Az önálló baleset-biztosítási ágazat kialakítása az elmúlt tíz évben időről időre – különböző összefüggésekben – rendszeresen napirenden szerepelt, hol a társadalombiztosítási rendszer átalakításáról folyó vitában, hol pedig a munkavédelem helyzetének értékelése során. A következő hónapokban előrelépés várható ez ügyben.
A társadalombiztosítási rendszer korábbi átalakítási kísérletei nyomán a jelenleg is hatályos 60/1991. (X. 29.) OGY határozat 12. A pontja utal arra, hogy egy harmadik, úgynevezett baleset-biztosítási ágazatot szükséges létrehozni.
A téma szakértői berkekben azóta is folyamatosan napirenden volt, az elmúlt hónapok során azonban egyre inkább érezhető a kormányzati szándék is e lépés megtételére.
Az Országos Munkaügyi Tanács munkáltatói oldala – teljes nézetazonosságban társadalmi partnereivel – egyetért a Munkavédelem Országos Programjának tervezetében megfogalmazott határozott igénnyel, a harmadik biztosítási ág létrehozásával.
Az Európai Unió tagállamai saját belső jogrendszerüknek megfelelően alakítják ki és működtetik a társadalombiztosítási rendszereiket. A magyar tb-rendszer átalakítása szempontjából talán nem érdektelen az uniós tagországok gyakorlatát szemügyre venni...
Biztosítás Európában
A biztosítási rendszereknek Európában többféle funkciójuk is van. Az egészségbiztosítás feladata a társadalom valamennyi tagjának egészségügyi ellátása főként biztosítási elven, azonban minden államban működnek szolidáris elemek is, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az ellátórendszerből önhibájukon kívül kikerült állampolgárok se maradjanak alapvető egészségügyi ellátás nélkül. Ez az elem tehát nem pusztán egyéni, hanem társadalmi érdeket is véd. A járulékfizetés általános és kötelező, s ez az alapja annak, hogy a társadalom valamennyi tagja számára biztosítható az alapvető egészségügyi ellátás, tehát a járulékot még vagy már nem fizetők egészségügyi ellátása is megoldható.
A nyugdíjbiztosítás – szintén az általános és kötelező járulékfizetés alapján – lehetőséget teremt arra, hogy a munkaképes kor után a társadalom idős tagjainak ellátása folyamatos, biztonságos legyen, valamint tervezhető időskori életszínvonalat jelentsen minden jogosult számára. Ebben a rendszerben a biztosítási elv az egészségbiztosításhoz képest nagyobb jelentőséget kap, hiszen az időskori ellátások feltétele minden esetben az ellátáshoz szükséges, járulékfizetéssel fedezett biztosítási idő és a munkaképes korban elért kereset.
Az európai társadalombiztosítási koncepciók harmadik, igen fontos eleme a munkanélküliség elleni biztosítás. Ennek lényege, hogy az aktív korú biztosított ne maradjon pénzbeni ellátás nélkül akkor sem, ha munkáját, megélhetési forrását átmeneti időre elveszti. Ezen ellátás igénybevételének általános feltétele a munkanélkülivé válást megelőző bizonyos idejű munkaviszony fennállása és a munkaviszony alatti járulékfizetés.
A következő fő társadalombiztosítási terület az időskorú, önmagukat ellátni képtelen állampolgárok szervezett kórházi vagy otthoni ápolása, amely egyes tagállamokban önkéntes, másutt pedig kötelező biztosítási viszonyon alapul.
Az ötödik biztosítási elem a baleset-biztosítás, amelynek célja és feladata többirányú.
A jelenlegi világgazdasági helyzetben az aktív korú munkavállalók és vállalkozók életük jelentős részét munkavégzéssel töltik. Az is nyilvánvaló, hogy minden munkavégzés bizonyos egészségi kockázattal jár, és közben bekövetkezhet olyan baleset vagy megbetegedés, amely a munkavállaló életét közvetlenül veszélyezteti, vagy tartós, végleges egészségkárosodást okozhat. E kockázatok csökkentésére vagy megszüntetésére, illetőleg a bekövetkezett káresemények következményeinek elhárítására jött létre Európa-szerte az úgynevezett baleset-biztosítási ágazat.
Arányos járulék
A fentiek szerint a baleset-biztosítás funkciója a prevenció (megelőzés), a reparáció (az események következményeinek elhárítása) és a rehabilitáció (a munkavállaló egészségi állapotának helyreállítása vagy stabilizálása) lehet.
Elvi megegyezés született arról, hogy a járulékfizetés minden esetben szorosan összefügg az adott munkáltatónál létező munkahely valóságos kockázatának mértékével.
Ebből az alaptételből következik, hogy az Európa Tanács elfogadta és 1989. június 12-én kihirdette 89/391. számú irányelvét, amely "a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről" rendelkezik, és ebben a következő célkitűzések olvashatók:
"1. Jelen irányelv célja az, hogy intézkedéseket hozzon a munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme fejlesztésének szorgalmazására.
