A szakemberek bár vitatkozzanak a franchise gazdaságban betöltött helyén, szerepén – az utcakép a világmárkák jelenlétét tükrözi. A paletta nemcsak a nációkat, hanem a tevékenységi kört illetően is sokszínű; a franchise vállalkozások körében megtalálhatók a gyorséttermek és a pizzériák, a lakberendezési boltok és fitneszstúdiók, a gépkocsikölcsönzők és a benzinkutak. Egy ideje pedig megsokasodtak az ingatlanközvetítők, s fellelhető franchise nyelviskola és órajavító is.
Együtt és mégis külön
Kiss István, a Magyar Franchise Szövetség (MFSZ) főtitkára szerint különösen három területen: a kiskereskedelemben, a lakossági szolgáltatásban és a szabadidőiparban terjedt el a franchise. E konstrukció piacon elfoglalt helyét azonban nehéz pontosan meghatározni, mert nem feltétlenül érti mindenki ugyanazt a fogalom alatt. Az egyik magyar tulajdonú üzletlánc például e körbe sorolja magát, miközben nem tudni, hogy tevékenységének hány százalékát bonyolítja le franchise-ban, és olyan "franchise" vállalkozó is van, aki a leghagyományosabb módon működteti saját boltjait.
Becslések szerint a különböző ágazatokban mintegy 6-8-10 százalékban alkalmazzák ezt a tengerentúlról származó formát. Az üzletek száma 25 ezerre tehető, s mintegy 300, más vélekedések szerint 400 láncolat felel meg a szigorú követelményeknek. A szövetségnek félszáz rendszergazda tagja van. Az európai etikai kódex szerint a franchise együttműködés alapvető feltétele a rendszergazda által bevezetett, ismertté tett márkanév, az értékes, újszerű, vagyoni értékkel bíró üzletviteli ismeretrendszer, valamint a folyamatos kapcsolat a partnereivel.
A hálózatok tagjai jogilag és pénzügyileg függetlenek egymástól, más vonatkozásban viszont szerződésben szentesített együttműködés határozza meg kapcsolatukat. Ez utóbbiban rögzítik a többi között a tagsághoz tartozás jogát megváltó egyszeri belépési díj összegét, a saját üzlethelyiség kialakításának körülményeit, a folyamatos anyag- és áruellátás kötelezettségét és egymás segítésének módozatait.
A franchise a hagyományos kereskedelmi, szolgáltatási formákénál gyorsabb ütemben terjedt el - őshazájához, valamint Nyugat-Európához hasonlóan – nálunk is, és felülmúlja a gazdaság növekedését. Ez döntően a sajátosságaival magyarázható. Egy-egy jó ötlet, találmány, egy már bevált termékcsoport, értékesítési módszer "a siker" záloga. E konstrukció mellett nyomós érv az is, hogy a franchise vállalkozás tízszer nagyobb valószínűséggel éli túl a válságos időszakokat, mint egy hagyományos "maszek".
Százezer foglalkoztatott
Kiss István szerint kudarcok e formában is előfordulnak, mi több, neves külföldi láncok is tönkremehetnek. Bukott már el nálunk nem egy amerikai világcég, mert megfeledkeztek arról, hogy ismeretlen, idegen kultúrák az eredetitől eltérő közegben csak nagy körültekintéssel honosíthatók meg. Ezen olykor a hazai vállalkozók is átsiklanak, pedig az üzlet földrajzi elhelyezkedése, a lakosság összetétele vagy a vásárlóerő meghatározó lehet.
A franchise nemcsak gazdasági, hanem munkaerő-piaci szempontból is figyelmet érdemel. Több síkon fejti ki hatását: munkahelyet teremt egyszer a rendszergazdánál, azután a beszállító kisvállalkozásoknál és végezetül az átvevőknél. A nagy amerikai gyorsétteremlánc például üzletei ellátására önálló logisztikai céget hozott létre Magyarországon, s húspogácsagyárat, "zsemlevonalat" is épített. Az egyik jól reklámozott barkácsbolthálózat például jórészt Szarvason készítteti portékáit.
