A foglalkozás-egészségügyi rendszer a korábbi üzemorvosi hálózatot váltotta fel 1995-ben. A piacgazdaság követelményei szerint kialakított új rendszer teljesen más, mint a korábbi volt. Az előírások csak a szervezett munkavállalók ellátására kötelezik a foglalkoztatókat, a magánzókra a szabályozás nem vonatkozik. Az előzőtől teljesen különböző rendszer a bevezetése óta eltelt öt évben stabilizálódott, a szakemberek állítása szerint világviszonylatban is kimagasló a dolgozók ellátottsága. A képzési gondok megoldódtak, a finanszírozás, az ellenőrzés területén ugyanakkor volna mit változtatniuk a döntéshozóknak.
A korábbi üzemorvosi rendszert 1995-ben alakították át mind szerkezetében, mind finanszírozásában, tartalmában és feladatrendszerében – ismertette Ungváry György professzor, a foglalkozás-egészségügy szakértője.
A rendszerváltozáskor az üzemorvosi hálózat csődöt mondott, ugyanis a gazdasági átalakulással alkalmatlanná vált a feladatok ellátására. Az üzemorvosi rendszert állami nagyüzemekre találták ki, ennek megfelelően a fenntartás költségeit is az állam viselte. A privatizáció után az állam azonban értelemszerűen nem akarta tovább finanszírozni az üzemorvosi ellátórendszert.
A mai és a korábbi rendszer között jelentős különbség mutatkozik a szemléletben is: az üzemorvosok afféle második körzeti orvosként működtek, receptet írtak fel, táppénzre vették a dolgozókat – vagyis elsősorban a gyógyításban vállaltak részt.
A mai foglalkozás-egészségügyi szakorvosok legfontosabb feladata a munkahelyi ártalmakból következő betegségek megelőzése, az egészséges munkakörnyezet és -körülmények kialakítása, hogy a lehető legkevesebb károsodás érje a dolgozókat.
A professzor kifejtette: a mostani rendszer megfelel a kor kívánalmainak, a legkisebb gazdasági egységet is képes ellátni. Az üzemorvosok korábban csak nagyobb, veszélyes vagy fokozottan veszélyes gyárakban dolgoztak.
Az 1993-ban megjelent munkavédelmi törvény rögzíti, hogy a munkáltató valamennyi munkavállaló számára köteles biztosítani a foglalkozás-egészségügyi ellátást.
A foglalkozás-egészségügyi szakorvosok feladata a munkahelyi higiénés előírások figyelembevételével a dolgozók alkalmassági vizsgálata. A munkahelyi megterhelés és a dolgozó teljesítőképességének felmérése után a szakorvosok arra is javaslatot tehetnek, hogy a munkahelyi körülményeket miként igazítsák a dolgozó úgynevezett munkakapacitásához.
Eredményes átalakulás
A rendszer átszervezése viszonylag gyorsan lezajlott. A foglalkozás-egészségügy az orvoslás egyetlen olyan szakterülete, amely közvetlen kapcsolatban van a gazdasággal.
Az új finanszírozási rendszer értelmében a munkáltatók fizetnek a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak a munkavállalók ellátásáért. Ez az orvosok számára kedvező. A szolgálatok között verseny indult, így nagyon gyorsan alkalmazkodtak a piaci kihívásokhoz.
Az új rendszer gyors kiépülését érzékelteti, hogy már 1997-ben és 1998-ban is stabilan 90 százalék feletti volt a szervezett munkavállalók lefedettsége", vagyis tíz százalék körüli az ellátatlan dolgozók aránya. A professzor szerint ez világviszonylatban is kiemelkedő aránynak számít, a magyarokénál csak a finnek mutatója jobb.
Mint minden új rendszernek, a foglalkozás-egészségügyinek is vannak problémái. Ezek közül Ungváry György elsőként a munkáltatóktól való függést említette.
Elmondása szerint gondot jelent még, hogy egyelőre nincsen meg a mintegy háromezer foglalkozás-egészségügyben tevékenykedő orvos mindegyikének a szükséges szakvizsgája. A professzor hozzátette: az utóbbi években intenzív képzés folyt a hiány pótlására, ebben az évben még csaknem kétszázan tesznek szakvizsgát. Ezzel gyakorlatilag elegendő számú ilyen végzettségű orvos lesz az országban, a jövőben évente legfeljebb 30-40 új szakorvosra lesz szükség.
