Az áfatörvény változásai 2006-ban

Áfamérték

A 20 százalékos általános áfakulcsot az üzemanyagok tekintetében már 2005. október 1-jétől, minden más általános kulcs alá eső termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében pedig 2006. január 1-jétől kell alkalmazni. Amennyiben az adót visszaszorzással kell megállapítani, akkor az egyszerűsített számlában 16,67 százalékot kell feltüntetni. A csökkentett áfakulcs azoknál az ügyleteknél alkalmazható először, amelyeknek a teljesítési időpontja 2005. december 31-ét követi. A teljesítés időpontját, amely egyben az adófizetési kötelezettség keletkezését is jelenti, továbbra is az áfatörvény 16-20. §-ai szerint kell megállapítani, ebben tehát nem történt változás.

Átmeneti szabályok

A törvény – az előbb említett főszabálytól eltérően – csak néhány esetben állapít meg átmeneti szabályt a csökkentett adómérték alkalmazására. Ide az újság-előfizetés, a folyamatos teljesítésű szolgáltatások (pl. közüzemi szolgáltatások), valamint a rendszeresen ismétlődő, időszaki elszámoláshoz kötött ügyletek (pl. könyvelés) tartoznak.

A folyamatos teljesítésű ügyleteknél az áfatörvény általános szabálya szerint az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az egyes részkifizetések esedékességéhez kötődik. Átmeneti szabály alapján akkor alkalmazható első ízben a 20 százalékos adómérték, ha a teljesítést számlálóval mérik, és a leolvasási időszak teljes egésze 2006-ra esik. Ha a leolvasási időszak egy része még az előző évben volt, akkor a teljes kiszámlázott összegre még a 25 százalékos adómértéket kell alkalmazni.

Abban az esetben, ha megint csak számlálóval mért teljesítésről van szó, de ennél gyakrabban fizetnek vagy nincs számlálóleolvasás, akkor aszerint kell arányosítani, hogy az ügylet milyen időszakot ölel fel: a 2005-re eső időszak áfamértéke még 25 százalék, a 2006-ra eső időszak adómértéke azonban már 20 százalék lesz.

A rendszeresen ismétlődő, időszakos elszámolású ügyleteknél akkor lehet alkalmazni először a csökkentett áfamértéket, amikor a teljes elszámolási időszak már 2006-ra szól. A két év között áthúzódó teljesítés esetén a teljes ellenérték után a 25 százalékos adót kell megfizetni.

Előfizetéses újság

A napilap - amelynek egyébként a hetenként legalább négyszer megjelenő kiadvány számít – a 15 százalékos kulcsból 2006. január 1-jétől átkerült a kedvezményes 5 százalékos áfakulcs alá, az egyéb, évente legalább egyszer megjelenő kiadvány után pedig akkor lehet ezt a kedvezményes kulcsot alkalmazni, ha előfizetéssel értékesítenek. Mivel a törvény az előfizetéses újságértékesítésre átmeneti rendelkezést határoz meg, ezért a csökkentett áfamérték alkalmazását az határozza meg, hogy milyen időszakra szól az előfizetés. Ha az előfizetés teljes időszaka 2006-ra esik, akkor a csökkentett adómértéket lehet alkalmazni, míg ha az előfizetés időszaka az adóévek között áthúzódik, akkor a számlát az időszak szerint időarányosan meg kell bontani. Az előfizetéses értékesítés esetén egyébként az adófizetési kötelezettség az egyes részkifizetések időpontjában keletkezik. Mindez azt jelenti, hogy ha például a 2006 első negyedévére szóló előfizetés fizetési esedékessége még 2005 decemberében volt, akkor már erre a részkifizetésre alkalmazni kellett a csökkentett áfamértéket. Ha azonban az előfizetés 2005 decemberétől 2006 februárjáig szólt, és az előfizetés esedékessége még novemberre esett, akkor a számla egyharmad része után még a magasabb, kétharmad része után már az alacsonyabb adómértéket kell feltüntetni.

