Magyarországon a nők helyzete részben hasonló a Közösség tagállamaiban tapasztaltakhoz, de az eltérő történelmi fejlődés miatt több területen is, különösen a munkaerő-piaci helyzetüket tekintve, különbözik attól.
Foglalkoztatási jellemzők
A nők férfiakhoz viszonyított foglalkoztatási jellemzői vegyes képet mutatnak, némelyek kedvezőbbek, mások kedvezőtlenebbek az EU átlagánál. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) tájékoztatója szerint a 15-64 éves nők foglalkoztatási szintje az utóbbi években a férfiakénál valamivel jobban nőtt, így a két nem közötti különbség 13,7 százalékpontra csökkent, ami lényegesen kisebb, mint a 18,1 százalékos közösségi átlag.
A nők 49,8 százalékos foglalkoztatási rátája kevésbé marad el az európai szinttől, mint a férfiaké, a teljes munkaidőre számított foglalkoztatottságuk pedig mintegy 4 százalékkal magasabb az uniós átlagnál. Ennek oka, hogy míg az EU-ban a nők egyharmada részmunkaidőben dolgozik, Magyarországon ez az arány mindössze 5-6 százalék. Az állástalanság tömegessé válása a gyengébbik nemet kevésbé érintette, s így – az uniós tagállamok többségétől eltérően – munkanélküliségi rátájuk alacsonyabb a férfiakénál (5, illetve 6,3 százalék). A hölgyek kedvezőbb mutatóját mások mellett az magyarázza, hogy a gazdasági átalakulás kevésbé érintette azokat az ágazatokat, amelyekben jellemzően ők dolgoznak.
A magyar nők foglalkoztatását a horizontális és a vertikális szegregáció egyaránt jellemzi. Az előbbire utal a női munkaerő szolgáltatásokban és bizonyos alacsony presztízsű, rosszul fizetett, hagyományosan női foglalkozásokban való koncentrációja, illetve felülreprezentáltsága. Például a férfiak 50 százalékával szemben a nők 71 százaléka dolgozik a szolgáltatóágazatokban; az egészségügyben és az oktatásban alkalmazottaknak pedig több mint háromnegyede nő. Miközben az összes foglalkoztatott között a hölgyek aránya 45 százalék - hasonlóan az EU átlagához -, addig az irodai munkakörökben 93, illetve a kisegítő jellegű (mindazonáltal felsőfokú végzettséget igénylő) munkakörökben 65 százalék.
Fizetési különbségek
A nők vertikális szegregációját mutatja, hogy szakmai-foglalkozási struktúrájuk annak ellenére is kedvezőtlen, hogy iskolai végzettségük magasabb, mint a férfiaké. A magánszektorban a foglalkozási hierarchia csúcsát jelentő vezetőknek például csak tizede, a vállalkozóknak pedig 30 százaléka nő.
A férfiak és a nők keresete közötti különbség a kilencvenes évtized második feléig csökkent, s azóta a közösségi átlagnál alacsonyabb szinten stabilizálódott. Ugyancsak a HEFOP tájékoztatója szerint a nők bruttó átlagkeresete 19,5 százalékkal marad el a férfiak fizetésétől, szemben a 28 százalékos EU-átlaggal. A nők nettó átlagkeresete 16 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál.
Mindezeken túl a nők bizonyos csoportjai esetében bizonyos fokú latens diszkrimináció is kimutatható. Leginkább a kisgyermekes anyáknak, valamint a gyermekgondozás vagy egyéb ok miatti távollét után ismét elhelyezkedni kívánó hölgyeknek nehéz a munkaerőpiacra való visszatérés. Ennek egyik oka a velük szemben tapasztalható hátrányos megkülönböztetés, illetve szerepet játszik az elérhető lehetőségek hiánya a munkavégző képesség és a versenyképes tudás, valamint készségek megszerzése és megújítása terén.