Az ország egyes területein azonban – például Szabolcs-Szatmár-Bereg és Komárom-Esztergom megye egyes részein – nincsen elegendő szakorvos, ebből adódik a tízszázalékos ellátatlanság is. Ungváry György szerint főként a kisebb településeken lévő cégek érintettek ebben a kérdésben. A fővárosban véleménye szerint nincsenek ellátási problémák a kisvállalatoknál sem.
A professzor szerint a rendszer modern, a finanszírozási oldalon azonban változtatni kellene. A biztosítási piac bővítése megoldhatná ezt a problémát is, így a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokat közvetlenül nem a munkáltatók, hanem a biztosítók finanszíroznák.
A foglalkozás-egészségügy bekerült a kiemelt orvosi szakmák közé, ennek megfelelően rezidensképzés is indult. Mindennek azért is van jelentősége, mert ezzel foglalkozás-egészségügyi tanszékek létesülhetnek a vidéki orvosegyetemeken, így az alapképzés mellett a továbbképzés sem lesz Budapest-centrikus.
Az Európai Unió kötelező egészségügyi irányelveinek jelentős része a foglalkozás-egészségügyre vonatkozik, az előírásoknak csak kisebb hányada környezet-egészségügyi, vagy a gyógyítás-megelőzés más területét érintő szabályozás.
A professzor szerint a foglalkozás-egészségügy területén az uniós jogharmonizáció az év végéig befejeződik: még három szabályozás vár kihirdetésre.
A dolgozók többségének van üzemorvosa
Magyarországon kiemelkedően jónak tartja a foglalkozás-egészségügyi ellátottságot Galgóczy Gábor, az Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézet főigazgatója.
Ezt igazolja szerinte az is, hogy a szervezett munkavállalók 93,5 százalékát lefedi" a hálózat. A maradékot a vállalkozások – főként a mezőgazdaságban tevékenykedők – adják.
Az országban jelenleg több mint háromezer foglalkozás-egészségügyi szakorvos dolgozik, ugyanennyire tehető a munkájukat segítő nővérek száma. A főigazgató főorvos megjegyezte, hogy a szakorvosok elöregedőben vannak, ezért az utánpótlás képzése jelenleg intenzív. Mint mondta, a hiányzó szakorvosok pótlására tavaly több mint négyszázan tettek foglalkozás-egészségügyi alapvizsgát.
Grónai Éva, az Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézet főosztályvezetője szerint pár százalék lehet azoknak a szakorvosoknak az aránya, akik a vállalatok alkalmazásában állnak. A többség vállalkozási formában működik, és a szolgáltatásokra szerződést köt a cégekkel.
A foglalkozás-egészségügyi praxis egy szakorvosból és egy szaknővérből áll, általában ők alkotnak egy vállalkozást.
A nagyobb vállalkozásokban több szakorvos dolgozik. Ezeknek nem minden esetben orvos a tulajdonosuk, a szakembereket csupán alkalmazzák a feladatra.
A vállalkozások abban is különböznek, hogy egy részük csak foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújt, míg mások például belgyógyászati vagy egyéb rendelést is működtetnek.
Nehéz az ellenőrzés
A cégeknek alkalmazottaik számára foglalkozás-egészségügyi ellátásról kell gondoskodniuk. Amikor az erről szóló rendelet megjelent, a cégeknek meghatározott időn belül szerződést kellett kötniük egy foglalkozás-egészségügyi szolgálattal, és ezt be kellett jelenteniük a területileg illetékes ÁNTSZ-hez – ismertette Horváth Endre, az ÁNTSZ Fővárosi Intézetének osztályvezető-helyettese. Ugyanez a kötelezettség vonatkozik az újonnan alakuló cégekre is.
Azokat a cégeket, amelyek a határidőn belül nem tettek eleget kötelezettségüknek, felszólították, szükség esetén meg is bírságolták. Azóta folyamatosan ez a gyakorlat azokkal a munkaadókkal szemben, amelyek mulasztást követnek el.
A foglalkozás-egészségügyi szakorvosok éves jelentéseiből kiderül az ellátottak száma, de az ellenőrző hatóság ezek alapján is csak becsülni tudja, hogy hányan nem részesülnek foglalkozás-egészségügyi ellátásban.
