A kívánt bővülés elérését illetően a vállalatvezetők egyre pesszimistábbak, körükben a termelékenység javulását prognosztizálók aránya évről évre csökken. Míg 2000-ben a cégvezetőknek durván 70 százaléka várta e mutató javulását, addig 2001-ben már csak 62 százalékuk, 2002-ben pedig már csak kevéssel több, mint a válaszolók fele – derül ki a Czipin & Proudfoot Consulting 10 országban 2700 cégvezető megkérdezésével lefolytatott, reprezentatív felméréséből. E tanulmányból ugyanakkor az is kiderül, hogy 2001-hez képest csökkent az elvesztegetett munkanapok száma, igaz, szerény mértékben. Az említett esztendőben – 225 munkanapot alapul véve – az elpazarolt munkanapok száma még 97, 2002-ben már ennél valamivel kevesebb, 92, ám még ez is magas, 41 százalékos kiesést jelent.
Németh Helga, a Tetra Pak Hungária Rt. humánerőforrás-igazgatója túlzottnak találja a felmérésben foglalt munkaidő-kiesést.
– Bár a munkaidő-kihasználtságot nem mérjük, mert alapvetően az elvégzendő feladatok határozzák meg a munkával töltött időt – mondta –, de egészen biztos, hogy a vállalatunknál nem ilyen nagyarányú az elpazarolt munkaidő. Termelékenységünk az elmúlt években dinamikusan növekedett – folytatta –, s ezzel az ütemmel szeretnénk lépést tartani. Ehhez a munkaerő átcsoportosítása szükséges.
A kutatók szerint a munkanapveszteségnek több oka is lehet, de leggyakrabban a tervezés és az irányítás hiányosságai, illetve a vezetésben és a felügyeletben lévő problémák a bajok okozói.
Óriási szerep hárul az igazgatóságra – vélekedik Lindner Sándor. A Pénzjegynyomda Rt. humánpolitikai igazgatója azt tapasztalta: a technikai megújulás, a fejlesztés automatikusan maga után vonja a termelékenység javulását, de mindehhez az kell, hogy a menedzsment a megújulás motorjaként funkcionáljon. Véleménye szerint az európai szintű bérekhez való felzárkózás előfeltétele, hogy a termelékenység a béreknél nagyobb ütemben növekedjen. Szerinte a cégvezetők egyik felelősségteljes feladata, hogy folyamatosan figyeljék, milyen lehetőségek adódnak a termelékenység növelésére, s a szükséges anyagi erőforrásokat, feltételeket megteremtsék. A Pénzjegynyomda Rt.-nél a munkaidő kihasználtságát, az egész napos és a törtnapi veszteségidőket az éves munkaidőmérlegben elemezik, ez ugyanis a létszámtervezésnek is az egyik fontos kiindulópontja.
Kedvezőbb munkaidő-kihasználtság mellett nyilvánvalóan kevesebb dolgozó szükséges az adott feladat ellátásához – fejtette ki Lindner Sándor. Hozzátette: a munkaidő-kihasználtság szempontjából lényeges a munkarend szabályozása, illetve alkalmazása. A szellemi és a fizikai foglalkozásúak esetében különböző munkarendet alkalmaznak. Előbbiek lényegében rugalmas időbeosztásban dolgoznak, amikor is a törzsidőn kívül a peremidő teszi lehetővé a feladatokhoz igazodó rugalmas foglalkoztatást. A több műszakban dolgozó fizikaiak a kollektív szerződés szabályai szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerint is alkalmazhatók.
Lindner Sándor hangsúlyozta: a munkaidő jobb kihasználása az idei évre érvényes stratégiai céljaik között is szerepel, s kísérleti jelleggel mérik e mutatót. Ennek során az állásidő és a túlóra alakulását vetítik az összes ledolgozott órára. E mutató értékét havonta tervezik, és teljesítését folyamatosan követik. Arra a kérdésre, hogy miként lehetséges a munkaidő jobb kihasználása, a humánpolitikai igazgató kifejtette: a cég által befolyásolható veszteségidők mérséklése lehet a megoldás.
