Befektetéseink megtérüléseikor nem árt azt is kalkulálni, hogy az szja-törvény szerint az árfolyamnyereség után is adót kell fizetnünk. Összeállításunkban áttekintjük, hogy adózási szempontból mi minősül értékpapírnak, s az elért nyereség után mikor és milyen mértékű adót kell fizetni.
Értékpapír
Adójogi szempontból két törvény is definiálja az értékpapír fogalmát. Az adózás rendjéről szóló törvény értékpapírnak tekint minden olyan okiratot, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, így különösen a kötvényt, a részvényt, a részjegyet, a célrészjegyet, a vagyonjegyet, a letéti jegyet, a kincstárjegyet, a befektetési jegyet, a közraktári jegyet és a kárpótlási jegyet. Az szja-törvény szerint értékpapír minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk. vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint. A Ptk. értékpapírnak tekinti az olyan okiratokat, amelyek jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkeznek, és kiállításukat, kibocsátásukat jogszabály teszi lehetővé. Viszszatérve az szja-törvény fogalomrendszeréhez, értékpapír a közkereseti társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni betét, a kft.-üzletrész, a szövetkezeti részjegy, a célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás (a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével), valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés.
A korábbi rendelkezésekhez képest – 1998. január 1-jétől – bővült az értékpapír fogalma, miután a törvény adózási szempontból értékpapírnak ismeri el azokat az okiratokat is, amelyek a kibocsátó állam joga szerint értékpapírnak minősülnek, s így a külföldön vásárolt értékpapírokból származó jövedelmek a belföldről származóval azonos módon adóztathatók.
Árfolyamnyereség
Az árfolyamnyereség meghatározásához a magánszemélynek bizonyítania kell, hogy a vásárláskor mennyibe került az értékpapír, s hogy mekkora öszszeget kapott érte az eladáskor.
Megszerzésre fordított öszszeg alatt elsősorban az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ezért kell megőrizni azt a számlát vagy számlát helyettesítő bizonylatot, amellyel igazolható az értékpapír vásárlási ára. Ezt a bizonylatot az értékpapír elidegenítését követően, az adóellenőrzéshez való jog elévüléséig (5 év) meg kell őrizni. 1998-as értékesítés esetén ez az időpont 2004. december 31-e, mivel az ebből származó jövedelmet, 1999. március 20-áig kell bevallani. Ha a vételáron felül egyéb járulékos költségek is felmerültek, ezek is növelik a megszerzésre fordított összeget.
Amennyiben az értékpapír megszerzésére fordított összeg a fentiek alapján nem állapítható meg, akkor a bevétel (eladási érték) 25 százalékát kell árfolyamnyereségnek tekinteni.
Kárpótlási jegy
Az eredeti jogosult magánszemély jövedelmének megállapításánál a kárpótlási jegy megszerzésére fordított összegnek a kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke minősül, így az eredeti jogosult a kárpótlási jegy szerzéséhez kapcsolódóan a papír értéke után nem fizet szja-t. Amenynyiben nem az eredeti jogosult, hanem másodlagos forgalomban szerző magánszemély értékesíti a kárpótlási jegyet, szerzésre fordított kiadásnak a magánszemély által igazoltan megfizetett összeg tekintendő.
Gyakran előfordul, hogy az eredeti kárpótolt elajándékozza az értékpapírt. Ilyenkor a jegy értéke nem állapítható meg az szja-törvényben meghatározott módon, ezért ha a megajándékozott eladja a kárpótlási jegyét, a bevétel (eladási érték) 25 százalékát kell szerzésre fordított összegnek tekinteni.
Természetbeni juttatás
A természetbeni juttatásként kapott értékpapíroknál a szerzéskori érték az az érték, amely után a kifizető megfizette a 44 százalékos szja-t. Amennyiben részbeni térítés ellenében adta a kifizető a magánszemélynek az értékpapírt, a magánszemély által fizetett ellenértéket kell megszerzésre fordított összegnek tekinteni.
Osztalék
A jegyzett tőkeemelés keretében megszerzett értékpapírok elidegenítésekor azt az összeget kell szerzéskori értékként figyelembe venni, amely után a magánszemély megfizette az osztalékra vonatkozó rendelkezések szerinti adót. Amenynyiben a jegyzett tőke felemelésekor nem kellett adót fizetni – mert a tőkeemelés adómentes volt vagy az emelés összege nem minősült osztaléknak -, a névértékemelés összege az árfolyamnyereség részét képezi.