A kisebb cégeket nagyon nehéz utolérni, amelyek működéséhez az ÁNTSZ engedélye nem szükséges, vagy amelyek telepengedélyét a közelmúltban nem kellett megújítani. Ezek a cégek ugyanis nem szerepelnek az ÁNTSZ-ek nyilvántartásában, így az ellenőrizendők listájára sem kerülnek fel – jegyezte meg Horváth Endre.
Az osztályvezető-helyettes közlése szerint ma már ritkán fordul elő, hogy a kerületi ÁNTSZ-ek olyan cégeket találjanak ellenőrzéseik alkalmával, amelyek a rendeleti előírás ellenére nem biztosítják dolgozóiknak a foglalkozás-egészségügyi ellátást.
Hozzáfűzte: ha valamilyen probléma, például üzemi baleset vagy foglalkozási ártalom okozta megbetegedés történik, az úgyis kiderül. Az ilyen betegségeket egyébként a szakorvosoknak jelenteniük kell az ÁNTSZ-nek.
Horváth Endre kifejtette: a nagyobb, veszélyes és fokozottan veszélyes üzemeket kézben tartják", ezeket sűrűbben ellenőrzik, de az ilyen cégek is jobban odafigyelnek a munkavédelmi és -egészségügyi szabályok betartására.
Kockázati csoportok
A hatályos kormányrendelet négy csoportba sorolja a munkavállalókat attól függően, hogy milyen körülményeknek, nehézségeknek vannak kitéve.
Példaképpen az A osztályba a bányászok, a kohászok, az állatkísérletes munkakörök tartoznak.
A B csoportba sorolják egyebek között a mezőgazdasági tevékenységeket, az építőipart, élelmiszergyártást, textil-előállítást, egészségügyi és szociális ellátást, vízi és légi szállítást, nyomdaipari, gumiipari munkaköröket, valamint kőolaj- és bőrfeldolgozást.
A C osztályba tartoznak az ipari, szolgáltató, kutató és számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos munkakörök.
A D foglalkozás-egészségügyi osztályban a kutatás-szervezési, kulturális, oktatási és egyéb adminisztratív tevékenységet folytató dolgozók szerepelnek.
A kormány módosított rendelete szerint főműszakban biztosítani kell egy foglalkozás-egészségügyi szakorvos és ápoló jelenlétét:
- az A osztályban 1000,
- a B osztályban 1200,
- a C osztályban 1500,
- a D osztályban 2000 munkavállalónként.
A rendelet előírja, hogyan kell kiszámolni a szakorvos jelenlétének szükségességét azokban az esetekben, amikor többféle besorolású munkavállaló dolgozik a főműszakban.
A megkérdezett szakemberek szerint a munkáltató cégek inkább foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásra szakosodott cégeket (szolgálatokat) bíznak meg dolgozóik ellátásával, semmint saját orvost alkalmaznak.
Az ellátás fejében a munkáltatók dolgozónként és osztályonként meghatározott díjat fizetnek a szolgálatnak.
Az A osztályban egy dolgozó után évente 10 000, a B-ben 8400, a C-ben 6800, a D-ben pedig 5000 forintot fizet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatónak.
A munkavállalóknak négyféle munka-egészségügyi vizsgálaton kell részt venniük koruktól, munkakörüktől függően.
- Belépéskor kötelező elvégezni az alkalmassági vizsgálatot. Ez komplex belgyógyászati vizsgálatból áll. Ennek keretében felmérik a szív és a tüdő állapotát, megmérik a vérnyomást, EKG-, látás- és hallásvizsgálatot végeznek.
A betöltendő munkakörtől függően speciális vizsgálatokra is sor kerülhet. - Időszakos vizsgálatokat a fizikai dolgozóknál végeznek. A tizennyolc éven aluliaknál évente el kell végezni a belépéskori vizsgálatot. A 18 és 35 év közötti munkavállalóknak három, a 35 éven felülieknek kétévente kell megjelenniük a foglalkozás-egészségügyi szakorvosnál.
- Soron kívüli vizsgálatot azokban az esetekben végeznek, amikor felmerül, hogy a dolgozó egészségügyi panaszai, tünetei összefüggésben állhatnak a munkahelyi ártalmakkal.
