Óránként három baleset

1996 novemberében lépett hatályba a foglalkoztatás ellenőrzéséről szóló törvény. A jogszabályt meglehetősen hosszú, másfél éves egyeztetési folyamat során alakították ki. A jogszabály hiánypótló szerepet tölt be. Célja egyértelmű: a törvény erejével visszaszorítani a feketemunkát.

A munkaügyi ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében a törvény megszületése után kiszélesítették a munkaügyi felügyelők jogkörét. Ennek értelmében a felügyelők engedély és előzetes bejelentés nélkül léphetnek be a munkahelyekre és ott mindenre kiterjedő vizsgálatot folytathatnak. Idetartozik a munkahelyi nyilvántartások és a bérezési rendszer vizsgálata, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése. Mindezek mellett a felügyelők a szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó előírások betartását is ellenőrizhetik, továbbá felléphetnek a nőket, illetve más munkavállalói csoportokat ért diszkrimináció ellen is.

A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az akkori kétszázról négyszázra emelték a felügyelők létszámát, s jelentősen – néhány tízezerről milliós nagyságrendűre – növelték a szabálytalanság esetén kiszabható bírság összegét.

A szervezet átalakulása

A törvény a felügyelet szervezeti felépítését is megváltoztatta, s sajátos, kettős irányítást vezetett be. Ennek alapján a megyei, illetve a fővárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségeket költségvetési szempontból a megyei, illetve fővárosi munkaügyi központokhoz rendelték, miközben a szakmai irányítást továbbra is az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség látta el. Ez a forma a szervezetet alaposan felforgatta, s mind a megyei munkaügyi központoknak, mind a megyei munkabiztonsági és munkaügyi szervezeteknek nehézségeket okozott. Éppen ezért ettől az évtől kezdve egy törvénymódosítás alapján a megyei és a fővárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek minden szempontból visszakerültek az OMMF irányítása alá.

A törvény fontos, de nem elég

A politikai vezetés tisztában volt azzal, hogy a törvény, bár fontos eszköze az illegális foglalkoztatás visszaszorításának, önmagában mégsem elegendő. Sajnos azonban kevés olyan intézkedés született, amely a feketemunka visszaszorítását szolgálná, s ha meg is kezdődtek, egyelőre olyan kis lépések történtek, amelyeknek még alig érződik a hatása.

Már az is kevésnek bizonyult, hogy négyszázra emelték a felügyelők számát, hiszen ez a létszám is csak a munkáltatók 5-6 százalékához jut el évente. A feketefoglalkoztatás mérsékléséhez a jogszabályi szigorításoknál is fontosabb kérdés a bérterhek csökkentése. Ez azonban 1996 óta csak igen kis mértékben valósult meg. Igaz, a társasági adó változatlanul alacsony szinten van, néhány százalékponttal mérséklődtek a társadalombiztosítási járulékok, illetve csökkent a Munkaerőpiaci Alapba való befizetés is, ugyanakkor évről évre emelkedett az egészségügyi hozzájárulás összege, s 1998 óta ennek kompenzációja is a tizedére csökkent. A munkáltatói terhek így gyakorlatilag nem csökkentek, s nem ösztönzik a gazdálkodókat, vállalkozókat arra, hogy a feketegazdaság helyett a legális piacokon tevékenykedjenek.

Akadályozza az illegális foglalkoztatás visszaszorítását az is, hogy nem készült egységes nyilvántartási rendszer, amely egyszerűbbé s átláthatóbbá tenné a munkavégzést. Tervek készültek ugyan egy adatbázis létrehozására, amely a munkáltatók társadalombiztosítási és egyéb járulékfizetéseit tartalmazta volna, s ennek alapján vezették volna be a munkavégzést igazoló okmányt, könyv vagy kártya formájában. Mindez nem készült el, s ennek hiánya abban is megmutatkozik, hogy az illegális foglalkoztatás alig csökken.

A szakszervezetek és a munkaadói képviseletek az érdekegyeztetés keretein belül fejtették ki véleményüket a munkaügyi ellenőrzési törvényről, illetve az ellenőrzések tapasztalatairól, s ezt az 1998-ig létezett Munkaügyi Minisztérium apparátusa, a munkaügyi kormányzat is igényelte. A szociális partnerek vállalták az együttműködést az OMMF-fel, illetve a Munkaügyi Ellenőrzési Tanácsadó Testülettel, arra viszont már nem vállalkoztak, hogy a feketefoglalkoztatás különböző megnyilvánulásainak vizsgálatára újabb s folyamatosan működő bizottságokat hozzanak létre.

