalókra, akik olyan rövid ideig állnak munkaviszonyban, hogy az évi rendes szabadságuk arányos része egy munkanapot sem ér el. A fél munkanapot elérő töredék azonban egész munkanapnak számít.
A szabadság kiadása
Főszabály szerint a szabadságot esedékességének évében kell kivenni, illetve a munkáltató ekkor köteles azt kiadni. Amunkavállalónak alanyi joga van a szabadságra, de a Munka Törvénykönyve megfogalmazásából kitűnik, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltatónak kell kiadnia.
A munkavállaló a szabadság egynegyedével rendelkezik
A szabadság kiadása előtt a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatni, azonban csak az alapszabadság negyedét köteles a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni.
A szabadság kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére adható ki.
Szabadság kiadása – munkarend szerint
A szabadságot az általános szabályok szerint a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Kiszámítására és kiadására eltérő szabályok vonatkoznak attól függően, hogy a munkarend heti kettőnél több vagy kevesebb pihenőnapot biztosít.
Szabadság kiadása – heti kettőnél több pihenőnap esetén
A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
Amennyiben heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztásban dolgozik a munkavállaló, akkor heti két pihenőnapján felül az ún. szabadnapjára is szabadságot kell kiírni.
Szabadság kiadása – heti két pihenőnapnál kevesebb esetén
Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
Ha a munkavállaló egy héten úgy dolgozik, hogy még a heti két pihenőnapja sem biztosított, akkor pl. 6 nap munkavégzés esetén is csak 5 nap szabadságot kell kivennie.
A munkavállaló szabadságigényének bejelentése
A munkavállaló legalább 15 nappal a szabadság tervezett időpontja előtt köteles tájékoztatni a munkáltatóját, hogy szabadságra kíván menni. A szabadság háromnegyed részével azonban a munkáltató rendelkezik, azaz adott esetben azt is megteheti, hogy nem engedi el a tervezett időpontban szabadságra munkavállalóját. Aki pedig új munkahelyen kezd, a munkaviszony első három hónapjában nem rendelkezhet szabadságával, azaz csak akkor mehet szabadságra ez idő alatt, ha azt munkáltatója megengedi.
A munkáltató bejelentése a szabadság kiadásáról
A munkáltató a szabadság kezdete előtt 1 hónappal köteles közölni a kiadás időpontját a munkavállalóval. Az egy hónapos közlési határidő lehetőséget teremt a munkavállalónak arra, hogy a szabadságra felkészüljön. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni. Kára származhat például a munkavállalónak, ha a kiadott szabadságolási ütemterv alapján befizeti utazását, majd a munkáltató döntése miatt mégsem tud elutazni.
Az egy hónapos szabály a munkavállalók érdekeit védi, ugyanis így nem fordulhat elő, hogy például anyaghiány miatt leáll a termelés, és azonnali hatállyal kényszerszabadságra küldi a dolgozókat a munkáltató. A szabadságra ugyanis távolléti díj jár, míg az állásidőre munkabért köteles fizetni a munkáltató.
A szabadság megszakítása
A munkáltató arra is jogosult, hogy a már megkezdett szabadságot megszakítsa, azaz szabadsága alatt munkába hívja a dolgozót – ehhez azonban kivételesen fontos érdeket kell igazolnia. Ilyenkor nem számít be a szabadság idejébe sem a munkahelyre utazással, sem a visszautazással, sem pedig a munkával töltött idő, ráadásul az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket és a munkavállaló kárát is köteles megtéríteni a munkáltató.
Elvész-e a ki nem vett szabadság?
A szabadság kiadására vonatkozó igény három év alatt évül el. Jogszabályt sért a munkáltató, ha a ki nem adott szabadságot pénzben kívánja megváltani. Szintén szabálytalan, ha a következő évi szabadságot előre kiveteti a munkavállalóval.