A szövetség számításai szerint jelenleg a franchise által teremtett munkahelyek száma Magyarországon meghaladja a százezret. Lehetne ennél több. Kiss István szerint ugyanis a szakma úgy véli, kormányzati körökben még nem ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket, pedig bizonyos támogatással meg lehetne sokszorozni az eredményeket. A Széchenyi-terv keretében például egymilliárd forintot osztottak szét vissza nem térítendő támogatásként, amelyből több mint kétszáz vállalkozó indult el, s az első Nemzeti Fejlesztési Tervben is helyet kapott a franchise. A másodikból azonban – az érdek-képviseleti szervezet minden fáradozása ellenére – kimaradt. Ezzel együtt a környező országok közül nálunk alakultak ki elsőként a hálózatok működési feltételei, teremtődött meg a szükséges jogrendszer és a bankhálózat. Az is igaz, hogy számos magyar vállalkozásnál ismerték fel kellő időben a franchise előnyeit.
Bronz az európai dobogón
Az 1997-ben alapított kecskeméti székhelyű Fornetti Kft. 2005. évi eredményei alapján harmadik lett a legnevesebb európai uniós szaklap, a Franchise Europe Top 500-as listáján, 2006-ban pedig elnyerte a Magyar Franchise Szövetség "Az év franchise rendszere" különdíját. Az európai versenyben az amerikai McDonald's és az olasz ingatlanos Tecnocasa mögött lett dobogós. A cég piaci részesedése a hazai fagyasztottpékárugyártásban és -forgalmazásban meghaladja a 60 százalékot, nettó árbevétele pedig a 7 milliárd forintot.
A céget az élelmiszer-ipari termelésben és kereskedelemben elfoglalt pozícióján kívül a foglalkoztatásban betöltött szerepe is érdemleges gazdasági szereplővé emeli. Termelését és szolgáltatásait félezernyi saját munkatárssal bonyolítja le, a beszállító kisvállalkozások és a franchise partnerek további mintegy 6 ezer munkavállalót alkalmaznak. Több mint 2600 szerződéses partner tartozik a hálózatukba, a termékek 2800 elárusítóhelyen kaphatók.
A vállalkozás tekintélyes piacot szerzett külföldön is. Európában tizenhárom gazdasági társaság működteti a rendszert, többek között Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Lengyelországban, Horvátországban, Szerbiában, Németországban, Spanyolországban, Svédországban, illetve Európa és a Balkán több más országában. Van képviseletük Kuvaitban, s előrehaladott tárgyalások folynak tengerentúli terjeszkedésről is.
Vidács Gyula kereskedelmi és marketingigazgató szerint a franchise országosan – mint módszer - nem a legelterjedtebb a hazai kiskereskedelemben; Magyarországon korántsem merítette ki lehetőségeit. A jelenlegi 5-6 százalékos élelmiszer-kiskereskedelmi részesedés ugyan nem lebecsülendő, de a külföldtől elmarad: egyes fejlettebb országokban ez az arány eléri a 20, helyenként a 30 százalékot is. E forma a hagyományos termelés – nagykereskedelem – kiskereskedelem felállással szemben az együttműködésben teszi érdekeltté a különböző szereplőket.
A családi vállalkozásként indult kecskeméti gazdasági társaság partnereinek a fogyasztói igényekhez alakított termékeket, mobil sütőegységet, technológiát és szolgáltatói hátteret nyújt, az átvevőitől pedig a látványpékség üzemeltetéséhez szükséges helyiséget, jogosítványokat, bizonyos anyagi fedezetet, kellő szakértelmet és 150 ezer forint franchise-rendszer-belépési díjat vár el. A Fornetti mint rendszergazda már a kapcsolat kialakulása előtt felméri a piaci esélyeket, és szakmai tanácsaival, ellenőrzéseivel mindvégig figyelemmel kíséri a partner ténykedését. Vidács Gyula szerint a franchise gondosan kiválasztott piaci környezetben, az előírások betartása és avatott kereskedői munka esetén tisztes jövedelmet, becsületes megélhetést garantál a rendszer átvevőjének és átadójának egyaránt.