– A legnagyobb problémát abban látom – folytatta –, hogy az állásidő és a túlóra egy azonos időszakon belül rontja a munkaidő kihasználását. Az a kieső időszak, amit szervezési vagy egyéb más okból a dolgozók nem tevékenyen töltenek, óhatatlanul is többletóra-felhasználással pótolható, ez viszont pluszköltséggel jár, és rontja a hatékonyságot.
Dokumentált teljesítményA Munka Törvénykönyvének júliusban hatályba lépett módosítása alapján a teljesítménybért fizető munkáltatókra újabb feladat hárul. A jogszabály kimondja: a teljesítménykövetelményt a munkáltató olyan előzetes – objektív mérésen és számításon alapuló – elemzés alapján köteles meghatározni, amelynek keretében azt is megvizsgálja, hogy a követelmény rendes munkaidőben is teljesíthető-e, azaz a munkaadó elvárása nem irreális-e. Az említett dokumentum meglétét a munkaügyi felügyelők ellenőrzik, de az elemzés tartalmi helyességét már nem vizsgálják. |
Vita a 38 óráról
A kormány vállalta, hogy a ciklus végéig 38 órára csökkenti a heti törvényes munkaidőt. A makroszintű érdekegyeztetés fóruma – a kormányoldal előterjesztése alapján – nemrégiben megvitatta a kérdést. A munkavállalói oldal képviselői szerint rögzíteni kell, hogy a 38 órás munkahét 2006 elejétől életbe lépjen, a munkaadói oldal viszont a gazdaság helyzetére hivatkozva nem tartja időszerűnek a téma megvitatását.
Lindner Sándor lényegesnek tartja a törvényes munkaidő újbóli szabályozását, illetve a csökkentésére vonatkozó döntés átgondolt előkészítését. Ennek kapcsán felveti, hogy a jelenleg érvényes munkajogi szabályok szerint a legalább 20 perc munkaközi szünet a törvényes munkaidő része lehet, de az is elképzelhető, hogy nem képezi részét annak.
Szervezetükben a munkaközi szünet – a kollektív szerződés szabályainak megfelelően – a törvényes munkaidő része, vagyis fizetett, de le nem dolgozott időnek számít. Ez azt jelenti, hogy a heti ledolgozott idő 38 óra 20 perc. Azoknál a szervezeteknél, ahol a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, a ledolgozott idő heti 40 óra, s a munkaközi szünetet efölött biztosítják. Célszerű lenne végiggondolni, hogy a Munka Törvénykönyve e kérdést egységesen szabályozza oly módon, hogy a munkaközi szünet a munkaidő részévé váljék, és ezáltal a ledolgozott idő 40 óránál kevesebb legyen.
Németh Helga szerint a 38 órás munkahét bevezetése szükségszerűen meghosszabbítaná a szabadságolások idejét. Ez viszont azt vonná maga után, hogy a többi foglalkoztatottra – akik éppen nincsenek szabadságon – nagyobb teher hárul, vagyis a munkaidő rövidülése valójában megnehezítené helyzetüket.
Felmérés a munkáról és a szabadidőrőlA munka továbbra is nagyon fontos az emberek életében. Majdnem minden második magyar több energiát fordít kenyérkereseti tevékenységére, mint a szabadidőre – tudatta egy felmérésre hivatkozva a GfK Hungaria Piackutató Intézet. A vizsgálatot a GfK-csoport brüsszeli székhelyű Ad Hoc Worldwide intézete 21 közép- és nyugat-európai országban, továbbá Oroszországban, Törökországban és az USA-ban végezte el tavasszal. Ezek szerint Magyarországon a megkérdezett dolgozók és tanulók 28 százaléka mondta azt, hogy sokkal több energiát fordít a munkára, mint a magánéletre. A munkához való viszonyulást tükröző adatok azt jelzik, hogy a hazai életfelfogás átlagosnak tekinthető. A szabadidő eltöltése azonban sok eltérést mutat a más országokban tapasztaltakhoz képest: a magyarok ugyanis keveset sportolnak, ritkán látogatnak klubokat és vendéglátóhelyeket, s a mozizást sem sorolják a legkedveltebb elfoglaltságaik közé. A magyar válaszolók kikapcsolódásának elsődleges színtere az otthon, ahol a megkérdezettek tévéznek, zenét hallgatnak, olvasnak, illetve számítógépükkel foglalatoskodnak. |
