2006-ban megjelenő szabályok
Természetbeni juttatások
2006. szeptember 1-jétől az adóköteles természetbeni juttatás után fizetendő adó mértéke 44 százalékról 54 százalékra emelkedik. (Számítások szerint ezzel a juttatás szinte ugyanakkora közterhet visel, mintha pénzjövedelemhez jutna a magánszemély. Természetesen egyéni járulékot a természetbeni vagyoni értékből továbbra sem kell levonni.) Az adóemelés érinti a munkaadóknál leginkább előforduló cafeteria-rendszert, amennyiben a juttatási csomagban lévő adóköteles természetbeni juttatást augusztus 31-e után adja a cég. Az évközi adóemelés miatt át kell tekinteni a cafeteria-kereteket, és – a juttató pénztárcájától függően – esetleg új megállapodást kell kötni a munkavállalókkal.
Miután a megemelt adómérték szeptember 1-jén lép hatályba, a reprezentációs juttatásoknál és az üzleti ajándékok esetében akkor kell alkalmazni, ha az üzleti év 2006. augusztus 31-ét követően kezdődik. Így a naptári év szerint működő adóalanyoknál – ilyen a cégek többsége – az 54 százalékos mértékű kulccsal először a következő évben kell számolni. Ha azonban a társaság üzleti éve novemberben kezdődik, akkor már az ezt követően adott reprezentációt, üzleti ajándékot a magasabb adókulcs terheli.
Céges telefonok használata
Az egyik legnagyobb érvágás a társaságoknál, hogy szeptember 1-jétől adóköteles természetbeni juttatásnak számít a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátviteli szolgáltatás (SZJ 64.20.16-ból) magáncélú használatára tekintettel megszerzett bevétel. Az SZJ-számokra való hivatkozás azért fontos, mert csak ezekre a tételesen körülhatárolt szolgáltatásokra igaz ez a szabály, így pl. az internetszolgáltatásra nem kell alkalmazni, ugyanakkor nemcsak a mobil, hanem a vonalas telefonok használatára is vonatkozik.
Adóköteles bevételként a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből a magánszemély nem térít meg.
Az adóalap megállapítására a törvény két lehetőséget kínál. Az egyik szerint a céget terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásokat tételesen el kell különíteni, a nem forgalomarányos kiadásokat pedig a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével kell meghatározni. Ez a módszer igen sok adminisztrációt igényel: vagy a dolgozókat kell kötelezni hívásnapló vezetésére, vagy tételes híváslistát kell igényelni a szolgáltatótól. Szerencsésebb az a munkaadó, ahol a magán- és hivatali telefonhívásokat kódolással el lehet különíteni. Ezek alapján minden hónapban ki kell jelölni a magánhívásokat, és ennek értéke, valamint az ennek megfelelő arányú nem forgalomarányos kiadás után meg kell fizetni az 54 százalékos adót (és az egyéb közterheket).
Érdemes a magáncélú telefonhasználat elszámolási szabályait, ellenőrzésének módját szabályzatban rögzíteni, különös tekintettel a több munkavállaló által használt telefonok magáncélú használatának vitamentes meghatározására. A szabályzatban olyan nyilvántartás vezetését kell előírni, amely alapján nemcsak a társaság, hanem az adóhatóság is korrektül meg tudja állapítani a tényleges magáncélú használatot. Ennél egyszerűbb módszer – de alkalmazását célszerű a társaságnál rögzíteni -, ha a törvény adta választás szerint a munkaadó a számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles jövedelemnek. Ez a százalékos módszer alkalmazható a kártyástelefon-juttatás esetében is.
Hangsúlyozni kell, hogy adókötelezettség csak akkor keletkezik, ha a magánszemély nem téríti meg a telefonszolgáltatás magánhasználatát. Ha az alkalmazottak megfizetik a tételes módszerrel meghatározott magánhasználat értékét, akkor nem kell adót fizetni. Tulajdonképpen akkor sem, ha a juttató a telefonszolgáltatás miatt őt terhelő kiadásoknak legalább 20 százalékát magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak minősít, és ezt térítteti meg a magánszemélyekkel. Ha a magáncélú beszélgetések megtérítését választják, akkor a térítendő összeget – áfával - tovább kell számlázni a magánszemélynek, a térítés pedig a társaság adóköteles bevételének minősül.
