A szervezők a konferencia célját elsősorban az összegzésben jelölték meg. Abban, hogy a magyar társadalmi-gazdasági rendszerváltozás egyik alaptörvényeként elismert Munka Törvénykönyvéről – amelyről az elmúlt tíz év során élénk, helyenként éles jogpolitikai, jogalkalmazási és tudományos viták zajlottak – immár lehetőség nyíljék a tapasztalatok megfogalmazására. Illetve – a külföldi és a hazai jogélet, valamint a munkaügyi politika jeles képviselőinek közreműködésével, s a munkajogi jogalkotás újabb eredményeinek felhasználásával – lehetőség nyíljék az európai közösségi csatlakozási folyamat új kihívásainak is megfelelő fejlődési irány kijelölésére.
Az előadások tematikus összeállítása jól tükrözte a munka világának különböző területeit, átfogó képet nyújtva ezzel az ezredforduló magyar munkajogi helyzetéről és perspektíváiról. (A konferenciáról a közeljövőben a teljes előadásanyagot tartalmazó kiadvány készül.)
Rugalmasság és biztonság
Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter előadásában leszögezte: a Munka Törvénykönyvének megszületésére akkor került sor, amikor a rendszerváltozáshoz kapcsolódó, alapvető gazdasági törvények (privatizáció, adó, járulékok stb.) már életbe léptek.
Az Mt.-nek – különös tekintettel arra, hogy a rendszerváltozás időszakában 1,5 millió munkahely szűnt meg – egyidejűleg több követelménynek is eleget kellett tennie, nevezetesen: meg kellett felelnie a rugalmas munkaerőpiac feltételeinek, illetve a munkavállalók biztonsága és a kiszámíthatóság kritériumainak. Ma új kihívások elé nézünk, hiszen az uniós csatlakozás szabta jogszabályi követelmények érvényesítésén kívül meg kell teremteni az európai bér- és munkakörülményekhez való felzárkózás munkaügyi feltételrendszerét is.
Fontos törekvés, hogy munkavállalók és munkaadók szuverén megállapodásai a jelenleginél nagyobb teret kapjanak, azaz a munkahelyi és az ágazati kollektív megállapodások szerepe növekedjék. A miniszter elsősorban az ágazati szint megerősítésének fontosságát hangsúlyozta.
Atipikus formák
A hosszú távú versenyképesség fenntartásával s a foglalkoztatás bővítésével összefüggésben a miniszter kiemelte, hogy meg kell teremteni az atipikus munkavégzési formák elterjedését segítő munkajogi feltételeket is. Olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a szabályok maguk segítik e munkavállalási formák elterjedését, elsősorban azzal, hogy a foglalkoztatottakra kisebb terheket rónak. Nem véletlen, hogy az Európai Unióban a nők 33-35 százaléka dolgozik részmunkaidőben, míg ez nálunk csupán 6-7 százalék. Így az sem csoda, hogy míg Európában – főleg a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtsége miatt – 70 százalék körüli a foglalkoztatottság, addig ez nálunk mindössze 55 százalék.
A Munka Törvénykönyve komplex felülvizsgálatának szükségességét hangsúlyozva Kiss Péter elismerte, hogy az újrakodifikálás egyszersmind az aktuálpolitikai hatások nyomán keletkezett jogi-szakmai problémák rendezésére is lehetőséget teremt. Kiemelte, hogy az Európai Unióban egyre nagyobb szerep jut a felek megállapodása alapján kialakított szabályoknak, s a hazai jogalkotás is akkor lehet sikeres, ha az alapoz a szociális partnerek információ- és véleménycseréjére.
Rolf Birk, a Trieri Egyetem professzora, az Európa Tanács munkajogi bizottságának alelnöke az európai integráció és a nemzeti jogok viszonyának munkajogi tükröződését vizsgálta előadásában. Megállapítása szerint a munkajog szempontjából az európai aspektus a meghatározó, annak ellenére, hogy a munkajog az Unióban is nemzeti jog marad. A hazai hagyományokat, a nemzeti sajátosságokat azonban összhangba kell hozni az EU-s szabályokkal. Ez utóbbiak integrálásának módja természetesen nagyban függ az egyes nemzeti jogszabályok állapotától. Noha Birk professzor elismerte, hogy az uniós jog dominanciája előidézheti a nemzeti sajátosságok visszaszorulását, ez nem jelenti a nemzeti jogrendszer elszegényedését, csupán differenciálódását.