Biztos piac
"Márkanév a maszek bolt fölött" – ezt vallja az Első Magyar Pékpont-rendszer Kereskedelmi és Élelmiszeripari Kft. tulajdonosa is, de nemcsak rendszergazdaként, hanem átvevőként is. Rácz Gyula ugyanis nemcsak egy finompékárut gyártó és forgalmazó vállalkozás egyik első embere, hanem néhány hete egy budapesti bevásárlóközpont egyik bolthelyiségének bérlője is, amelyben egy másik üzletlánc, a Happy Box Kft. részeként – és márkaneve alatt - divatkiegészítőket árusít.
Kettős minőségében tud tehát véleményt mondani; szerinte a franchise legnagyobb előnye, hogy az együttműködő résztvevőknek hosszú távú, biztos piacot teremt. Különösen fontos ez azon szektorokban, ahol nagy a verseny, és a sütőipar ilyen. A konkurensek számos eszközt bevetnek – gyakran megengedhetetleneket is -, hogy előnyre tegyenek szert; az üzlethálózatoknál ez nem fordulhat elő.
A cég – mint rendszergazda – adja partnereinek a márkanevét, a technológiáját, a termékeket, az eszközöket, s azt várja el, hogy ők – a kellő anyagi háttér mellett - alkalmas helyen található, legalább 20 négyzetméteres üzlethelyiséggel rendelkezzenek. Szakemberei gondoskodnak a tervezésről, a kivitelezésről is, részt vesznek az engedélyeztetési eljárásban, a beüzemelésben, illetve a partner betanításában.
Üzleti tervet készítenek, amelyben minden részletre kitérnek: az egyszeri rendszerhasználati díjként és letétként szolgáló körülbelül egymillió forint "belépőre" csakúgy, mint e viszonylag szerény beruházás egy-két éven belül várható megtérülésére, vagy az alkalmazandó árrés mértékére, amit a Pékpontnál, más rendszerektől eltérően tól-ig határok között határoznak meg. Ám, hogy ezen belül a vállalkozások nyereségesek lesznek-e, és milyen mértékben, azt tulajdonosaik kereskedelmi érzékére, felkészültségére és talpraesettségére bízzák.
Jogok és kötelességek
A franchise jogilag és pénzügyileg független vállalkozók között létrejövő szerződéses kapcsolat, amelynek keretében az egyik fél – a rendszergazda – jogokat ad át a másik félnek – az átvevőnek – azzal a céllal, hogy utóbbi a rendszernek megfelelő üzleti tevékenységet végezhessen. Ehhez az átadó védett névhasználatot és egységes külső-belső megjelenést garantál az adott vállalkozás folytatásához. E jogi kapcsolatot a franchise szerződés szabályozza, amely kiegészül a rendszerre jellemző, az üzletvitelhez kapcsolódó, vagyoni értékkel bíró műszaki, szervezési és gazdasági ismeretekkel, a know-how-t tartalmazó működési kézikönyvvel. A franchise esetében a vállalkozók közötti kapcsolatban az értékesítendő áru vagy szolgáltatás másodlagos szerepet kap, a hangsúly az értékesítési módon, az azzal kapcsolatos üzletviteli ismereteken van.
Működési kézikönyv
Rácz Gyula a Pékpont immáron évtizedes múltjából több olyan példát tud említeni, ahol a lényegében azonos feltételek között működő üzletek közül az egyik maximális nyereséget ért el, a másik csak vegetál vagy bezárt, az egyik felmérte a vásárlók igényeit, rendre új termékeket rendelt, a vevők kedvében jár, a másik pedig azt hiszi, hogy mindezt helyette elvégzi valaki. A Pékpont tulajdonos ügyvezetője szerint azok a partnerek, akik a működési kézikönyv előírásait szigorúan betartva viszik üzletüket, zömmel nyereségesek. És ettől elválaszthatatlan, hogy aki összefogja őket, a rendszergazda is az.