A szabadság pénzbeli megváltása
A szabadság pénzbeli megváltását csak akkor engedélyezi a jogszabály, ha megszűnik a munkaviszony, illetve ha sorkatonai vagy polgári szolgálatra hívják be a munkavállalót, és az időarányos szabadságát nem kapta meg.
A jogosulatlan szabadság pénzben történő visszafizetése
Az is előfordul, hogy a munkavállaló több szabadságot vesz igénybe, mint amire jogosult lenne, ilyenkor a különbözetre kifizetett bért a munkavállaló köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.
Szabadság kiadása a következő évben
A szabadság kiadásának általános szabályán túl a következő két esetben a tárgyévet követően is lehetőség nyílik a szabadság kiadására.
Ha a munkáltató fontos gazdasági érdeke indokolja, a szabadság kiadására nyitva álló éves határidő a tárgyévet követő év június 30-áig meghosszabbítható. A kivételesen fontos gazdasági érdekre a jogszabály nem ad eligazítást, azt ugyanis mindig az adott munkáltató vonatkozásában lehet értékelni. Az ok fennállásának bizonyítása természetesen a munkáltatót terheli.
Azoknál a munkáltatóknál, ahol működik szakszervezet, és így van kollektív szerződés, a törvényi előírás még kedvezőbben változott, miszerint a felek a kollektív szerződésben megállapodhatnak abban, hogy a szabadság a tárgyévet követő év december 31-éig adható ki.
A munkavállalónál felmerült okból, ha betegsége, vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály meggátolja abban, hogy szabadságát a tárgyévben kivegye, akkor az akadályoztatás megszűntétől számított 30 napon belül kell kiadni a szabadságot. E szabály kötelező előírás a Munka Törvénykönyvében, ettől még a felek egyező akarata esetén sem lehet érvényesen eltérni.
Fizetés nélküli szabadság
A munkavállaló kérelmére közérdekű okból vagy személyes és családi körülményeire tekintettel fizetés nélküli szabadság adható. A fizetés nélküli szabadság időtartamára munkabér nem jár ugyan, de a munkaviszony folyamatosan fennáll. A fizetés nélküli szabadság csak lehetőség, a munkáltatót – néhány kivételtől eltekintve – semmi nem kötelezi arra, hogy engedélyezze ezt dolgozójának.
A kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt – legalább egy hónappal előzetesen közölt – időpontban kell kiadni. Ha a munkavállaló a szabadságot részletekben kívánja igénybe venni, a kiadás ütemezéséről a munkáltatóval előzetesen meg kell állapodnia.
A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló helyére határozott időre más személyt alkalmazzon.
Amikor kötelező a fizetés nélküli szabadság megadása
Az alábbi esetekben a munkáltatónak nincs mérlegelési lehetősége, köteles engedélyezni a fizetés nélküli szabadságot.
A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg:
– a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából,
– a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül,
– a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében,
– az előreláthatóan 30 napot meghaladó ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozó személyes, otthoni ápolása céljából legfeljebb 2 évre fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni,
– magánerős saját lakás építéséhez.
A munkavállalónak – kérelmére – maximum egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerőből a saját részére lakást épít. A fizetés nélküli szabadságot az építési engedélyben megnevezett személy vagy helyette a vele együtt élő házastárs (élettárs) igényelheti. A munkáltató akkor köteles a fizetés nélküli szabadságot engedélyezni, ha a munkavállaló igazolni tudja, hogy saját lakást épít (erre vonatkozóan bekérhető az építési engedély), vagy az engedély a házastársa, élettársa részére biztosítja az építkezés megkezdését.
