Cikkünk a szociálpolitikai és a szociális biztonsági egyezményeket, a külföldi munkavállalók, társas vállalkozók utáni járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget ismerteti.
Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség
A külföldiek utáni járulékfizetési kötelezettség megállapításánál több különleges szabályozásra kell figyelni. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 11. §-a alapján nem terjed ki a biztosítás
- a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére, munkatársára, alkalmazottjára, valamint az itt felsorolt személyek külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az e személyekkel – a Magyar Köztársaság területén – együtt élő külföldi állampolgárságú házastársra és gyermekre,
- a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyre,
a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének, kereskedelmi képviseletének, bankképviseletének és biztosítóintézeti képviseletének a Magyar Köztársaság területén arra a természetes személy munkavállalójára, aki külföldinek minősül. [Különleges szabályt kell azonban alkalmazni akkor, ha az ebben a pontban felsorolt személyek nemzetközi egyezmény hatálya alá tartoznak. Azok a nemzetközi egyezmények, amelyeket a külföldi állampolgárokra szociálpolitikai célzattal, illetőleg a szociális biztonság megteremtése érdekében kötöttek, a következők:
- magyar-bolgár szociálpolitikai egyezmény (1962. évi 2. tvr.),
- magyar-csehszlovák szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 41. tvr.),
- magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 20. tvr.),
- magyar-lengyel szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 38. tvr.),
- magyar-román szociálpolitikai egyezmény (1962. évi 5. tvr.),
- magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény (1963. évi 16. tvr.),
- magyar-svájci szociális biztonsági egyezmény (1998. évi VII. tv.),
- magyar-német szociális biztonsági egyezmény (2000. évi XXX. tv.),
- magyar-osztrák szociális biztonsági egyezmény (2000. évi CXXIII. tv.)].
A nemzetközi egyezményekkel nem érintett külföldiek megállapodást köthetnek a társadalombiztosítás ellátásaira.
Szociálpolitikai egyezmények
A szociálpolitikai egyezményeket az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején kötötték, így azok jellemzően a munkaviszonyra és a kisipari tevékenységre vonatkoznak. Ezek az egyezmények nem foglalkoznak – nem foglalkozhattak – a társas vállalkozásokkal, azonban az azonos elbánás elve miatt az egyezmény hatálya kiterjed a társas vállalkozókra és az egyéb jogviszonyban (pl. megbízási jogviszony) tevékenységet végző személyekre is.
Az egyezmények a kihirdetésük óta eltelt hosszú időre tekintet nélkül napjainkban is hatályosak, az államok egy részében az utódállamokra, tagállamokra is kiterjednek.
Területi elv
Az egyezmények közül területi elven alapul például a szovjet-magyar és a román-magyar szociálpolitikai egyezmény. A területi elv alkalmazásánál a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó, az egyezmény hatálya alá tartozó tagállamok állampolgárait. Az egyezmények tárgyi hatálya az összes társadalombiztosítási ellátásra, ugyanakkor a személyi hatálya csak a munkaviszonyban állókra terjed ki. A területi elv alkalmazásánál figyelni kell arra, hogy ha Romániában vagy a FÁK-államokban lakó állampolgárral ottani munkavégzésre, de a Munka Törvénykönyve szerint tartós külszolgálatra kötnek munkaszerződést, a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell megállapítani.
Azonos elbírálás elve
A többi volt szocialista állammal megkötött egyezménynél az azonos elbírálás elve érvényesül, amely szerint minden magyarországi foglalkoztatási forma – ideértve a társas vállalkozói jogviszonyt is – esetében a társadalombiztosítási jogszabályokat az előírások szerint kell alkalmazni.
Az azonos elbírálás elvénél különleges rendelkezést is találunk. Az egyezmények szerint a dolgozókra annak a szerződő félnek a társadalombiztosítási jogszabályai vonatkoznak, amelynek területén a dolgozó a társadalombiztosítás szempontjából döntő vagy mérvadó foglalkozását (tevékenységét) folytatja.
Döntő vagy mérvadó foglalkozás (tevékenység) alatt a főfoglalkozást értjük, így nem vonatkoznak a magyar társadalombiztosítási jogszabályok azokra a dolgozókra, akik döntő tevékenységüket nem a Magyar Köztársaság területén végzik. A főfoglalkozásról szóló igazolást az illetékes társadalombiztosítási szerv adja ki.
Az azonos elbírálás elve értelmében a magyar társadalombiztosítási kötelezettség kiterjed a külföldi állampolgárok magyarországi foglalkoztatására (munkaviszony, tagsági jogviszony, megbízási jogviszony stb.).
Szociális biztonsági egyezmények
Magyar-svájci szociális biztonsági egyezmény
Az egyezményről a 1998. évi VII. törvény szól, a végrehajtási megállapodását a Népjóléti Közlöny 1998. április 6-i száma tette közzé.
Az egyezmény azonos elbánásról szóló rendelkezése alapján (4. cikk) – ha az egyezmény másként nem rendelkezik – a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó svájci állampolgárokat, azok családtagjait és hátramaradt hozzátartozóit.