Átsorolt termékek

Már említettük, hogy a napilap az év elejétől átkerült az 5 százalékos adómérték alá, függetlenül attól, hogy azt előfizetéssel értékesítik, vagy az újságárusnál adják el. A folyóiratra az 5 százalékos kulcs január 1-jétől csak akkor alkalmazható, ha azt előfizetéses formában értékesítik. Az újságárus által értékesített heti-, havilap, folyóirat után csak 2006. július 1-jétől lehet a csökkentett áfamértéket alkalmazni. Ettől az időponttól tehát az újságok után - akár napilapról, akár egyéb folyóiratról van szó, akár előfizetéssel, akár újságárusnál értékesítik – a felszámítandó adómérték 5 százalék lesz.

A folyóiratok, újságok mellett a módosítás a kotta adómértékét változtatta 15-ről 5 százalékra, már január 1-jétől.

Előleggel érintett ügyletek

Az adómérték változásával összefüggésben a törvény az említetteken kívül más esetekre nem tartalmaz átmeneti rendelkezést, így az előlegfizetéssel érintett ügyletekre sem. Az előleg átadásához az áfatörvény adófizetési kötelezettséget rendel, amelyet az átvételkor kell teljesíteni. Amennyiben ez még az elmúlt évben történt, akkor az előleg erejéig az ügyletet 25 százalékos áfa terheli (az áfát az előleg tartalmazza). 2006-ban, az ügylet teljesítési időpontjában csak az előleg adóalapjával csökkentett – maradék – összeg, mint adóalap erejéig keletkezik adókötelezettség. Mivel az előleg és a fennmaradó összeg eltérő időpontban külön-külön képez adóalapot, az előlegre annak átvételekor és a fennmaradó összegre a teljesítés időpontjában különböző adókulcs vonatkozik. Az előlegszámlán és a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlán feltüntetendő helyes adóalap és adóösszeg kiszámításának módja attól függ, hogy a szerződésben áfa nélküli ellenértéket adtak-e meg a felek, vagy áfával növelt ellenértéket. Ha az ellenérték áfa nélküli ár, akkor a nettó ellenértékből kell levonni az előleg nettó összegét (erre még a 25 százalékos kulcs vonatkozik), és a nettó különbözetre kell rászámolni a 20 százalékos áfát. Ha az ellenérték az áfával növelt ár, akkor a bruttó árból kell levonni a tavaly fizetett előleg bruttó összegét, majd a különbözetre jutó adót a 20 százalékos adómérték alkalmazásával felülről számolva kell megállapítani.

Pénztárgépek átállítása

Az áfa mértékének csökkentése miatt a bolti pénztárgépeket legkésőbb 2006. március 31-éig át kellett állíttatni az illetékes szervizzel. A pénztárgépet addig is lehetett nyugtaadásra használni, hiszen a gép bruttó módon tárol, és az adókulcs nem jelenik meg a nyugtán. Ha a pénztárgép egyben számlát is ki tud állítani, akkor az átállításig számla adására nem volt használható, a vevő kérésére az egyszerűsített számlát kézzel kellett kiállítani.

Államháztartási támogatások

2006. január 1-jétől megszűnt az államháztartási támogatások miatti arányos adómegosztási kötelezettség. A módosítás igényét már felvetette, hogy a szabály bevezetése óta minden egyes törvénymódosítás bővítette az arányosítás alóli kivételek körét, véglegessé pedig akkor vált, amikor az Európai Bíróság az e témakörben hozott döntésében Spanyolországot elmarasztalta.

Az arányosítás hatályon kívül helyezése nem visszamenőleges hatályú, rendelkezéseit a 2005. december 31. napját követő beszerzések, igénybe vett szolgáltatások esetében lehet először alkalmazni. Ezért rendelkezik a törvénymódosítás arról, hogy az arányos megosztás megszűnésével összefüggésben nem lehet alkalmazni az utólagos korrekciót, még akkor sem, ha az adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységhez történő felhasználás aránya a 10 százalékpontot meghaladja. A támogatások miatti arányosítási kötelezettség hatályon kívül helyezésével természetesen hatályon kívül kerültek az eddigi kivételek. Továbbra is alkalmazni kell azonban a megosztást azokban az esetekben, amikor az adóalany adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet egyaránt végez, és az ehhez történő beszerzéseit tételesen elkülöníteni nem tudja.

