Ezekben a hetekben van folyamatban az Egészségpénztárak Országos Szövetsége (EPOSZ) bírósági bejegyzése, amely szervezet a munkáltatói háttérrel rendelkező nagyobb egészségpénztárakat fogja össze. A tagok között megtalálható jó néhány olyan is, amely a "szűkebb pátria" határain túl is ismertséget szerzett, például a Tempó, a Honvéd, a Dimenzió, a Vasutas, a Dunaferr vagy a Vitamin Egészségpénztár.
Bolvári László, az EPOSZ elnöke a szövetségbe tömörülés indokairól szólva mindenekelőtt az önkéntes pénztárakról szóló törvényt és a különböző kapcsolódó jogszabályokat említi. Ezek – a nyugdíjpénztárakkal ellentétben – meglehetősen szűkkeblűen bánnak az egészségpénztárakkal, kevésbé határozták meg a működési feltételeket s a gazdálkodás módjait. Kevésbé adódott tehát lehetőség a tapasztalatok összegzésére is, mert míg a nyugdíjpénztárak többsége mögött már csaknem évtizedes múlt áll, az egészségpénztárak csak 1996-97 körül kezdtek alakulgatni.
Kafetéria-rendszer
Ekkor és ezt követően viszont mind több munkaadó ismerte fel a szociális gondoskodás új lehetőségét és azt – a jó munkaerő megtartása szempontjából nem mellékes körülményt -, hogy míg a nyugdíjpénztári "befektetés" legkevesebb tíz év után válik hozzáférhetővé, az egészségpénztárak szolgáltatásai már három hónapos várakozási idő elteltével igénybe vehetők.
Az önkéntes egészségpénztárak elterjedéséhez kapóra jött a nagyobb létszámú és különösen eredményesen gazdálkodó cégek körében terjedő gyakorlat, a munkavállalók béren kívüli juttatásainak egyfajta csomagba szervezése, az úgynevezett kafetéria-rendszer. A választható juttatások között rendszerint a pénztári tagság is szerepel. Más munkaadóknál ez a szociálpolitika részeként a jelképes fizetési borítékban járandóságként található.
Egyenletes fejlődés
Bolvári László szerint napjainkban az egészségpénztári hálózat elterjedésének lehetünk tanúi. Felfutásról – mint egy időben a nyugdíjpénztáraknál – nem lehetne beszélni, de a lassúbb ütemű fejlődés meglehetősen egyenletes. A tagság létszáma már meghaladja a 130 ezret, amit hárommal bátran meg lehet szorozni, mert a szolgáltatásokat a családtagok is igénybe vehetik. Újabb fejlemény az üzleti biztosítók és a bankok megjelenése e sajátos piacon, ám míg ez utóbbiak nyilvánvalóan üzleti alapon, nyereségorientált módon tevékenykednek, a vállalati egészségpénztárak nonprofit szervezetek. Ugyancsak sajátosságuk, hogy bár látszólag az állami egészségbiztosítást egészítik ki, de mégsem betegbiztosítók, hanem egészségmegőrzők. Különösen nagy figyelmet fordítanak ugyanis a szűrővizsgálatokra, és minden olyan tevékenységre, amely a munkavállaló munkaképességének megóvását szolgálja.
Az egészségpénztárak gyakorlatilag országszerte a munkaadók kezdeményezésére alakulnak, de számos más külső szolgáltatáshoz hasonlóan, azoktól szervezetileg függetlenül tevékenykednek. A kisebb vagy közepes vállalkozások azonban nincsenek abban a helyzetben, hogy "saját" pénztárat létesítsenek, ezért számukra gondot jelent, hogy milyen úton, merre induljanak el.
Tájékozódási igény
Kétségtelen – ismeri el az EPOSZ elnöke -, hogy szinte nyomozó munka szükségeltetik a meglévő pénztárak felleléséhez, még akkor is, ha a nagyobb egészségpénztárak az interneten is megtalálhatók. Ennél azonban biztosabb elérhetési hely az ellenőrzést ellátó Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, illetve annak honlapja, ahol külön ablak nyitható a magyarországi egészségpénztárakra.
A munkaadók mostanában mind nagyobb számban érdeklődnek a pénztárak iránt, mert szeretnék munkavállalóiknak felkínálni azok szolgáltatásait. Egyaránt kíváncsiak a választékra, leendő partnerük kínálatára, azonban – érthető okokból – gazdasági helyzetére, alapszabályára, szolgáltatási szabályzatára is.
Tájékozódni kívánnak ugyanakkor a pénztárak bevételéről, a tagdíjak felhasználásáról, illetve a működési és a likviditási helyzetről. Az a szándék, hogy a jövőben többek között e téren, a tájékozódásban és tájékoztatásban is segítséget nyújtson az EPOSZ – hangsúlyozta az elnök.
