Differenciált keresetemelkedés várható
Szokatlanul későre sikerült tető alá hozni a keresetnövelési ajánlást az OÉT-ben, aminek az egyik oka az volt, hogy a munkáltatók előbb a garantált bérminimumok ügyében szerettek volna engedményt kérni; december végéig erről szóltak a tárgyalások – idézte fel az ez évre szóló országos bérajánlás megszületéséhez vezető utat a munkaügyi tárca szakállamtitkára. Herczog László ugyanakkor úgy látja, nem egyértelmű, hogy a "késedelem" hátráltatta volna a helyi megállapodásokat, hiszen még az egyezség előtt létrejött a legtöbb nagy közszolgáltató cégnél – a MÁV-nál, a Magyar Postánál, a BKV-nál, a Volán-társaságoknál – a megállapodás. Az exportorientált társaságoknál is születtek egyezségek az országos ajánlást megelőzően, ezeket a mértéktől függően az oldalak a béralkuban fel is használták érvrendszerükben. A kohászatban és a gépiparban február végéig számos cégnél – összesen mintegy 30 ezer főre kiterjedően – megállapodtak, többnél – mint az előző években – február végéig. Nyilván sok munkáltató belátta, hogy a romló munkavállalói pozíciók részleges ellensúlyozására lépnie kell, mivel a dolgozókat érintő negatív hatások már tavaly ősz óta érvényesülnek – hangsúlyozta az államtitkár.
Az a tény, hogy hosszadalmas tárgyalás után csak január végén jött létre az OÉT-egyezség, alapvetően nem befolyásolja a 2007-re elhatározott és megvalósuló keresetnövekedést – állítja Herczog László. Ugyanakkor az év egészében egyelőre nehéz lenne előre jelezni a versenyszférában megvalósuló bérnövekedést. A várható tendenciákra az első negyedévi folyamatok ismeretében lehet majd következtetni. Mindenesetre az OÉT-ajánlás mértéke és a gazdasági társaságoknál, illetve az ágazatokban eddig elhatározott keresetnövelési mértékek összhangban vannak a konvergenciaprogrammal.
A munkaügyi tárca információi szerint az idén sok cég inkább az OÉT-ajánlás alsó sávjában (5-6 százalék) tesz béremelési ajánlatot. Vannak azonban nullaszázalékos "ajánlatok" is a vállalati átalakulások, a likviditási gondok vagy más akut problémák miatt. Az erősen exportorientált ágazatokban – például a gépiparban, a kohászatban – inkább az OÉT-megállapodás felső határa körül csoportosulnak a bérnövelések, de itt is vannak szóródások. A nagy állami társaságok közül a MÁV-nál 7,5-8, a Magyar Postánál 7,5, a Volán-vállalatok ágazati megállapodásában 5,5-8 százalékos béremelésről született egyezség.
Látható, hogy a versenyszférában továbbra is a jövedelemtermelő képesség határozza meg a béremelkedést. Ez alapján 2007-ben is differenciált lesz a keresetemelkedés – fejtette ki az államtitkár, aki szerint a korábbi évek tendenciáiban nem várható átrendeződés. A foglalkoztatási szerkezetváltás keresetekre gyakorolt hatásáról Herczog László elmondta: ha a foglalkozási szerkezet változásán, például az ipari és szolgáltatótevékenységekben a szakmunkások hiányát értjük, nem valószínű, hogy e munkaerő-piaci helyzet remélhető, de vélhetően csak fokozatos változása az idén markánsan tükröződne a versenyszféra keresetalakulásában akár az ágazatok, akár a foglalkozási csoportok szintjén. Mindazonáltal a garantált bérminimum segíti a szükséges strukturális átalakulást. Másfelől a garantált bérminimum a gyengébb jövedelemtermelő képességű ágazatokban, vállalatcsoportoknál sem okoz olyan súlyos gondokat, mint amilyenekre az OÉT-tárgyalásokon a munkáltatói oldal hivatkozott.
Az már látható, hogy a könnyűiparban – a textil-, ruha-, bőr- és cipőgyártásban – nehéz helyzet elé állította a cégek jelentős részét a garantált bérminimumok 10 százalékos emelése. Ugyanakkor például a mezőgazdaságban az ágazati munkáltatói érdek-képviseleti szervezet és az ágazati szakszervezet kollektív szerződése kiegyensúlyozta a költségviselő képességi gondokat. Ugyanis – összhangban a törvényi lehetőséggel – a rendeletben foglaltnál valamivel kisebb garantált bérminimumot állapítottak meg a kollektív szerződésben 2007-re.
Még mindig távol az uniós bérektől
A munkaadók számára azért is fontos volt az országos bérajánlás létrejötte, hogy az érdekegyeztető tanács presztízse ne értékelődjön le – szögezte le Zs. Szőke Zoltán, az Áfeosz alelnöke. Nem volt könnyű a megegyezés, hiszen a munkáltatóknak szem előtt kellett tartaniuk az érdekkörükbe tartozó vállalkozások szempontjait, s azt, hogy a hároméves megállapodásban rögzített kötelező béremelések miatt is nagyon magas bér- és közterhekkel kell számolniuk. Természetesen senki sem vitatja, hogy a munkavállalóknak több pénzre lenne szükségük – hiszen az ő terheik is nőnek, miközben inflációnövekedés várható -, azonban minden felelős szakszervezeti vezetőnek meg kellene értenie, hogy munkahelyek fognak tönkremenni akkor, ha a cégek nem bírják viselni a rájuk rótt terheket.
