A közelmúltban hatályba lépett országos munkavédelmi program jelentős állomása az e területen elkezdődött változási folyamatoknak. A munkaadók értékelése szerint az ötéves időtartamra kijelölt feladatok jó esélyt adnak arra, hogy a munkavédelemben a jelenlegi gazdasági prioritásoknak megfelelő átalakulás menjen végbe. A program sikeres végrehajtásának ugyanakkor az is feltétele, hogy a szociális partnerek folyamatosan együttműködjenek.
A parlament megtárgyalta és elfogadta a Munkavédelem Országos Programjáról (MOP) szóló 20/2001. Országgyűlési határozatot, amely a Magyar Közlöny 2001/37. számában jelent meg. Bár a MOP megalkotása a munkavédelemről szóló törvény szerint az állam feladata, azonban az e témában ratifikált nemzetközi egyezmények mindegyike mind a program kialakításában, mind annak végrehajtásában hangsúlyozza a szociális partnerek együttműködésének fontosságát.
A program általános célja a munkavédelmi feladatok megoldása és a problémák megelőzése. Végrehajtása – az ötéves időtartam alatt – éves intézkedési tervek alapján történik oly módon, hogy a kormány a program lejártát követő hat hónapon belül köteles az Országgyűlést tájékoztatni a végrehajtás részleteiről. A kormánynak első ízben legkésőbb a nemzetgazdaság idei munkavédelmi helyzetét értékelő beszámolóval egyidejűleg kell előterjesztenie az éves intézkedési tervet, amely a feladatok végrehajtási szabályait és az azokhoz rendelt pénzügyi forrásokat határozza meg.
A program megalkotása kiemelt jelentőségű, mert az új szemléletű munkavédelmi jogalkotási és jogalkalmazási folyamat kezdetét jelenti.
Bár az előkészítő egyeztetések nehézkesen alakultak és évekig tartottak, azonban eredményre vezettek. Jelzi ezt, hogy a normaszöveget mind az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) munkavédelmi bizottsága, mind az OMT plenáris ülése konszenzussal fogadta el. Ezért is sajnálatos, hogy a munkavédelmi érdekegyeztetés országos fórumának, a munkavédelmi bizottság helyének és szerepének pontos meghatározása nem került az Országgyűlés elé terjesztett határozattervezetbe.
Újszerű a tartalom
A Munkavédelem Országos Programja öt lényeges fejezetből áll. Ezek közül az első a munkavédelem tartalmát tekinti át, s rávilágít arra, hogy miért vált szükségessé a munkavédelem átértékelése. Ezek szerint – elsődlegesen – a rendszerváltás utáni gazdasági és társadalmi változások tették szükségessé a munkavédelem tartalmának újszerű megfogalmazását, azonban a szemléletváltozást elősegítette hazánk európai uniós csatlakozásának közeledte is. Ez utóbbi körülmény szükségessé tette, hogy – a termékek és a szolgáltatások versenyképessége, valamint a munkaerő szabad áramlása miatt – új megvilágításba kerüljön a munkavédelem fogalma és tartalma.
Immár tapasztalati tény, hogy a modern munkavédelem a munkakörnyezet humanizálását és az emberi tényezők messzemenő figyelembevételét igényli, s nem korlátozható csupán a közvetlen munkahelyi egészségkárosodások megelőzésére.
Ebből a szempontból a munkavédelem kiemelt területe közé tartozik a munkahelyek kialakítása és állapota – ideértve a munkahelyi higiéné követelményeit is –, a munkaeszközök milyensége, a veszélyes anyagok és készítmények használatának módja, a munkaszervezés és a munkaidő kérdései, a kiemelt csoportok (terhes és szoptató anyák, fiatalkorúak, megváltozott munkaképességűek) védelme, valamint a munkavédelmi szervezet működése, amely beépül a munkáltató irányítási rendszerébe.