Az ellenőrzések tapasztalatai

A hatóságok adatai is arra utalnak, hogy bizony kevéssé mérséklődik a feketefoglalkoztatás mértéke. Ezt bizonyítja, hogy a törvény hatálybalépése óta eltelt években a milliárdos határt is átlépi az az összeg, amelyet munkaügyi szabálytalanságokért rónak ki az ellenőrzött munkáltatókra. 1999 első félévében 573 millió forint bírságot vetettek ki, főleg feketefoglalkoztatás miatt, a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések megszegése, továbbá a külföldiek engedély nélküli alkalmazása okán, illetve azért, mert a munkáltatók a minimálbérnél is kevesebbért alkalmazták dolgozóikat, vagy a munka idejéhez és jellegéhez képest túl alacsony bért állapítottak meg. Tavaly a munkaügyi bírságok összege meghaladta a 630 millió forintot, s a foglalkoztatással összefüggő szabálytalanságok miatt összesen több mint egymilliárd forint befizetésére kötelezték a munkáltatókat.

Ellenőrzések alapadatai

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség tapasztalatai szerint az ellenőrzött munkáltatók 25-30 százalékánál bukkannak a feketefoglalkoztatás különböző formáira. A leggyakoribb szabályszegés az, hogy a munkavállalókkal nem kötnek munkaszerződést, vagy ha igen, az hiányos. Gyakori szabálytalanság még a minimálbérnél is alacsonyabb fizetés, a pótlékok kifizetésének elmaradása, illetve a megengedettnél több túlóra elrendelése. Általában ritkán fordul elő, hogy a munkáltatók nem adják ki a dolgozót megillető igazolásokat, s a tapasztalatok szerint a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek szabálytalan foglalkoztatása sem gyakori. Az ellenőrzések során a felügyelők nemigen találkoznak a szakszervezeti tisztségviselők kedvezményeinek és munkajogi védelmének megsértésével sem.

Színlelt munkaszerződések

Az elmúlt években viszont a gyakori szabálytalanságok mellé felzárkózott egy új is: a színlelt munkaszerződés, vagyis amikor vállalkozói vagy megbízási szerződéssel leplezik a munkaviszonyt, s így jelentős járulékokat takarítanak meg, illetve a dolgozó esetleges elbocsátása esetén mentesülnek a felmondási időre járó bér, illetve a végkielégítés kifizetésétől. A felügyelők egyre többször találkoznak ezzel a problémával. Tény, hogy a dolgozók többnyire nem önszántukból, hanem kényszerűségből vállalják, hogy vállalkozási vagy megbízási szerződést kössenek, s ennek alapján végezzék a munkájukat. Ez számukra hátrányos, hiszen így kikerülnek a Munka Törvénykönyve és adott esetben a kollektív szerződés hatálya alól, és elesnek az azokban foglalt jogoktól és kedvezményektől. A szerződéssel alkalmazott munkavállalók nem számíthatnak felmondási időre, végkielégítésre, és kedvezőtlen helyzetbe kerülnek a táppénz és a nyugdíj kiszámításánál is. Egyes vélemények szerint teljesen lehetetlen a helyszínen megállapítani, hogy a dolgozó milyen szerződés alapján dolgozik, a felügyelők mégis döntenek, s a színlelt szerződések miatt évente százmillió forintnyi bírságot szabnak ki a munkáltatókra.

Fertőzött ágazatok

A feketemunka szempontjából továbbra is az építőipar, a kereskedelem, a vendéglátás és a mezőgazdaság a leginkább "fertőzött" terület. Ezekben az ágazatokban szinte mindennapos a szerződés nélküli, illegális alkalmazás. A munkáltatók a dolgozókat nem jelentik be, keresetüket zsebbe fizetik ki, s semmiféle járulékot nem fizetnek utánuk. A tapasztalatok szerint az esetek többségében a munkavállalók is partnerek az illegális munka elfogadásában, s nagyon ritka, hogy alkalmazóik ellen fordulnak, s maguk jelentik a szabálytalan foglalkoztatást. Ez alapvetően abból adódik, hogy a feketézők egy jelentős része munkanélküli, adott esetben tartósan munkanélküli, aki számára nélkülözhetetlen a feketén szerzett, csekély jövedelem is.