Cégtelefon és az áfa
Amikor a társaság a továbbszámlázás mellett dönt, érdemes még az áfaszabályokat is figyelembe venni. Ugyanis az áfatörvény szeptember 1-jei hatállyal a telefonszolgáltatást terhelő áfára vonatkozó levonási tilalom arányát a korábbi állapotnak megfelelően állítja vissza. Az eddigiek szerinti SZJ-számokkal meghatározott szolgáltatás esetén az eddigi 50 százalék helyett a 30 százalékot nem lehet levonni, kivéve akkor, ha az adóalany legalább a 30 százalékot továbbszolgáltatja, továbbértékesíti. A személyijövedelemadó- és az áfatörvény szabályai szerint tehát az szja szempontjából ugyan elegendő a számlaérték 20 százalékának áthárítása az adófizetés elkerülése érdekében, azonban ebben az esetben nem vonható le csak az áfa 70 százaléka. Az áfa teljes összegének levonásához legalább 30 százalék továbbszámlázására van szükség.
Emelkedő járulékok
Októberben a pénztárcák kinyitására és a bérszámfejtő programok átírására van szükség, ugyanis a tb-járulékok egyes elemei szeptember 1-jétől emelkednek. Sőt, az új szabályok miatt azoknak, akik már az idén havi járulékbevallásra kötelezettek, szeptemberre vonatkozóan új számú nyomtatványt (06082/06582) kell kitölteniük. (Az éves egyéni járulékbevallás száma is módosul 06084/06584.)
A foglalkoztatói egészségbiztosítási járulék változatlanul 11 százalék marad, de kockázatok szerint megosztásra kerül természetbeni (7 százalék) és pénzbeli (4 százalék) egészségbiztosítási járulékra. A korábbi törvénybe iktatott szabálytól eltérően mégsem szűnik meg a foglalkoztatók tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége, amelynek mértéke továbbra is havi 1950 forint. Emelkedik viszont az egyéni egészségbiztosítási járulék, az eddigi 4 százalék helyett 6 százalékot kell fizetni. Itt is megtörténik a kockázatok szerinti megosztás, a 6 százalékból 4 százalék természetbeni, 2 százalék pedig pénzbeli egészségbiztosítási járulék lesz. A megosztás azért is fontos, mert a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot valamennyi biztosítási jogviszony után meg kell fizetni felső határ nélkül, függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs legalább egy munkáltatónál heti 36 órás foglalkoztatás.
Az egyéni egészségbiztosítási járulék mellett emelkedik a munkavállalói járulék 1,5 százalékra.
Minimum-járulékalap
Az őszi törvénycsomag egyik legfontosabb változása, hogy a szabályozás az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás és a foglalkoztató számára szeptember 1-jétől előírja az ún. minimum-járulékalapot. A minimum-járulékalap azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább 125 ezer forint, részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része után kell megfizetni. Akkor, ha a járulékalapot képező jövedelem a valóságban nem éri el a minimum-járulékalapot, és a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás ezt bejelenti az APEH-hoz, akkor a járulékot a tényleges jövedelem, vállalkozók esetében legalább a minimálbér után kell megfizetni.