Átalakult környezet
A program második fejezete részletesen elemzi a munkavédelem helyzetét Magyarországon. Mint a dokumentum megállapítja, a rendszerváltás óta eltelt évtized alatt igen sok általánosítható tapasztalat merült fel a lezajlott gazdasági-társadalmi változások következtében. Az átrendeződés mértékét tükrözi például, hogy a korábbiakhoz képest mára a munkáltatók száma ugrásszerűen növekedett – miközben a munkahelyek mérete és létszáma csökkent –, ugyanakkor az állami szerepvállalás is megváltozott, hiszen a tulajdonosi funkció helyett a gazdaságszervező, illetve a közhatalmi funkció került előtérbe. A munka világa jelentősen átalakult: a munkáltatókra és a munkavállalókra súlyos gazdasági terhek nehezedtek – elsősorban a tőkehiány és a munkanélküliség fenyegetése, mindez pedig a kényszerűen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt.
A fejezet második része a munkavégzés tárgyi tényezőinek állapotát részletezi: elemzi a munkaeszközök minőségét, életkorát, származását és ennek alapján a munkavállalók foglalkozás-egészségügyi veszélyességi osztályba sorolásának alakulását. A fejezet harmadik része ugyanakkor kitér a személyi tényezőkre is. Kiemelten részletezi a magyar népesség általános egészségi állapotát, hiszen tudományosan igazolt tény, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos különféle kockázatok igen jelentősen befolyásolják azt. Emellett azonban néhány általánosítható munkáltatói és munkavállalói viselkedési formát is leír az elemzés, főként azért, hogy a munka világa szereplőinek szemléleti átalakításához kiindulási alapot jelentsen.
Kettős irányítás
A munkabalesetek, valamint a foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciók részletes elemzése lényeges része a munkakörnyezet javítását szolgáló további intézkedéseknek. A munkavédelem szabályrendszerének ismertetéséből kiemelést érdemel, hogy a munkavédelmi irányítás kettős: egyrészt a nemzetgazdaság egészére kiterjedő funkcionális, másrészt meghatározott körben egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás.
A funkcionális irányítás – hazai sajátosságként – három tárca (a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Gazdasági Minisztérium) felügyelete alatt álló hatóságok (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Bányászati Hivatal) feladata. Az elemzés megállapítása szerint viszont ebből az következik, hogy "a hatóságoknak annak függvényében, hogy munka-egészségügyi vagy munkabiztonsági előírások tartoznak a hatáskörükbe, szükségképpen eltérőek a prioritásai, ellenőrzési céljai és munkamódszerei."
A fejezet végül a munkavédelmi érdekegyeztetés országos és helyi eredményeit és problémáit tárja fel.
Egyenrangú elvek
A program harmadik fejezete a stratégiai alapelveket határozza meg annak kiemelésével, hogy a megvalósítás ezek egyenrangú, egymással összefüggő kezelésével képzelhető el. Ezek szerint a gazdasági fejlődés nem használhatja el olyan mértékben az emberi erőforrásokat, hogy azok később a fejlődés gátjává váljanak. Az elővigyázatosság elve azt mondja ki, hogy a technológiai fejlesztés során olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek nem növelik a munkavégzés meglévő kockázatait. A megelőzés elve pedig azt jelenti, hogy a kockázatokat a társadalmilag megengedhető legalacsonyabb szinten kell tartani, míg a partneri viszony elve azt a széles társadalmi kört rögzíti, amelynek együttműködése a kitűzött célok megvalósításának esélyét növeli.
A következő, negyedik fejezet a stratégiai fő irányokat határozza meg. Ezek szerint gondoskodni kell arról, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható szintet, s ehhez az állami irányítás rendszerével is elő kell segíteni a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeinek megteremtését. A stratégiai cél eléréséhez viszont az is szükséges, hogy a meglévő kedvezőtlen munkakörülmények megszűnjenek, illetve azok hatásai mérséklődjenek.