Egy közelmúltbeli statisztikai felmérés szerint világos összefüggés áll fenn az inaktivitás és a családban nevelt gyermekek száma között. Míg az egy- és kétgyermekes nők 62 százaléka állt alkalmazásban, addig a háromgyermekeseknek 27,2, a négygyermekeseknek csak 16 százaléka. A gyermekek száma mellett azonban az iskolázottsági szint is döntő tényező. A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aktivitási rátája csak a negyedik gyermekük megszületése után hanyatlik erőteljesen, míg az alacsonyabb iskolázottságúak esetében ez már a harmadik gyermek után bekövetkezik. Az alacsonyabb végzettségűek foglalkoztatottsága ellen hat az is, hogy a számukra elérhető munkahelyek jellemzően rosszul fizetettek, munkaidejük a szokásostól eltérő (túlterjed a gyermekintézmények nyitvatartási idején), így a munkavégzéshez kapcsolódóan felmerülő járulékos költségek és a kieső szociális jövedelmek miatt gyakran nem éri meg számukra munkát vállalni.
Hiányzó ellátások
A nők munkaerő-piaci részvételének, a családi élet és a munka összehangolásának alapvető feltétele a megfelelő minőségű gyermekgondozási, illetve a gondozásra szoruló más családtagot ellátó szolgáltatások megléte. A 0-3 éves gyermekeket (fogyatékos gyermekek esetében 0-6 éveseket) ellátó bölcsődei férőhelyek száma 1990-től előbb drasztikusan, majd enyhébb ütemben csökkent. A fogyatkozó férőhelyek arányában ugyanakkor nem épültek ki kellő mértékben olyan új típusú ellátások, mint a családi napközi vagy a házi gyermekfelügyelet.
A beteg vagy idős családtagok gondozására szakosodott szolgáltatások (jelzőrendszeres házi gondozás, házi segítségnyújtás) terén a támogató struktúrák gyengesége és a hozzáférés nehézségei tapasztalhatók.
A Világgazdasági Fórum (WEF) nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a bérezés, a szakmai érvényesülés, az oktatás, az egészségügyi ellátás, valamint a politikai döntéshozatalban való részvétel azok a területek, ahol egyértelműen kimutatható, hogy a nők hátrányos helyzetben vannak a férfiakkal szemben.
A tanulmány 58 országban tekintette át a nemek közötti esélyegyenlőség helyzetét, ezt öt területen elemezte. A bérezést, a munkaerő-piaci érvényesülést, a politikai döntéshozatalban és az oktatásban való részvételt, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést vizsgálták, s az eredmények alapján "listázták" az államokat.
E szerint a nemek közötti szakadék Svédországban, Norvégiában, Izlandon, Dániában és Finnországban a legkisebb – ezek az országok nyújtják a nők számára a legszélesebb oktatási, politikai és szakmai lehetőségeket -; a gyengébbik nem számára itt sokkal magasabb életszínvonalat garantálnak, mint a világ más részein.
Munka és magánélet
Az első 15 ország között tíz uniós tagállam szerepel: Nagy-Britannia a nyolcadik helyet szerezte meg, Németország a kilencediket, s három újonnan csatlakozott ország is igen jól teljesített. Lettország a tizenegyedik, Litvánia a tizenkettedik, Észtország a tizenötödik a listán. A balti államok egyébként messze megelőztek olyan régi tagállamokat, mint Belgium (20.), Portugália (23.) vagy Spanyolország (27.).
Az EU-tagok közül a "legrosszabbnak" Olaszország (45.) és Görögország (50.) bizonyult a WEF tanulmánya szerint. Ekét állam rossz helyezését a tanulmány készítői a nők döntéshozatalban való alacsony részvételével és korlátozott szakmai lehetőségeikkel magyarázták.
Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Csehország a 19-25. hely között "végzett". A tanulmány szerint ezen államokban különösen nehéz a nők számára a munka és a magánélet összeegyeztetése.
Magyarország az összesített eredmények alapján a 24. helyre került, a munkaerő-piaci érvényesülés tekintetében viszont a harmadik lett. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén ugyanakkor a 40. helyre szorult, a nők képzésben való részvétele alapján a 39., a bérezés tekintetében a 30., a politikai döntéshozatal terén pedig a 28. helyet foglalja el a listán.
Nőkről szóló hírek a médiában
Még mindig többségében férfiak készítik a többségükben férfiakról szóló híreket, igaz, az elmúlt öt évben valamelyest javult a nemek aránya a médiában – derült ki az Igazságosság és Esélyegyenlőség a Nemek között (IgEn) Egyesület felméréséből.