Pál Lajos ügyvéd a kodifikátor szemszögéből vizsgálta meg a Munka Törvénykönyve történetét, mai helyzetét és kilátásait. Az Mt. megalkotásában domináns részt vállaló szakember történeti visszatekintése után markáns véleményt fejtett ki arról, hogy a magyar munkajogi szabályozás jelenleg válságban van. Mindemellett biztatónak ítélte a helyzetet annyiban, hogy e negatív tendenciák megfordíthatók, amennyiben a kormányzat megakadályozza az esetenként felmerülő aggályos elképzelések megvalósulását, s a szakmai igényesség mellett a hatékonysági szempontokat is érvényesíti.
Az Mt. tartalmi elemeit taglalva ugyanakkor kifejtette, hogy a jelenlegi munkajogi szabályok még mindig a nagy, ipari jellegű termelő szervezetek "képére szabottak", s e szabályokat differenciáltabb, a kisebb és szolgáltató jellegű vállalkozások versenyképességének növelését is szolgáló, rugalmasabb kereteknek kellene felváltaniuk. Hidat építve a Munka Törvénykönyve és a Polgári Törvénykönyv között, meg kellene teremteni a választási lehetőséget a munkaviszony és a polgári jogviszony között.
Jogi és bírságolási eszközökkel nem lehet a valós tendenciáknak határt szabni. A munkaviszony keretein belül is differenciáltabb szabályozásra, alternatív szerződéstípusok kidolgozására lenne szükség. Pál Lajos szerint paradigmaváltás kell a munkajogban: újra kell gondolni a "gondoskodó állam" szerepét. Az új szellemben úgy kell segíteni a foglalkoztatás bővítését, hogy a munkaerő kereslet-kínálat törvényei is érvényesüljenek. A szabályoknak ösztönözniük kell a munkaviszony létesítését, s nem elriasztani attól. Pál Lajos ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a munka világában kiemelt jelentősége van megállapodások rendszerének.
Szociális párbeszéd
Az országos érdekegyeztetés három oldalának képviselői ugyancsak ez utóbbi gondolatkört fejtették ki előadásaikban. Mint Herczog László, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára kiemelte: a munkaügyi érdekegyeztetés rendszere már az új, demokratikus Munka Törvénykönyve megszületését megelőzően is működött, nagyban hozzájárulva ezzel egy korszerű Mt. megalapozásához.
A szociális párbeszéd rendszerének kialakításában a kezdetektől folyamatosan szerepet vállaló helyettes államtitkár négy pontban foglalta össze az érdekegyeztetés fogalmát, célját, eredményességét és jövőjét. A szociális párbeszéd definíciójának legfontosabb elemeként Herczog László a szociális partnerek szabályozásban való részvételét jelölte meg. A párbeszéd fő formájának a konzultációt tartja, az egyetértési jog inkább csak kivétel, míg a megállapodás politikai kategória, azaz olyan kívánatos cél, ami jogi eszközökkel nem kényszeríthető ki.
A szociális párbeszéd eszközt jelent a partnerek kezében az érdekek érvényesítésére, a szabályozás minőségének javítására, elősegítheti a jogalkalmazást, megelőzheti a feszültségeket, illetve rendezheti az esetleges konfliktusokat. Nem utolsósorban pedig a hatalom gyakorlásának egyik legdemokratikusabb formáját jelenti.
Az érdekegyeztetés rendszere – a civil párbeszédet is ideértve – nagyjából a társadalmi párbeszéd egészével, míg a szociális párbeszéd a munkaadók és munkavállalók disputájával azonosítható.
Javítandó a vitakultúra
A helyettes államtitkár szerint a szociális partnerek nagyrészt egymás között generálják az esetenkénti konfliktusokat. A jelenlegi állapot legnagyobb problémája, hogy a részt vevő szervezetek egyike sem szeretné felvállalni a – reprezentativitási kritériumoknak, valamint a célszerűségnek nem mindenben megfelelő – rendszer megváltoztatásával járó konfliktusokat. Ezzel kapcsolatban kétfajta kormányzati álláspont lehetséges. Az egyik szerint a szociális partnerek szakmai és reprezentativitási színvonala nem megfelelő, ezért ki kell őket szorítani a kormányzati elképzelésekkel kapcsolatos egyeztetésből. A másik álláspont szerint viszont, ha nem megfelelő a szociális partnerek felkészültsége, akkor minden lehetséges eszközzel támogatni kell a követelményekhez való alkalmazkodásukat. Herczog László ez utóbbi magatartásformát tartotta elfogadhatónak és az uniós normákhoz is illeszkedőnek.