Nem véletlen, hogy a hatóságok elsősorban a vendéglátás, a kereskedelem, az építőipar és a mezőgazdaság területén tartanak átfogó, illetve szúrópróbaszerű akció-ellenőrzéseket. E, többnyire kétnapos akciók során a felügyelők előzetes bejelentés nélkül "szállnak meg" egy adott ágazatot, s több száz munkáltatónál vizsgálódnak. Az esetek többségében ezek a gyors vizsgálatok lesújtó eredményt hoznak: az ellenőrzött munkáltatók jelentős része kisebb-nagyobb mértékben vét a munkaügyi szabályok ellen. Az akció-ellenőrzések meglepő hozadéka még, hogy két nap alatt akár több tízmillió forint bírságot is ki kell róni.

Így volt ez többek között tavaly, amikor a varrodákban tartottak akció-ellenőrzést, s két nap alatt több mint 34 millió forint bírságot szabtak ki. A büntetés oka az esetek többségében az volt, hogy a munkáltatók munkaszerződés nélkül alkalmazták a dolgozókat, illetve nem tartották be a pihenőidőre, túlórára vonatkozó szabályokat sem.

Az illegális foglalkoztatásban élenjáró mezőgazdaságban a legnehezebb a feketemunka bizonyítása. Hiába tudják a hatóságok, hogy illegális munka folyik, vagy akár azt is, hogy busznyi idénymunkás érkezett, mire elvergődnek a földekre, a szabálytalanul alkalmazott munkások már szétszélednek. A mezőgazdasági feketézőket általában néhány napra veszik fel, az éppen adott munka elvégzésére, s a munka végeztével szélnek eresztik őket.

A helyzet a vendéglátóiparban s a kereskedelem területén sem jobb, ahol az idén tartottak akció-ellenőrzést a felügyelők, most először együttműködve az adóhatóság ellenőreivel. Annak ellenére, hogy télen, tehát a szezonon kívüli időszakban vizsgálódtak, számos szabálytalanságra bukkantak. A közös ellenőrzésen csaknem kétezer munkáltatónál mintegy tízezer dolgozó foglalkoztatását ellenőrizték. A munkáltatók közül 738-nál, azaz minden harmadiknál szabálytalan volt a dolgozók alkalmazása. Az első helyen itt is a munkaszerződés hiánya állt, s az, hogy a dolgozók negyedéről a munkáltatók nem vezettek munkaidő-nyilvántartást. A két nap alatt összesen 50 millió forint munkaügyi bírságot és ötmillió forint szabálysértési bírságot szabtak ki.

Az APEH bezárat

Az APEH más módszerekkel s más büntetésekkel dolgozik, amelyek – ha lehet – még szigorúbbak, mint az OMMF szankciói. Az adóhatóság nem bírságolhat ugyanis, viszont tavaly óta lehetősége van arra, hogy 12 napra bezárassa azt a céget, amelynél szabálytalanul, bejelentés nélkül foglalkoztatják a dolgozókat. Többszöri szabályszegés esetén a bezárási idő 60 munkanapra, azaz 12 hétre nyúlik, illetve ennyi időre az adóhatóság felfüggesztheti a vállalkozás tevékenységet is. 1999-ben az APEH szabálytalan, azaz bejelentés nélküli foglalkoztatás miatt hetven üzletet záratott be hosszabb-rövidebb időre, s további tíz cégnek pedig felfüggesztette a tevékenységét azért, mert dolgozóikat szabálytalanul alkalmazták.