Szabadság a közszférábanA közszolgálatban foglalkoztatottaknak több szabadság jár, mint a versenyszféra alkalmazottainak. (A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény.) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság, az alapszabadságon felül besorolástól függően pótszabadság, valamint a közszolgálati jogviszonyban töltött idő függvényében hosszabb időtartamú rekreációs szabadság illeti meg. Közalkalmazott rendes szabadsága A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. alapján a közalkalmazottat – rendes szabadságként – alap- és pótszabadság illeti meg. A szabadság általában hosszabb időtartamú díjazott pihenőidő. A Kjt. az alapszabadság megállapításánál differenciált szabályozást alkalmaz. Közalkalmazott alapszabadsága Évente 20 munkanap alapszabadság illeti meg az A, B, C és D fizetési osztályba besorolt közalkalmazottat, az E, F, G, H, I és J fizetési osztályba tartozó közalkalmazottat pedig 21 munkanap. 2001. január 1-jétől ugyancsak 21 munkanap alapszabadságra jogosultak a kutatóprofesszorok, a tudományos tanácsadók, a tudományos főmunkatársak és munkatársak, valamint a tudományos segédmunkatársak is. Közalkalmazott pótszabadsága A közalkalmazottnak a fizetési fokozatával egyenlő számú munkanap pótszabadság jár. (Az 1. fizetési fokozatban a közalkalmazottat e címen pótszabadság nem illeti meg.) A magasabb vezető állású közalkalmazottat évi tíz munkanap, a vezető állásút évi öt munkanap pótszabadság illeti meg. Évenként öt munkanap pótszabadság jár a tudományos munkatársnak – ideértve a közkönyvtárak, levéltárak és múzeumok tudományos munkakört betöltő közalkalmazottait – és az ennél magasabb munkakörű tudományos közalkalmazottnak. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a tudományos munkatársak körét a miniszter állapítja meg. A pótszabadság a közalkalmazottat alapszabadságán felül – bizonyos kivételekkel – egyszerre többféle jogcímen is megilleti. A fizetési fokozathoz kapcsolódó és a munkakör alapján járó pótszabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság jár. A munkakör és a beosztás alapján járó pótszabadságot évi tizenöt munkanap mértékéig össze kell számítani. Közalkalmazott fizetés nélküli szabadsága A Munka Törvénykönyvében szabályozott fizetés nélküli szabadság esetein túl a közalkalmazottnak – kérelmére – a külszolgálat időtartamára fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a közalkalmazott házastársa külszolgálatot teljesít. |
A munkáltató nyilvántartási kötelezettségeA munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, ügyeletével, készenlétével, szabadságának kiadásával és egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat. A munkáltató nem köteles nyilvántartani a felsorolt adatokat, ha a munkavállaló a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. Például ha a munkavállaló a munkaidejét szabadon osztja be, vagy a felhasználását önmaga jogosult meghatározni. E körbe tartoznak a vezető állású munkavállalók. A munkavállalók védelme érdekében kell a munkáltatónak nyilvántartania a munkaidőt, a rendelkezésre állás idejét, a pihenőidőt, ezek kiadását. Az Mt. 1992. évi hatálybalépését követően nem vezettek ilyen nyilvántartást, így teljes mértékben ellenőrizhetetlen volt, hogy valójában milyen időtartamban foglalkoztatnak egy munkavállalót, illetve betartották-e a túlmunkára vonatkozó szabályokat, vagy kiadták-e a munkavállaló részére az évi szabadságát. A nyilvántartások pontos tartalmát, formáját a jogalkotó nem határozta meg, de ennek értelemszerűen olyannak kell lennie, hogy a megfogalmazott adatigények (tényleges munkaidő, annak kezdete, vége, a túlmunkavégzés időtartama, a nyilvántartott és a kiadott szabadságos napok száma) abból pontosan megállapíthatók legyenek, például nem lépték-e túl a napi, heti munkaidő megengedett mértékét. Bírság a nyilvántartás elmulasztása miatt A nyilvántartási kötelezettséget megállapító rendelkezések betartását a munkaügyi felügyelők ellenőrizhetik, és 50 000-6 millió forintig terjedő bírságot szabhatnak ki a mulasztó munkáltatóval szemben |