A helyettes államtitkár a tripartizmus viszonyait elemezve megállapította, hogy a munkaadói érdekképviseletek politikai befolyása a kormányra jelenleg jóval gyengébb a szakszervezetekénél, míg a munkaadók és a szakszervezetek közötti viszony kifejezetten gyengének mondható.
Herczog László kiemelte, hogy a jövő egyértelmű feladata a kétoldalú párbeszéd erősítése, valamint a politikai kultúra, a vitakultúra javítása, a nyitott és a befogadó magatartás megerősítése. Ugyanakkor az egyes fórumok, egyeztetési formák konkrét szerepét nem lenne szabad túlértékelni. A párbeszéd fóruma ugyanis eszköz, nem pedig cél.
A helyettes államtitkár véleménye szerint a diskurzust nem csupán a kifejezetten kétoldalú fórumokon, de a tripartit struktúrán belül is erősíteni kell. Feltétlenül szükséges, hogy az Európai Unióban – a Római Szerződés 138. és 139. cikkelyének megfelelően – kiszélesedő szociális partneri jogalkotó szerep nálunk is teret nyerjen. E jogalkotó képesség és szerep egyértelműen az érintett három szereplő együttműködésének minőségén múlik.
Új idők új követelményei
Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke a munkaadói szövetségek képviseletében megállapította, hogy a Munka Törvénykönyve megfelelt a kor követelményeinek, a hatálybalépése óta eltelt 10 év a munkabéke korszaka volt. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az érdekegyeztetés rendszere – ha hibákkal is, de – kialakuljon, működjön. Mint Rolek Ferenc – a Munka Törvénykönyve megalkotása körül bábáskodott egykori tisztségviselő – kifejtette: az Mt. születését a partnerek hatékony szakmai vitái övezték, s ezeket mindenkor a kölcsönös előnyök keresése, a szélsőségek elkerülése s az elfogadható megállapodások jellemezték.
A Munka Törvénykönyve megalkotását – a szakszervezeti vagyon megoszlása és a szakszervezeti jogok körüli elég éles viták kivételével – kevéssé befolyásolta a politika. A mai helyzet némileg különbözik ettől. Jóllehet az Mt. alapeszmeisége – a változtatások ellenére – ma még megegyezik az eredetivel, de e megállapítást kritikaként kell felfogni, hiszen maga a társadalmi-gazdasági helyzet is változott. Az elmúlt négy év alatt a társadalmi párbeszéd kiürült, érdemi egyeztetés egyedül a Munka Törvénykönyvét illetően volt, de végül ez is elhalt. A törvény módosításai az éppen aktuális kérdésekre akartak válaszolni, viszont a társadalmi-gazdasági fejlődésből következő problémákat nem sikerült feldolgozni.
Rolek Ferenc egyetértett Pál Lajossal abban, hogy az Mt. nem vette figyelembe a gazdaság szerkezetváltozásait, s mivel a vállalkozás hierarchikus modelljére épült, ekképpen a nem strukturált gazdálkodóegységeken belüli viszonyokat nem tudja kezelni. A jogszabály eleve arra épít, hogy a munkaadó és a munkavállaló viszonya antagonisztikus. De egyébként is azt az ipari üzemekre szabták, s a szolgáltatási és agrárszféra speciális problémái kimaradtak a látóköréből.
A törvény szemlélete ugyanakkor statikus is, mivel a helyhez kötött munkavégzésre alapoz. Másfelől pedig rugalmatlan, mert csupán a nagy munkáltatók szempontjait képes figyelembe venni. Rolek Ferenc kifejtette: a munkajog mindenki joga, a gazdaság működésének egyik törvényi alappillére. Éppen ezért kellene egy, a jelenleginél rugalmasabb jogszabály, hiszen az új viszonyokra új válaszok kellenek, s ezeket nem lehet a régi sémák szerint szabni.
Uniós kitekintés
A Munka Törvénykönyvének is igazodnia kell a gazdasági globalizációhoz, az erősödő munkaerőmozgásokhoz. Rendezni kell az önálló, alkotó munkát végzők viszonyait, differenciáltan kell szabályozni a kisvállalkozások problémakörét, kiemelt figyelmet kell fordítani a távmunka egyes formáinak szabályozására.
Mindemellett hiba lenne a Munka Törvénykönyvét szociális törvényként értelmezni, ebből következően "helyre kell tenni" az Mt.-ben előforduló szociális elemeket (például szülési szabadság), s azokat a megfelelő szociális törvények keretein belül kell rendezni. Összefoglalva: a jelenlegi Munka Törvénykönyve ideje lejárt, az újnak pedig az uniós jogharmonizációnak s az aktuális gazdasági követelményeknek egyaránt meg kell felelnie.
Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke a munkavállalók képviseletében kifejtette, hogy a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos szakmai vitákon kívül a praxis-munkajog és a katedra-munkajog sokszor nem cseng öszsze. A szakszervezeti elnök is annak a véleményének adott hangot, hogy az elmúlt tíz év a munkabéke korszaka volt, annak ellenére, hogy akadtak nehéz helyzetek. Borsik ecsetelte a szakszervezeti és az üzemi tanácsi munkavállalói képviselet kettősségéből fakadó nehézségeket, valamint kitért a kollektív szerződések megkötésével kapcsolatos néhány problémára. Utóbbival összefüggésben kifejtette, hogy éppen a kollektív alku ösztönzése involválná, hogy a Munka Törvénykönyve keret jellege erősödjék, hiszen az Mt.-hez másként viszonyulnak a munkaadók és a munkavállalók ott, ahol van érvényes kollektív szerződés, mint ott, ahol nincs. Borsik egyetértett az Mt. koncepcionális felülvizsgálatának szükségességével.
Gyulavári Tamás, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa az esélyegyenlőség problémakörének munkajogi vonatkozásairól beszélt. Az esélyegyenlőség kérdése az uniós jogban igen nagy hangsúlyt kap, míg nálunk a szakmai és a szélesebb közvélemény hajlamos arra, hogy túldimenzionálja a kérdést. Gyulavári véleménye szerint viszont e terület nálunk szabályozatlan és elhanyagolt, kezeléséhez pedig hiányoznak a szükséges pénzügyi források. Meg kell különböztetnünk az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség kategóriáját. Utóbbinak azt kell jelentenie, hogy ki mennyire képes élni a rendelkezésére álló jogokkal. A diszkrimináció leküzdéséhez jogi és jogon kívüli eszközökre egyaránt szükség van. Az előadó nem értett egyet azzal a megközelítéssel, mely szerint mindenfajta megkülönböztetés tilos lenne. Véleménye szerint alkalmazható az előnyben részesítés eszköze, de semmi esetre sem a társadalmat megosztó módon.
Bankó Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa a munkajog védelmi funkciójáról és az atipikus foglalkoztatási formákról beszélt. Utóbbival kapcsolatban kifejtette, hogy a foglalkoztatási szint emeléséhez elsősorban ezek jelenthetnek kitörési pontot, a segítő szabályozás ezért kiemelten fontos. Mindenekelőtt a munkaviszony, az önfoglalkoztatás pontos definíciója lenne elengedhetetlen, hiszen meg kell határozni, hogy a foglalkoztatás mihez képest atipikus. Nálunk mindeddig azért nem volt igény a szabályozásra, mert e formák elterjedtsége elhanyagolható volt. Az EU-ban például az összes foglalkoztatottból átlagosan 20-25 százalék részmunkaidős, míg nálunk ez az arány 4-5 százalék.
Iránykeresés
A munkajogi szabályozás alternatíváiról tartott záró előadásában Kiss György tanszékvezető egyetemi tanár feltette a kérdést, vajon fenntartható-e a Munka Törvénykönyve a jelenlegi struktúrában. Véleménye szerint a törvény jelenleg minden olyan elemet tartalmaz, amely az EU-csatlakozás megalapozásához szükséges, s erre a jövőben építeni lehet. De – tekintettel arra, hogy a törvény lényegében két részre osztható, nevezetesen egy politikailag motivált kollektív szerződési jogra és egy szakmailag motivált egyéni jogra – irányt kellene szabni a fejlődéshez. Ugyanis, ha igaz az a tétel, hogy a tripartit viszonyok erősödnek, akkor a szabályozásnak nem munkajogi irányultságúnak kellene lennie.
Ezzel összefüggésben a professzor felvetette egy érdekegyeztetési törvény szükségességét. A kollektív munkajogot érintően kifejtette, hogy az üzemi tanács rendszere miatt számos helyen a szabályozás párhuzamosságokat tartalmaz. Az azonban, hogy az üzemi tanácsok státusa miként alakul – politikai döntés kérdése. Ahhoz, hogy a párhuzamosságokat fel lehessen számolni, szükség lenne a szakszervezeti megállapodások regulatív funkciójára. Meg kell találni azt az utat, melynek során az ágazati kollektív szerződések nem kiterjesztéssel, hanem megállapodással jöhetnek létre.
A Munka Törvénykönyve az elmúlt tíz év során teljesítette feladatát, s bár újraszabályozására igen nagy szükség van a megváltozott körülmények között, ezt csak széles körű egyeztetés és elmélyült szakmai munka alapján lehet megtenni.
