Források a helyi igények szerint
Pető Sándor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) vezető főtanácsosa népszerűnek és sikeresnek ítéli a helyi programokhoz kapcsolódó beruházások támogatását. A források elosztásában – a helyi igényeket, a regionális munkaügyi központok és a tanácsok javaslatait figyelembe véve – végül a miniszter dönt: alapelv, hogy akiket kiválasztanak, azok a kért teljes összeget megkapják. A tapasztalatok szerint a legtöbb gond a túlzott vállalásokkal, a 120-150 százalékos fedezet, illetve az önrész előteremtésével van.
A pályázatok szinte rutinszerűen készülnek, a jelentkezők jól ismerik a menetrendet, s a helyi munkaügyi központok is minden segítséget megadnak. Gondok persze adódnak, például a fedezet ügyében, ami lehet banki, illetve ingatlan. Sokan nem tudják, hogy lakás céljára szolgáló ingatlant nem lehet felajánlani. Ugyanilyen kérdés az önrész is; hiába a megszabott legalább 25 százalék, vannak, akik úgy kérik a támogatást, hogy annak csak tíz százalékát tudják hozzátenni, így viszont a pályázat eleve érvénytelen – sorol néhány gyakorlati problémát Pető Sándor. Mindezek ellenére az öt éve működő rendszer jó; mind a tartalma, mind a megpályázható forrás mértéke is megközelítőleg ugyanaz.
A tavalyi mintegy 1,8 milliárd forintos központi keretet 2,3 milliárdra sikerült kiegészíteni a decentralizált forrásokból, de még ez is kevés. Az alapkeretből kimaradó pályázók igényeire a helyi munkaügyi központok tehetnek felajánlásokat; tavaly 19 megyéből nyolcan jelezték, hogy el tudnak különíteni pénzeket. Egyes területeken egyáltalán nem jutott erre a célra, de például Borsodban 100 százalékban kiegyenlítették a forrásigényeket. Területenként változó az is, hogy a beruházások milyen arányban jönnek létre e támogatásból; a hátrányos régióknál nagyobb, míg másutt kisebb az állami rész. A közép-magyarországi régióban, Budapesten a munkahelyi fejlesztések 25 százalékos támogatással valósultak meg, vagyis százmilliós invesztícióból 25 milliót fizetett a költségvetés. Másutt ez az arány a 65 százalékot is eléri. A pályázati pénzek 90-95 százaléka kis- és középvállalkozásokhoz kerül; a nyertes pályázók fele az előbbi, 15 százaléka az utóbbi csoportból kerül ki.
A foglalkoztatás bővítését segítő 1,8 milliárdos központi keretből tavaly a cégek saját, mintegy 3-4 ezres létszámukon felül még 2200 új munkahelyet hoztak létre. A forrást bármely vállalkozás kérheti, amely legalább öt állás létrehozására vállal kötelezettséget. Lényeges, hogy a pénz nem bértámogatás, hanem tárgyi eszközök, műszerek, különböző berendezések vásárlásához használható, valamint új építésű rendszerek teljes és bizonyos immateriális javak egy részének költségeihez adhat fedezetet. A program elsősorban a hátrányos helyzetű régiókat részesíti előnyben. A területfejlesztési jogszabály a hátrányos és a leghátrányosabb területeket is kijelöli. Kilencven kistérség van nevesítve, a hét régióból pedig négyet jelöltek meg a jogalkotók. A többihez képest elmaradott országrészek Észak-Magyarország, Észak- és Dél-Alföld, illetve Dél-Dunántúl, ahol elsősorban az aprófalvas települések miatt nehéz az előrelépés. Ezek azok a területek, ahol a munkahelyenkénti 800 ezer forinton kívül plusztámogatás is adható. Igaz, itt nehezebb előteremteni a minimális önrészt.
Főszabály, hogy a támogatott beruházást követő kilencven napon belül be kell tölteni a szerződésben előre – szakmánként megszabott – álláshelyeket. Egy projektre legfeljebb 80 millió forint adható, ha a vállalkozás hátrányos helyzetű térségben van. Az összeg megduplázható, s újabb 100 millióval bővülhet, ha a fejlesztéssel legalább 300 új állás létesül.
A pályázatok sorsáról - különböző szempontok szerint – a miniszter dönt. A kritériumok sorába tartozik, hogy hány új álláshelyet ígér a jelentkező, hátrányos térségről van-e szó, ígér-e elhelyezkedést munka nélküli álláskeresőknek, foglalkoztat-e pályakezdőket. A leggyakoribb hiba, hogy a pályázók túlvállalják magukat, rosszul mérik fel a lehetőségeiket és a piaci szükségleteket – mondja a tárca szakembere, aki szerint mindezek ellenére a program jól működik, a cégek körében népszerű; évről évre várják a kiírást.
Támogatással a tartós foglalkoztatást kell segíteni
Az álláshelyek védelmét és létrehozását szolgáló támogatások elosztásakor szigorúan gazdasági és nem szociális szempontoknak kell érvényesülniük – fejtette ki lapunknak Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára.