- A munkavállalóknak kilépéskor úgynevezett záró vizsgálaton kell részt venniük. Ekkor dokumentálják, hogy az érintett milyen egészségi állapotban van.
Ennek a vizsgálatnak azért van nagy jelentősége, mert később, ha a munkavállaló egy másik vállalatnál megbetegedik, a záró vizsgálat dokumentumaiból egyértelműen tisztázható, hogy melyik cégnél szenvedte el a dolgozó azokat a károsodásokat, amelyek a betegséget előidézték.
Dr. Fellegi Béla, a fővárosi ÁNTSZ IV. kerületi tiszti főorvosa úgy vélte: míg Nyugat-Európában a munkavédelem, -biztonság és a foglalkozás-egészségügy lényegében azonos az ellenőrzés szempontjából is, addig Magyarországon mindkét szakterület végez vizsgálatokat a munkahelyeken.
Mint mondta, ezek a területek szoros összefüggésben állnak, így az ellenőrzések gyakran átfedik egymást: vagyis a foglalkozás-egészségügyi ellenőrök munkabiztonsági szempontokat is figyelembe vesznek, és fordítva.
Az újpesti tiszti főorvos szerint az 1995-ben hatályba lépett rendelet végrehajtásával az első időben voltak gondok, a kezdeti bizonytalanságok után mára azonban rendeződött a helyzet.
Az ÁNTSZ-nél külön csoport végzi a foglalkozás-egészségügyi ellenőrzéseket, szükség esetén a környezet-egészségügyiek is besegítenek munkájukba.
Újpesten a háromtagú csoport évente 16-20 ezer dolgozót ellenőriz. A kisebb, három-négy embert foglalkoztató üzemekre jóval kevesebb idejük jut, mint a nagyobb cégekre.
Utóbbiaknak saját üzemi szolgálatuk is van, akik segítik a foglalkozás-egészségügyi ellenőröket.
A kerületben a hivatalosan közegészségügyi felügyelőknek nevezett ellenőrök éves ütemtervet készítenek a vizsgálandó cégekről. Az úgynevezett időszakos ellenőrzések mellett azonban célzatosan is megjelennek cégeknél.
Ellenőrzés bejelentésre
Ha bejelentés érkezik valamilyen szabálytalanságról, akkor mindenképpen elvégzik az ellenőrzést.
A leggyakoribbak azonban azok a vizsgálatok, amikor az ÁNTSZ egy korábbi szemlén vagy engedélykérelemnél valamilyen intézkedés végrehajtására határidőt adott. Ennek lejárta után a felügyelők a cégnél felkeresik azt a munkavédelmist, üzemvezetőt vagy más illetékest, akit a határidőről szóló határozatban felelősként jelöltek meg.
Az ellenőrzések alkalmával először az alkalmassági vizsgálatról szóló papírokat kérik el az ÁNTSZ munkatársai. A munkaköri alkalmassági vizsgálat hiányában egyetlen dolgozót sem lehetne alkalmazni. A papír hiányáért felelős a munkaadó, hiszen e nélkül vette fel a dolgozót. A munkavállaló is hibáztatható, mert nem végeztette el a vizsgálatot.
Ilyen esetekben mindkét fél büntethető lenne, Újpesten azonban csak akkor szabnak ki bírságot, ha többszöri figyelmeztetés ellenére sem történik meg az alkalmassági vizsgálat.
A kerületi tiszti főorvos szerint ritkán fordul elő, hogy emiatt bírságot kelljen kiszabniuk, a cégek és a dolgozók ugyanis az első figyelmeztetés után beszerzik a szükséges papírokat.
Ha mégis bírságolni kell, a munkavállaló(k)ra általában ötezer forintos helyszíni bírságot szabnak ki. Fellegi doktor szerint ennek van foganatja", több pénzt pedig úgysem tudnának kifizetni az érintettek.
Példaként említette, hogy a nyáron gyakran ellenőrzött vendéglátóhelyeken, cukrászüzemekben vagy élelmiszerboltokban; ha a dolgozóknak nem volt úgynevezett egészségügyi nyilatkozatuk, amely a korábbi egészségügyi könyv mai megfelelője, akkor a munkavégzés jellege miatt azonnal kiszabták a helyszíni bírságot. Ha több dolgozónak nem volt nyilatkozata, az üzemvezetőt nemcsak figyelmeztették, hanem helyszíni bírságot is fizettettek vele. Ennek a felső határa 30 ezer forint. Ennél többet nem érdemes kiszabni, mert az érintettek egy összegben nem tudják kifizetni.