A bejelentés tulajdonképpen a tényleges járulékalap megjelölésére szolgál, amelyet első ízben október 12-éig kell megtenni, ezt követően a változásbejelentés szabályai szerint 15 nap áll rendelkezésre. A 15 napot attól az időponttól kell számítani, amikor kiderül a tényleges járulékalap, azaz a jövedelem elszámolását, kifizetését követően. Ugyanezt a szabályt kell értelemszerűen alkalmazni annak, aki október 12-e után válik először foglalkoztatóvá, vállalkozóvá. Miután a tényleges járulékalap havonta más és más lehet, a törvényi szabályozás szövegéből az következik, hogy ez a ki-be jelentési kötelezettség igen nagy adminisztrációt jelent mind a cégek, mind pedig az állami adóhatóság számára. Az eljárás egyszerűsítése érdekében – pénzügyminisztériumi egyetértéssel – a jelenleg is havi járulékbevallásra kötelezetteknek nem kell külön erre vonatkozóan bejelentést tenniük, hiszen az egyéni járulékbevallás maga tartalmazza a tényleges járulékalapokat és azok változásait. Azok a foglalkoztatók, illetve egyéni és társas vállalkozók, akik ebben az évben még nem adnak havonta bevallást, külön nyomtatványon (061031) elektronikusan, vagy papír alapon tehetik meg a bejelentést és változásbejelentést. Amennyiben a magánszemélyek által megszerzett járulékalapot képező jövedelem havonta változik (pl. teljesítménybérben dolgozók, változó pótlékokban részesülők), és a foglalkoztató egyszer bejelentette, hogy a magánszemély járulékalapja nem éri el a 125 ezer forintot, mindaddig nem kell változásbejelentést teljesítenie, amíg a jövedelem alatta marad az említett minimumjáruléknak.
A minimum-járulékalaptól való eltérést akkor célszerű bejelenteni, ha a magánszemély által megszerzett járulékalapot képező jövedelem valóban alatta marad havi átlagban a 125 ezer forintnak. A bejelentések rendszerezésével ugyanis az adóhatóság ellenőrzésre választhatja ki a bejelentés valóságtartalmának vizsgálata érdekében a munkaadót.
A bejelentést azért is fontos megtenni, mert ha utólag kiderül, hogy ugyan a magánszemély járulékalapot képező jövedelme nem érte el a minimum-járulékalapot, de ezt a foglalkoztató nem jelentette be, akkor a biztosítottat terhelő egyéni járuléktöbbletet a foglalkoztatónak meg kell fizetnie.
Adóelőleg, adómegállapítás
A munkáltatónak az adóelőleget az eddigi szabályok szerint is az elszámolást követő hó 12-éig kellett megfizetnie. A személyijövedelemadó-törvény az elszámolt adóelőleg fogalmának meghatározásával kimondja, hogy elszámolt adóelőlegként csak a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe. Ha tehát a munkavállaló a tárgyhavi bérét a tárgyhót követő hónap 12-e után kapja meg, akkor tárgyhavi jövedelmének adóelőlegét a tárgyhót követő hónap adóelőlegeként kell megállapítani.
Végleg eldőlni látszik, hogy a 2006. adóévi személyi jövedelemmel összefüggésben a munkáltatónak a jövőben nem kell a munkavállaló adóját megállapítania. A magánszemély vagy önadózó lesz, vagy – ha az összes törvényi feltétel fennáll - az adóhatósági adómegállapítást választhatja.
Az adóhatósági megállapítás választásának feltételei tovább szigorodnak, ezek a szabályok már az ez évi bevallásnál érvényesek. A nyilatkozattétel új feltétele, hogy a magánszemély feltüntesse valamennyi munkáltatójának, kifizetőjének adószámát, illetve ha gazdasági társaság tagjaként szerzett jövedelmet, a gazdasági társaságok adószámát, továbbá önkéntes pénztári tagság esetén az egyéni számlán jóváírt munkáltatói adományt igazoló pénztár adószámát. Nem kérhető adóhatósági adómegállapítás abban az esetben, ha a magánszemély adója átutalásáról nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tesz, de nem kizáró ok, ha az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári tag egyéni számláján olyan adóköteles bevételt írnak jóvá, amely összeg munkáltatói támogatói adomány.
A munkáltatói adómegállapítás megszűnésével nem mondható, hogy csökkennének a munkaadók adminisztrációs terhei, hiszen egyrészt a jövedelmekről, járulékokról - 2007-től havonta – el kell készíteni a járulékbevallást, másrészt nem kerülhető el, hogy az önadózásra kényszerülő magánszemélyek a munkáltatótól kérjenek tanácsot, segítséget bevallásuk kitöltéséhez.