Rafinált védekezések

A tapasztalatok szerint a feketén dolgoztató munkaadók – amennyiben az ellenőrzések során szabálytalanságot találnak náluk – egyre rafináltabb módon próbálnak védekezni a büntetés ellen. A munkaszerződés hiánya esetén a leggyakoribb védekezés az, hogy a dolgozókat próbaidőre, próbamunkára vették csak föl. Ez durva jogsértés, hiszen a munkaszerződést a próbaidő idejére is meg kell kötni. Általános védekezés még, hogy a dolgozó éppen aznap lépett be, s ezért nincs szerződése, de sokan próbálkoznak annak elhitetésével is, hogy az építkezésen, almaszedésen minden egyes dolgozó családtag vagy barát, akik szívességből dolgoznak. Újabb trükk a blankettaszerződés bemutatása, amely bár tartalmazza a szükséges adatokat, a dolgozó aláírását nem, s így érvénytelen. Ilyenkor kapnak a fejükhöz, mondván: a többpéldányos munkaszerződések közül éppen arról az egyről hiányzik a dolgozó aláírása, ami a felügyelő kezébe került.

Kétnaponta egy halálos baleset

A foglalkozás körülményeinek ellenőrzése az esetek mintegy felében munkavédelmi ellenőrzést is magában foglal. Sajnos, ezen a területen sem kedvezőbb a helyzet, mint a munkaügyi kérdésekben.

A statisztikák szerint óránként három baleset történik a munkahelyeken, illetve a munkavégzéssel kapcsolatban, s minden második napra jut egy halálos kimenetelű baleset is. Az építőipari és a mezőgazdasági vállalkozások egy részénél múlt századi állapotok uralkodnak, s gyakorlatilag a multinacionális cégek az egyedüliek, amelyekben a munkáltatók figyelmet fordítanak a dolgozók egészségére, testi épségére.

Az elmaradott viszonyokat tükrözi, hogy évente mintegy 27-28 ezer munkahelyi baleset történik. Igaz, ez alig a harmada az 1990. évi adatnak, amikor több mint 73 ezer balesetet regisztráltak. A szám csökkenését sajnos nem az okozta, hogy egészségesebbek, biztonságosabbak lettek a munkahelyek. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyrészt több mint egymillió munkahely megszűnt, s így kevesebb baleset történik, másrészt pedig a munkáltatók az esetek egy részében eltitkolják a baleseteket. A becslések szerint 25 százalékkal több baleset történik, mint amennyi a hatóság tudomására jut.

Munkavédelmi szempontból az építőipar és a mezőgazdaság a legveszélyeztetettebb, ahol évente sok száz baleset történik, s ezeken a területeken a leggyakoribb a halálos áldozatot követelő eset is. A balesetek többségét az okozza, hogy a munkavállalók vagy nem használnak védőfelszerelést, vagy amit használnak, az nem megfelelő. A korszerűtlen eszközök az egészségügyben is problémát okoznak, hiszen kórházak és rendelők tucatjaiban használnak elavult berendezéseket. Ugyanez jellemző az élelmiszeriparra is, ahol az italgyártás során évente több ezer baleset történik.

Az OMMF minden évben ellenőrzi az építőipari cégeket, hiszen itt a leggyakoribb a feketefoglalkoztatás, itt történik a legtöbb munkahelyi baleset, s a legtöbb halálos kimenetelű szerencsétlenségre is itt kerül sor. Az esetek többségében bebizonyosodik, hogy sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem fordítanak kellő figyelmet a biztonságra. A gépek, berendezések sokszor veszélyesek, hiányoznak a védőfelszerelések. Ezekben az esetekben a felügyelők megtiltják a gépek használatát, a dolgozókat pedig – szükség esetén – eltiltják a munkavégzéstől. Az utóbbi időben a nagyobb építkezéseken némileg javult a helyzet, ami annak köszönhető, hogy a beruházók adott esetben megkövetelik az alvállalkozóktól a munkaügyi s a munkavédelmi előírások betartását. A néhány éve történt toronydaru-tragédia azonban arra figyelmeztet, hogy a munkabiztonságra még mindig kevés figyelmet fordítanak, s ezzel veszélyeztetik az alkalmazottak életét, testi épségét.

Együtt a szabálytalankodásban

A dolgozók pedig – akárcsak a feketemunka esetén – kiszolgáltatott helyzetben vannak, féltik munkahelyüket, ezért sokszor partnerek a munkabiztonsági előírások megszegésében is. Sokszor nem is merik kérni a munkavédelmi felszerelést, s így saját testi épségüket veszélyeztetik. Az ellenőrzések alkalmával viszont – akárcsak a feketefoglalkoztatás esetében – védik a munkáltatójukat, sőt különböző kifogásokkal saját magukat teszik felelőssé azért, hogy nem viselik a szükséges védelmi eszközöket.

