Változik a támogatás gyakorlata
Újabb források nyílhatnak meg
A jövő évi központi költségvetés tervezését nagyban meghatározta a közszféra – már évek óta szükségessé vált – béremelésének finanszírozása, ám az idén meghozott döntés a jövő évi büdzsét is érinti. A 2002. szeptemberi 50 százalékos béremelés ugyanis jövőre 26 százalékos közalkalmazotti átlagkereset-növekedést jelent. Emellett a kormány szándékai szerint jövőre a köztisztviselők körében július elsejétől 14-16 százalékos, valamint a bíráknál – két ütemben – 50 százalékos béremelésre kerül sor. A szociális kiadások között a legjelentősebb a 8,4 százalékos – 150 milliárdot igénylő – nyugdíjemelés, valamint a 13. havi nyugdíj első üteme, amelynek finanszírozásához 34 milliárdra van szükség. Mindez azt jelenti, hogy a többi kiadás kisebb mértékben emelkedhet – foglalta össze a kormányzati szándékokat Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára.
A jövő év megtervezésekor a kiindulópont a 4-4,5 százalékos gazdasági növekedés, az 5 százalékos éves infláció, illetve az a kormányzati szándék volt, hogy az államháztartás hiánya a GDP 4,5 százaléka körül maradjon. Mint Várfalvi István mondta, jövőre már az államháztartási deficitet az EU módszertana szerint mérik. Az idei 8,4 százalékos hiányból az egyszeri kiadás 2,7 százalékot magyaráz, s a tartós 5,7 százalékot kell jövőre lefaragni a fent említett mértékre.
A kormány kívánatosnak tartja, hogy a korábbi években kialakult gyakorlathoz képest változzék a vállalkozások támogatási rendszere. Fontos, hogy az egyes támogatások ne az éves szemléletet, sokkal inkább a középtávú gondolkodást erősítsék. Ezzel a gyakorlatban megvalósítható, hogy az adott támogatási alapok 70 százalékára három évre előre lehet kötelezettséget vállalni. Ez – a tárca álláspontja szerint – sokat segíthet a cégeknek a középtávú terveik megvalósításában.
Várfalvi István úgy véli: egyfelől a már elfogadott adótörvények is tartalmaznak kedvező változásokat, másfelől a költségvetés is juttat majd támogatásokat. Ezeket a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), illetve a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) fejezetei tartalmazzák. A GKM előirányzatai között – a törvénytervezet szerint – megtalálható a 15,6 milliárd forinttal gazdálkodó beruházásösztönzési célelőirányzat, valamint a 20 milliárd forintos keretből gazdálkodó kis- és középvállalkozói célelőirányzat. Ez utóbbi így 3 milliárd forinttal többet fordíthat vállalkozástámogatásra, mint az idén.
Ugyancsak jelentősnek mondhatók a MeH fejezetében található területfejlesztési források, amelyek az idei lehetőségek megmaradása mellett újabbakkal bővülnek. Ilyen új keret – egyebek mellett – a térség- és a településfelzárkóztatási célelőirányzat, amely jövőre 12 milliárddal gazdálkodik, de a kistérségi támogatási alap idén felosztható egymilliárdja is megduplázódik, s újdonság lesz – egymilliárddal – az új vállalkozói övezetek támogatása.
Indokolatlan szigorítások
A cégeket, köztük az amúgy is nehéz helyzetben lévő kis- és középvállalkozásokat indokolatlanul sújtja a kormányzat az adótörvények módosításakor elfogadott áfaszigorítása, ami például a vendéglátás számára – a drágulás miatt – piacvesztést is okozhat. Most úgy látszik, hogy az adóterhelés inkább nő, mint csökken, s "ellentételezésre" a költségvetésben kevés az érdemi támogatásra fordítható pénz. A prioritások kijelölése nem felel meg maradéktalanul a gyakorlat igényeinek – foglalja össze véleményét Antalffy Gábor, aki szerint a kis- és közepes vállalkozások számára nem lesz könnyű a jövő esztendő. A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (KISOSZ) ügyvezető elnöke szerint a várakozáshoz viszonyítva a kis- és középvállalkozásoknak, de talán a nagyoknak is csalódást okoznak a jövő évi adóváltozások, illetve a költségvetési elosztás is.