Hulladékkereskedelem

A hulladékkereskedelemre vonatkozó eddigi szabályok kötelező erővel írták elő a különbözet szerinti adózás alkalmazását. Ez azt jelentette, hogy az adóalany a felvásárlási ár és a továbbértékesítési ár különbözetéből visszafelé számolva állapította meg az adót, és áfát az eladó felé nem háríthatott át. Nemzetközi tapasztalatok szerint azonban az eddigi szabályoknál egyszerűbb és biztonságosabb megoldás is működtethető a hulladékkereskedelemmel összefüggésben. A törvénymódosítás bevezeti a fordított adózást, amelynek az a lényege, hogy a hulladék belföldi értékesítése után nem az eladónak, hanem a hulladékot saját nevében beszerző belföldi vevőnek keletkezik adófizetési kötelezettsége. A vevő az adót az önadózás keretén belül vallja be, a levonási jogot pedig – amennyiben minden egyéb törvényi feltétel is fennáll – ugyanabban a bevallásban gyakorolhatja. Mindez azt is jelenti, hogy az eladó a számlában adót nem tüntethet fel (hiszen azt a vevő köteles rászámolni), és a számlában szövegesen is utalnia kell arra a tényre, hogy az adót a beszerző köteles megfizetni.

A hulladékkereskedelemben a fordított adózást kötelező alkalmazni, a hulladékok tételes felsorolását (fém, üveg, műanyag, textil, papírhulladék, akkumulátor) a törvény új, 10. számú melléklete tartalmazza.

Ha a hulladék felvásárlója az áfa visszaigénylését jelöli meg a bevallásában, akkor a megfizetettség feltétele teljesítettnek minősül akkor, ha az adóalany a hulladék adó nélküli ellenértékét a bevallás benyújtásáig kiegyenlítette.

Lakóingatlan-lízing

Az áfatörvény tavaly évközi módosítása úgy rendelkezik, hogy a pénzügyi lízing esetén a tőkerész – a lízing tárgyának besorolásától függetlenül – adókötelesnek minősül. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi szolgáltatás továbbra is tárgyi adómentes tevékenységnek számít, lízing esetén a kamatrész tekintetében megmarad a tárgyi adómentesség. Pénzügyi lízingnek nemcsak az áfában termékértékesítésként kezelt ún. zárt végű pénzügyi lízing számít, hanem a lízingbe vevő biztos tulajdonszerzését nem garantáló, ún. nyílt végű pénzügyi lízing is, amelyet az áfatörvény egyébként szolgáltatásnyújtásnak minősít. Ezeket a lízingre vonatkozó szabályokat hozza összhangba a törvénymódosítás, amikor kimondja, hogy az adóköteles ingatlanbeszerzés általános levonási tiltása nem vonatkozik arra a lakóingatlan-vásárlásra, amely beszerzésnek az a célja, hogy az ingatlant pénzügyi lízing keretében adják át. Ezt a szabályt azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha az adóalany a lakóingatlan "bérbeadására", "értékesítésére" az adókötelezettséget választotta.

A választást a tevékenység megkezdésekor, illetve korábban is végzett tevékenység esetén a következő adóévre vonatkozóan az adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ezzel a szabállyal összhangban a törvény azt is kimondja, hogy a lízing tőkerésze után csak akkor kell adózni, ha az adózó az adófizetés választását bejelentette.

Tárgyi áfamentes tevékenységek közvetítése

Ettől az évtől leszűkül a tárgyi adómentes körbe tartozó tevékenységek más nevében és javára történő közvetítésének az adómentessége. Kizárólag a pénzügyi szolgáltatásban és kiegészítő szolgáltatásaiban, a tőzsdei tevékenységben, a hitelezői, tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedésében, valamint az engedményezésben és tartozásátvállalásban való közreműködés minősül tárgyi adómentesnek. Így 2006-tól – többek között – az ingatlanközvetítői tevékenység is kikerül az adómentes körből.

Saját vállalkozás részére nyújtott szolgáltatás

A hazai áfatörvény már két éve próbálja adóztatni azt az esetet, ha egy adóalany saját vállalkozása számára nyújt olyan szolgáltatást, amelyet ha mástól venne igénybe, nem illetné meg az adólevonási jog. A korábbi szabály az ilyen ügyletet saját vállalkozásnak nyújtott szolgáltatássá minősítette, és így tette adóztathatóvá. Az adó levonhatóságára vonatkozó tiltó szabályok azonban az ilyen eseteket jobban kezelik, ezért a rendelkezést a szolgáltatásnyújtások közül törölték.