A munkahelyteremtésre szánt pénzeknek olyan helyre kell kerülniük, ahol a tartós foglalkoztatást hosszú távon segíthetik, illetve ahol reális piaci igény van a vállalkozás tevékenységére, vagyis a befektetett pénz kifizetődő. A Munkaerő-piaci Alap, valamint az ehhez kapcsolódó források elsősorban nem szociális célokra fordítandók, még ha a biztos munkahelyek nyilván e téren is segítenek – fogalmazott a főtitkár, aki szerint még élesebb a vita és több a bírálat a munkahelyek megóvását érintően.
Ha adott régióban válsághelyzet van, akkor átmenetileg a munkáltató is a fennmaradásáért küzd. A források elosztásakor minden szereplő véleménye fontos, azonban reális üzleti tervre van szükség, s arra, hogy a kedvezményezett legalább kétszer annyi időre vállalja az alkalmazottak foglalkoztatását, mint amennyire a támogatást kapta. Ugyanakkor az is mérlegelési szempont, hogy az elnyert források minél több tartósan állástalannak, roma származásúnak vagy szociálisan hátrányos helyzetűnek jelentsenek segítséget. Ekkor tehát napirendre kerülnek a szociális szempontok. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy adott helyen milyenek a közlekedési viszonyok, s ennek tükrében milyen mobilitás várható a munkavállalóktól. A lehető legjobban körül kell járni, hogy a támogatott meg tud-e kapaszkodni, s esetleg egy év múlva nem jelenik-e meg újabb igénnyel, ismét pénzt remélve. Éppen ezért jobban építeni kellene a helyi önkormányzatok véleményére, mert helyben látható leginkább, hogy milyen foglalkoztatási feszültségek vannak.
A szigorú mérlegelés közös érdek, hiszen közpénzről kell dönteni, s azt minél hatékonyabban felhasználni. Még ha túlzottan körültekintőnek is tűnik a bizottság, ez nem "vaskalaposság": egyszerűen racionális döntésekre van szükség. Amint a döntéshozók választása szubjektív, a források könnyen kerülhetnek olyan helyre, ahol valójában nem lesz hatékony a ráfordítás. Vannak területek, ahol célszerű segíteni, viszont fontos lenne a támogatásokat integráltan kezelni: vagyis összesíteni valamennyi programot. Ebből látható lenne, hová kerülhetnek más forrásokból is pénzek – mondja Dávid Ferenc.
Kitörést jelenthet a távmunka
Pék Zsolt, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) foglalkoztatáspolitikai ügyvivője szerint bár a központi keretek messze nem elégítik ki a munkahelyteremtő forrásokra pályázók igényeit, azonban regionális szinten, a térségi centrumok – saját keretükből – igyekeznek kiegészíteni a hiányzó forrásokat. A jelentkezőknek immár nemigen okoz gondot a beadványok elkészítése, nemegyszer profi pályázatírókkal készíttetik az anyagot. Fontos a helyi központok szerepe, illetve hogy a cégek olyan fejlesztésekre pályázzanak, amelyekre a térségben valóban igény van; az üzleti terv ne "lógjon a levegőben", s a tevékenység hiánypótló legyen a munkaerőpiacon. A legfőbb választási elv, hogy a fejlesztés milyen hatással van a foglalkoztatásra, azaz a beruházás ne csak egyszeri, "gyarmati munkahelyet", vagyis ideiglenes lehetőséget teremtsen, hanem hosszú távú megélhetést az ott lakóknak.
A pénz felhasználását folyamatosan ellenőrzik, s azt is, valóban teljesülnek-e a szerződésben megszabott feltételek. Pék Zsolt szerint a jól képzett munkaerőt nehéz megtalálni. Sokszor hiába a megfelelő bér, a kiváló munkahelyi feltételek, vannak térségek, ahol képtelenség kvalifikált szakembereket találni, s valóban minőségi szakmunkát kínálni.
Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány indított egy kísérleti programot, amelyben feltérképezte a minőségi munka lehetőségét. Ennek alapján indulhat az országos kezdeményezés, amelynek lényege az úgynevezett magas értéket termelő vállalkozások támogatása is. Tavaly például 31 ilyen kérelem érkezett, mintegy 823 millió forintra, ebből 29 pályázónak összesen 608 millió forint jutott. Ez a pénz többféleképpen segíthet a munkaadóknak. Egyrészt abban, hogy ha szorult helyzetbe kerülnek – s csak elbocsátásokkal tudnák elkerülni a csődöt -, ne legyen szükség kényszerintézkedésekre, hanem e támogatással átvészeljék a kritikus időszakot. De eszköz lehet ahhoz is, hogy menthetetlen helyzetben - legalább időlegesen – fenntartható legyen a munkahely addig, míg a munkavállalók jövője rendeződik. Ehhez egy-egy álláshelyre lényegesen kisebb összeg is elég: a tavalyi keretből például 2400 munkahely megóvását tette lehetővé e támogatási forma – mondja az ügyvivő, aki szerint a távmunka bővítése jelenthetne újabb kitörési pontot a magyar foglalkoztatásban, amely azonban egyelőre csupán 2-3 százalékban van jelen.