2007. január 1-jétől hatályos szabályok
Új adótábla, változó adókedvezmények
Mégiscsak életbe lép a 2005. évi módosító csomagban meghirdetett adótábla. Változatlan adókulcsok – 18 százalék és 36 százalék - mellett az alsó kulcs sávhatára 1 millió 500 ezer forintról 1 millió 700 ezer forintra emelkedik. A bérszámfejtő programokat viszont nem kell átalakítani az adójóváírás figyelembevétele érdekében, ugyanis – hosszú évek óta most először - nem módosul a minimálbérnek megfelelően a kedvezményi szabályozás. Ez azt jelenti, hogy a kizárólag minimálbérrel rendelkezőknél is megjelenik – ugyan csekély mértékben – az adóterhelés.
Változatlan feltételek mellett vehető igénybe a családi kedvezmény és a fogyatékkal élők személyi kedvezménye, de ez utóbbinak az összege – miután a minimálbérhez kötődik – emelkedni fog. A munkáltató más egyéb kedvezmény figyelembevételével nem érintett, bár érdemes tudni, hogy jó néhány kedvezmény megszűnik (szellemi tevékenység, sulinet, felnőttképzés, lakáshitel-törlesztés), és a maradóknál is szigorodnak az igénybevétel feltételei (alacsonyabb jövedelemkorlátok, 100 ezer forintos közös kedvezménykorlát).
A munkáltató bérszámfejtő programját viszont érinti, hogy a nyugdíj- és a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadék 2007-től újra adóterhet nem viselő járandóságnak számít. Ebből következően, ha a magánszemély nyugdíj mellett dolgozik, akkor a nyugdíj összegét az éves összevont adóalap megállapításakor figyelembe kell venni, ugyanakkor a nyugdíjra jutó adó csökkenti a számított adót. Ezt a szabályt már az adóelőleg levonása során is érvényesíteni kell, természetesen akkor, ha a nyugdíjas közli a havi nyugdíj összegét.
Tovább emelkedő közterhek
2007-től a minimum-járulékalap 131 ezer forint havonta. Ugyan nem növekszik az egyéni természetbeni biztosítási járulék összege, azonban nő a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalékról 3 százalékra, így az egyéni egészségbiztosítási járulék összesen már 7 százalék lesz. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozónak 16 százalék egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie (2006. szeptember 1-jétől ez 10 százalék, amely a baleseti járulékot váltja fel). Az egyes külön adózó jövedelmek után fizetendő egészségügyi hozzájárulás összege 2006-ban 4 százalék, amelyet addig kell fizetni, míg a befizetés el nem éri az egészségügyi hozzájárulás felső határaként meghatározott 400 ezer forintot. Ez a mérték és határ nő 2007-ben: meghatározott külön adózó jövedelmeket - vállalkozásból kivont, értékpapír-kölcsönzésből, árfolyamnyereségből származó jövedelem, 25 százalékos, illetve 35 százalékos adóterhet viselő osztalék és vállalkozói osztalékalap, ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha meghaladja az egymillió forintot – terhelő eho mértéke 14 százalék lesz, amelyet évi 450 ezer forintos hozzájárulás-fizetési felső határig kell fizetni.
Önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás
2007. január 1-jétől csökken a jövedelemnek nem minősülő bevételnek számító, a munkáltató által, az önkéntes biztosítópénztárakba fizetett hozzájárulás mértéke. Ezentúl közterhet nem viselőnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 50 százalékát meg nem haladó együttes havi munkáltatói hozzájárulás számít, amelyet a munkáltató az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba fizet a magánszemély javára. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében ez az összeg havonta a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százaléka lesz. A jövedelemnek nem számító összeget meghaladó munkáltatói hozzájárulás továbbra is munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ebben az évben még természetesen ki lehet használni a kedvezményt havonta a havi minimálbér összegéig, önkéntes nyugdíjpénztári, illetve egészség- vagy önsegélyező pénztári befizetés esetén a havi minimálbér 130 százalékáig.