Főszabályként az egyezmény hatálya alá tartozó személy biztosítási kötelezettsége annak az országnak a jogszabálya szerint áll fenn, amelynek területén az illető a keresőtevékenységet folytatja (6. cikk).
A kiküldött dolgozók csak a kiküldetés első 24 hónapjában maradnak kötelezően a küldő fél jogszabályainak hatálya alatt, azt követően a két szerződő fél illetékes hatóságai egy további kölcsönös egyetértésben megállapított időtartamra fenntarthatják a kiküldő ország jogszabályainak a hatályát. A közszolgálatban tevékenykedő munkavállalók az egyezmény alapján a kiküldő szerződő fél jogszabályainak a hatálya alá tartoznak. A biztosítási idők és a kiküldetés igazolására az illetékes teherviselők által kiállított formanyomtatványok szolgálnak.
Magyar-német szociális biztonsági egyezmény
Az egyezményt a 2000. évi XXX. törvény tartalmazza, és a 2000/45. számú Magyar Közlöny (2000. május 10.) tette közzé. Az egyezmény azonos elbírálásról szóló rendelkezése alapján (4. cikk) a társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazása szempontjából a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó német állampolgárokat is.
A munkavállalók biztosítási kötelezettségére annak a szerződő államnak a jogszabályai vonatkoznak, amelynek területén a foglalkoztatás történik. Ez a rendelkezés akkor is érvényes, ha a munkaadó a másik szerződő állam felségterületén van. Ez magyar szempontból annyit jelent, hogy a biztosítási kötelezettséget a Tbj. 5. §-ában foglaltak szerint kell elbírálni és a Tbj. 11. §-a rendelkezéseit figyelmen kívül kell hagyni.
A kiküldött dolgozók csak a kiküldetés első 24 hónapjában maradnak kötelezően a küldő fél jogszabályainak hatálya alatt, ennek leteltével a munkavégzésük helye határozza meg a társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazását.
Az egyezmény hatálya kiterjed azokra a személyekre is, akik nem munkavállalók, de a társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá tartoznak (például a választott tisztségviselő, vagy a díjazás ellenében megbízási jogviszonyban tevékenységet végző személy). A közszolgálatban tevékenykedő munkavállalók, valamint a külképviseletek tagjai, alkalmazottai a kiküldő szerződő fél jogszabályainak a hatálya alá tartoznak.
Ha a munkavállaló szokásos tartózkodási helye a foglalkoztatás megkezdése előtt a foglalkoztatási országban volt, úgy a foglalkoztatás megkezdésétől számított 6 hónapon belül nyilatkozhat arról, hogy a biztosítási kötelezettség tekintetében a foglalkoztatási ország jogszabályainak alkalmazását választja.
Az ellátásra jogosultság megállapításánál a biztosítási (és ellátási) időket szükség esetén egybeszámítják, ha azok nem ugyanarra az időszakra esnek.
Magyar-osztrák szociális biztonsági egyezmény
Az egyezményt a 2000. évi CXXIII. törvény tartalmazza, az egyezmény végrehajtásáról a 243/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet szól. (Az egyezmény megtalálható a Magyar Közlöny a 2000/126. – 2000. december 20-i – számában.) Az egyezmény azonos elbírálásról szóló rendelkezése alapján (4. cikk) a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a Magyarországon tartózkodó osztrák állampolgárokat.
A munkavállalók biztosítási kötelezettsége főszabályként annak a szerződő államnak a jogszabályaihoz igazodik, amelynek a területén a keresőtevékenységet végzik. Ez a rendelkezés akkor is érvényes, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkaadó székhelye a másik állam területén található. A kiküldetés első 24 hónapjára a kiküldő ország jogszabályait kell alkalmazni, mintha a kiküldött személyt még mindig annak a területén foglalkoztatnák.
Amennyiben a munkavállalókat olyan üzemben foglalkoztatják, amely átnyúlik a másik állam határterületére, úgy annak az államnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelynek területén a vállalat székhelye van.
A másik állam területére küldött közszolgálati alkalmazottak, továbbá a diplomáciai, konzuli képviseletek tagjai és magánalkalmazottai a kiküldő állam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak. Ez utóbbiak, ha nem kiküldött munkavállalók, annak az országnak a jogszabályai alá tartoznak, amelynek a területén foglalkoztatják őket. A foglalkoztatás megkezdését követő három hónapon belül azonban nyilatkozhatnak a másik szerződő állam jogszabályainak rájuk vonatkozó alkalmazásáról, ha a másik szerződő állam állampolgárai.
Az egyezmény szabályait nemcsak a munkavállalókra kell alkalmazni, hanem azokra a személyekre is, akik az általános szabályok szerint a kötelező társadalombiztosítás alá tartoznak (például választott tisztségviselők, gazdasági társaság személyesen közreműködő tagjai stb.).
