Ágazati szinten továbblépésre van szükség
A hazai szabályozás megfelel az uniós normáknak
Bár a kollektív munkajogok szabályozása a Munka Törvénykönyve (Mt.), illetve más jogszabályok alapján megfelel az EU előírásainak, a középszintű – ágazati – párbeszéd terén előrelépésre van szükség. Ez utóbbi szerepe ugyanis még nem tudatosult kellően a hazai érintettekben – vélekedett Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi (márciustól kancellária) miniszter.
Ugyanakkor szükség van a Munka Törvénykönyve módosítására, hiszen az jelenleg nem szabályozza a középszintű érdekegyeztetést. Erre talán még az idén sor kerül. A kollektív tárgyalások, a kollektív szerződések (ksz) rendszerének megerősítése is napirendre kerül: ezt várja el Magyarországtól a ratifikált ILO-egyezmény, valamint a Szociális Charta is.
A miniszter szerint a kollektív munkajogok területén fontos lépés volt az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tavalyi újjászervezése, miközben pozitívum, hogy elfogadhatóan működnek a helyi szintű párbeszéd fórumai is. E téren egyébként a kormány elkötelezettségét mutatja az is, miszerint a kollektív szerződések megkötésének kizárólagos jogát visszaadta a szakszervezeteknek. A folyamat azonban nem áll meg, hiszen a jövőben napirendre kerül az ágazati szint megerősítése. E téren egyébként már az elmúlt években is említésre méltó eredmények születtek, hiszen néhány ágazatban létrejött a középszintű megállapodás.
A miniszter elmondta: jelenleg annak lehetőségét vizsgálják a szaktárcánál, hogy – az érintettek kérésére – a vegyiparban is sor kerüljön a kollektív szerződés kiterjesztésére. Azt azonban el kell ismerni – mondta Kiss Péter –, hogy a kis cégeknél gondokat okoz e megállapodás betartatása. E probléma megoldása számos más ok mellett azért is fontos, hiszen a jelenlegi helyzetben az e dokumentumok előírásait tiszteletben tartó vállalatok hátrányba kerülhetnek azokkal szemben, amelyek semmiféle kötelezettséget nem vállalnak fel.
E gondok megoldásában a már említett ágazati bizottságoknak is szerepük lehet, amelyek – a tervek szerint – az idei év végére működőképesek lesznek. A szervezőmunka egyik, talán legfontosabb feladata a reprezentativitás kérdésének szakmai tisztázása, a kritériumok meghatározása. Ez ugyanis a kollektív szerződések megkötése miatt nagyon fontos, bár nem befolyásolja a részvételi jogosultságot.
Ágazati bizottságok egyébként – még ha nem is ez az elnevezésük – már léteznek azokon a területeken, ahol a szociális partnerek szervezetei működnek. Ilyen pozitív példák láthatók a villamosenergia-, a vendéglátóipar, a kereskedelem és a ruházati ipar területén.
Ehhez természetesen meg kell teremteni a munkaadók érdekeltségét, aminek sokféle eszköze van. Motiváló erő lehet például, ha a pályázatok elbírálása során előnyt élveznek azon cégek, ahol rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, illetve érvényesülnek a szakszervezeti jogok. Tavaly egyébként 1158 kollektív szerződést kötöttek vagy módosítottak, amelyek közül 1139 munkahelyi szintű, 19 pedig több munkáltatóra kiterjedő hatályú. Ez utóbbiak közül három tekinthető ágazati kollektív szerződésnek.
Az egy munkáltatónál megkötött dokumentumok összesen közel 450 ezer dolgozónak nyújtanak védelmet, míg a több munkáltatóra kiterjedő hatályú ksz-ek csaknem 55 ezer alkalmazottat érintenek. Persze a kollektív szerződéseket nem elég megkötni, nagyon fontos ezek betartása, betartatása. Éppen ezért már tavaly is bővült a munkaügyi ellenőrök létszáma, s ehhez a szervezet megkapta a szükséges pénzügyi forrást is.
Speciális, de működőképes a rendszer
A kollektív munkajogok rendszere megfelel az európai normáknak. E téren nincsenek jogharmonizációs feladatok, s a munkaadók a gyakorlatban is megfelelően alkalmazzák a rendelkezésre álló jogintézményeket – összegezte a jelenlegi helyzetet Rolek Ferenc. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke szerint a kialakult szerkezet – az országos és a helyi alkuk rendszere – bár speciális, de jól működik. Noha az ágazati szint kevéssé életképes, szerencsére a kormányzat és a szociális partnerek is arra törekednek, hogy az ágazatok közötti párbeszéd erősödjék. Nagy kérdés, hogy miként lehet e téren eredményt elérni, hiszen jelenleg mind az országos egyeztetési fórumon, mind helyi szinten megfigyelhető, hogy az érintettek ragaszkodnak a pozíciójukhoz. Márpedig a középszint megerősítése a másik két szint valamelyikének gyengülését eredményezné.