Természetbeni juttatások
A jövő évtől a munkáltató által adható béren kívüli juttatásokkal kapcsolatban tovább változik a szabályozás. Ennek keretében 2007-től alkalmazni kell az 54 százalékos adómértéket akkor, ha a béren felüli juttatások együttes értéke meghaladja a 400 ezer forintos korlátot. Az adót a munkaadónak nem az adóév utolsó napjára kell megállapítania, bevallania és megfizetnie, hanem minden alkalommal, amikor a túllépést követően valamely, a keretbe tartozó juttatást ad a dolgozónak. Ez természetesen az év közben kilépőkre is vonatkozik, ha a keretet még a kilépés előtt lépik túl. Mindez azt jelenti, hogy a munkáltatónak minden dolgozó esetében az adóév első napjától figyelnie kell, hogy mely juttatással lépi át az értékhatárt, a nyilvántartásokat is ennek megfelelően kell átalakítani.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a béren felüli juttatások közé tartozó bankszámlaköltség-térítés a jövő évtől már nem adómentes, így azt az adómentes béren kívüli juttatások értékhatáránál sem kell figyelembe venni. Az új szabály egyébként évi 2 ezer forintnyi költségtérítés adómentességét szünteti meg.
Üdülési csekk
Szűkül a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk adómentessége is. A korábbiakban üdülési csekk formájában – az adóévben érvényes havi minimálbér összegéig – a kifizető bármely magánszemély pihenéséhez hozzájárulhatott, így például a társaság tagjai is részesülhettek adómentesen a juttatásban. 2007-től kizárólag az az üdülési csekk formájában juttatott bevétel lesz adómentes, amelyet a munkáltató vagy a szakszervezet juttat ingyenesen vagy kedvezményesen, legfeljebb évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladóan.
A törvény meghatározza azt a kört is, akinek az üdülési csekk adómentesen adható. Ide tartozik a munkavállaló, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, a hallgató a kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt, továbbá – ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató – a nyugdíjban részesülő magánszemély és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója. Amennyiben a szakszervezet a juttató, akkor a tagra, nyugdíjas tagra és a velük közös háztartásban élő közeli hozzátartozókra, valamint az elhunyt tag közeli hozzátartozójára vonatkozik az adómentesség. Adómentes üdülési csekket egyebekben a szociálisan rászoruló kaphat a Nemzeti Üdülési Alapítványtól.
Kötelező rekreáció
2007. január 1-jétől megszűnik a légiforgalmi irányítók, a hajózó személyzet kötelező rekreációjának adómentessége. A jövő évtől az ilyen címen keletkező jövedelem bérként, vagy – ha azt a munkaadó természetben, valamennyi dolgozó számára megismerhető feltételekkel nyújtja – természetbeni juttatásként adóköteles.
Csekély értékű ajándék
Eddig az évig adómentesnek számított a kifizető által évente háromszor adott ajándék, ha az nem haladta meg a minimálbér 10 százalékát. Az adómentesség feltételeit viszonylag nagy adminisztrációval kellett bizonyítani, amelyből látszott, hogy ugyanaz a magánszemély ugyanattól a kifizetőtől három alkalomnál nem többször kapott terméket, szolgáltatást, aminek az összértéke sem haladta meg a törvényi korlátot. 2007-től ilyen juttatást adómentesen csak a munkáltató és a szakszervezet adhat. A munkáltató esetében megajándékozott lehet a munkavállaló, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá a korábbi dolgozó, most nyugdíjban részesülő magánszemély és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója. Szakszervezet esetében a kedvezményezett személyi körbe a tag, a nyugdíjas tag és közeli hozzátartozójuk, illetve az elhunyt tag közeli hozzátartozója tartozik bele.
Az adómentes ajándék értéke egyébként a termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész, a juttatási alkalmak száma pedig továbbra is legfeljebb évi három alkalom. Az, hogy csekély értékű ajándékot már nem lehet adómentesen adni bármely magánszemélynek, azt jelenti, hogy a kifizető vagy reprezentáció, üzleti ajándék keretében, vagy adómentes reklámként, vagy adóköteles természetbeni juttatásként adhat terméket, nyújthat szolgáltatást.