A felmérésben 121, 2005. február 16-án az írott és elektronikus sajtóban megjelent hírt vizsgáltak. A kutatásban a Kossuth Rádió, a Rádió Café, a Duna TV, a TV2, a Blikk, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Napi Gazdaság, a Nemzeti Sport, a Népszabadság és a Népszava hírei szerepeltek. Az eredmények azt mutatták, hogy a médiában hírforrásként megjelenők 88 százaléka férfi, ők minden témakörben sokkal nagyobb arányban szerepeltek, mint a nők. Sárkány Kinga, az IgEn Egyesület képviseletében arról számolt be, hogy kutatásuk szerint a nők legnagyobb eséllyel hírességként, sztárként kerülhetnek be a hírekbe, az összes többi "komoly" területen – mint a politika, az egészségügy, a közgazdaság vagy a tudomány – a férfiak a főszereplők.
A felmérés a hírek készítőinek nemek szerinti eloszlását is vizsgálta. Megállapították, hogy míg a nemzetközi médiában több a férfi tudósító, nálunk ez az arány kiegyensúlyozottabb. A kutatás szerint egyébként az újságírónők által készített hírekben kétszer olyan gyakran szerepelnek nők, mint a férfi újságírókéban.
Pályázati lehetőségek
A nők magyarországi munkaerő-piaci helyzetét segítendő, az elmúlt néhány évben számos intézkedés született, s a HEFOP keretében is futnak olyan projektek, amelyek e téren javulást hozhatnak.
Január végén hirdették meg például azt a pályázatot, amelyen nem pénzt, hanem ingyenes szakértői tanácsadást nyerhetnek el a nők nagyobb arányú foglalkoztatásához a vállalkozások, költségvetési szervek és nonprofit szervezetek a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében. A pályázatot az ESZA (Európai Szociális Alap) Nemzeti Programirányító Iroda Társadalmi Szolgáltató Kht. írta ki, a pályamunkákat február végéig lehetett beadni. A közlemény szerint a nyertesek az előzetesen kiválasztott szakértői konzorcium tanácsait vehetik majd igénybe a rugalmasabb munkaidő-szervezés, a családbarát munkahely kialakításához. A pályázat célja, hogy javítsák a részmunkaidős foglalkoztatás arányát, közelítsék azt az uniós átlaghoz.
Ugyancsak a HEFOP keretében indított a Budapesti Politechnikum Alapítvány – az Életpálya Alapítvánnyal és a Ferencvárosi Családsegítő Szolgálattal közösen – február közepén újabb vállalkozástervezési és -fejlesztési programot, elsősorban a fővároshoz kötődő állástalan, munkahelyét veszélyben érző nők számára.
Az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló, tavaly kezdődött programba eddig 76 vállalkozásindítás iránt érdeklődő, illetve már vállalkozó nő kapcsolódott be. A vállalkozói készségfejlesztést segítő projekt utolsó félévében azon hölgyek jelentkezését várja a közreműködő szervezet, akik állástalanok vagy munkanélküliség által veszélyeztettek, azaz elbocsátás vagy felmondás előtt állnak, illetve valamilyen más ok – például gyermeknevelés, otthonápolás, betegség – miatt kerültek ki a munkaerőpiacról, és érdeklődnek a vállalkozás mint alternatíva iránt.
Az április elejéig tartó programban a résztvevők vállalkozói készségfejlesztő, illetve vállalkozásindítási tréningeken vesznek részt, továbbá megtanulnak üzleti tervet készíteni. A tavaly indult és összességében 15 millió forint kerettel rendelkező program része az is, hogy negyedévente vállalkozói szakmai délutánokat szerveznek, ahol a résztvevők tapasztalt vállalkozókkal konzultálhatnak.
Gyes melletti munka
Természetesen csak a nők kis része számára jelenthet megoldást a vállalkozóvá válás, sokuk inkább régi munkahelyét szeretné megtartani, ami – mint a fent ismertetett felmérések is igazolják – a gyermekvállalás után, a gyesről és a gyedről visszatérve sokszor nehézségekbe ütközik.