Az alelnök úgy látja: az uniós bérekhez nem jutunk közelebb az idén, de még 2008-ban sem; erre mindaddig nincs lehetőség, amíg a hatalmas államháztartási hiány el nem tűnik, s a költségvetés egyensúlyba nem kerül. A mostani bérajánlás arra lehet jó, hogy szinten maradnak a keresetek, bár várhatóan bizonyos szektorokban - elsősorban a mezőgazdaságban, ahol az 5,5 százalékot sem tudják megadni – nettó értékben csökkenés várható.
Saját érdekeltségi területét illetően az Áfeosz alelnöke arra számít, hogy az ajánlásban szereplőnél jóval nagyobb mértékben nőnek a keresetek. Az Áfeosz például 6-9 százalékos ajánlásról is meg tudott volna egyezni a szakszervezettel, ha az ágazatban dolgozók 90 százalékát érintő szakmai bérminimum nem ment volna fel 75 400 forintra, hanem maradt volna 72 ezer forint. A kereskedelemben ugyanis magas a szakképzettek aránya, hiszen jogszabályi előírások követelik meg a képzettséget.
Tapasztalatok szerint a kereskedelemben működő multinacionális cégek arra törekednek, hogy minél kevesebb szakképzett munkaerőt foglalkoztassanak – hívta fel a figyelmet az alelnök. Minél több dolgozót az egyszerű minimálbéren kívánnak alkalmazni, ami csaknem tízezer forintos megtakarítást jelent esetenként. Az alkalmazottakat olyan munkakörbe sorolják vissza, amely nem igényel szakképesítést. A bérre rakódó magas terhek ugyanis nem abba az irányba hatnak, hogy kvalifikált embereket vegyenek fel a vállalkozások. Zs. Szőke Zoltán elmondta: az ágazaton belül munkacsoportot hoznak létre, hogy ez koncepciót dolgozzon ki a 2008-tól életbe lépő 86 ezer forintos szakmai bérminimum várható negatív hatásainak kezelésére.
Az elvégzett munka a mérvadó
Az országos béralku során a szakszervezetek mindig a lehető legmagasabb keresetemelkedést szeretnék elérni. A felelősen gondolkodó érdekképviseletnek azonban figyelembe kell vennie a gazdaság helyzetét, s ehhez képest kiharcolni a legjobb eredményt – mondta Hernádvölgyi Andrea, az MSZOSZ újonnan megválasztott alelnöke. A munkavállaló szempontjából egyetlen esetben megnyugtató az országos vagy az ágazati bérajánlás, ha a keresetének emelkedése érzékelhető változást hoz a napi megélhetésében. Ebből a szempontból nem állítható, hogy a munkavállalók elégedettek. Az egyezség nélkül azonban sokkal rosszabbak lennének a kilátások 2007-re.
Az országos bérajánlás nagy hatással van az ágazati és a munkahelyi megállapodásokra. Ott is figyel rá a gazdasági vezetés, ahol nincs szakszervezet. A keresetek alakulását nagyban befolyásolja a cég profittermelő képessége és piaci pozíciója. Jobb helyzetben vannak azok a vállalatok, amelyek nagy hozzáadott értékkel dolgoznak, s egyre rosszabban azok, ahol magas az élőmunka-igény - állapította meg az alelnök. Az előbbi cégek a bérajánlás felső harmadán túl, a juttatások tekintetében is képesek az átlagosnál többet ajánlani. Utóbbi vállalatok helyzete bizonytalan, inkább kivárnak, s lehetőség szerint az ajánlás alsó szintjét vagy az alatti keresetemelkedést javasolnak.
Összességében lehetséges, hogy országos szinten a vártnál magasabb kereset- és juttatásemelkedések lesznek, de ezek a leszakadó ágazatok munkavállalóinak tízezrei számára vajmi keveset jelentenek – hangsúlyozta Hernádvölgyi Andrea. A nehéz helyzetű ágazatok munkáltatói azzal érvelnek, hogy a kötelező minimálbér-emelés már elvitte a pénzt, így további béremelésre nincs lehetőség. Emiatt a bértáblák "összecsúsznak", s a régi munkások közel ugyanannyit keresnek, mint a betanulók vagy a képzettség nélküli segédmunkások. Ezen a hároméves minimálbér-megállapodással egy időben született szakmunkás-minimálbér sem segít számottevően. A munkáltatók jelentős hányada arra hivatkozik: nem a végzettség és az ezzel járó nagyobb szakmai tudás, hanem a ténylegesen végzett munka a mérvadó. Nem szakmai meggyőződésből, hanem szigorúan a bérmegtakarítás szándékával igyekeznek szinte minden lehetséges munkakört olyanná nyilvánítani, amely betanított munkással is betölthető. Csak a törvényben külön előírt szakképzettségi követelmények jelentenek gátat az ilyen törekvéseknek, bár ügyeskedő, "kreatív" megoldások e területeken is fellelhetők.