Ilyenkor határidőt is adnak az ellenőrök, hogy meddig kell beszerezni a papírokat. A dolgozónak és a cégnek is érdeke, hogy a foglalkozás-egészségügyisek legközelebbi látogatásáig elvégeztessék a szükséges vizsgálatokat. Különben újra fizethetik a – magasabb összegű – bírságot.
Az évente, kétévente ismétlődő időszakos ellenőrzések alkalmával a papírokon kívül mást is vizsgálnak, attól függően, hogy milyen jellegű munkát végeznek a dolgozók.
Az ipari üzemekben általában megnézik, hogy a munkavállalók kaptak-e elsősegély-nyújtási oktatást. Megnézik, hogy az elsősegélyládák megvannak-e, feltöltöttek-e. Ha nincs doboz, vagy hiányos a tartalma, helyszíni bírságot szabnak ki.
Megvizsgálják, hogy a kézmosáshoz használnak-e fertőtlenítőszert, ha igen, az kellően hatásos-e. A hiányosságokért helyszíni bírság jár.
Emellett a munkavégzés jellege szerint speciális szempontokat is ellenőriznek. Zajos munkahelyen például a füldugót, máshol a porvédő maszkot. A dolgozók egészségét védő eszközök minőségét is megvizsgálják, mert akadt már példa arra, hogy fémcsiszoló üzemben a legegyszerűbb maszkot viselték a munkások. Az eszköz Fellegi doktor szerint egy náthás betegtől megvédte volna őket, de a munkahelyi ártalmaktól nem.
A felügyelők kiszabhatnak egészségvédelmi bírságot. Ezt a büntetést főként a nemdohányzók védelméről szóló törvény megszegőire alkalmazzák az ellenőrök.
A kis cégeknél több a probléma
Újpesten egyébként nem a nagyvállalatokkal van probléma, hanem a kis cégekkel.
A tiszti főorvos elmondta: a kerület nagyobb cégei már valamilyen arányú külföldi tulajdonban vannak. Nyugat-Európában súlyos bírságokat szabnak ki, ha szabálytalanságot tapasztalnak. A cégek tudják, hogy a pénzen kívül presztízsükből is sokat veszíthetnek, ha valami gond, például üzemi baleset előfordul. Ezért nagyon odafigyelnek az előírások betartására.
A kicsi, pár embert foglalkoztató cégekkel már más a helyzet, náluk gyakrabban tapasztalnak szabálytalanságokat. Igaz, ezeket a munkahelyeket ritkábban látogatják. Ennek egyik oka, hogy sok kis ipari műhely megszűnik, mielőtt ellenőrizhetnék az előírások betartását az ÁNTSZ munkatársai.
A munkaadó által megkérdezett, csaknem kétezer lakosú faluban – háziorvosként is – tevékenykedő foglalkozás-egészségügyi szakorvos szerint a munkaadók közül sokan nem tudják, hogy ilyen ellátást kell biztosítaniuk dolgozóik számára.
A cégek maguk választhatják meg, hogy kit bíznak meg a szolgálat ellátásával. Kisebb településeken, ha az ott élő orvosnak van foglalkozás-egészségügyi szakvizsgája, a cégek nem nagyon választanak mást. Ott van gond, ahol a környékbeli településen sincsen szakorvos.
A megkérdezett orvos szerint a rendeletben meghatározott térítési díj fedezi a költségeket. Ha a munkavállalók vizsgálatához a tevékenységi körből adódóan speciális berendezés szükséges, azt tapasztalata szerint a cég biztosítja. Az alapfelszereléssel a szakorvosnak kell rendelkeznie.
Problémát jelent – főleg a kistelepüléseken –, hogy kevés a foglalkozás-egészségügyi szaknővérek száma.
A megkérdezett orvos elmondta, hogy a közeli, 40 ezres városban, ahol több ipari üzem is működik, egy kft. alkalmaz több helyi foglalkozás-egészségügyi szakorvost, akiknek a beszedett fejpénzből" fizetést ad.