A korszerűtlen munkakörülmények újratermelődésének megakadályozására több eszköz is van, ezek közül igen fontos, hogy a műszaki, gazdasági, társadalmi változásokkal megjelenő új veszélyek, ártalmak feltárásával megtörténjék azok megelőzése is. Ugyancsak fontos nemzetgazdasági érdek a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkentése, a munkavégzésből és a munkakörnyezetből eredő vagy ezekkel összefüggésbe hozható egészségkárosodások számának és súlyosságának mérséklése, valamint – fizikai és pszichoszociális értelemben is – a jó közérzetet biztosító munkakörnyezet kialakítása.
Gazdasági érdekeltséggel
A stratégiai alapelvek, valamint a fő irányok meghatározása után a program a célok megvalósítását szolgáló részletes feladatokat tartalmazza.
Kiemelést érdemel, hogy e felsorolás munkáltatói szempontból a tennivalók megoldási sorrendjét – prioritását – is mutatja azzal, hogy a munkáltatók szerint a sorrendiség logikai követelményeket is tükröz.
Munkáltatói szempontból komoly sikernek és lényeges eredménynek tekinthető, hogy a program kimondja, miszerint a munkáltatóknak gazdaságilag közvetlenebb módon érdekeltté kell válniuk a munkavédelemben. E célból el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát, illetve ezen belül olyan differenciált járulékrendszert kell kialakítani, amelyben a megfelelő veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a munkavégzés kockázataival, és függenek a bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések alakulásától.
A jelenlegi ismeretek szerint a baleset-biztosítási ágazat egyeztetett koncepciójának és törvényi normarendszerének kidolgozására 2002. év végéig van lehetőség, s mivel – az előzetes tárgyalások tükrében – a munkáltatói elvárások és a kormányzati koncepció lényeges eltéréseket nem tartalmaznak, így az érdemi együttműködésnek nincs akadálya.
Az elkülönített biztosítási ág kialakítása és működésének megindulása után a munkavédelmi követelményeket és a biztosítási ágat megfelelő differenciálással az egyszemélyes vállalkozásokra is ki kell terjeszteni, s hasonlóan a foglalkozási betegségek kártalanítási rendszerét is meg kell változtatni.
Közelebb az EU-joghoz
A munkavédelem területén még számos feladat vár megoldásra, egyebek közt meg kell valósítani a teljes és a folyamatos jogharmonizációt az Európai Unióval, s összhangot kell teremteni a nemzetközi egyezményekkel. Szükséges továbbá a joganyag ötévenkénti felülvizsgálata és indokolt korrekciójának végrehajtása. A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében hosszabb távú feladatokat is meghatároz a program. Ezek szerint fokozni kell a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkájának multidiszciplináris jellegét, s ki kell alakítani a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és háziorvosok együttműködésének hatékony rendszerét. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és az ellenőrző szervek tevékenységének akkreditált laboratóriumokon kell alapulniuk, illetve a megelőzés érdekében ki kell alakítani a munkavégzéssel kapcsolatos kockázatok országos nyilvántartását. Fontos feladat továbbá a munkabiztonsági és munka-egészségügyi kutatások intézményi kapacitásának megerősítése, a foglalkozási megbetegedések megelőzésére irányuló rövid és középtávú kutatási programok megindítása, valamint a foglalkozási rehabilitáció komplex és hatékony gyakorlatának kialakítása annak érdekében, hogy a munkavállalók megmaradt munkaképessége hasznosítható legyen.
Napirendre kell tűzni ugyanakkor a munkavédelmi (munkabiztonsági és munka-egészségügyi) képzés rendszerének korszerűsítését is – erősítve a munkavédelmi képzést a felsőoktatásban –, s javítani kell a munka-egészségügyi szakemberek oktatását és továbbképzését. Kialakításra vár továbbá a középfokú, illetve felsőfokú munkavédelmi szakemberek iskolai jellegű képzési rendszere is, amely lehetőséget nyújt a szakirányú graduális végzettség megszerzésére. Változatlanul kell hagyni ugyanakkor a posztgraduális képzési lehetőségeket, s meg kell oldani a középfokú végzettséggel – és kiemelkedő szakmai tapasztalattal – rendelkező munkatársak szakirányú végzettségének elismerését. De támogatásra szorul a munkavédelmi és a foglalkozás-egészségügyi szakemberek továbbképzése is.