Az adó mértéke
Az árfolyamnyereségből származó bevétel teljes egészében jövedelemnek minősül, amely után 20 százalékos adót kell fizetni. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha olyan külföldi illetőségű magánszemélynek fizetnek árfolyamnyereséget, aki a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében Magyarországon nem adóztatható. Nem kell megfizetni az adót a tőkeszámlán nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége, továbbá az után az árfolyamnyereség után sem, amelyet az szja-törvény kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minősít.
Az adó levonása
Az árfolyamnyereségre eső adót a kifizetőnek kell megállapítania és levonnia, mégpedig a kifizetés, illetve a jóváírás napján. Jóváírás alatt – az szja-törvény alkalmazásában – az a pénzügyi művelet értendő, amelynek eredményeként a magánszemély az adott bevétel felett rendelkezhet, kifizetőn pedig az adózás rendjéről szóló törvény 97. §-ának j) pontjában felsoroltakat kell érteni. Eszerint az árfolyamnyereség és a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem kifizetőjének azt a jogi személyt, egyéb szervezetet vagy egyéni vállalkozót kell tekinteni, aki, illetve amely ténylegesen kifizeti ezt a jövedelmet.
Amennyiben ugyanaz a kifizető bonyolította az értékpapír vételét és eladását, akkor az eredeti bizonylatok megtalálhatók nála, tehát meg tudja állapítani az árfolyamnyereség összegét és le tudja vonni az adót.
Ha a magánszemély nem a kifizetőtől vásárolta az értékpapírt, akkor az adóalap (vagyis az árfolyamnyereség összegének) megállapítása kétféleképpen történhet.
- A magánszemély a kifizető rendelkezésére bocsátja a szerzésre vonatkozó iratokat, s így az adó az általános szabályok szerint állapítható meg.
- A magánszemély nem dokumentálja a vásárlást, így a kifizetőnek a bevétel 25 százaléka alapján kell megállapítania és levonnia az adót (ilyenkor a magánszemély az adóbevallása benyújtásakor köteles megfizetni az adókülönbözetet).
Előfordulhat, hogy nem lehet az adót levonni, vagy pedig nem kifizetőnek, hanem magánszemélynek adják el az értékpapírt. Ilyenkor az árfolyamnyereség összegét a magánszemély köteles megállapítani és bevallani, valamint befizetni az adóbevallás benyújtására előírt határidőig. Az árfolyamnyereségből származó jövedelmet feltétlenül fel kell tüntetni az adóbevallásban, akkor is, ha a kifizető levonta belőle az adót.
Az árfolyamveszteség beszámítása
Az szja-törvény 1997. január 1-jétől lehetőséget ad arra, hogy a belföldön bejegyzett részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott részvényeinek értékesítése után fizetett, illetve fizetendő 20 százalékos adó összege csökkenthető az ugyanilyen módon forgalmazott részvények árfolyamveszteségének 20 százalékával, feltéve hogy az értékpapírt brókercégen keresztül vásárolták és adták el.
Árfolyamveszteségnek az abból adódó különbözet tekintendő, hogy a magánszemély olcsóbban adja el az értékpapírt, mint amennyiért megvásárolta. Az árfolyamveszteséget a brókercég igazolása alapján lehet elszámolni, kizárólag az adóbevallásban. Ezzel az "adókedvezménnyel" valószínűleg nem sok magánszemély fog élni, hiszen csak a részvények árfolyamnyeresége után fizetendő adó csökkenthető vele, ezeknek a részvényeknek a jelentős részét viszont tőkeszámlán tartják nyilván, így utánuk nem kell adót fizetni (nincs tehát mit csökkenteni, vagyis a teljes árfolyamveszteséget a magánszemélynek kell viselnie).
Egyéb jövedelem
Szintén tavaly január 1-jétől hatályos az a rendelkezés, amely szerint, ha a kifizető a szokásos piaci árnál magasabb áron vásárolja meg az értékpapírt a magánszemélytől, akkor a szokásos piaci ár és a vételár különbözete nem árfolyamnyereségként, hanem az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemként adózik. Ez a szabály akkor alkalmazandó, ha a kifizető nem üzletszerűen foglalkozik értékpapír-forgalmazással, illetve ha a vele tagi jogviszonyban levő magánszemélytől vagy az alkalmazottjától, továbbá ezek közeli hozzátartozójától vásárol áron felül értékpapírt. Brókercég közbeiktatásával sem lehet kijátszani ezt a rendelkezést, ugyanis ha a szerződésekből és egyéb dokumentumokból megállapítható, hogy az ügylet szereplői csak az adójogi előnyök kihasználása végett szerződtek, az ebből az ügyletből számazó haszon is egyéb jövedelemnek tekintendő.