Importra vonatkozó szabályok

Az importtal kapcsolatban több, a jogalkalmazást segítő szabályozást vezettek be.

Importnál alkalmazandó átváltási szabály

Az eddigi rendelkezések szerint, ha az ellenérték külföldi fizetőeszközben meghatározott, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésekor érvényes árfolyamot kell az importáfával kapcsolatban alkalmazni. Ez a szabály eltér a vámérték-meghatározáskor a vámhivatal által alkalmazandó átváltási szabálytól. A jövőben megteremtődik az összhang, mert ugyanazt az árfolyamot kell alkalmazni az áfában is, mint a vámérték meghatározásakor.

Passzív feldolgozás

A törvényi fogalommeghatározás alapján importnak számít az is, amikor a terméket nem értékesítés céljára viszik ki a Közösség területéről, hanem ideiglenesen javítás, megmunkálás céljából, ezt követően pedig visszahozzák. Az adóalapot ezekben az esetekben a hozzáadott anyagok és az elvégzett munka eredményeként előállt értéknövekedés, azaz a hozzáadott érték alapján kell megállapítani, amelyet - az általános szabályok szerint – még egyéb tételek (vám, adók, illetékek stb.) is befolyásolhatnak. Nem ez a szabály, hanem az adóalap importra vonatkozó általános meghatározása érvényesül azonban akkor, ha a terméket még a visszahozatal előtt értékesítik, azaz nem a bérmunkát megrendelőnek hozzák vissza.

Az import áfamentessége

Az Unióban harmonizált áfaszabályozás szerint az import ott valósul meg, ahol a terméket szabad forgalomba helyezik, és ez bárhol lehet a Közösség területén. Azért, hogy az egyes tagországokban alkalmazott eltérő áfamértékek ne befolyásolhassák azt, hogy az importáló hol vámkezeltet, az áfatörvény úgy rendelkezik, hogy az importált termék a tényleges rendeltetési helyen adózzon, ahol pusztán szabad forgalomba helyezték, mentes legyen az áfa alól. Az áfamentességnek – pontosító szabályként – ez évtől feltétele, hogy a termék rendeltetési helye eleve Magyarországtól eltérő tagállam legyen, az adómentes közösségi értékesítést maga az importáló végezze, és egyébként adómentes közösségi értékesítés valósuljon meg.

Ideiglenes kivitel

A jogalkalmazást segítő szabály oldja meg azt a problémát, hogy ne kelljen adót fizetni például egy kiállítás miatt kivitt, majd visszahozott termék, vagy a szállítással kikerülő és visszakerülő raklap, esetleg a garanciális javításra visszahozott termék után. Az eddigi szabály szerint ugyanis csak a végleges rendeltetéssel exportált termék (tértiáru) visszahozatala volt adómentes. A módosítás szerint az ideiglenesen kivitt termék importja akkor adómentes, ha az ügylet egyébként vámmentes, és a terméket a kivitelt kérő adóalanynak változatlan állapotban hozzák vissza.

Közösségi ügyletek

Vevői készlet

A vevői készletre történő értékesítésre az uniós csatlakozásunktól egyszerűsítési szabályt tartalmaz az áfatörvény, amely azonban többször is módosult. Az egyszerűsítésnek az a lényege, hogy ha az adóalany vevői készletre értékesít, akkor nem kell bejelentkeznie belföldön, ha a vevő az értékesítéskor közösségi beszerzésként megfizeti az áfát. 2005-től ez a szabály kiegészült azzal, hogy csak akkor lehet alkalmazni, ha a másik tagállam is él az egyszerűsítés lehetőségével. Nehézségekbe ütközött azonban annak felmérése, hogy az Unión belül hol alkalmazzák a vevői készletre vonatkozó egyszerűsítési szabályt, sőt az is kiderült, hogy ahol él ez a lehetőség, ott nem feltétel a viszonosság. Ennek megfelelően a magyar áfatörvény – 2005. január 1-jére visszamenőleg - törölte a viszonosság meglétének előírását, azaz a szabályt a csatlakozásunkkor hatályos módon kell alkalmazni.