Közvetlenül vagy közvetve közösen részesednek a teljes rendszer előnyeiből, osztoznak például az alapanyagok és a kiegészítő termékek nagybani, tehát kedvezményes beszerzésének hasznából. Mindennek tudható be, hogy a száz százalékig magyar tulajdonú társaság átvevői között tisztes számban találhatók alapító tagok, és utánpótlásból sincs hiány.
A Pékpont szilárdan áll a piacon. Szigetszentmiklósi termelőüzemében több mint 70 munkavállalót alkalmaz, összességében azonban megközelíti a félezret a franchise üzletek tulajdonosainak és eladóinak a száma.
Csepp a tengerben Rácz Gyula friss keletű divatkiegészítő-üzleti vállalkozása, bár a fővárosi bevásárlóközpontban lévő helyiség bérbevételével és franchise üzemeltetésével inkább csak családtagjai munkavállalását kívánta segíteni. Az előző bérlő esete akár tipikusnak is mondható: az illető hasonló árucikkekkel próbálkozott, de hagyományos módon, önálló kiskereskedőként vezette az üzletet, s egy idő után érdektelenség miatt kénytelen volt becsukni azt. Rácz Gyula "franchise-hívő", ezért csatlakozott a piacon már ismert üzletlánchoz.
Alkalmazottból tulajdonos
A szőnyegeket, PVC- és laminált padlókat, lakástextíliákat kínáló üzletház a Bécsi úton egyike a Diego Kereskedelmi Kft. franchise rendszerben üzemeltetett 77 egységének. A tíz alkalmazottat foglalkoztató, 600 négyzetméteres üzlet tulajdonosa Kiss Jenő. A szakember korábban a Szentendrei úton hasonló boltot vezetett, de a cég egyik alkalmazottjaként.
Az akkori olasz-magyar vegyesvállalat kezdetben öt vagy hat hagyományos üzlettel működött, de nem igazán sikeresen, ezért felszámolták azokat. Pontosabban, néhány üzletvezetőnek a "tulaj" felajánlotta: vegye át, és mintegy sajátjaként irányítsa a boltot. Többségük fantáziát látott ebben, Kiss Jenő például a Szentendrei úti mellé a Bécsi úti áruház gondját is magára vállalta, aminek csakhamar forgalom- és nyereségnövekedés lett az eredménye.
Ebből az "enyém is, meg nem is" formából fejlődött ki két év alatt a külföldi példák alapján felépített franchise rendszer. Ma a hálózat országszerte a jól ismert egységes arculattal és számos új átvevővel sikeresen működik. A cég saját kézikönyve a legapróbb részletekig meghatároz minden feltételt, a külső bolti megjelenéstől a belső, úgynevezett kollekciós táblák formájáig, a termékek elhelyezéséig. Alapkövetelményként írja elő a rendet, a tisztaságot, az alkalmazottak ruházatát, viselkedését.
Kiss Jenő szerint az övéhez hasonló nagyságú üzlet mintegy 30 millió forintnyi egyszeri befektetést igényel a tulajdonosától. Az "állóeszközt", a berendezési tárgyakat a rendszergazdától többéves kamatmentes hitelre vásárolhatja meg, az árukészlethez pedig 8-15 napos fizetési halasztással jut hozzá. A franchise számos más ok miatt is előnyösebb az úgynevezett maszek formánál. Nem kell például napokat szaladgálnia, hogy beszerezze az üzlet árukészletét, nem kell alkudoznia, a szállításról gondoskodnia. Leül a számítógépe elé, és pénzkerete terhére csak leadja a rendelést, méghozzá olyan raktárkészletből, amilyenről azelőtt álmodni sem mert. Kiss Jenő szerint a franchise lényegét talán az "együtt sírunk, együtt nevetünk" szlogen fejezi ki, ám ez a forma napjainkban mintha a "nevetős" időszakába jutott volna.