Az egyéb jövedelmek és az árfolyamnyereség összefüggéseit vizsgálva megemlítendő, hogy amennyiben a zárt forgalmazás során kamat helyett fizetett árfolyamnyereség a kifizetőnél együttesen meghaladja a 200 ezer forintot, valamint a magánszemélynél az évi 10 ezer forintot, a meghaladó rész szintén egyéb jövedelemnek minősül.
Kamatjövedelem
Nem minden árfolyamnyereség adózik az szja-törvény 67. §-a alapján, hiszen ezek közül a törvény jó néhányat kamatjövedelemnek tekint. A fenti árfolyamnyereség utáni adót tehát a kamatra vonatkozó szabályok szerint kell megfizetni.
Kamatjövedelemnek minősül az szja-törvény alkalmazásában:
- az értékpapír nyilvános forgalmazása során kamat helyett elért árfolyamnyereség összege,
- a nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegynek a befektetési alapokról szóló törvény szerinti hozama, ideértve annak nyilvános másodlagos forgalmazása során e hozam helyett elért árfolyamnyereségét is,
- az értékpapír zárt forgalmazása során kifizetett árfolyamnyereség összege, ha nem haladja meg a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamat 105 százalékát és a kifizetőnél összesen az évi 200 ezer forintot, személyenként pedig a 10 ezer forintot.
Nyilvános a forgalmazás akkor, ha az értékpapír mindenki számára azonos feltételekkel érhető el, zárt pedig akkor, ha az értékpapírt előre meghatározott személyeknek szánják.
Tőzsdei határidős ügyletek
A tőzsdei határidős, opciós ügyletek adózása néhány ponton hasonlít az árfolyamnyereségnél tárgyaltakhoz, azzal a szembetűnő különbséggel azonban, hogy az ügyletek nem külön-külön adóznak, hanem a belőlük származó nyereség/veszteség összevonását követően mutatkozó pozitív eredmény után kell adózni. Azaz az egyik ügylet nyeresége kompenzálja a másik ügylet veszteségét, de csak az adóév végén. Ez azt jelenti, hogy a tőzsdei határidős, opciós ügyletekből az adóévben származó valamennyi bevételt csökkenti az adóévben képződött valamennyi veszteség, továbbá az ügyletekkel kapcsolatos díjak és jutalékok összege is.
Az adó mértéke itt is 20 százalék, amelyet a kifizető minden nyereséges ügyletnél köteles levonni a kifizetés, illetve a jóváírás napján, valamint befizetni az adóhatóságnak. Összetett tőzsdei ügyletnél a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolási nap. Az összetett tőzsdei ügylet két határidős ügyletből áll, amelyek a tőzsdei és elszámolóházi szabályzatok alapján egy ügyletnek minősülnek. Az ügylet lejárata vagy korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett nyereségből a kifizetőnek viszsza kell tartania az adó fedezetére szolgáló összeget, és az utolsó elszámoláskor be kell számítania a levonandó adó összegébe.
A magánszemély a kifizetőktől kapott igazolás alapján a levont adó és a ténylegesen elért jövedelem után számított adó különbözetét az adóbevallásban igényelheti vissza. Amennyiben az adó levonása elmaradt, a magánszemély köteles befizetni az adóhatóság, illetve az állami költségvetés javára mutatkozó különbözetet.
A rendelkezések egyaránt vonatkoznak az árutőzsdén és az értéktőzsdén kötött ügyletekre, ezek közül azonban csak a nem egyéni vállalkozói minőségben kötött tőzsdei határidős, valamint az összetett tőzsdei ügyletekre. Az egyéni vállalkozónak az ebből az ügyletből származó jövedelme is a vállalkozói bevétele részét képezi, s így az az szja-törvény X. fejezete alapján adózik.
Az értékpapírok nyilvántartása
A magánszemélynek a tulajdonában levő értékpapírokról olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelyből az értékpapír azonosító adatain kívül megállapítható a szerzés és az elidegenítés időpontja, az értékpapír névértéke, a megszerzésre fordított összeg és az elidegenítéskor kapott ellenérték, valamint az árfolyamnyereség, illetve az esetleges árfolyamveszteség összege is. Ez a nyilvántartás – amelyet a törvény "Tőkejövedelmek nyilvántartása" címen nevesít – nem formanyomtatvány, az szja-törvényben meghatározott adattartalommal elkészíthető számítógéppel vagy kézzel is. A nyilvántartást – csakúgy mint bármelyik másikat – az adóellenőrzéshez való jog elévüléséig meg kell őrizni.