Európai közösségi szervek beszerzései

Az uniós szabályok alapján az Európai Közösségek szervei minden tagállamban meghatározott adómentességet élveznek, a mentesítés részletszabályait minden tagállamnak ki kellett dolgoznia, ezeket a tárgyalásokat lezáró – hazánkban törvényben kihirdetett – megállapodás tartalmazza. A szabályozás szerint az Európai Közösségek szerveit az adómentesség vagy azonnali mentesítéssel, vagy utólagos adó-visszatérítés formájában illeti meg. Az azonnali mentesítés technikája attól függ, hogy termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról van-e szó. Az Európai Közösségek hivatalos termékbeszerzései adómentes beszerzésnek számítanak, tehát a magyar értékesítő köteles adómentesen számlázni, feltéve, hogy a beszerző igazolja, hogy EK-szerv, az eladónak átadja az erről szóló, illetékes hatóság által hitelesített formanyomtatványt, és az eladó hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a terméket belföldről más tagállamba elfuvarozták.

A szolgáltatásnyújtás akkor adómentes, ha a megrendelő európai közösségi szervnek a székhelye nem Magyarországon van, de a szolgáltatás teljesítési helye a magyar áfatörvény szerint belföld. Az ilyen szolgáltatásokat a törvénymódosítás – 2004. május 1-jétől alkalmazandó módon – adómentesnek minősíti. Ha a teljesítési hely az áfatörvény szerint nem belföld, akkor a szolgáltatás nem mentes a magyar áfa alól (hiszen a területi hatály miatt magyar áfa nem is terheli), ebben az esetben az adott tagállam szabályai lesznek az irányadók. Természetesen nincs szükség a közvetlen adómentesítésre akkor, ha időközben az EK-szerv az adót visszatérítés formájában már visszaigényelte.

Tényleges használat

A tényleges használat elvét néhány meghatározott szolgáltatásnyújtás esetén kell alkalmazni akkor, ha a szolgáltatás megrendelője harmadik országbeli adóalany, vagy nem adóalany. Ilyen esetben az adókötelezettség a főszabálytól eltérően ott keletkezik, ahol a szolgáltatás használata, élvezete ténylegesen történik. A jövőben a szabály kezelhetősége érdekében nem kell vizsgálni a tényleges élvezet helyét a telekommunikációs szolgáltatások esetében, míg a fuvarozásra szolgáló közlekedési eszközök bérbeadásánál továbbra is döntő a használat helye.

Megfizetettségi szabály

A jogalkalmazást segítő módosítás, hogy nemcsak a PHARE-, ISPA- és SAPARD-forrásból történő finanszírozás esetén nem kell vizsgálni az ellenérték megfizetését, hanem az – ISPA-projektként indult Kohéziós Alap esetén – a Kohéziós, illetve a Strukturális Alapból történő finanszírozás esetén sem.

A vámhatóság hatásköre

Szigorító szabály, hogy amennyiben az áfaraktárból a kitárolás nem Egységes Vámokmánnyal történik, akkor a kiraktározást a vámhatóság szúrópróbaszerű vagy tételes áruvizsgálata mellett lehet elvégezni. Ilyen ellenőrzésre lehet tehát számítani akkor, ha a kitárolás nem kiviteli céllal belföldre vagy a Közösség másik tagállamába történik.

Motorkerékpár áfája

A regisztrációs adóval összhangban rendelkezik az áfatörvény arról, hogy az új közlekedési eszköznek minősülő motorkerékpár áfáját a vámhatóság veti ki a nem adóalany, a különleges jogállású vagy kizárólag tárgyi mentes adóalanyok esetében.

Jövedéki adóraktár

Megszűnik az a szabály, amely a jövedéki adóraktárból való kitárolást termékértékesítésnek minősíti. Ebből következett ugyanis az, hogy a termék kitárolójának a szabad forgalomba bocsátás időpontjában a jövedéki adó összegével megegyező adóalap után az áfát meg kellett fizetnie, feltéve, hogy a kitárolás nem járt együtt tulajdonosváltással. Tekintettel az európai uniós előírásokra, a jövedékiadó-raktárból történő kitárolásra vonatkozó rendelkezések 2006. január 1-jétől hatályukat veszítették.