A rendszer végleges kialakulásához vélhetően a résztvevők döntésére lesz szükség abban, hogy mely szinten legyenek a "kemény" tárgyalások. Ebben talán fontos szerepe lehet a most szerveződő ágazati paritásos bizottságoknak. Ha ezek jól működnek, akkor alapvető változást hozhatnak a jelenlegi gyakorlathoz képest.
Ami a munkavállalókat illeti, a közepes vállalkozások többségénél és a nagy cégeknél már jól működik a kollektív szerződések rendszere, ám a kisvállalkozói körben sok még a tennivaló. Az MGYOSZ alelnöke szerint a kollektív jogok érvényesítésekor lényeges kérdés, hogy az EU-csatlakozást követően a helyi és az ágazati kollektív szerződések hogyan tudják majd az egyes cégek, ágazatok versenyképességét javítani, ez a munkaadónak és munkavállalónak is érdeke. Mindezen szempontok érvényesítése azonban szemléletváltást is igényel az egyeztetésekben részt vevőktől.
A kollektív munkajogok érvényesítése évek óta kiegyensúlyozottnak értékelhető, amit az is mutat, hogy a munkaügyi döntőbírósághoz évente csak kis számban érkeznek a kollektív munkajogok megsértésével kapcsolatos vitás ügyek. Kedvező továbbá, hogy a sztrájkjoggal csak ritkán élnek a munkavállalók. A munkaadók értelmezése szerint a sztrájktörvény nem megfelelően határozza meg az elégséges szolgáltatásokat. Mivel azonban ez nem okoz napi gondot a cégeknek – s egy módosítási kezdeményezés nem is kecsegtetne azonnali eredménnyel –, ezért e problémával egyelőre a munkáltatók szervezetei nem kívánnak foglalkozni – mondta Rolek Ferenc.
Elégtelen a hazai munkavállalók védettsége
Jelenleg nem elégséges a hazai munkavállalók védettsége, hiszen a kollektív szerződések csupán minden második alkalmazottnak nyújtanak biztonságot – vélekedik Borsik János, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) elnöke. E tények tükrében még bőven van tennivaló. Igaz ugyan, hogy a Munka Törvénykönyve általános védelmet nyújt a dolgozóknak, ám már az Mt. tíz évvel ezelőtti megalkotásakor is az volt a szándék, hogy a törvényt kiegészítse a ksz-ek rendszere. E dokumentumok ugyanis együttesen tehetik teljessé a munkavállalók védernyőjét. Az elmúlt évtizedben azonban az akkori törvényalkotói szándék nem valósult meg.
Magyarországon egyébként a legnagyobb hiányosság a kis – 5-10 dolgozót foglalkoztató – cégeknél tapasztalható, hiszen e körben gyakorlatilag semmi sem védi a munkavállalókat. Ezeknél a vállalkozásoknál alig lehet helyi kollektív szerződést kötni. De még a kiterjesztett kollektív szerződés betartatása is nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen.
A külföldi példák egyébként azt mutatják, hogy nincs összefüggés a szakszervezeti szervezettség és az úgynevezett lefedettség között. Ekképpen tehát ha Magyarországon a dolgozók mintegy 30-35 százaléka szakszervezeti tag, a kollektív szerződések védelme ennél jóval szélesebb körre is kiterjedhetne. Franciaországban például a dolgozók 7-8 százaléka szakszervezeti tag, ám a ksz-ek rendszere az érintettek mintegy 85 százalékát érinti. Magyarországon viszont azt lehet tapasztalni, hogy ahol erős a szakszervezet, ott a munkaadó is megfontolja, mit tesz.
A legjobb megoldást nagyon nehéz megtalálni, noha kétféle elképzelés is létezik. Az egyik szerint az Mt.-ben részletesebben kellene szabályozni a kollektív munkajogot, oly módon, hogy az pótolhassa a hiányzó kollektív szerződést. A másik elképzelés szerint viszont – s a mai gazdasági viszonyokhoz ez a megoldás igazodna jobban – az Mt. továbbra is kerettörvény maradna, ami akár pozitív, akár negatív irányú elmozdulásra is jogi lehetőséget adna az érintetteknek. Noha a munkaadók számára igen fontos a flexibilitás, ám ezt a gyakorlatban úgy kell megvalósítani, hogy a keletkező gazdasági előnyből a munkavállalók is részesedjenek. Illetve: e nagyobb mozgásteret a fokozódó munkajogi védelemmel kellene ellensúlyozni.