A turisztika, valamint a kis- és középvállalatok számára biztosított – a jelenlegi állapot szerinti – 19, illetve 20 milliárd forint nem jelenthet érdemi segítséget. Annál kevésbé, hiszen e körnek nagyon fontos a vissza nem térítendő támogatások rendszere, így ennek visszafogása sok gondot okozhat. Ugyanakkor a költségvetés összhangban van a Nemzeti Fejlesztési Terv kis- és középvállalkozási programjával is, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban készült. Úgy tűnik föl, mintha a GKM egyes alapjainak összevonása a források szűkítése miatt történne. Pedig az EU-csatlakozást megelőző évben nagy hiba lenne a támogatások megnyirbálása, hiszen ha a kis és közepes munkáltatók nem tudnak időben felkészülni a versenyre, akkor ezt később már nem tehetik meg.
A vissza nem térítendő támogatásokra a tőkehiány miatt van, illetve lenne nagy szükség. A cégek pozícióját ugyanakkor rontja a többségük számára kedvezőtlen forinterősödés, s félő, hogy a pénzromlás mértékét is alultervezi a kormány, az infláció esetleges meglódulása pedig sok-sok vállalkozást végképp ellehetetleníthet.
Szintén aggályos, hogy az érdekképviselethez tartozó vállalkozók jelentős hányadát érintő minimálbér-kompenzáció a költségvetés jövő évi tervezetéből teljes egészében kimaradt. E célra legalább 10 milliárd forintra – ha a kormányzat el kívánja kerülni az esetleges létszámleépítéseket – még szükség lenne. A munkaadói oldal álláspontja szerint ugyanakkor a Munkaerő-piaci Alapot számos olyan, a foglalkoztatáspolitikához nem tartozó kiadás is terheli, amely nem kapcsolódik az eredeti célokhoz.
Foglalkoztatási garanciákra várva
A jövő évi költségvetés tervezetében csak a 2003-as számok találhatók meg. Kívánatos lenne, hogy legalább a legfontosabb kiadási tételeket – mint például a gazdaságfejlesztésre fordított összegek, a munkanélküliség kezelésére szolgáló források, a szociális, az egészségügyi, az oktatási vagy éppen a társadalombiztosítási kiadások – tartalmazó összehasonlító anyag készüljön, amelyből kiderül: pontosan mely területekre mit fordított az elmúlt években a központi büdzsé – mondta Hanti Erzsébet, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) gazdasági szakértője.
A jövő évi költségvetésről azonban a hiányosságok ellenére elmondható, hogy a fő célokkal – mint például a versenyképesség és a vállalkozások működési feltételeinek javítása, az életszínvonal emelése, a családtámogatások kiemelt kezelése – egyet lehet érteni. Igaz, a módszerekről már megoszlanak a vélemények.
Az uniós jogharmonizációra hivatkozva a kormányzat tervei között szerepel – középtávon – a 25 százalékos kulcs mérséklése 20 százalékra. Ez elfogadhatatlan, hiszen az általános fogyasztási adó a legigazságosabb adónem. Ezért a szakszervezetek – a munkaadók érdekeit is szem előtt tartva – azt támogatják: ha az adócsökkentésre lehetőség van, akkor a kormányzat a személyi jövedelemadót mérsékelje a lehető legnagyobb mértékben. Visszatérve a jövő évi tervezetre, ebben például – általában – az infrastruktúra, s ezen belül is a közlekedés, továbbá a szolgáltatások, valamint az informatika fejlesztése nem a megfelelő súllyal szerepel, főként ha figyelembe vesszük a kiemelt gazdaságpolitikai célkitűzéseket. A szakszervezetek részéről szintén évek óta kritika tárgya, hogy nem szerepel a gazdaságpolitikai célok között a foglalkoztatás bővítése, az aktív kormányzati foglalkoztatáspolitika. Elfogadhatatlan az az érvelés, miszerint a kormányzatnak ebben nincs meghatározó szerepe, hiszen az adó- és járulékmódosításokkal, az infrastruktúra-fejlesztéssel, illetve a költségvetési kiadásokkal e célok megvalósítását nagyban elő lehetne segíteni. Ugyancsak idetartoznak például a privatizációs szerződések, amelyek megkötésekor minden esetben szükséges lenne a foglalkoztatási szint megőrzésének kötelezettségét rögzíteni.