Kevesebb kockázattal
A munkavégzés kockázatainak társadalmilag elfogadható szinten tartása érdekében ugyancsak számos feladatot rögzít a program. Így előírja a veszélyes anyagok és készítmények gyártásával, forgalmazásával és használatával járó veszélyek csökkentését, az elsődleges megelőző tevékenység fokozását, valamint a munkahelyi expozíció csökkentését: különösen a rákkeltők, allergének és a zaj esetében. Az elvégzendő feladatok között szerepel továbbá az új megbetegedésfajták bejelentése, kivizsgálása és a szükséges intézkedések megtétele; a megelőzés érdekében a nem fertőző betegségek (légzőszervi, mozgásszervi, keringési, neuropszichiátriai megbetegedések) bejelentési elsőbbségének biztosítása, s az építkezési, szerelőipari, karbantartási munkahelyek biztonságának javítása. Hasonlóképpen kiemelt cél a gázmérgezések okozta halálos balesetek megelőzésének fokozása, valamint a kis- és egyéni vállalkozások, illetve az önálló mezőgazdasági foglalkozásúak kockázatainak mérséklése: elsősorban képzéssel, oktatással, médiaprogramokkal, tanácsadói hálózat működtetésével, valamint ágazati egészségmegőrző programok kidolgozásával és végrehajtásával.
Szükség van azonban – különösen a közszférában – a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos pótlékokra is. Érvényesíteni kell azt az elvet, amely szerint az egészséges és a biztonságos munkakörülmények biztosítása helyett sem pénzbeli, sem egyéb megváltás nem adható.
Finanszírozási háttér
A program gyakorlati megvalósításához számos eszköz igénybevétele szükséges. Így nem mellőzhető a munkavédelem állami tájékoztató-rendszerének kialakítása, illetve a közép- és felsővezetők számára átadott olyan komplex munkavédelmi ismeretanyag, amely beépül a gazdálkodó szervezet irányítási rendszerébe. De állami támogatásra szorulnak a munkavédelmi célú kutatások és fejlesztések is, és szükség van arra is, hogy a költségvetési tervezés során a munkavédelmi feladatok elkülönítve jelenjenek meg a minisztériumok és az országos hatáskörű szervezetek költségvetésében.
Az állami ellenőrzés szintjének emelése és hatékonyságának növelése érdekében a személyi, a tárgyi és az intézményi feltételek is folyamatos javításra szorulnak. Az eredményesség egyik záloga természetesen az, hogy megfelelő anyagi háttér álljon a program mögött. Ezért a finanszírozásába az állami költségvetés mellett be kell vonni a munkaerő-piaci, valamint az egészség- és nyugdíjbiztosítási alap meghatározandó részét, a nemzetközi támogatási forrásokat, az egyéb hazai céltámogatásokat és a pályázat útján elérhető forrásokat, illetve a civil "csatornákon át" elérhető pénzeszközöket, támogatásokat. A részletes finanszírozási szabályok meghatározásának azért van kiemelt jelentősége, mert a program mellé rendeli a forrásokat is, ezzel biztosítva a feladatok végrehajtásának realitását.
A program záró feladata annak rögzítése, hogy meg kell vizsgálni azt a munkavállalói felvetést, vajon szakmai szempontok alátámasztják-e az ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél a munkavédelmi képviselő választásának kötelezővé tételét.
Bár a program megjelenése óta rövid idő telt el, azonban máris megfogalmazódott néhány fontos, a további tevékenységet meghatározó szakmai észrevétel. Ezek összegzéséből megállapítható, hogy a szakmai közvélemény a programot egyértelműnek és végrehajthatónak tekinti.
Ugyanakkor a szociális partnerek világosan látják folyamatos együttműködésük jelentőségét: mindenekelőtt a jól körülhatárolt feladatok végrehajtásában s ezzel a magyarországi munkavédelmi helyzet folyamatos javításában.
MGYOSZ
