Részlet az állásfoglalásból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2026. október 13-án (299. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6021

[…] helyett már csak egy munkavállaló látja el. A „visszafoglalkoztatást”, valójában a munkaviszony alapján fennálló foglalkoztatási kötelezettség teljesítését ebből következően a munkáltató általános szabály szerint nem tagadhatja meg. Ha nem tudja a munkavállalót a fentiek miatt munkával ellátni a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően, részére a munkaviszony fennállása alatt akkor is köteles az Mt. 147. §-ának (1) bekezdése szerint az állásidőre járó alapbért megfizetni. A munkavállalót ugyanis, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve –, alapbér illeti meg.Ugyanakkor az a tény, hogy a munkavállaló munkakörét a munkáltatónál több személy helyett már csak egy munkavállaló látja el, a fizetés nélküli szabadság lejárta után – feltéve, hogy a munkaviszony határozatlan idejű – alapja lehet a munkáltató működésével összefüggő felmondásnak [Mt. 66. § (2) bek.]. Az eset összes körülményei alapján ítélhető meg ugyanakkor, hogy a felmondás indoka ebben az esetben pontosan mi lehet. Elképzelhető a tényállástól függően, hogy a munkáltató létszámcsökkentésre, átszervezésre vagy munkakör-összevonásra is alapozhatja a felmondást. A felmondás indokának meghatározása során körültekintően kell eljárni, mivel a felmondás indokának világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie [Mt. 64. § (2) bek.]. Amennyiben vita merül fel ezzel összefüggésben, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmondás indoka valóban valós és okszerű volt. Ha a munkáltató felmondással szünteti meg a munkaviszonyt a működésével összefüggő ok miatt, a munkavállalót végkielégítés illeti meg, amennyiben a munkaviszony a felmondás közlésének időpontjában legalább már három éve fennáll [Mt. 77. § (2) és (3) bek.].Azt ugyan nem tartalmazza a kérdés, hogy a munkavállaló gyermeke […]