Adóadminisztráció-változás 2007-ben
Az eddigiekből is látható, hogy az anyagi adószabályok változása nemcsak köztehertöbbletet jelent, hanem sok esetben többletadminisztrációval is jár. A 2007-es bevallási és adatszolgáltatási szabályok között azonban találhatók olyanok is, amelyek – adminisztrációs szempontból – megkönnyítik a vállalkozások életét.
Elektronikus bevallás
2007-től az adózók széles, mégis a korábbiakhoz képest szűkülő körének kell minden bevallási kötelezettségét a továbbiakban elektronikus úton teljesítenie. Erre azok az adóalanyok kötelezettek, amelyek/akik az ún. egyéni járulékbevallás beadására is kötelezettek. Ide tartoznak a munkáltatók (a magánszemély munkáltató is), a kifizetők, a nem nyugdíjas egyéni vállalkozók, az egyház, a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózó és a megyei munkaügyi központok. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas egyéni vállalkozónak, az adószámos, áfát fizető magánszemélynek, ha egyébként nem foglalkoztató, vagy például a semmilyen személyijövedelemadó-köteles kifizetést nem teljesítő társasháznak nem kell regisztráltatnia magát, és papír alapon is beadhatja bevallásait. Természetesen nem változott az a szabály, hogy a személyijövedelemadó-bevallásra kötelezett magánszemélyek dönthetnek, hogy bevallásukat a kormányzati portálon keresztül az interneten, vagy papíron adják be.
2006-ról szóló adatszolgáltatás
Azoknak, akik ebben az évben még nem kényszerültek havonta bevallani magánszemélyenként az adóköteles jövedelmet és a járulékadatokat, és ezt önmaguktól sem választották, az egész évről egyszerre kell ezt elkészíteniük. Azért, hogy a kormányzati elektronikus közmű ezt a hatalmas adathalmazt fogadni tudja, az éves egyéni járulékbevallás beadási határidejét a törvénymódosítás 5-5 napokkal eltolta. Ennek megfelelően az egyéni vállalkozók saját magukról, illetve az alkalmazottjukról 2007. február 10-én (ez a gyakorlatban 12-ét jelent, mert a határnap egyébként szombat lenne), a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek február 5-éig, míg mindenki más – az eredeti határidőben – január 31-éig köteles a bevallást feladni. Ezt követően a járulékbevallást már mindenki havonta készíti el, tehát az első 2007-évre vonatkozót február 12-éig kell majd elküldeni.
Bizonyára megkönnyíti a 2007. évi bevallás teljesítését az, hogy megszűnik a magánnyugdíjpénztárakhoz teljesítendő külön bevallás, az adatok jövőre az egyéni járulékbevallás részét képezik, így az APEH-hoz kerülnek. A bevallás tagdíjra vonatkozó adatait az állami adóhatóság, a pénztáranként vezetett számlákról a befizetéseket pedig a Magyar Államkincstár haladéktalanul továbbítja a magánnyugdíjpénztárak nevére.
Az adminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítése érdekében megszűnik az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás (EMMA) is, a magánszemélyek és a kifizetők – ha PIN-kóddal rendelkeznek – az egyéni járulékszámla adatait a kormányzati portálon keresztül lekérdezhetik.
A foglalkoztatók az általuk foglalkoztatott biztosítottak bejelentését (foglalkoztatás megkezdése, változása, megszűnése stb.) eddig az egészségbiztosítási szervekhez teljesítették. Az adatszolgáltatási rendszer "egycsatornássá" tétele keretében ez a bejelentési kötelezettség is – az eddigi szabályok és határidők szerint – az APEH-hoz kerül.
Az APEH az általa gyűjtött adatokat törvényben meghatározott időpontok szerint és előírt formában továbbküldi az egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási alapoknak és a munkaügyi felügyelőségeknek.