Az előrejelzések szerint a munkabiztonsági helyzet a továbbiakban csak romolhat. Következik ez abból, hogy 1998-ig évente mintegy kétezerrel kevesebb baleset történt, ám akkor ez a tendencia megállt, sőt megfordult. A balesetek számának növekedését alapvetően az okozhatja, hogy a gazdaság élénkülésével nő a munkahelyek száma, s emiatt több a baleset is. Ez persze nem mindenhol van így: a nagy munkanélküliséggel küszködő keleti, északi területeken inkább amiatt több a munkahelyi baleset, mert a meglévő munkahelyeken alacsony a munkabiztonság és a munkavédelem színvonala, a munkáltatók és a munkavállalók részéről pedig egyaránt hiányzik a megfelelő szakismeret.

A helyzet javítására dolgozták ki a nemzeti munkavédelmi program tervezetét. A program kiemelten foglalkozik majd a munkahelyek és a munkaeszközök biztonságos kialakításával, a veszélyes anyagok alkalmazásával kapcsolatos követelményekkel. A program célja a munkakörülmények javítása, a megelőzés hangsúlyozása, a munkabiztonság megteremtésében az érdekeltség kialakítása és az ellenőrzés fokozása.

Illegálisan alkalmazott külföldiek

A lakosság zöme, vagy másképp: a közhiedelem azt tartja, hogy a feketemunka azzal egyenlő, ha románokat, ukránokat vagy más külföldieket alkalmaznak engedély nélkül. A valóságban ez alig igazolódik, hiszen bár az engedély nélküli foglalkoztatásról csak becslések állnak rendelkezésre, az ellenőrzések tapasztalatai szerint a külföldiek illegális foglalkoztatása korántsem olyan gyakori, mint az a köztudatban él. Általában évente alig kétezer munkáltatónál bukkannak engedély nélkül dolgozó külföldire, igaz, a nyári hónapokban, amikor több ágazatban is jellemző a szezonmunka, megszaporodhat a külföldieket feketén alkalmazók száma.

A külföldiek illegális alkalmazása – nem meglepő – az építőiparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a vendéglátásban a leginkább jellemző. A mezőgazdasági munkákra leggyakrabban a keleti megyékben alkalmaznak külföldieket, akik főleg Romániából, Ukrajnából érkeznek. A mezőgazdasági munkák közül sokra nincs magyar jelentkező, ezért a vállalkozók saját maguk szervezik meg a külföldi csapatok toborzását, szállítását. Ezt azonban nagyon nehéz bizonyítani. Más területeken némileg egyszerűbb az ellenőrzés. A már említett varrodai vizsgálaton is találkoztak illegális alkalmazással: a 796 külföldi munkavállaló közül 66 dolgozott engedély nélkül. A kereskedelem és a vendéglátóipar kétnapos ellenőrzésén 219 olyan külföldit találtak, akit engedély nélkül alkalmaztak. Ez pedig igencsak drága mulatság, hiszen attól függően, hogy hány külföldit, mennyi ideig, s milyen béren alkalmaznak, akár több mint tízmillió forint is lehet a büntetés.

Ahogy nem minden ágazatra, úgy nem is minden megyére jellemző a külföldiek szabálytalan foglalkoztatása. A nyugati területeken egyre ritkábban fordul elő, aminek érthető a magyarázata: inkább a magyarok járnak át almát-spárgát szedni a sógorokhoz, mint fordítva. Magyarország keleti részein viszont éppen fordított a helyzet: egyre többen érkeznek a határon túlról némi szezonmunkára. A fővárosban leginkább az építőiparban gyakori a külföldiek feketén való foglalkoztatása.

A legtöbb vállalkozó románokat alkalmaz, de az ellenőrök egyre sűrűbben találkoznak ukránokkal is. A kereskedelem és a vendéglátóipar is élenjár a külföldiek illegális foglalkoztatásában, különösen a nyári főszezonban, amikor több pincérre, táncosnőre van szükség.

A fizikai munkára alkalmazott külföldiek egy része túlképzett, viszont kiszolgáltatott helyzetükből adódóan az ellátás, a bérezés és a munkakörülmények tekintetében igénytelenebbek, ezzel együtt szorgalmas és megbízható munkaerőt jelentenek.