Némileg enyhíti a gondokat – ám sok szakértő szerint hosszú távon nem oldja meg -, hogy az idei évtől változtak az anyák gyes melletti munkavállalási szabályai, illetve a munkáltatók a gyesről és a gyedről visszatérő dolgozók alkalmazása esetén járulékkedvezményben részesülhetnek. Január óta a gyermek egyéves korától az édesanya a gyes teljes összegének megtartása mellett is teljes munkaidős állást vállalhat. A teljes munkaidőben tevékenykedő édesanyák munkajövedelmének adóztatása során a gyest adóterhet nem viselő járandóságként kell figyelembe venni. Azok a gyesen lévő kismamák, akik 2006. január 1. előtt elmentek dolgozni, de gyermekük még nem töltötte be a harmadik életévet, kérvényezhetik maguknak a gyes utalását.
Ugyancsak január elseje óta a vállalkozásoknak a gyermeknevelésből vagy a hozzátartozó gondozása után a munkaerőpiacra visszatérő személy foglalkoztatása esetén, maximum bruttó 90 000 forintig a tb-járulék 50 százalékát nem kell megfizetniük maximum 9 hónapig, ha a cég vállalja az adott személy 3 hónapos továbbfoglalkoztatását.
A részmunkaidő elterjesztésére, bár szintén történtek lépések az elmúlt időszakban, ám úgy tűnik föl, a cégek továbbra sem szívesen élnek e lehetőséggel, ahogyan a sok nő számára megoldást kínáló távmunka sem nyert kellően teret a hazai foglalkoztatási struktúrában.
A hírek alapján persze bizakodhatunk: az elmúlt néhány hétben mintha egyre nagyobb érdeklődést váltana ki a döntéshozókból a nők helyzete s ezen belül munkaerő-piaci lehetőségeik. A választások alkalmából minden párt zászlajára tűzte e kérdést, s egymással versengve kínálnak megoldási lehetőségeket.
Vitathatatlan, hogy az elmúlt néhány évben intézkedések is születtek a női esélyegyenlőség erősítésére, ám az is biztos, hogy van mit folytatni, erősíteni a következő ciklusban. S az eddigiek alapján az is bizonyos, hogy valódi áttörést e téren csak a (nagyon) pozitív diszkrimináció határozott és anyagiakban is megnyilvánuló támogatása hozhat.
Uniós jelentés a női esélyegyenlőségről
Az Európai Bizottság női esélyegyenlőséggel foglalkozó, most közzétett jelentése szerint az Európai Unióban a nők még mindig 15 százalékkal kevesebbet keresnek hasonló beosztású férfi kollégáiknál, bár némi javulás (1 százalékpont) mutatkozott az elmúlt években.
A jelentés megállapítja, hogy Belgiumban, Szlovákiában, Portugáliában, Franciaországban és Németországban az elmúlt öt évben tovább nőttek a fizetési különbségek a férfiak javára, 17 tagállamban pedig kissé javult a helyzet.
A nők helyzete a vezető pozíciókban is meglehetősen gyenge: a nemzeti parlamentekben egyharmadosnál magasabb nőarány csak Svédországban, Dániában, Finnországban, Hollandiában, Belgiumban és Spanyolországban van. A görög, az ír, a szlovén, az olasz, a magyar és a máltai parlamentekben viszont a nők aránya 15 százalék alatt van.
Az európai gazdaságban a vezetői helyek 32 százalékát hölgyek töltik be, viszont a cégek vezetőségi tagjainak csupán tíz százaléka, a nagy cégek irányítóinak pedig mindössze 3 százaléka nő. A kutatás területén több nőnek (59 százalék) van megfelelő végzettsége, a professzorok között arányuk mégis csak mintegy 15 százalék.
A jelentés által vizsgált 2004-es évben a gyengébbik nem foglalkoztatási aránya 0,7 százalékponttal, 55,7 százalékra javult az Unióban. Az 55 év feletti nők foglalkoztatása 1,0 százalékponttal, 31,7 százalékra bővült, így már 5,4 százalékponttal haladta meg az 1999-es szintet.
Tíz dolgozó nő közül négy az államigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben vagy más szociális munkahelyen dolgozott, miközben tíz közül alig két férfit foglalkoztattak e területeken. A részmunkaidős foglalkoztatásban viszont a hölgyek vezetnek: a munkaképes korú nők 32,6 százaléka, a férfiaknak viszont csak 7,4 százaléka dolgozik részmunkaidőben az uniós országokban.