2. Ebből a célból általános előírásokat tartalmaz a foglalkozási veszélyek elhárításáról, a biztonság- és egészségvédelemről, a kockázatok és baleseti tényezők elhárításáról, a tájékoztatásról, a tanácskozásról, a kiegyensúlyozott részvételről az egyes országok törvényeivel és gyakorlatával összhangban, a munkavállalók és képviselőik képzéséről, valamint az említett elvek érvényesítéséhez adott általános útmutatásról.
3. Jelen irányelv nem érinti azokat a fennálló vagy jövőbeli nemzeti és közösségi rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének védelme szempontjából."
Kockázatmérés
Amint az idézett célkitűzésekből nyilvánvaló, a munka világának szereplői közötti folyamatos együttműködés egyik leglényegesebb területe a munkahelyi egészség és biztonság védelme és megszilárdítása. Ezzel magyarázható, hogy a társulási szerződés melléklete Magyarország számára az irányelv honosítását is előírta (ez a munkavédelmi törvény 1997. évi módosításával megtörtént).
A munkavédelmi törvény hatályos rendelkezései 1998. január 1-je óta előírják valamennyi munkáltató terhére a munkahelyenkénti kockázatbecslés, -értékelés és -kezelés kötelezettségét.
Az ismert munkahelyi kockázatok megfelelő kiindulópontot jelentenek a munka világában felvetődő veszélyek csökkentése vagy megszüntetése esetén akkor, ha rendelkezésre állnak olyan háttérintézmények, amelyek a létező veszélyforrások csökkentésére vagy kiküszöbölésére is alkalmasak. A munkaadók álláspontja szerint ez a megfogalmazás két lényeges alapelvet tükröz: egyrészt, hogy a baleset-biztosítás csak a munkavégzéssel szorosan összefüggő veszélyforrások, valamint a bekövetkezett károk következményeinek teljes körű elhárítására alkalmas, továbbá mindezt olyan objektív, a kívülállók számára is elfogadott módszerekkel kell meghatározni, amelyek alkalmasak az esetleges jogviták megelőzésére is mind a vizsgáló hatóságok, mind a kötelezett munkáltató tekintetében.
Az érdekeltségi rendszer
A jelenlegi hazai gyakorlatban a termékek és szolgáltatások nemzetközi versenyképességének biztosítása és folyamatos fenntartása a nemzetgazdaság szereplőitől jelentős technológiai korszerűsítési beruházásokat igényel, amelyek hatással vannak a munkakörülményekre is. Ezzel együtt jelentős előrelépésnek tartanánk olyan közvetlen munkáltatói érdekeltségi rendszer beépítését is, amely rövid távon is csökkentené az élőmunka költségeit, és – legalább részben – fedezné a folyamatos technológiai korszerűsítés költségeit. Az európai baleset-biztosítási rendszerekben ez a feltétel az úgynevezett bonus-malus szisztéma felállításával megvalósult. A rendszer lényege, hogy amennyiben az "adott kockázati osztályba" sorolt munkahelyen meghatározott idő (pl. egy naptári év) alatt munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés nem történik, vagy azok száma a megállapított viszonyszámokhoz képest csökken, a befizetett járulék bizonyos része a befizetőnek visszajár.
A baleset-biztosítási járulék fizetésére kötelezettek köre az Európai Unióban országonként változó: egyes tagállamokban mind a munkáltatót, mind a munkavállalót, másutt csak a munkáltatót terheli stb. A megoldások sokfélesége miatt a különböző járulékfizetési technikákat nem is részletezzük. Általánosságban megállapítható, hogy a baleset-biztosítási rendszer forrásainak megteremtése döntő részben a munkáltató kötelezettsége.
A hazai munkáltatók elsőrendű érdeke azonban az, hogy az élőmunka terhei ne növekedjenek tovább. Megoldásként kínálkozik a jelenlegi helyzetben a munkáltató által fizetett egészségbiztosítási járulék valamely – közmegegyezésen alapuló módszerrel történő – mérséklése vagy megosztása.
A baleset-biztosítási ágazat megteremtése során – az elvi kérdésekben elengedhetetlen megegyezésen felül – szükséges a létrehozandó biztosítási ágazat szerkezeti és hatásköri rendszerének részletes megállapítása is, valamint arra is tekintettel kell lenni, hogy az érintettek egymás álláspontjait megismerjék, az érdekeiket összehangolják.
Ismereteink szerint – noha a baleset-biztosítási ágazat létrehozásáról kormányzati döntés még nem született – a kormányzati oldalon egyre intenzívebb szakmai munka folyik.
Ebben a helyzetben a munkáltatói érdekképviseletek alapvető kötelezettsége, hogy saját eszközeikkel olyan szakmai munkát végezzenek, amelynek alapján a kérdésben leginkább érintettek a tárgyalásokon, illetve a későbbi szakmai tevékenység bármely szakaszában képesek legyenek érdemi vitapartnerként közreműködni mind a kormányzati döntési eljárás előkészítésében, mind a rendszer felállításában és működtetésében.
Dr. Nosztrai Judit