Vezérigazgatók engedély nélkül

A külföldiek feketén való alkalmazása persze nem minden esetben jelenti azt, hogy csupán segédmunkásokat vagy legfeljebb szakmunkásokat foglalkoztatnak munkavállalási engedély nélkül, csekély jövedelem fejében. Illegális foglalkoztatásnak minősül az is, ha a külföldi tulajdonú cégeknél a menedzserek vagy éppen a legfelső szintű vezetők dolgoznak munkavállalási engedély nélkül. A különbség persze óriási a kétféle illegális tevékenység között. Alapvető differencia, hogy a nemzetközi vállalatok esetében kizárható a szándékosság, s inkább arról van szó, hogy nem ismerik a szabályokat, s egyszerűen nem kérnek alkalmazottaik számára munkavállalási engedélyt. A szándékosság vagy a szabályok nem ismerete miatti szabálytalanság azonban az ellenőrzés szempontjából nem esik eltérő elbírálás alá. Mindkét esetben ugyanúgy szigorú bírságot szabnak ki arra a munkáltatóra, amely külföldi alkalmazottját engedély nélkül foglalkoztatja. A jogszabályok nem pontos ismeretére fizetett rá – a szó szoros értelmében – néhány bank s a Magyar Televízió Rt. is, hiszen külföldiek engedély nélküli alkalmazásáért több tízmillió forint bírságot kellett befizetniük a hatóságnak.

A munkáltatók persze nem adják könnyen a pénzüket, s az esetek többségében fellebbeznek a kirótt bírság megfizetése ellen. 1998-ban például már több mint kétezer fellebbezés érkezett a felügyelőségre, s 644 peres üggyel is foglalkozniuk kellett. 1999 első félévében 753 fellebbezést regisztráltak, 536 perrel foglalkoztak. Az esetek jelentős részében azonban csak időt nyernek a vállalkozók, mivel a bíróság többnyire a felügyeletnek ad igazat.

A feketemunka értéke

Az ellenőrzés fokozása, a hatósági jogosítványok szélesítése s a mind több felügyelő bevetése jelenleg is napirenden szerepel, és nyilvánvaló, hogy mindez hozzájárulhatna a feketefoglalkoztatás visszaszorításához. Fontos lenne mindezek mellett a bérterhek csökkentése is. S még valami. Ha a vízzel együtt nem öntenék ki a gyereket is, azaz ha valamilyen úton-módon meg lehetne őrizni a fekete-szürke gazdaságból származó értékeket. Számos kutató vallja: ha ezek az értékek megszűnnek, mindenki szegényebbé válhat, többen szorulnának munkanélküli-segélyre, szociális ellátásra, sőt talán még a bűnözés is nagyobb arányúvá válna. Ezek az állítások persze nehezen bizonyíthatóak, s egyelőre a hatóságokat és az államot sem elsősorban ez foglalkoztatja, inkább az, hogy büntetéssel, szabályozással legális területekre terelje a feketemunka haszonélvezőit.

Alkalmi munkakönyv

Az alkalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatás eddig kevéssé váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az AM-könyvet a rövid idejű munkavégzés adminisztrációjának könnyítése és a szürkegazdaság visszaszorítása érdekében vezették be 1997 szeptemberében. Tavaly összesen 18 ezren váltották ki a könyvecskét, kevesebben, mint 1998-ban. A nagyobb kihasználtság reményében a szociális tárca az idén januártól minden munkáltató számára lehetővé teszi, hogy olyan munkavállalókat alkalmazzon, akik alkalmi munkakönyvvel rendelkeznek.

A törvényalkotók olyan eszközt kerestek, amely egyszerűsíti az adminisztrációt, s csökkenti a munka után fizetendő közterheket. Az alkalmi munkakönyv megfelelt ezeknek, hiszen a munkáltatók egyetlen közteherjeggyel minden járulékbefizetést elintézhettek. A járulék mértéke a kifizetett bértől függött. A bevezetéskor napi 900-1299 forintos bér esetén 500 forint volt a járulék, 1300-1899 forintos bér után ezer forint. E fölött, de legfeljebb 2500 forintos bér esetén a járulék 1500 forint. A könyv használata a munkavállalónak is előnyös, hiszen ha a járulékbélyeg bekerül az alkalmi munkakönyvbe, és ezt az alkalmazott a munkaügyi központban bemutatja, úgy jogosulttá válik egészségügyi ellátásra, nyugdíjra, munkanélküli-ellátásra.