Az ellátási jogosultság megszerzése és az ellátás időtartama szempontjából a mindkét szerződő állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket egybe kell számítani, amennyiben azok nem ugyanarra az időre esnek.
Az egyezmények alapján a munkavállaló és a munkaadó közös kérelmére mindkét szerződő állam illetékes hatóságai "egyetértőleg" kivételt tehetnek a biztosítási kötelezettségről szóló rendelkezések alól.
Nyugdíj
A nyugdíj folyósítása, átutalása
Szociálpolitikai egyezmény alapján folyósított az a nyugellátás, amelyben szerepel a magyar szolgálati idő szerinti magyar teher. A kizárólag külföldi nyugellátást pedig szintén az egyezmény szabályai szerint utalják át Magyarországra, ennek azonban feltétele a személyi igazolvánnyal bizonyított magyarországi állandó lakóhely. Az egyezmények alapján Magyarországra utalt nyugellátásokat a Pénzintézeti Központ Bank Rt., illetőleg a magyar-lengyel egyezmény esetén a Postabank és Takarékpénztár Rt. útján fizetik ki, így a nyugdíjak átutalását ezek az intézmények igazolni tudják. Magyar teher esetén a nyugellátásban részesülő magyar nyugdíjastörzsszámmal rendelkezik.
Ezeket a szabályokat azonban csak az 1996. december 31. utáni időszakra lehet alkalmazni, mivel az államközi egyezmények csak ettől az időponttól tartoznak a társadalombiztosítás törvényi rendelkezésének hatálya alá, a jogszabály ettől az időponttól terjeszti ki a nyugdíjas fogalomkört az egyezményes nyugdíjasokra.
Nyugdíj Romániából és a volt Szovjetunióból
Az előbbiektől eltér a területi elven alapuló román és szovjet egyezmény, amelyek szerint az áttelepülés esetén a külföldi nyugdíjfolyósító szerv beszünteti az ellátás folyósítását. Az áttelepülést követően a befogadó állam társadalombiztosítási szerve a hatályos jogszabályai figyelembevételével újból megállapítja, a jogosultság fennállása esetén pedig folyósítja a nyugellátást. Ezeket a személyeket a befogadó állam nyugdíjasának kell tekinteni. [Magyarországon az áttelepült igénylő ellátását a hatályos jogszabályok szerint (magyar) határozatban állapítják meg, a nyugdíjat (magyar) nyugdíjastörzsszámon folyósítják.]
Ki a nyugdíjas?
A biztosítási és járulékfizetési kötelezettség, továbbá a szociálpolitikai egyezményeknél az ellátásra (jellemzően a természetbeni egészségügyi szolgáltatásra) jogosultság megállapításánál fontos tisztázni, hogy kiket lehet a társadalombiztosítási jogszabályok szerint saját jogú nyugdíjasnak tekinteni.
A szociális biztonsági egyezményeket az azonos elbírálás elve alapján kötötték meg, itt a főszabály az, hogy a társadalombiztosítási rendelkezések alkalmazásánál akkor lehet az egyezményes állam hatálya alá tartozó személyt nyugdíjasnak tekinteni, ha az illető állandó lakóhelye a Magyar Köztársaság területén van. A szociális biztonsági egyezmények hatálya alá tartozó személyek Magyarországon a természetbeni egészségügyi szolgáltatások igénybevételére jogosultak, azonban a kiadások a magyar társadalombiztosítást csak akkor terhelik, ha az egyezmények alapján magyar nyugellátást (is) folyósítanak a nyugdíjas részére.
Fontos, hogy ha a Tbj. 11. §-ában nem említett foglalkoztatók (magyar munkáltatók) biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban foglalkoztatnak külföldi állampolgárt, a külföldi munkavállaló részére kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után a járulékfizetési kötelezettséget – lényegében – az általános szabályok szerint kötelesek megállapítani.
Említést kell azonban tenni a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendeletről is, amely szerint a megbízási és a felhasználási szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor vagy később választottak.
Jogválasztás hiányában az egyes szerződésekre alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában
- a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak,
- megbízási szerződésnél a megbízottnak
a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye vagy telephelye van.
Amennyiben a felek a szerződésre a másik állam jogát választották, nem keletkezik járulékfizetési kötelezettség.
Egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
A hatályos jogszabályok a kifizető (munkáltató) részére előírják a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetését, ha a foglalkoztatás meghatározott jogviszonyban történik. A fizetési kötelezettség alól nem mentesül a kifizető azért, mert a külföldire nem terjed ki a biztosítás.
Ha a devizakülföldi – például amerikai – személy a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságban személyesen közreműködik (társas vállalkozó), a biztosítási kötelezettség nem terjed ki rá, esetében járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik, de a tételes egészségügyi hozzájárulást – 2001-ben havonta 4200 forintot – utána is meg kell fizetni.
Abban az esetben, ha a külföldi részére juttatott jövedelem után – biztosítási kötelezettség hiányában vagy jogszabályi rendelkezés alapján – járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik, százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást sem kell fizetni.