Az alkalmi munkakönyvvel való foglalkoztatás mégsem terjedt el. A bevezetés évében még úgy tűnt: sokan élnének az alkalmi foglalkoztatás e legális eszközével, ám hamar kiderült, hogy az érdeklődés csekély. Az AM-könyvet évente alig 10-20 ezren váltják ki, de mintegy 10-12 ezer azoknak a száma, akik ténylegesen használják is, azaz munkát vállalnak, s munkáltatójuk is eleget tett adó- és járulékfizetési kötelezettségének.

Bővülő alkalmazói kör

Az alkalmi munkakönyvet elsősorban munkanélküliek váltják ki, s főleg az ország azon régióiban, ahol magas a munkanélküliség, így Borsodban, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A munkaviszonyban állók, a pályakezdők és a nyugdíjasok körében igen csekély az érdeklődés a könyvvel végezhető alkalmi munka iránt.

A munkáltatók a számítások szerint az egyszeri munkavállalás keretében átlagosan 1,7 napig tartanak igényt dolgozóikra. Ez messze elmarad a lehetséges minimumtól is, hiszen a törvény szerint egy munkavállaló folyamatosan öt napig, egy hónapban 15 napig, egy évben pedig 90 napig dolgozhatna alkalmi munkában. Az alkalmi munkakönyvvel foglalkoztatottak többsége az alsó fizetési sávhoz tartozó bért kapott, azaz a keresetek napi 1300 forint körül alakultak, legalábbis ezt lehet kiolvasni a könyvekbe beragasztott közteherjegyek adataiból.

Az új forma elterjedését gátolta, hogy egészen az idei évig kicsi volt az a munkáltatói kör, amelynél a dolgozók egyáltalán jelentkezhettek a könyvvel. Az eredeti szabályok szerint kizárólag a magánszemély munkáltatók, az egyéni vállalkozók és az őstermelők voltak jogosultak arra, hogy e keretek között foglalkoztassanak dolgozókat. Ez eleve gátat jelentett, hiszen a magánszemélyek alig vesznek részt a szezonális foglalkoztatásban, s ha egy-egy alkalommal, néhány órára alkalmaznak is dolgozókat, például kerti munkára vagy takarításra, vélhetően nem követelik meg az alkalmi munkakönyvet.

Ettől az évtől kezdve viszont már minden munkáltató, minden társas vállalkozás élhet az alkalmi munkakönyv adta lehetőségekkel, azaz felvehet alkalmi munkakönyvvel rendelkező dolgozókat, s azokat foglalkoztathatja az AM-könyvre vonatkozó szabályok alapján. Ez alól kivételt csak a költségvetési intézmények jelentenek, de azok is csak annyiban, hogy kizárólag olyan munkára alkalmazhatnak alkalmi munkakönyves dolgozót, aki nem az alaptevékenységgel összefüggő munkakört tölt be. (Például iskolában a tanár nem, de a takarító vagy a kézbesítő lehet AM-könyves.) A szociális tárca reményei szerint a munkáltatói kör szélesítésével többen alkalmaznak majd ilyen formában alkalmi munkavállalókat. Az idén januárban már mutatkoznak is a változás jelei, hiszen az év első hónapjában csaknem 3100 fő kiváltotta a könyvet, szemben a tavalyi év első hónapjával, amikor csak 1465 fő élt ezzel a lehetőséggel. Ez persze még nem jelenti azt, hogy egyértelmű lenne a rendelkezés hatása. Erről csak később, alapvetően a szezonális munkák befejezte után lehet következtetéseket levonni.

Az idei év egyúttal szigorítást is hozott, ami akár éppen ellentétes hatást is kiválthat, azaz visszavetheti az AM-könyvet elfogadó munkáltatók számát. Ez pedig az, hogy 2000 januárjától emelkedett a kötelezően kifizetendő napi bér és az ez után fizetendő közteher is (l. táblázat.) Ez az emelkedés pedig elegendő lehet ahhoz, hogy a munkáltatók továbbra se érezzenek kedvet az alkalmi munkakönyv használatához.